Kelet-Magyarország, 1995. december (52. évfolyam, 283-306. szám)

1995-12-02 / 284. szám

1995• DECEMBER 2., SZOMBAT Napkelet • A KM hét végi melléklete Ki a virágot szereti... Udvari kertész, királyi beszállító lenne a tizennyolcadik században Milyen színű is lehetne egy virágkertész szeme, ha nem halvány búzavirágkék? S milyen is lehetne ő maga, mint tiszta te­kintetű, türelmes, jószándékú, halk szavú, legfeljebb a beszélgetés egy-egy humoro­sabb fordulatánál széles mosolyú? Mert a tréfát érti, habár nem nagyon tet­szett neki, hogy „leudvarikertészeztem”. Pedig Krajnyák Csaba, üzemmérnök, a nyíregyházi Tulipa Kft. ügyvezetője, tulajdonkép­pen az, mióta megnyerte a gödöllői Grassalkovich-kas- tély kertészetének helyreál­lítására, s harmincéves üze­meltetésére kiírt pályázatot. A projektet a Gödöllői Ki­rályi Közhasznú Társaság — ugye, milyen szokatlanul hangzik? — hirdette meg. Maga a Mária Terézia bizalmasa által építtetett kastély, gondolhatjuk, hi­szen a legutóbbi időkig szovjet laktanyaként szol­gált, igen leromlott állapot­ban van még ma is, nem beszélve a szinte üveg nél­küli üveg- és pálmaházak­ról, az embernyi gazzal be­nőtt egyhektárnyi kertészet­ről. Az elképzeléseket a kül­ső megjelenés korhűsége irányítja minden tekintet­ben — kivéve a korszerű technikát, folyamatosan kapcsolatban állnak a mű­emlékvédelmi szakemberekkel, tanulmá­nyozzák a megmaradt rajzokat. Bonszai- udvart álmodtak a romok helyére, leande­reket, bazsarózsákat, s megkísérlik újra fel­fedeztetni a fuksziákat, az angol muskátlit. Ezek voltak a 17., 18. század közkedvelt dísznövényei. Már folyik a Garden Center, a faiskolai lerakat, a szabadtéri elárusítóhely kialakí­tása, hiszen termelés és kereskedelem együtt az igazi. A kastély rekonstrukciója fokozatosan történik, szálloda lesz benne, s lovarda. A tulipások lesznek a „királyi beszállítók” is, azaz, amikor eljön az ide­je, a belső tér pompázó zöldjeiről is ők gondoskodnak majd. A kihívás tehát nagy, habár hozzászoktak a magas követelmé­nyekhez. A nyíregyházi Kossuth tér zöld­területének alakítása, „virágzati” felügye­lete, s sok minden más mellett több cég budapesti központja tetőkertjének megszü­letése fűződik a nevükhöz. A nagy mun­kák, fáradságos voltuk ellenére valahogy színesítik a hétköznapi rutinteendőket, Nyíregyháza nagy parkjainak, vagy a me­gyei kórház, a tanárképző főiskola terü­Balázs Attila felvétele létének teljes körű rendbentartását. A vá­rosban az idén 150 ezer egynyárit ültettek el — jólesett a járókelő szemének az üde­zöld, a vidámító tarka. Habár, sajnos, so­kan nem becsülik a mindenki virágját, a cibálókon kívül szakértő kezek is nagy mű­gonddal gyökerestül ástak ki egy-egy kom­pozíciórészletet. Ha 21 egynyári hiányzik, akkor már tudják, valaki a temetőbe ültette be őket — egy sírra ugyanis épp ennyi kell... Krajnyák Csaba Tiszabercelen is tanítot­ta a jövő virágkertészeit erre a nagyon összetett, sok rokonszakmával rendelkező mesterségre. Idézett egy statisztikát, mely­ből kiderült, 111 szakma közül az ötödik legnehezebb a dísznövénykertészet. Miköz­ben irigységemet próbálom magyarázni, márhogy milyen nyugodt munka lehet ez, hiszen a virág ritkán beszél vissza, kevesli a fizetést, csak mosolyog. Majd cáfol: élő szervezetekről van itt szó, „akiket” kárte­vők, betegségek támadnak meg, akik ki van­nak téve az időjárás viszontagságainak, akik rengeteg gondoskodást, törődést igényelnek. Mint az ő „szakmával beoltott” három gyereke is. Vajon mi a kedvenc virága, s sorházi saját otthonában me­lyiket szereti a legjobban a kertész? Mindig van otthon virágzó növény, azálea, miku­lásvirág, tavaszi hagymások, nárcisz — tudtam meg. Szere­ti a pálmaféléket. A hároméves kókuszpálmára a legbüszkébb. Némi szomorúsággal vegyes irigykedéssel mesélte a dinasz­tiákon, erős hagyományokon alapuló, méltán világhírű hol­land gyakorlatot, a korszerű szakmai infrastruktúrát. Ott a kollégák két-három fajjal fog­lalkoznak csak egyszerre, szemben velük, akik harminc­cal is. Hollandiában a virág­földet macerásnak tartják, már nem is ismerik, így ter­mesztőközegként nem is hasz­nálják, e helyett tőzegbe, kő­gyapotba helyezik a növénye­ket, s infúziós megoldással táplálják őket. Számítógépek segítik a munkát, s teremtik meg mesterségesen a lehető legoptimálisabb feltételeket. Persze, ott virágtőzsde is van, s nem sza­bad elfeledkezni az eltérő kulturális kör­nyezetről. Láthatóan nem csak a kereske­dő sóhajtatta vele: természetes, hogy virá­got ott mindenütt lehet kapni, s teszik a ko­sárba mindennap a kenyérrel, tejjel együtt... Nyáron sok diákot fogad a Tulipa a gya­korlati időre. Most is felvettek rajtuk kí­vül is olyan alkalmi munkásokat, besegí- tőket, akiket a tél beköszöntével tulajdon­képpen el kellene küldeni. De nem teszi, ad nekik mindig valami munkát, mert ak­kor mihez kezdenének. Úgy látszik, még mindig igaz: ki a virágot szereti... Szfinx, paripa és atombomba Csodát művel a művészet. Budapest egyik csendes, alig két-három kőhajításnyi hosszúságú Vármegye utcájában, a hason­nevű galériában Erdély hangulata árad. Festmény és fametszet, fából és bronzból megálmodott szobor, alabástromból és sár­garézből készült műalkotás. 34 erdélyi mű­vész tette le a névjegyét a Vármegye Galé­riában. Már a nevek felsorolása is hosszú, abc-sorrendben: Albert László, Barabás Ist­ván, Barabás Éva, Dob József, Datu Vic­tor, Fekete Zsolt, Józsa Nemes Irén, Ká- konyi Csilla, Kuti Dénes, Porzsolt Borbá­la, Schneller Mária, Siklódy Tibor, Simon Endre, Szabó Zoltán, Szőcs Sándor, Zol- csák Sándor, Zsigmond Attila, Haller Jó­zsef, Kovács Géza, Kusztos Endre, Major Gizella, Molnár Dénes, Simon Zsolt, Szász Sándor, Szotyori Anna, Baróthi Ádám, Bá­lint Károly, Bocskay Vince, Gyarmathy Já­nos, Horváth Ödön, Hunyadi László, Izsák Márton, Kiss Levente és Puskás Sándor. Bár a Vármegye utca csendes, a forga­lom is csekély, mégis sokan nézték meg a Marosvásárheíyi tárlatot, hazaiak és kül­földiek. Költőiség és prózaiság egyaránt su­gárzik a művekről. Szfinx. Ez például Sza­bó Zoltán alkotása. Már a préselt lemez­re olajjal festett kép alakja is szokatlan. Hétszögű. Ne felejtsük, a hét az a mese száma. A szfinx alakja más, mint a Nílus- parti rokonaié. A test alsó részét már for­mátlanná tette az enyészet. A szfinx sze­me azonban villog, ha a látogató köze­Egy látogató ismerkedik a marosvásárhelyi művészek budapes­ti tárlatával A szerző felévétele lebb lép, akkor veszi észre, a szemekben meglátja önmagát, mert ezeket tükördarabok­ból készítette el a mű­vész. Kitűnő ötlet. Visszatérő motívum a kiállításon a ló, ép­pen úgy, mint a nép­mesékben a táltos. Ba­rabás István paripái egy fennsíkon láthatók. A gyepen állnak, de mintha egyik-másik az eget kémlelné, hátha ott a magasban fino­mabb a fű és nem fe­nyegeti őket, hogy zab­lával, gyeplővel és ostorral kényszerítik munkára a gazdájuk. Izsák Márton paripája Don Quihotét ci­peli a hátán. Mindkét lény megformázása jelképezi azt a konokságot, amely gyakran, egykor és most, az esély nélküli küzde­lemre ösztönöz. Izsák Márton lovából és lovasából mintha hiányoznának a győze­lemhez kellő erős izmok. A marosvásár­helyi művészről köztudott, hogy szívesen alkot monumentális műveket, ezt bizonyít­ja Mihai Enainescu és Bartók Béla alakját megörökítő alkotása. Kuti Dénes jellegzetes erdélyi témát vá­lasztott. Nagyméretű festményéről árad fe­lénk a friss fű és virág illata. A lankás tá­jon a két szomszéd földjét élő sövény vá­lasztja el. Simon Endre, aki a marosvásárhelyi mű­vészek tárlatát rendezte, Nagaszaki ötven év előtti drámáját festette meg, amint az atombomba ledobásának pillanatában, a végzetet és a pusztulást jelképező vészma­darak röpködnek a japán város fölött. 11 óra 5 perckor állt meg akkor a halál órá­jának mutatója. Olcsó lenne a párhuzamot vagy netán éppen az ellentétet keresni. A budapesti Vármegye Galéria kiállítása azt bizonyít­ja, hogy a marosvásárhelyi művészek ecset­je, vésője nem áll meg. Alkottak és alkotnak. Nemcsak a ma­gyar és a román, hanem más nemzetbeli művészetkedvelők örömére. RITMUS Slágerlista Egyre feljebb táncol a slágerlistán a „playboy” Hazaiak 1. Republic: Szállj el kismadár... (4.) 2. Republic: A 67-es úton (1.) 3. Zorán: Majd egyszer (2.) 4. Sipos F. Tamás: Táncolj, play­boy! (3.) 5. Alvajárók: Szomorú szamuráj (5.) 6. El Cbarro: Pancsi a vízben (6.) 7. Takáts Tamás: UFO (7.) 8. Tátra Band: Fekete madár (-) 9. Manhattan: Ha volna két életem (-) 10. FLM: Megtalállak még (-) Külföldiek 1 .Shaggy: Boombastic (1.) 2. Michael &c Janet Jackson: Scre­am (2.) 3. Rednex: Wish you were here (3.) 4. Michael Jackson: You are not alone (4.) 5. La Bouche: Be my lover (5.) 6. John Scatman: Scatman (6.) 7. TLC: Waterfalls (7.) 8. Seal: Kiss from a Rose (-) 9. Fun Factory: Celebration (-) 10. Ace Of Base: Lucky Love (-) Magnókazettát nyert Tóth Ilona, Nyíregyháza; Kovács Róbert, Bakta- lórántháza; Siladi János, Mátészalka. A Rocky Üzlethálózat (Nyíregyhá­za, Zrínyi I. u. 3-5. sz., Búza tér) ajándékát, a Pink Floyd együttes „örökzöld” kazettáját KovaLk Sán­dor nyíregyházi olvasónk nyerte. Továbbra is várjuk tippjeiteket há­rom-három hazai, illetve külföldi dal­ra. A beküldési határidő: december 9. A slágerlista vasárnap délelőtt a nyír­egyházi rádióban hallható. GONDOLKODÓ A múlt heti rejtvény megfejtéséért könyvjutalmat nyert Oláh Tímea, Sonkád és Kiss Gina, Nagykálló. A mai feladványunkat — mint már megszokhattátok —, ismét a Tapsi rejtvényújságtól kaptuk. íme: Az üres négyzetekből kimaradt számokat úgy kell beírnotok az ábrá­ba, hogy a számok összege minden sorban és oszlopban, tehát vízszinte­sen és függőlegesen is 18 legyen. A megoldást levelezőlapon küldjétek be a szerkesztőségbe! ■ ■ ■ ■ .... ....... .... S Moke Judit wKBKtKm Krajnyák Csaba Marosvásárbelyiek kiállítása Molnár Károly

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents