Kelet-Magyarország, 1995. december (52. évfolyam, 283-306. szám)

1995-12-27 / 303. szám

1995. december 27., szerda HATTER A papírok közt kerekeznek A banánérlelő helyén most kerékpár-összeszerelő üzemet alakítanak ki Máthé Csaba Nyíregyháza (KM) — Egy­koron banánérlelőnek ké­szült, majd raktárrá alakí­tottak át, ahol jövőre kerék­pár-összeszerelő üzemet lé­tesítenek. A totálisan lela­kott üzemcsarnok átalakítá­sa és a hozzá szükséges en­gedélyek beszerzése meg­kezdődött. Hogy az utóbbi mennyire egyszerű és egy ilyen üzemcsarnok vásárlása milyen buktatókat rejt, ezt jártuk körbe. Már az indulás sem volt szok­ványos: a Rakamazi Takarék- szövetkezettől vásárolta meg a Merci Trade Bt. a területet, és a rajta lévő raktárépületet. Túlkerítették Ennek tulajdonjogáról a ko­rábbi tulajdonos, mivel a hitelt nem tudta törleszteni, lemon­dott. Innentől kezdődtek a bo­nyodalmak, indulhatott a hosszadalmas ügyintézés. A TITÁSZ-nál kiderült, a korábbi tulajdonos, a felszá­molás sorsára jutott Idared Kft. nem fizette az áramdíjat, emiatt lekötötték a vezetéket. Semmilyen munkába nem le­hetett addig kezdeni, míg nincs áram. Az egyezkedés so­rán a bt. az Idared Kft. teljesít­mény-lekötését visszamenő­leg kifizette, így a TITÁSZ visszakötötte az áramot. Hoz­záláthattak az oldalsó kerítés felállításához. Már javában tartott a mun­ka, amikor a szomszédok megsúgták: a korábbi tulajdo­nos úgymond túlkerítette a te­rületet, az önkormányzati tu­lajdonban lévő földút felét is belevette a saját részébe. Gyorsan kihívtak egy térké­pészt, aki megállapította, a szomszédoknak igazuk van, hat méterrel beljebb kell hozni a kerítést. Ha már ott volt a térképész, a többi kerítésrészt is megvizs­Ebben az épületben fogják összeszerelni a kerékpáro­kat Balázs Attila felvétele gálták. Kiderült, az északi ré­szen is hozzátettek 360 négy­szögölt. A dilemma ezután kö­vetkezett: vagy jelentős költ­séggel visszakerítik a részt, vagy pluszban megvásárolják. Kényszerből az utóbbi mellett döntöttek. — Egy pesti ismerősöm azt ajánlotta, az üzemi tennelés beindítását kezdjem el a saját szakállamra, semmilyen en­gedélyt ne kérjek meg — mondja Illés József, a bt. ügy­vezetője. Elvitték a tetőt — Nem hallgattam rá, az ille­gális dolgokat amúgy sem sze­retem, inkább a hivatalos utat választottam. És nekikezdtem a hatósági engedélyek beszer­zéséhez. A TITÁSZ-ét meg­szereztem, amikor befizettem a korábbi tulajdonos elmaradt számláit. Ezután benyújtottam az önkormányzathoz az en­gedélyezési tervet. Amikor az esetleges hiánypótlásokkal együtt az önkormányzat elfo­gadja, akkor kezdődhet az üzem végleges kialakítása. Amikor a hatósági előírások­nak megfelelően a kivitelezést elvégeztük, akkor egy újabb bejárásra kell meghívni a ha­tóságok képviselőit, amikor megnézik, valóban szabályo­san történt minden. A közút elfogadta a koráb­ban kialakított bejárót, ezzel nem volt gond. A tűzoltóság egy tűzcsap kiépítését kérte, aminek átadása a fagyos idők miatt csúszik, februárra várha­tó. Ugyanők kérték, ne farost­lemezből, hanem faforgács- lapból készítse el a bt. a mennyezetburkolást, ami több százezer forint plusz jelentett. A rendőrség áldását adta az üzemre. Az ANTSZ az előze­tes hozzájárulását megadta, ugyanakkor előírta a szociális helyiségek kialakítását, burko­lását és a megfelelő fényerőt is ellenőrzi. A terület egy részét már korábban telephelynek minősítették, a többit, mivel a földhivatalban szántóként sze­repelt, viszont ki kellett vonni a mezőgazdasági művelésből. — Mire elkezdhettük volna a belső munkálatokat a hátsó épület tetőszerkezetét teljesen leszedték és ellopták — kese­reg Illés József. — A műszaki színvonalra egy szót sem érde­mes vesztegetni, mert az összes radiátort, kapcsolót el­vitték, a villanyvezetéket ki­rángatták a falból, leszerelték a kazánt, az ajtókat, ami moz­dítható volt, azt elvitték. A te­tőt villámgyorsan kellett pó­tolni. ami szintén terven felüli pluszköltség volt és ahhoz, hogy belül dolgozni tudjanak, a fűtést is meg kellett oldani. Nagy része export A vezetékes gáz túl drága volt, ezért a Prímagáz tartályát ren­delték meg, amihez a megfele­lő előírásokat (kéménycsatla­kozás, érintésvédelem) be kel­lett tartani. Januárban még a munkavédelmi követelménye­ket is átvizsgálják. Addig a szennyvízgondot is szeretnék rendezni, ugyanis a szomszéd tojóházának szennyvízét átve­zette a bt. földterületére. Rá­adásul 165 négyzetmétert a keltető tulajdonosa le is kerí­tett. Amikor eresztik a szenny- vízt a bűztől majdnem maszk­ban kell közlekedni. — Ajánlották, vegyek a le­robbant épület helyett egy te­rületet, ahova a saját elképze­léseim szerint építhetek — magyarázza az ügyvezető. — A hatósági tortúrákon akkor is végig kellett volna menni, leg­feljebb már az építési terv el­készítése előtt valamennyi ha­tóság elmondta volna az igé­nyét, amihez előzőleg lehetett volna igazodni. Most viszont utólag kell minden engedélyt beszerezni, tehát azzal a ka­lappal lehet köszönni, ami ren­delkezésre áll. Az üzleti tervet is az engedélyek beszerzésé­hez kell igazítani. Ha valamennyi engedélyt beszereztek és újjávarázsolták a raktárházat, nyáron 15 fővel kezdődhet a kerékpárok össze­szerelése. Először kerékpárke­rekeket fognak fűzni és cent- rírozni; később kezdődhet az összeszerelés. A kész kétkere­kűek (az első évben 15 ezer szerepel a tervben) nagy részét Romániába, Szlovákiába, Uk­rajnába kívánják exportálni, a maradékot hazai kereskedők­nek szállítják. Nyíregyházán a Rubin SC-vel közösen a ver­senyszerű kerékpározás kiszé­lesítésében is gondolkodnak. Kisnagyember «»»«»HMmOMMOOeMKMMMWOMHMOeMWHCMOMMMMMMCOC Galambos Béla-y-k ár játszottak hajdana §-c mozik egy, a fentivel JLJ azonos címűfilmet is, nem arról — az egyébként szintén emberi értékeket fel­mutató—alkotásról akarok szólni. Ezúttal a kisemberek dicséretét próbálnám zen­geni, mert amint az élet, hál’ istennek napjainkban is szá­mos alkalommal bizonyítja, sokszor pontosan a kisembe­rek azok, aki erkölcsi nagy­ságról tesznek tanúbizony­ságot, miközben némely „nagyok” valójában törpe- ségükről győznek meg. Nemrégen egy kétségbee­sett emberrel találkoztam. Elpanaszolta, termeltetési szerződéseket kötött az év elején napraforgómagra, s az olajipar által a termelési költségekre adott előleget is ő vette fel és közvetítette ki saját felelősségére a terme­lőknek. Amikor eljött az őszi szerződésteljesítés, a szállítások számbavétele­kor kiderült, irdatlan mennyiségű mag hiányzik termelést szervező embe­rünk kiadás-bevétel mérle­géből. Tény: a termés gyen­ge volt, de azért nem annyi­ra, hogy még a sokmillióra rúgó előleg összegét se egyenlítse ki néhány part­nere. És most jön a csatta­nó: kik nem szállítottak egy huncut kilót sem a szerző­désre? Pontosan a sok száz, netán ezer hektáron terme­lő és ugyanennyire óriási előlegeket felvevő nagyok. És kik voltak azok, akik ele­gendő termés híján még a pótkocsijukat is értékesítet­ték, hogy legalább az előre felvett pénzt vissza tudják maradéktalanul fizetni az integrátornak? Természete­sen a legkisebbek, az egy­szerű gazdák. A milliárdokkal elszá­molni nem tudó hatalmas cégekről, vezetőikről — gondoljunk csak a Lupis Brókerházra, a Stadler Mű­vekre, az olaj-, a zárjegy és még számos egyéb cikk ha­misítóira — még ma sem halljuk, hogy úgy isteniga­zából megütötték volna a bokájukat. A kisemberek döntő többsége viszont, ha megfeszül is, becsületesen próbálják élni az életét. Ha tartozik valakinek, azt min­den körülmények között igyekszik vissza is fizetni. Csak nehogy naggyá nőjje- tek, kisnagyemberek! Ünnep után: — Látod Totya. Csak van nekünk is bejg­link... Ferter János rajza V " T ......w "s"\ '"".................,....................................... A z elegáns-verseny na­ponta lezajlik szerte a világon. Selejtezői a munkahelyeken, buszon, sétá­ló utcákban, a középdöntők a színházban, bálokon,fogadá­sokon. A döntők a világ neve­zetes kifutóin divatbemutató­kon — Párizsban, London­ban, Monte Carlóban. A ver­senyt a divatdiktátorok és a férjek szponzorálják, mert kü­lönösen a női versenyek a ne­vezetesek, de a férfiak is fel­jövőben vannak. A ruhadarabokból a min­denkori, mindenholi szövet­ségi kapitány állítja össze a válogatott kollekciót, akkor is ha minden tagja nincs is szövet-bői. Az elegancia, mint a foci, csapatmunka. A kapitány reggel kinéz az ab­lakon és felméri a pályavi­szonyokat. Ha esik, fúj, tűz a nap, más-más szerelés szük­séges. Ezeken a versenyeken amatőr szinten mindannyian részt veszünk. Ruhatárunk­ból válogatjuk össze az azna­pi versenyre a legjobbnak ítélt csapatot, eleganciánkat. Régebben nálam bérelt he­lye volt egy bevált csapatnak. Az érettségi öltönyöm a ban­ketten nyerő volt. A Börcsök Pötyit teljesen levette a lábá­ról. Győztes csapaton ne vál­toztass, mondja a régi sza­bály. De egy idő múlva ez az együttesem erősen megko­pott, a zakóm könyöke meg­Elegáns-verseny sérült, hegyes orrú cipőm sarka kifordult. Váltani kényszerültem. Új csapatot alakítottam ki, új szellemben. Sztárja egy prémgalléros bőrdzseki lett, amelyik jól passzolt egy Le­vis farmerral. Megnyertem velük néhány korosztályos versenyt, vállalati buli vetél­kedőkön. Egyszer-egyszer amatőrként is eljutottam egy- egy szakmai megméretésre, konferenciára. Természete­sen a legjobb ruhatári válo­gatottammal vettem részt. A zöld kockás zakómhoz, fekete szövetnadrágot állítottam be a csapatba. A szürke zokni­kat erre az alkalomra szer­ződtettem, és két drágán vá­sárolt olasz cipőt küldtem a csatársorba — tükörfénye­sen táncoltak a kifutón. A csapat tengelyébe fekete-pe­pita nyakkendőt kötöttem. Ott libegett végig a nyaka­mon, Anyám megpróbált be­leszólni a válogatásba, volt egy kedvence, egy általa kö­tött pulóver. De nem hallgat­tam rá, és a siker engem iga­zolt. Én nyertem a férfi ver­senyt egy pesti kollegina sze­rint. Az öltözőben vetkőződve pezsgőbontással meg is ün­nepeltük. Fénykoromban színházi esteken sikert sikerre hal­moztam. Választék volt bő­ven. Tizenkét csokornyak­kendő közül került ki a legal­kalmasabb. Fényes man­dzsettagombok, nyakkendő­tűk, díszzsebkendők, volt minden, futott a szekér. Az első osztályban játszottunk, eredeti mosolyom ellenállha­tatlan volt. Ahogy öregszem, egyre rosszabbul sikerülnek az idő­zítések. Csapatom kiörege­dett, divatjamúlt — mondják a kritikusok. Klubomnak nincs elég pénze a fiatalítás­ra. Máshol kiszolgált zakó­kat vagyok kénytelen leszer­ződtetni. Az öcsémtől kapott sportcipőm sokszor önzőskö- dik, és nem játszik össze az apámtól örökölt nyakken­dőmmel. Egyre gyengébb a csapatjáték. Mondják is, hogy nézzek a tükörbe és vonjam le a konzekvenciát. Mondjak le, egy női edző so­kat segítene az együttese­men. Soha. Én nem engedek másnak beleszólni eleganci­ám összeállításába. Inkább agglegény maradok, de a magam ura. Legfeljebb csak az öregfiúk versenyeire neve­zek be. Ma is kemény kézzel irányítom a csapatot, nálam nincs protekció, mindig a pil­lanatnyi forma dönt. Ma reg­gel is beállítottam a kroko­dilmintás zoknit a bakan­csomba, mert a többi lyukas volt. Ingből kellemes gon­dom van, három azonos ké­pességűből választhatok, azt küldöm pályára, amelyiknek kevesebb gombja hiányzik. A kék pantallómnak ugyan lyukas az egyik zsebe, de ez az egyetlen amelyikbe még hazai pályán beleférek. Üle- pén, térdén több sérülés nyo­ma látszik, de még mindig jól helyezkedik, ebben az alsó­nadrágom soha nincs lesen. Van egy csíkos zakóm. Ná­lam öregedett meg, megbíz­ható játékos, bár sokan ciki­zik. bírja a kritikát. Régeb­ben egy ügy kapcsán be sáro- zódott, de tisztára mostam, és most klott könyökvédővel hasznos tagja eleganciám­nak. Nyakkendő helyett ma legújabb szerzeményemet, egy franciás selyemsálat kö­töttem az inggallérba. Y~~I gy turkálóban talál- tarn, Alain Dehn 1—J hordhatta valamikor. A hatás nem is maradt el. A munkahelyemen Lojzi, a fo­gatlan takarítónő elismerően összenézett magával és meg­jegyezte: — La jós ka, hogy maga ma milyen elegáns! És ez engem boldoggá tesz. Tudom: kis pénz, kis fo­ci. Ez van. Balogh József A karácsony előtti na­pok parlamenti mun­kájának nem a legér­dekesebb, de egyik legfonto­sabb témája a területfejlesz­tési törvényjavaslat vitája volt. Nemcsak azért, amit a szabaddemokraták vezér­szónoka mondott, hogy tud­niillik megalapozzon egy új­fajta területfejlesztési politi­kát, segítse a magántőke be­kapcsolódását az infra­strukturális fejlesztésekbe, hanem mert — ezt egy MDF-es honatya mondta — egy polgáriasuk Magyaror­szág létrejöttét segíti. Nekünk, vidéken élőknek különösen fontos, hogy tör­vény szabályozza a terület- fejlesztésre fordítható pén­zek elosztását, mert lehet­nek olyan évek, amikor egy rámenős, erős lobby képes jelentős összegeket az or­szágnak erre a részére irá­nyítani, ám az is előfordul­hat, hogy ilyen lobby ritkán adódik, s akkor másfelé gu­rulnak a forintok. Nagyjából megegyezik ezzel a szocialista párt szándéka is, azért mondta vezérszónoka: pártja a tör­vény egyik fő feladatának tartja az elmaradott terüle­tek felzárkóztatását, a ke­reszténydemokrata képvise­lő pedig úgy fogalmazott: a törvényt inkább vidékpoliti­kának kellene nevezni, hi­szen elsősorban a vidék fej­lesztéséről szól. Még azzal a nekünk tetsző mondattal is kiegészítette, hogy na­gyobb figyelmet kellett vol­na szentelnie a határmenti térségek együttműködésé­nek segítésére. A megyék, a megyei köz­gyűlések szerepét illetően azonban már markánsan elhatárolódtak a pártok egymástól. A KDNP azt hangoztatta, hogy tisztázni kell a fejlesztési tanácsok­ban a megyei közgyűlések szerepét, a kisgazdapárt már kifogásolta a megyék forrás-újraelosztó szerepé­nek megjelenését, a fiatal- demokrata képviselő pedig a megyei önkormányzatok szerepének erősítésére utalva azt egyenesen a ne­gyedik tanácstörvénynek nevezte. Úgy vélte, útjába áll a megyei keretekből va­ló kitörési kísérleteknek, egyben újraéleszti majd a vitákat a központi forráso­kért. Most szülessen olyan törvény, amelyet mindenki elfogad! Felülnézetben

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents