Kelet-Magyarország, 1995. december (52. évfolyam, 283-306. szám)
1995-12-16 / 296. szám
12 TÁRLAT Őszi nóvum Krivánik József: Mementó IV. / tt a tél, bizony eljött. Bezárta kapuit a nyíregyházi tanárképző ke- rengőjében az 1995. évi Őszi Tárlat is, megyénk mindeddig legnagyobb képzőművészeti sereglése. A közel harminc alkotó — festők, grafikusok, szobrászok, érmészek, fotósok — mintegy kétszáz művel reprezentálták választott műfajukat. A több nóvummal jeleskedő kiállítás a megnövekedett bemutatási térrel is új tendenciákat serkentett. Jelen volt a piktúrában a gesztusfestészet, szerep letek a monumentális formák, a nonfiguratív kompozíciók mellett jól elfértek a hagyományosabb, a lírai realizmus terrénumában fogant festmények. A plasztikai anyagot szintén a sokféleség jellemezte, és igazi meglepetéssel szolgáltak a közszemlére tetl fotóművészeti kompozíciók Lapgalériánkban most a festmények és 4 fotográfiák köréből kínálunk néhányat azoknak, akiknek nem állt módjukban személyesen szétnézni az ősz végi tárlaton. Boros György: Képek a feketéről — Analóg photoshop Horváth János: Rétegek III. Madarassy György: Bohóc I. Elek Emil reprodukciói ízes szóval Szalmáiról A gyűjtött húsz kazettányi szövegnek mintegy harmadát tette közzé Margócsy József ' v í " í ' í v " Sí , Az előttünk fekvő kötet szerzője, a tisza- kóródi Kálnási Árpád, aki a debreceni egyetem nyelvész tanára, már négy jelentős könyvet jelentetett meg egy-egy me- gyénkbeli (régebbi felosztás szerinti) járás földrajzi neveiről. A fehérgyarmati (1984), a nyírbátori (1987), a mátészalkai (1989) és a csengeri (1993) kötetek több évtizedes gyűjtőmunka után kerülhettek sajtó alá. Kálnási mostani könyve is e tevékenységével kapcsolatos, de nem puszta adatokat, hanem szövegeket közöl. Válaszadói hosszabb, összefüggő részleteket közölnek életükről, emlékeikről, munkájukról, a faluban, családban régen történtekről. Vagyis: összetettebb jelentőségük van ezeknek a népi beszélgetéseknek. Ahogy a bevezetőben összefoglalja: „nemcsak a hangtani, alaktani és lexikai vizsgálatokhoz, mondattani vagy szöveg-, tani kutatásokhoz szolgáltat megfelelő forrásanyagot, hanem egy eltűnőben lévő népi műveltség értékeinek megismertetéséből és megmentéséből is magára vállalhat valamit.” A könyv elolvasása után látható, hogy nem is keveset. A régi csengeri és fehér- gyarmati járás területén vette szalagra ezeket a részletesebb beszélgetéseket 1986 és 1994 között, s a gyűjtött húsz kazettányi szövegnek mintegy harmadát tette közzé itt. A kiválasztott 15 községben összesen 22 személyt szólaltatott meg. Változatosak ezek a beszélgetések — nagyrészt személyes ismerősei körében, s így előre tudhatja, hogy nemcsak nyelvészetileg fontos, hanem emberileg, helytör- ténetileg is hasznos tudnivalókra számíthat. Lényegében valamennyien életükről beszélnek: az elmúlt évtizedek életszokásait ismertetik, munkájukról szólnak: a vetés, az aratás, a cséplés munkamozzanatait, a dohánykertészet, az erdészet tennivalóit mutatják be, tapasztalataik alapján. Közben a használt eszközök, gépek részeinek megismertetésére, nevüknek magyarázatára is sor kerül, a tájszavak is világossá válhatnak. így lapozhatunk rá a túristvándi vízimalom történetére és működésére, a felvételkor 82 esztendős, azóta már meghalt, sokak által ismert Bak Sándor jóízű előadásában, a szamosszegi szekér különlegességeinek elősorolására. Van, aki 76 éves korában emlékszik arra a nagy ünnepségre, amikor 1929-ben díszpolgárává választotta Móricz Zsigmondot szülőfaluja, Csécse. A szatmárcsekei emlékező 95 éves korában is elősorolja az apjától- nagyapjától hallottakat, részben csak legendákat, Kölcsey életéről, haláláról, temetéséről. Ezeket Lakatos József is közreadta könyvecskéjében, olykor más változatokkal együtt a szakirodalom is számon- tartja — ha nem is fogadja el mindig iga- zolhatónak, valóságnak. Figyelemre méltó, hogy olvasás közben nincs nyoma a beszélők tartózkodásának, idegenkedésének: így jó, hiszen Kálnásit ismerik, hozzá bizalommal, tegeződve szólnak a többnyire koros, főleg nagyon idős beszélgetők. Ezért tűnik fel kissé, hogy a 92 éves ököritói egykori szemtanú vissza- visszatérően mentegetőzik, hogy nem tud részleteket a szörnyűségről, mert hogy ő mindjárt a tűz kitörésekor ki tudott menekülni: táncosa nem engedte, hogy megkeresse hozzátartozóit, akik közül aztán többen is odavesztek. És ez a közvetlen kapcsolat teszi lehetővé azt is, hogy a té- eszesítés, az internálás, a 47/48-i, majd a 70-es árvíz, a katonáskodás harctéri és fogsági élményei is őszintén sorra kerülhetnek, mint a gyerekkori huncutkodások, vagy éppenséggel a kocsordi, ma is álló Ti- sza-kastély építésének érdekességei. A helytörténet-kutató, a szociológus, a tárgyi és szellemi néprajzos és a nyelvész egyaránt szakmai forrást, a csak érdeklődő lapozgató pedig értékes, érdekes olvasmányt talál e könyvben. (Kálnási Árpád: Népi beszélgetések Szat- márból. A KLTE Nyelvtudományi Intézetének kiadása, Debrecen, 1995. 140 oldal.) A Csendes éjt énekli a világ Aligha van a földkerekségnek olyan tája, ahol karácsonykor ne csendülne föl a Csendes éj... (Stille Nacht...) kezdetű dal szívet melengető dallama. Franz Xaver Gruber Felső-Ausztriában született egy kis falucskában, 1787-ben. Tanítóképzőbe került, s amikor végzett, Arnsdorfba ment. Gruber elvállalta a szomszéd faluban, Oberndorfban, a Szent Miklós-templomban a kántori állást is. Ezekben az években — 1817-1819 között — működött segédkáplánként Obern- dorfban Joseph Mohr, aki nagy zenebarát volt. Grubert és Mohrt már réges-ré- gen elfeledte volna a világ, ha 1818-ban el nem határozzák, hogy karácsonyra valami új dologgal kellene meglepniük a falut. Joseph Mohr káplán 1818. december 24- én, a mise után átnyújtott a barátjának, Franz X. Grubernek egy hat versszakból álló verset, amely úgy kezdődött, hogy Csendes éj, és arra kérte, keressen hozzá valami szép dallamot. Gruber elolvasta, azután elővett egy kottapapírt, majd leült a harmóniumhoz, és új dallamot komponált a káplán verséhez, két szólóhangra, kórusra, gitárkísérettel. Még azon az estén átadta kompozícióját a káplánnak, akinek nagyon tetszett a mű. Elhatározták, az éjféli misén elő is adják. Az előadásnak óriási sikere volt az oberndorfiak körében, és hamarosan ismertté vált a dal a környéken is. Amikor az orgonajavító Karl Mauracher Oberndorfban dolgozott, és meghallotta az új karácsonyi éneket, dallamát és szövegét elkérte s hazavitte Tirolba, onnan a Strasser család révén a zillertali Laimachba... Néhány év múlva már Ausztria-szerte énekelték Mohr káplán és Gruber kántor karácsonyi énekét. 1831-ben Lipcsében csendült fel először külföldön. Amerikában Choral of Salzburgként, Norvégiában evangélikus népénekként ismerték meg. A két szerzőt gyakorlatilag elfelejtette a világ. Joseph Mohr wagrami plébánosként halt meg 1848-ban. Franz Xaver Gruber 1835-ben karvezetőnek és orgonistának Haliéba került, a városi plé- bánista templomba, ahol 1863-ban bekövetkezett haláláig működött. BÁN ZSUZSA: A levél Furcsamód meleg volt azokban a karácsony előtti napokban. Azok, akik ragaszkodtak a téli prémsapkákhoz, bundabélésű kabátjaikhoz, a naptárt nézték és nem azt, hogy langyos szél járt végig a városon, néha esőcseppeket sodort és olyan volt az időjárás, mintha tavasz lenne. Szenvedtek. Verejtékeztek a téli holmikban az emberek. Hatvan év körüli férfi sétálgatott az ünnepi kirakatok előtt, és a játékboltnál megállt. Régi karácsonyok jutottak az eszébe, amikor babát vett a kislányának. Nézte a mostani babákat, aztán kis idő múlva ment tovább. Már nem volt kinek ajándékot keresgélnie. Felesége tíz éve halott, és a lánya, aki a mindene volt, egy éve meghalt autóbalesetben. Ezen a karácsonyon már teljesen egyedül lesz. Arra gondolt, azért egy kis karácsonyfát állít mégis, hogy mellette emlékezzen azokra, akiket szeretett és akik már nincsenek. Ment tovább és nézte, hogyan kavar- gatja az útmenti fák megkésetten lehulló, zörgő leveleit a szél. A falevelek között egy kis papírcetli is röpdösött, s hirtelen kipenderült, odaröppent a cipője elé. Máskor ment volna tovább, most mégis lehajolt és felvette. Mintha írást látott volna rajta. Igen. Gyerek írása. „Kedves Jézuska! Anyu azt mondta, hogy te mindent látsz. Akkor biztosan láttad azt is, hogy apu két hónapja elköltözött itthonról. Anyu nagyon sírt. Itthon van velünk, mert van még a kicsi öcsém is, aki három hónapos. Kedves Jézuska! Arra szeretnélek kérni, hogy karácsonykor ne hozz nekem semmi ajándékot és a kicsi öcsémnek se, hanem szegény anyunak hozzál inkább egy meleg kabátot! Annyira sajnálom, amikor lemegy a boltba és jön haza, reszket a vékony kabátjában. Hó is volt és nagyon fújt a szél. Anyu megfázott. Köhögött, lázas volt, a szomszéd néni hívta ki az orvost, aki injekciót adott neki. Nincsen pénze meleg kabátra, mert akkpr nem tud nekünk tejet venni, meg kiflit. És nem tudja kifizetni a villanyszámlát. Másodikos vagyok, és jó tanuló. Én mondom a verset az osztályban a karácsonyi ünnepségen. Jézuska, kérlek, teljesítsd a kívánságomat! Megígérem, hogy még jobban tanulok, és mindenben segítek anyunak! Kovács Mónika, Tátika utca 24/B. I. emelet.” A férfi elolvasta a levelet és elgondolkodott, melyik lehet az a Tátika utca? A papírt szórakozottan a zsebébe gyűrte és ment haza. Szép rendben tartotta a kétszobás lakást, amelyikben egy éve még a lányával élt. Amióta Edit meghalt, nem is találta helyét ebben a lakásban. Úgy élt, mint akinek meghalt a lelke. Reggel felkelt, kiment a fürdőszobába, aztán reggelit készített magának, hallgatta a rádiót. Lement bevásárolni, főzött valamit. Evett, elmosogatott, ebéd után sétált a városban kicsit. Aztán hazament, bekapcsolta a tévét, azt nézte. Sokszor már nem is volt kedve vacsorázni. Bevette az altatóját és lefeküdt. A lakás most is úgy fogadta, mint mindig, pedánsan kitakarítva, és némán. Bezárta az ajtót, levetette a kabátját, az előszobában. Gondolta, megmelegíti a tökfőzeléket, amit délre főzött, de nem volt semmi étvágya. Bekapcsolta a tévét, eléje ült. Ült, és nem is hallotta, mit beszélnek. Aztán eszébe jutott megint az utcán talált levél. Kiment az előszobába, előkotorta a kabátja zsebéből, és újra elolvasta, „...szegény anyunak hozzál inkább egy meleg kabátot...” Vajon milyen termetű lehet az az asz- szony? Valahogy felélénkült. Felhívta a tudakozót, meg tudnák-e mondani, merre van a Tátika utca? Kis türelmet kért egy női Napkelet • A KM hét végi melléklete_________________________________________________________________________________________ A címlap KM-reprodukció
