Kelet-Magyarország, 1995. december (52. évfolyam, 283-306. szám)
1995-12-23 / 302. szám
1995■ december 23., szombat Napkelet • A KM ünnepi melléklete Betlehem üzenete Fényes csillag ragyog az Örökösföld felett is Főpróba kellős közepébe csöppentünk. A csaknem teljesen kész műsor két hónap megfeszített munkájával állt össze — dicsérve a két „megszállott” tanár — Kosz- tyu Györgyné és Szilágyi Zsolt hozzáértését, szakmai profizmusát, népi kultúrkin- csünk „szeplőtlen” felmutatása iránti elkötelezettségét. A színpadkép egy magyar parasztgazda eredeti rekvizitumokkal berendezett szobája. Jézus születése ünnepéhez közeledvén, szorgoskodik a család: apa, anya, a két gyönyörű leányka, a két virgonc fiúcska. Előkerülnek a díszek, közösen terítik az asztalt, áhítattal éneklik — mintegy ráhangolásként — a reformátusok talán egyik legszebb zsoltárát: Mint a szép híves patakra, a szarvas kívánkozik... Igen, a tisztaszoba minden szeglete a békesség, az együttlét meghittségével teli. Az énekes szárnyalás igazi, nincs benne egyetlen hamis szólam sem. Azután gördülékenyen követik egymást a dinamikus, remekül koreografált jelenetek, beépítvén a folyamat egészébe a karácsonyt megelőző és követő, összességében mintegy három hét eseményeit, nevezetes cselekedeteit. Persze, ha már új fent az időt emlegettük, tegyük hozzá: évezredek távolából szüremlenek a regölés rigmusai, a kántálók jókívánságos mondókái, Mária lányainak lírai dallamai. A betle- hemezés — ami erre, mifelénk megszokott, jól ismert „tartozéka” a népszokásoknak — szinte háttérbe szorul a sok-sok, eddig még alig hallott-látott érdekesség mögött. (Azt, hogy a Mária-járás a karácsonyt lezáró, főként a Dunántúlon élő szokás, már a próbát követő beszélgetésen tudom meg Szilágyi tanár úrtól. Mint ahogyan arra is akkor derül fény: miért borították három szőttes abrosszal az asztalt, helyezvén rá — a megszentelés céljával — szalmát, búzát, ételeket; s hogy miért került a balta az asztallábhoz... L.egyen a gazda eszköze, munkavégző szerszáma áldott az új esztendőben!) Harmadik-negyedik osztályos nebulókkal beszélgetek a remekül sikeredett „játék” után. Sárközi Mónika, Bartha Anita, jávor Balázs, Sajgó Tamás, Spitzmüller Tibor, Pataki Elemér... Ragyog a szemük, beszédesek, boldogok. Érzik, tudják, valami olyasminek lettek (lesznek, lehetnek a jövőben is) a részesei, ami mással aligha helyettesíthető. — Első osztályos korunk óta táncolunk — mondja Tibor, aki talán a legmerészebb a csapatban. — Néptáncos osztály a miénk; hetente négy táncóránk van. Nekem ezek a kedvenceim...Nagyon szeretek mozogni, tánclépéseket tanulni, ismerem a népdalokat, többet el tudok énekelni... — Mindet tudjuk — teszi hozzá Anita —, megtanultuk az eredeti, ősi szövegeket, pl. a kántálásét, a regölését. Tényleg szeretjük csinálni, élvezzük a műsort... — Az eltelt két hónap alatt rendkívül sokat foglalkoztunk a gyerekekkel, az ünnepi programmal — szólal meg a próba izgalmán még alig „túllépett” Kosztyu Györgyné tanárnő. — Számomra az a legfontosabb, hogy a gyerekek megértsék: mennyire fontos a magyarság kultúrkincsének pótolhatatlan értékeit megőrizni, másokat bennük részesíteni. A tanítványaink 9-10 évesek. A legfogékonyabb korban vannak. Nyitottak a jóra, a szépre, vágynak a szeretetre; csak legyen, aki adjon nekik, aki észreveszi a hiányaikat. Ezért óriási a jelentősége, ha pl. az ünnepi asztal almáját (a kerek tökéletesség, a családi egység, az egészség jelképét) annyi szeletre vágja az anya, ahány tagú a família. Hogy az áldásból, a jobbá lenni vágyás képességéből, a megmaradni tudás, akarás reményéből mindenkinek jusson... * * * Itt akár be is fejezhetném. Okos, tisztességes gondolat, bizakodás rejlik egyszerűségében. Ám bennem kavarognak a néhány perccel előbb lepergett képek. Mikor állhattam én utoljára ennyire nyugodtan, harmóniában, baráti szemek sugarában a díszes fenyő alatt? Régen, nagyon régen. Mónika, Anita, Balázs, Tamás, Tibor, Elemér, no meg Zsóka néni, Zsolti bácsi! Fülembe visszacseng a hangotok: „Távozzék tőlünk minden szomorúság, légyen vidámság!” Légyen, s ne csak Krisztus Urunknak áldott születésén! Mert az „angyali verset”, amit ti már nagyon tudtok, nemcsak akkor és nektek szükséges mondani, hanem mindenkinek, mindenhol, mindenkoron! Kállai János T iszta, ragyogó karácsonyaink! Vajon hová tűntetek az idők távolában? Megmaradt-e embert megú j í- tani, neki hitet adni képes erőtökből valami a mának? Ugyan mit üzen a betlehemi csillag a nyíregyházi Örökösföldre, a lakótelepi gyerekek olykor sivárnak, egyhangúnak tűnő napjaiba? Megannyi kérdés; rájuk választ keresni pedig aligha okoskodással, agyafúrt elmélkedéssel érdemes. Jobb, ha kilátogat az ember a Hunyadi Mátyás Általános Iskolába, s bepillant — ha csak szűk órácskára — a karácsony ünnepi készülődés gyerekzsiva- jos, lámpalázas, igyekezettel és együttörü- léssel teli kavargásába. Harasztosi Pál felvételei „Karácsonykor az ember legyen éber” Gyermekek vallomásai az ünnepről Nagyon jó dolog várni a karácsonyt. Én szinte remegek az izgalomtól. Nem is a télapó a legjobb az egészben, hanem az a nagy-nagy várakozás. Nem is volna igazi a karácsony, ha nem kellene rá várni. És aztán ha vége a karácsonyestének, akkor már nincs semmi érdekes, mert elmúlik az izgalom. Minna, 8 éves, Finnország A karácsonyestét annyira várom, hogy még a nagylábbujjam is remeg belé. Eliisa, 9, Finnország Számomra és családom számára legkedvesebb és legboldogabb ünnep a karácsony. Ilyenkor örülhetünk egymásnak, régen látott rokonainknak, unokatestvéreinknek, akik közül néhányan külföldről is hazajönnek. M. Csilla, 14, Nyíregyháza A karácsonyi sütés-főzés és a karácsonyi ételek készítése is nagyon izgalmas. A konyhában finom ételillat van, az edények mind majd kifutnak a nagy lelkesedéstől. A gyerekek meg úgy érzik, hogy már soha nem jön el a karácsony. A karácsony előtti éjszakán nagyon nehéz elaludni. Philomena McNicholas, 13 éves, Anglia dal és játékaiddal. De hol vagy most? Eltűntél, végleg eltűntél az életemből. Miért? Egyszerűen azért, mert már túl öreg vagyok, hogy higgyek benned. Ezért hát kedves Télapó, ha tényleg létezel, vigyázz arra, hogy sose legyek olyan nagy, hogy elfelejtsem a karácsonyi igazi jelentőségét. Penny, 12 éves, Anglia A karácsony csúcspontja az, amikor felhangzik a lakásban a kiáltás: kész a sonka. Akkor komoly választás előtt áll az ember. Eszik vagy a karácsonyfa alatt ül. Sarah Shape, 13 éves, Anglia Karácsonykor az ember legyen éber, különösen olyankor, amikor rokonok jönnék látogatóba vagy csomag érkezik. Ilyenkor az ember titokban hallgatózik és megpróbál emlékezni hol voltak elrejtve a karácsonyi ajándékok az elmúlt évben. Nekem könnyű a dolgom, mert előttem úgysem marad semmi titokban. Philip Cowhin, 10 éves, Anglia Anya karácsonykor négyfelé vág egy almát, és mindenkinek odaad egy-egy szeletet. Ez nálunk a családi összetartozást jelenti. B. Gábor, 10 éves, Nyíregyháza Karácsonyi levél a kedves Télapónak Amikor kicsi voltam, mindig hittem és bíztam benned. Minden évben megjöttél az ajándékaiddal, könyveiddel, cukorkáidTavaly hallottam, amikor a Télapó kopogott az ajtón. Amikor apa beengedte én a szobámból néztem őt. Piros kabátja volt, és akkor gyorsan behunytam a szemem David Skidmore, 5 éves, Anglia A karácsony az évnek az a része, amikor apa le szokott esni a létráról, amikor a karácsonyfát díszíti. Darius, 8 éves, Anglia Karácsonykor az ember olyan rokonokat is megpuszil, akiket nem szeret. Pamela O’Brian, IS éves, Anglia Nálunk a karácsony a szeretet ünnepét jelenti. Ezen a napon nem veszekszek senkivel, persze azért egy kicsit anyával összekapunk a cukrok kötözésén. Cs. Eszter, 12 éves, Nyíregyháza Szerintem a karácsonynak ilyennek kellene lennie: kell lenni egy olyan Télapónak, akinek igazi szakálla van és akinek vannak manócskái és sok karácsonyi ételnek is kell lenni. Segíteni kell a szegényeknek és gondolni kell azokra az emberekre is, akiknek nehézségeik vannak. Ajándékokat kell adni, el kell menni a templomba és a sírokon gyertyát kell gyújtani. Anne mari, 11, Finnország Karácsony a keresztény világ legnagyobb ünnepe. Éhhez kapcsolódik ugyanis a kereszténység kezdete, kiválása a zsidó vallásból. Az ünnep Jézus születésének ünnepe. M. István, 13 éves, Nyíregyháza Sajnálok minden embert akinek nincs hol, és nincs kive feltölteni ezt a szép ünnepet. B. Adám, 14 éves, Nyíregyháza A finn és az angol anyag a Lasten ajatuk- sia című könyv alapján készült. (Révay Valéria fordítása) A magyar összeállítást a nyíregyházi 14. számú általános iskola tanulói írták. Összeállította: Bodnár István Elek Emil illusztrációja
