Kelet-Magyarország, 1995. december (52. évfolyam, 283-306. szám)

1995-12-16 / 296. szám

1995. december 16., szombat HÁTTÉR Györke László Nyíregyháza (KM) — Akár SOS-jelzésnek is felfogható az, amiről a minap egy sajtó- tájékoztatón beszélt Nemes Gáborné. a Szabolcs-Szat- már-Bereg Megyei Gyer­mek- és Ifjúságvédő Intézet megbízott igazgatója és He- tey Vilma, a megyei közgyű­lés gyermek- és ifjúsági bi­zottságának alelnöke. Az el­hangzottak — melyekből a teljesség igénye nélkül szed­tünk össze egy csokorra va­lót —, úgy véljük, közérdek­lődésre tarthatnak számot. — Döbbenetes, milyen mér­tékben emelkedett az utóbbi időben az állami gondozottak száma intézetünkben — kezd­te a tényismertetést Nemes Gáborné. Lebegnek A gyermek- és ifjúságvédő in­tézetnek — közismert néven: GYIV1 — ma 3037 neveltje van. Ekkora számra az utóbbi évtizedekben nem volt példa. Közülük mintegy 2700-an ti­zennyolc éven aluliak. Az állami gondozottak kö­zül igen sokan képtelenek nagykorúvá válásuk után az önálló életre: sem a család, sőt, sokszor a település sem vonzza őket. Ebben nem kis szerepe van annak, hogy sem a család, sem a települési önkor­mányzat nem várja, úgymond, tárt karokkal őket. Ezért aztán lebegnek. Megtörtént, hogy egy 32 éves volt állami gondozott — aki jelenleg Pesten él családjá­val — fordult segítségért az intézethez, mert úgy érzi (bár jelenleg még van munkája is), hogy menthetetlenül lecsú­szik, ha nem támogatják. Elrettentő tény, hogy az idén például egy fillér életkezdési támogatással sem tudták segí­teni a nagykorúvá váló volt in­tézeti fiatalokat, akiknek szá­ma ma 540, de jövőre 400-zal több lesz. (Ennek a támogatás­nak az összege korábban 10- 12 millió forint volt összesen.) Perspektíva? Az egyik igen komoly nega­tív tendencia, hogy csecsemő­ket naponta kell állami gondo­zásba venni. Ennek háttere, hogy a szülők életkörülményei gyakorlatilag alkalmatlanok a gyermeknevelésre. Az új tár­sadalombiztosítási törvény rá­adásul megoldhatatlannak lát­szó feladat elé állítja az intéze­tet január 1-jétől, ami a recep­teket illeti. Tendenciák Igen szembetűnően növekszik a serdülő bűnelkövetők száma. Ez is jelzi, hogy a jelenlegi védőrendszer képtelen ellátni alapvető feladatát ebben a gaz­dasági helyzetben. E helyzet, sajnos, nem teszi lehetővé a jövőbe látást, mert nem hosszú távú megoldásban gondolko­dunk, hanem azt vesszük fi­gyelembe, hogy jelen pillanat­ban mi olcsóbb. De vajon nem fog-e többe kerülni tíz év múl­va, ha a most utcára került gyerekek bűnözőkké válnak, a társadalom perifériájára sod­ródnak? A másik elrettentő tendencia a gyermekprostitúció. Sajnos egyes szülők maguk futtatják fiatalkorú gyermekeiket. — Az említett problémák együtt kezelhetetlenek — mondta Nemes Gáborné. A ki­alakult gazdasági helyzetnek segnek vegsosoron a gyerme­kek isszák meg a levét. Veszélyek Félő, hogy a '96-os takarékos költségvetés miatt a szakmai innovációs tevékenységben komoly megtorpanás követke­zik be. Olyanokban, mint a családotthonok megteremtése, a nevelőszülő-hálózat kialakí­tása. A megyei gyermekottho­nokban igen nagy a zsúfoltság, a 110-120 százalékos kihasz­náltság szakmai szempontból komoly visszalépést jelent. Egy hónapja olyasmi fordult elő, amire korábban évtizede­kig nem volt példa: testvéreket választottak el egymástól. Ez szakmai szempontból megen­gedhetetlen lenne, ám a körül­mények ilyesmire is rákény­szerítik a nevelőotthonok ve­zetőit. A nevelőszülő-hálózat pe­dig nemhogy bővülne, hanem inkább szűkült. Sajnos, ennek a hátterében is az egyre romló életkörülmények húzódnak meg. Ott tartunk, hogy a neve­lőszülő, akinek saját gyermeke is van, visszaadja a nevelt gyermeket, mert az övére sem jut elegendő pénz, amióta sok településen a tankönyveket és tanszereket is a szülőknek kell Balázs Attila felvétele megvenniük már előző tanév májusában. Látni kell, hogy ezek a gye­rekek, ha kikerülnek az inté­zetből, nem képesek az önálló életre, ők a holnap hajléktalan­jai. alkoholistái, bűnözői, ha ma nem tudunk tenni értük többet. Az alulfinanszírozás nem­csak a nevelteket, hanem a ne­velőket is keményen sújtja. A túlhajtott nevelők, akiknek sem szabad hétvégéjük, sem ünnepük nincs, egy vasárnapi, egy karácsonyi ügyeletért 350 forintot kapnak! Ezen csak úgy lehetne változtatni, ha a normatíva differenciált lenne, s a halmozottan hátrányos helyzetű régiók — mint példá­ul Szabolcs-Szatmár-Bereg és Borsod-Abaúj-Zemplén me­gye — kiemelt állami támoga­tást kapnának. A megyei önkormányzat gyermek- és ijfúsági bizottsá­ga 1 millió 700 ezer forintot pályázat útján juttatott az in­tézményeknek, gyermekszer­vezeteknek. Jellemző, hogy tízszer annyira volt jogos igény, mint amennyire pénz jutott. Valószínű, 1996-ban még ennyi sem lesz. Ami ugyancsak elrettentő példa, hogy az állami gondo­zásba került gyermekek 80 százaléka testi sérült. Tíz év múlva duplán fizetünk Nem telik el nap, hogy csecsemőt ne vennének állami gondozásba és az abból fakadó pénztelen­Hull a pelyhes !------­■ *. t - '.*j ■■■I i £ i I <9| Nyéki Zsolt rí gy fővárosi egyetem i-j sajátos gyűjtőtége- I J Ive az ország fiatal­jainak. akik az együtt eltöl­tött öt (-hat) év alatt egymás megismerésével megbízható képet kapnak a különböző tájakról, az ott élők szokása­iról és gondolkodásáról. A szegediek tájszólása, a sza­bolcsiak ízes beszéde sok tréfára adhat alkalmat, de az ország keleti szegletéből ér­kezett hallgató számára döbbenetes újdonsággal is szolgálhat a nyugati vidéket reprezentáló társa. Evek óta feledhetetlen „ élményt" nyújtott egy szombathelyi csoporttárs, aki az országjá­ró tanulmányi kirándulás tapasztalatait összegezve szent meggyőződéssel val­lotta: Szabolcsban, meg úgy általában keleten azért fej­letlen a gazdaság, s azért él­nek itt rosszabbul az embe­rek, mert igénytelenebbek az ország más területein élők­höz képest. Etnikumát tekintve ez az ország Trianon óta viszony­lag homogén, határain be­lül ismeretlen fogalom az elszakadási törekvés, a nemzetiségi háború. Tehát magyar és magyar között ne akarjon senki olyan kü­lönbséget tenni, amely ta­gadhatatlanul jellemezte északi vagy déli szomszéda­ink népeit. A nyugati or­szágrész gazdasági fejlett­ségét magyarázó állításo­kat egy éppen aktuális kér­dés torpedózta meg: a Du­nántúlt a hetvenes évek ele­jétől autópályán szelheti át az utazó, akár turista, akár üzletember. A szabolcsiak életét a következő évezred­ben. talán 2010 környékén teszi könnyebbé hasonló utazási lehetőség. A közel fél évszázados lemaradást senki sem írhatja az itt élők számlájára, főleg egy olyan ember, aki a közös kasszá­ból finanszírozott beruhá­zások révén született a jóba. S ha ilyen szellemben nő fel az ifjúság, az ország köny- nyen követheti a széthullott szövetkezetek példáját. Ott, ahol a közös pénzből felépí­tett és nyereségessé váló ágazatban dolgozók önál­lósodtak, mert a megszer­zett javak birtokában kelle­metlenné vált a közös va­gyon gyarapítása. Szöveg nélkül Ferter János karikatúrája Berezeltünk Balogh József A z ember nem is tud­ja örüljön, vagy bosszankodjon, amikor azt hallja: 2800 mil­liárd forint értékű kincset rejt a recski föld, s természe­tesen lenne is rá több vevő. Örülhetünk, hogy nem tár­ták fel, s bányászták ki, ami­kor nem biztos, hogy haszna a miénk maradt volna, hi­szen ásványkincseink java­részét nem hazai kohók dol­gozták fel, s ki tudja, utólag mennyit kaptunk vissza be­lőle. Örülhetünk amiatt is, hogy épp azokban az évek­ben derült ki, mekkora ha­talmas is ez a kincs, amikor a legnagyobb szükség van rá. De bosszankodhatunk is, mert az első hírek szerint 10 milliárd dollárért majdnem sikerült egy külföldi cégnek megvenni. Az elmúlt két napban vál­tak ismertté ezek az infor­mációk, azzal együtt, hogy kanadai és amerikai kuta­tók feltáró munkájának eredményeképp megélén­kült az érdeklődés a recski réz és a föld mélyén lévő arany iránt. S ez nemcsak azt jelenti, hogy a 10 milli­árdos vételi ajánlat nem­csak a tulajdonos, a Ma­gyar Köztársaság számára lett nevetségesen alacsony, hanem a venni szándékozók is belátják: nem tehetnek a korábbihoz hasonló ko­molytalan ajánlatokat. Most persze a magyar ál­lam előtt két lehetőség van. Az egyik: meghirdetni, s a lehető legjobb áron eladni a kibányászás jogát, hiszen ez a vételáron túl sok ma­gyar embernek jelent hosz- szú évekig munkát, vagy el- földelni a bányabejárato­kat, s várni a kincs értékesí­tésével azokra az idéikre, amikor még nagyobb ára lesz. Az utóbbi napokban, hetekben nagyértékű priva­tizációs üzletekről szóltak a hírek. Elkelt néhány gáz- szolgáltató és új gazdája lett az energiaipar egy ré­szének is. Ezekből többszáz milliós bevételhez jutott a költségvetés, ami lehetővé teszi, hogy ne legyen majd több a hiány, mint amit megterveztek. De ahhoz, hogy a külföldi adósság is csökkenjen, s a pénzügymi­niszter se készítsen jövőre újabb csomagot, talán a rézzel is köthetnének egy aranyüzletet. mm y iffh't.r Irtvlvtmtmr'JS Együtt másért

Next

/
Thumbnails
Contents