Kelet-Magyarország, 1995. december (52. évfolyam, 283-306. szám)
1995-12-14 / 294. szám
1995. december 14., csütörtök CSUPA ÉRDEKES Kelet-Magyarország 15 Táncórák, lőgyakorlattal Gyorsfénykép az Elfújta a szél szerzőjéről • Fél évszázada sikeres szerző (MTI-Press) — A televízió ünnepi műsortervében szerepel a minden idők legsikeresebb filmjei közé sorolt Elfújta a szél vetítése. Ezt a minősítést több mint fél évszázad sem devalválta; 1939. december 15-én volt a premier, melyre egymilliónál is többen szerettek volna jegyet váltani. Jóllehet a film forgatása legalább annyi izgalmat jelentett, mint az író, Margaret Mitchell személye, ezúttal erről essék szó. Egy nemrég megjelent könyv az amerikai irodalom arisztokratikus lázadójaként mutatta be. Alacsony, törékeny asszony volt, jelentéktelen külsővel. Híres regényével már ismertté tette a nevét, amikor egy atlantai áruház próbafülkéjében állva, a kíváncsiskodók feltépték a függönyt, hogy megnézzék, milyen is a nagyasszony testi valójában. Margaret Mitchell tehát ott állt a bámulok előtt egy szál kombinéban, zavartalan és azt hallhatta, hogy valaki felordít: „Nem hiszem, hogy ő írta a regényt, ahhoz túlságosan satnya.” Ennek az epizódnak is tulajdonítják, hogy szinte az egész életét valamilyen álcában töltötte. Arra hivatkozott, hogy nem akarja felkelteni az erőszakos kíváncsiskodók érdeklődését. Életrajzírója szerint olyan korban élt, amikor egy nő számára átok volt az okosság. Nyomós érv ez a visszavonulásra, de életmódjának karikatúrája is, mint kitűnik. Két évig például mankóval bicegett, azt mondta, hogy eltört a bokája. A betegséget azonban egyetlen orvos sem igazolta. Gerincbántalmakat állapított meg magáról, kihúzatta az összes fogát, szúrt a mellkasa, álmatlanságban szenvedett. De az orvosok semmi ilyen bajt nem találtak. alakjai itt, ebben a közegben születtek és Margaret Mitchell a hozzátartozóinak tulajdonságaival ruházta fel őket. Bármennyire is mosolyt gerjesztő, de maga az írónő nyilatkozta, vetett véget az életének. Próbálkozott az újságírással, pontosabban ennek a világnak a külsőségeivel igyekezett lépést tartani. Felfedezi a cigaretta, s az alkohol s talán a kokain bódulatát is. A szextől undorodik, de illetlen képeslapokat gyűjt. Az erőszak vonzotta, de taszította az anyaság. A második férj hallgatásával vonul be az életbe, mintha mindenben az írónő ellenpólusa akarna lenni. Vagy így egészítették ki egymást? John Marsch mindenesetre alávetette magát Margaret akaratának. Még a diétás étkezésben is. El is hízik úgy, hogy emiatt mozgásképtelenné válik. Kilenc évig dolgozott az Elfújta a szél kéziratán, de nem irodalmi alkotásként vonult be Amerika kultúrtörténetébe, hanem a belőle készített forgatókönyv, illetve a film emelte az égbe. Ám a könyv is járta a maga útját. A náci Németországban betiltották — ettől függetlenül Éva Braun kedvenc olvasmánya volt, mint ahogy Hitler is élvezte a filmet — tilos volt a Szovjetunióban és fekete listán volt Magyarországon is. Élete utolsó szakaszában Margaret Mitchell a hipochon- derek érzékenységével fogadta ezeket a jelzéseket. Két dolog miatt panaszkodott látványosan: a vélt tüdőbetegsége és a könyvének sorsa izgatta. „A kommunisták bekerítették a legjobb kiadóimat” — mondta. De már egyetlen sort sem írt. Szenvedett kívül és belül. Negyvenkilenc évesen halt meg, úgy, hogy egy részeg ütötte el autójával. Margaret Mitchell. Kilenc évig dolgozott a kéziraton MTI-Press felvétel E látványos ellentmondások gyökerét a családi indíttatásban látják. Apja vadkonzerva- tív, ám dúsgazdag ügyvéd volt, a déliek minden érzéketlenségével terhelve. Anyja ezzel szemben részt vett minden olyan találkozón, melyet a női egyenjogúságért szerveztek. A lányát is ilyen szellemben nevelte, azt akarta, hogy tanuljon meg „nőként és férfiként viselkedni”. Táncórákra és lőgya- korlatokra járatta. Meghatározó élmény volt az életében az a faji lázadás, amelynek következtében a Ku Klux Klan három napig rettegésben tartotta Atlantát, 1906-ban. „Tízéves voltam már, amikor rájöttem, hogy nem mi nyertük meg a háborút” — írta később. Az Elfújta a szél híressé vált hogy Rhett Butler, a regény és a film melegszívű, ám kemény hőse voltaképpen az édesanyja! Szerinte ugyanis nemcsak igazi férfi, hanem „ideális anya is”. Drámai fordulatként élte meg az édesanyja elvesztését. Alighogy megkezdte egyetemi tanulmányait, 1917-ben, kénytelen volt visszaköltözni a hatalmas atlantai házba, hogy kalandregények olvasásával üsse agyon az időt. A házassága is rosszul sikerült. Mindössze 22 esztendős, amikor férjhez megy egy jóképű, ám durva fickóhoz — akit dühösen elzavart, amikor kiderült, hogy alkoholcsempész. Pisztolyt tart a fej vánkosa alatt mindaddig, amíg meg nem tudja, hogy a volt férj önmaga Kiutasított idegenek Meztelen keblek és popsik villantak a híres szalonokban Kutyás London (Reuter/MTI-Pa- noráma) —- Nagy-Britan- niában még mindig hódít a néhány éve kezdődött divat: a szülők kutyaköly- kökkel lepik meg karácsonykor a gyermekeket. Egy most készült felmérés szerint idén december végén 10 százalékkal több négylábú ajándék lesz, mint tavaly. Ä felmérésből kiderül, hogy a britek évente 300 millió fontot költenek a néhány napos vagy hetes, gazdagabb családokban a néhány hónapos ebek vásárlására, illetve azok különleges ellátására. • A válogatott közönséggel rendelkező londoni Harrodís áruházban például marhahúsillatú műcsontot és egy 7500 fontos arany nyakörvet is kínálnak. A gyártók a kutyák lelki állapotát is gondozzák, ezért került a polcokra egy olyan, jól marcangolható műmacska, amelyet kifejezetten a tollpámákat már elunt négylábúak kedvéért dobtak piacra. Ha menet közben megbizonyosodsz egy feladat megoldhatatlanságáról, azt a helyzetet nem lezárásnak kell tekintened, hanem egy arról a pontról induló új feladat kezdetének. (Moldova György) Budapest (B. P.) — Meztelen keblek és popsik villantak, amikor rendőrök, határőrök léptek be a levéli expofalu messze híres szalonjaiba. Hegyeshalom és Mosonmagyaróvár környékén népszerű vállalkozás a bűnözés. Távoli vagy szomszédos országokból jönnek ide menő és csóró külföldiek üzleteket kötni, szerencsét próbálni. Aki lebukik, azt hazaküldik. Itt, a nyugati határszélen különösen magas a külföldiek által elkövetett bűncselekmények aránya, de szerte az országban tömegesen fordulnak elő az enyhébb kategóriájú idegenrendészeti ügyek. Jövedelem nélkül Az idegenrendészeti törvény hatályba lépése óta (1994. május 1.) kialakult a külföldiek idegenrendészeti ellenőrzésének megfelelő gyakorlata, előállítják azokat, akik nem tudják hitelt érdemlően igazolni személyazonosságukat, itt tartózkodásuk jogszerűségét. Az eltelt másfél év alatt a határőrség szervei négyszázezer külföldit visszautasítottak az államhatáron, a rendőrséggel együtt több mint harmincezer külföldi kiutasítására hoztak határozatot. Mivel közülük sokan nem rendelkeznek megfelelő jövedelemmel, anyagi fedezettel és lakással, a kiutasítás végrehajtásáig gondoskodni kell róluk. Ezért kötelező szálláshelyként nem drága szálloda szolgál, hanem közösségi szállást jelölnek ki számukra, ahol élelmet és fedelet kapnak a fejük fölé, figyelemmel kísérik egészségi állapotukat is. Idegenrendészeti törvényünk összhangban van a nemzetközi emberi jogi egyezményekkel, ugyanakkor számos nehézség árnyékolja be az érintett idegenek elhelyezését. Ez év tavaszán a Magyar Helsinki Bizottság és a Magyar Emberi Jogvédő Központ vezetői levélben fordultak Kuncze Gábor belügyminiszterhez: megítélésük szerint a rendőrség kistarcsai közösségi szállása nem felel meg a jogszabályi követelményeknek, „olyan helyként funkcionál, ahol az ott lévő külföldiek fogva tartása bírói kontroll nélkül történik.” A közösségi szállás átvilágítása után a belügyminiszter július 15-én bezáratta a kistarcsai szállást, ugyanakkor tovább gyűrűznek az idegenek elhelyezésének, ügyintézésének a gondjai. Embercsempészek A környező országok állampolgárai kiutasítási határozattal általában gyorsan visszakerülnek hazájukba, de az úgynevezett harmadik országbeliek ügyének intézése gyakorta sok nehézséggel jár, hosszú időbe telik. A rendőrségi szállás bezárása nyomán ezek a személyek most a határőrség közösségi szállásaira kerülnek. Dr. Csen- tes Zoltán ezredes, a Határőrség Országos Parancsnoksága idegenrendészeti osztályának vezetője hangsúlyozza, az országok csak hazatérési okmánnyal veszik vissza polgáraikat, ennek beszerzése sokszor nehezen megy. A jugoszláv utódállamok például a háborús körülmények miatt csupán kb. tíz szerbet, bosnyá- kot stb. fogadtak vissza, noha legalább kétszáz személy ügyében járt el a magyar hatóság. „Hálás témát” jelentenek az általában embercsempészek és más segítők irányításával, hamis úti okmánnyal vagy a zöldhatáron hozzánk került afgánok, srí-lankaiak. Hiába szerzik be számukra a szükséges hazatérési okmányokat, a hazaszállításuk gyakran hosszú hónapokig megoldhatatlan feladatot jelent. Őrizetben Az itt rekedt idegenek olykor nem riadnak vissza az erőszaktól, előfordult már rongálás, gyújtogatás is. Nemrég afgánok két, csoportja éhség- sztrájkot folytatott valós vagy vélt jogaik érvényesítéséért (bár a tv-nyilvánosság feletti örömükben abba is hagyták az akciót). A magyar emberi jogvédő szervezetek továbbra is kiállnak azért, hogy teljes körben érvényesüljenek az idegenek jogai, de a szálláskörülményeken ők sem tudnak változtatni. Ma már a kiutasított külföldiek eltávozhatnak a közösségi szállásról, rendezhetik hazatérési és más ügyes-bajos dolgaikat. Aki nem megy vissza és nekimegy a határnak, szállás helyett őrizetbe kerül. Milliókat hoz a kisvasút Hamburg (MTI-Panoráma) — Gyermekek és papáik millióinak kedvelt időtöltése szerte a világon a kisvasutazás. Különösen karácsony táján növekszik meg a kereslet a nagy járművek kicsiny hasonmásai iránt. Németországban például összesen 700 millió márkás forgalomra számítanak révükön a kereskedők. Az elmúlt másfél évszázad szinte valamennyi híres, földrészeket átszelő vonata létezik kicsinyített változatban — az Orient expressz éppúgy, mint a Rhein- gold (Rajna Kincse) vagy a dél-afrikai Blue Train (Kék Vonat), az Egyesült Államok transzkontinentális vasútjairól nem is beszélve. Egyes barkácsolók számára üzletté vált a hobbijuk. Mint Volker Schmidt, a Német Játékipari Szövetség ügyvezetője elmondta, Németországban több mint száz azoknak a száma, akik kisvasutakat és hozzájuk való tartozékokat kínálnak, közülük azonban kevesebb mint húsz csupán a piac szempontjából jelentős. A vasút már fennállásának kezdete óta olyannyira lenyűgözte az embereket, hogy miniatűr változataikat elkezdték házaikba gyűjteni. A múlt század első felének modellvasútjai úgynevezett földönfutók voltak — sínek és meghajtó nélkül. Zsinór segítségével húzogatták őket a földön. Külső formájukban gyakran csak némileg hasonlítottak a nagyokra, mert készítőik szemmértékre dolgoztak. A külső fokozatosan javult, amikor a kisvasutak is sínen kezdtek járni, és rajongóik igényei is növekedni kezdtek. De csak a második világháború után kifejlesztett — cinköntetet és műanyagot alkalmazó — gyártásmódok tették lehetővé a legkisebb részletekbe menő pontos utánzatot. Az eredetileg gyermekjátékszernek szánt kismozdo- nyok és vasúti kocsik hamarosan arra ösztönözték a magán vasúttársaságokat és a gyártókat, hogy a megfelelő modellekkel igyekezzenek ösztönözni a lehetséges beruházókat: vállaljanak részt a vasútépítkezésekben. A virágkorban, a múlt század végén Európában és Amerikában nem ritkán ezüst gőzmozdonyok díszítették az iparbárók íróasztalait és kandallóját. A kisvasutak igazi pályafutása akkor kezdődött, amikor 1891-ben egy babakonyhákra szakosodott játékgyár (a Merklin) a számos külföldi látogatót vonzó Lipcsei Vásáron bemutatta az első bővíthető rendszert. Ennél óraműves mozdony húzta a vonatot, amely sínen közlekedett. Más mo- dellépítők — nagy példaképeikhez hasonlóan — gőzzel hajtották meg a szobamozdonyokat. A kazán alatti spiritusztartó edény azonban veszélyesnek bizonyult. Az első elektromos meghajtású járművek is kockázatosak voltak. Ma már minden eddiginél biztonságosabb a négy fal közötti vasutazás. A dpa körképe szerint Németország csaknem 37 millió háztartása közül minden ötödikben megtalálható valamilyen játékvasút. Nyomtávuk 6,5 milliméter és 4,5 centiméter között változik. Mintegy 135 ezer kisvonat- kedvelő tömörült klubokba. Kapcsolataik az országhatáron is túlnyúlnak. Különösen élénk a tapasztalat- csere a svájciakkal, mivel közel 40 ezer modellvasu- tazó létezik az alpesi országban. Svájc 600 ezer kisvasút- tulajdonosával — Németország után — Európa második legnagyobb piaca ezen a téren — megelőzve a Benelux államokat, Auszt- rát és Franciaországot. A tengeren túl a legtöbb kis- vonatkedvelő az Egyesült Államokban és Japánban található. A karácsonyi tülekedésben a vásárlók között egyaránt megtalálhatók menedzser típusú úriemberek és farmernadrágos gyermekek. Az 50 év körüli urak ritkaságokra vadásznak. A Vilmos császár vonat korlátozott példányszámban készült modelljeit már az üzletekbe kerülésük előtt elkapkodták. Az ilyen drága portékák tulajdonosai, többnyire tehetős üzletemberek, természetesen számolnak azzal, hogy szerzeményük értéke emelkedni fog — a jelek szerint nem is indokolatlanul. Nemrégiben 28 460 német márkának megfelelő összegért kelt el egy 1938-ból való ütött-kopott, rozsdás moz- donymödell a Christie’s aukciós ház londoni árverésén. Az amerikai Sidney Mobell ékszerész immár két évtizede évről évre extravagáns karácsonyi ötletekkel ajándékozza meg a világot. Idén egy aranyból készült, 420 gyémántberakással díszített dominókészlettel rukkolt elő, melynek értéke 150 ezer USA dollár AP-felvétel Á
