Kelet-Magyarország, 1995. december (52. évfolyam, 283-306. szám)
1995-12-14 / 294. szám
1995. december 14., csütörtök A FŐSZERKESZTŐ POSTÁ !AgtliLiiilit'idMil;! wJ Készülődés Ebben az évben is sajátos módon sok gyermek és fiatal ünnepli a karácsonyt messze otthonától, a meleg fészektől valahol az ország valamelyik nevelőotthonában, intézetében. Ok szívük mélyén keresik a csa-» ládot, de sajnos kevesen vannak, akik segítik az árvát, vagy nevelőszülős gyermeket. Ezek a gyermekek és fiatalok nem kapnak meg teljes mértékben mindent, de én tudom és vallom, hogy a legfontosabbat, a megértést, az önbizalmat és végül a szeretetek igen. így van ez itt, a Szaboics-Szatmár-Bereg Megyei Önkormányzat Gyermek- és Ifjúságvédő Intézet Nevelőotthonában. Együtt ünnepeljük a karácsonyt. A meleg, békés, nyugodt otthon megteremtéséért sokat fáradoznak az intézmény vezetői, dolgozói. Ezúton előre is szeretnénk megköszönni a segítséget. amelyet értünk, állami gondozottakért tesznek. Tisztelettel Albók Attila Gyermek- és Ifjúságvédő Intézet növendéke Nyíregyháza, Sóstói u. 4. Nyitottak A Kodály Zoltán Általános Iskola visszaadásáról a megyei lapban november 14-én megjelent Felborzolt kedélyek c. írás késztet arra, hogy Önöknek írjak. Nem a cikkel kapcsolatban emelek kifogást. Én a 47 évvel ezelőtti változást szeretném felidézni. A Geduly Henrik Leány- gimnázium tanulója voltam (ev. egyh. kezelésű), amikor folyt az iskolák államosítása. Az átalakításkor nem kérdezték meg a tanulókat, a szülőket, sem a tanárokat, hogy akarják-e a változást. 1948. szeptember 1-jével az alsó négy évfolyamot áttették a 4. sz. általános iskolába (a volt ev. elemi), itt kellett kezdeni a tanévet, pedig nem akartuk. Visszaemlékszem arra, hogy a Gedulyban különböző felekezetű tanulók jártak (református, görög katolikus, izraelita, római katolikus) nem zavarta senki hovatartozásukat. Nem akarom ismételni az egyház igényének jogosságát, de az igaz, hogy őseink adományából épült, mely hozzájárult a város akkori fejlődéséhez. Az iskola átvételével véleményem szerint nem sérül meg sem a gyermek sem a szülő vallási vagy világi felfogása. A protestáns egyházak mindenkor nyitottak voltak és ez nem változott. Bardócz Sándorné Nyíregyháza Árpád u. 32/a. A szerkesztőség fenntartja magának azt a jogot, hogy a beküldött leveleket rövidítve közölje. A főszerkesztő postája az olvasók fóruma, a közölt levelek tartalmával a szerkesztőség nem feltétlenül ért egyet. Uj fogalom van a számlán Nem tudom, hogy kinek az agyában született meg annak az ötlete, hogy új árképzéssel lepje meg a fogyasztót, de annyi bizonyos, hogy sokan ma is nyögjük ennek a meglepetésnek az árát. A Nyírtávhő Kft. melegvízdíj árképzéséről van szó. A 80- as években minden cifrázás nélkül csak melegvíz-díjat fizettünk, ami 1992-ben merőben megváltozott. Új díjként jelent meg a számlán a „rendeltetési átalánydíj”, amit a lakás légköbmétere után télen- nyáron fizetni kell, ha használok meleg vizet, ha nem. Ez a díj első évben havi 654 Ft-tal indult és ez év októberében már 1806 Ft-nál tart. A díj neve pedig alapdíjjá változott. Velem együtt a melegvízfogyasztók sokasága ma sem tudja kinek és miért kell ezt a meleg víz fogyasztásához kapcsolt havi adót fizetni? Az igazi meglepetés azonban csak azután következett. A számlán új fogalom jelent meg a „meleg víz hődíja”, ami annyit jelent, hogy a melegvízórán szolgáltatott meleg víznek az alapdíjon kívül két ára lett. Elek Emil illusztrációja A felmelegítés árát számlázza a Szabolcshő, míg a meleg víz hideg víz árát a Nyíregyháza és Térsége Víz- és Csatornamű Vállalatnak kellene számlázni. Azért írom, hogy kellene, mert pl. a mi lakásunkban a kis vízóra szerinti fogyasztást még soha senki nem számlázta le. A nagy díjhátralékok is a két vállalat súlyos mulasztása miatt keletkeztek, mivel a nagy vezérváltások és átalakulások során az akkori Szavicsav hónapokon át nem is kérte a meleg víz, hideg víz díját, ma is tart a vita a két vállalat között arról, hogy ki számlázzon. Jelenleg ott tartunk, hogy ha nem akarsz eladósodni, önszámlázol. Nálunk ma is a lakóközösség által fizetett közös képviselő szedi össze visszamenőlegesen is a meleg víz, hideg víz díját és fizeti be a Szavicsav utódjának, aki ezért nemhogy árengedményt adna, hanem még a lakóközösség fáradozásáért köszönetét mondani is elfelejt. Ezt a kettőséget mondhatnám úgyis, hogy áldatlan állapotot — minden cifrázás nélkül — egy modem árképzéssel meg lehetne szüntetni. Csakhogy ehhez már Nyíregyháza város önkormányzatának kellene a két szolgáltató vállalat között rendet teremteni, és az évek óta tartó vitát a kiszolgáltatott fogyasztók javára egyszer és mindenkor lezárni. Mi, a fogyasztók várjuk az önkormányzat ilyen irányú gyors és hathatós intézkedését. Vincze József Nyíregyháza Oszőlő utcai lakos Pénzszórás és ügyeskedés Tisztelt Szerkesztőség! Nagy figyelemmel olvastam a Kelet-Magyarország 1995. november 25-i számában Ko- váts Dénes úr Lakásbontók c. kommentárját. Csak üdvözölni tudom és helyeselni, hogy népszerű megyei újságunkban visszatérően foglalkoznak legújabb korunk egyik igen népszerű, sokak fantáziáját és leleményességét megmozgató „umbuldájával”, amelyre szinte korlátlan lehetőséget kínál a lakáscélú támogatásról szóló többször módosított 106/1988. (XII. 26.) Korm.r. és végrehajtási rendelete. A feketegazdaságnak erre a sokakat megkísérlő „gyöngyszemére” hiába hívták/hívtuk fel több irányból is az illetékesek figyelmét. Úgy tűnik, hogy a mértéktelen és érthetetlen pénzszórás, az ügyeskedés, a korrupció megakadályozása, a szociális jellegű pénzeszközök ésszerű, célszerű és jogszerű felhasználásának megnyugtató ellenőrzése és szigorú számonkérése, mintha csődöt mondott volna. Mintha az illetékes szervek és személyek csipkerózsika álmukat aludnák. Mintha nem érnének már az égig a visszhangok, a lakossági reagálások, jelzések, amelyek számtalan oldalról világítják meg azt az elszomorító helyzetet, ami a lakástámogatási-lakásépítési fronton is uralkodik. Mikor veszik/vesszük már valóban komolyan, hogy ez így nem mehet tovább. Mikor próbálunk már komolyabban olyan körülményeket teremteni (feltárni, megnevezni és véget vetni), hogy ilyen tartósan ne lehessen büntetlenül játszani a tisztességgel. A cikket olvasván szinte minden sorát teljes mélységében igaznak tartom. Talán időszerű lenne végre, ha az állam pénzével gazdálkodók, intézkedésre jogosultak, ellenőrök, főellenőrök és legfőbb ellenőrök is a nagy nyilvánosság előtt reagálnának azokra a „kiáltásokra”, amelyek az említett kommentárban is megjelentek. Meggyőződésem, hogy együtt a nagyobb nyilvánossággal minden bizonnyal eredményesebben lehetne szembeszállni ezzel a társadalom túlnyomó többségét nyugtalanító, az emberi tudatot megnyomorító, megmételyező valósággal, amely elszomorító magyar valóságunknak, a fekete- gazdaságnak egyik virágzó részét képezik. Sajnos, azon részét, amelynek visszaszorítására ez ideig több volt a szó, mint a tett. Hiszem, higgyük, hogy ez így nem mehet tovább. Es tegyünk is azért, hogy a tetteké legyen a meghatározó szerep, mert csak úgy juthat előbbre az ország. Dr. Bihari Károly jegyző, Encsencs Nem megalázó várakozás Esküvő... Tisztelt Bodnár István! Ön a Kelet-Magyarország 1995. XI. 29-i számában néhány tényszerűen igaz megállapítást tesz a fizioterápiás kezelésekkel kapcsolatos „tortúráról”. Ezzel azonban nem elégszik meg: minősít és nagyvonalú javaslatot ad (előjegyzés) az „egyszerű” megoldásra, amit Őn szerint csak mi nem ismerünk. A nyíregyházi fizioterápiás rendelésen ugyanis 6 fizioterápiás asszisztens, 12 kezelőfülkében, 21 fizioterápiás készülékkel, napi átlagban 300 betegnek 500 kezelést szolgáltat. A kezelt betegek köre és az elvégzendő kezelések fajtája, naponta ötödrészben megváltozik. Egy-egy beteg eltérő számú (5-15 db) és különböző fajtájú (9 féle kezelés a lehetséges számtani kombinációkban) kezelésekben részesül. Azt hiszem nem kell matematikusnak lenni ahhoz, hogy belássuk, egy-egy konkrét beteg kezeléseinek megfelelő időbeni ütemezéséhez több millió variációs lehetőség közül kellene kiválasztani az ideálisát (ha egyáltalán létezik ilyen). Ez számítógép nélkül nem megy, márpedig számítógépünk egyelőre nincs. És ahol van, várakozni ott is kell. A főváros egyik fizioterápiás rendelésén számítógépes program sorolja be kezelésre a betegeket. A besorolás így néz ki: X. Y. beteg 10 óra 15 perckor a 7. kezelőfülkében jelentkezzen ultrahang, 10 óra 50 perckor a 2. kezelőfülkében galván, 11 óra 20 perckor all. kezelőfülkében rövidhullám kezelésre. Tisztelt Bodnár István, én ellentétben Önnel nem gondolom, hogy a várakozás — ha annak objektív okai vannak — megalázó. A nyíregyházi fizioterápiás rendelésen a várakozás kulturált feltételei adottak, hogy ezt a betegek nem veszik igénybe, azért nem feltétlenül az egészségügyet kell hibáztatni. Ami egy fiúgyermek és egy nőbeteg közös fülkében kezelését illeti — jóllehet az illető hölgy beleegyezésével történt — beismerem nem volt szerencsés megoldás. Dr. Varjú Tibor megyei reumatológus szakfőorvos Tisztelt Szerkesztőség! Ha egy mód van rá, kérem közöljék soraimat, mert egy esemény a közelmúltban mintegy 200 ember felháborodását váltotta ki, s aminek azt a címet adhatnám, hogy „Esküvő anyakönyvvezető nélkül”. Nemrégiben hivatalosak voltunk egy esküvőre Záhonyban. A nagy nap ünnepi hangulatát azonban egy felelőtlen hivatalnoknak sikerült tönkretennie, ugyanis az történt, hogy az esküvői szertartás kitűzött időpontjában nem jelent meg a polgármesteri hivatalban, mondhatjuk úgy is, hogy egyszerűen elfelejtette. Valószínűleg ez az úgynevezett „anyakönyvvezetőnő” azóta sem gondolkodott el azon, hogy mit is tett valójában ezekkel a fiatalokkal, akik már hetek óta azon izgultak, hogy az esküvőjük napján minden a legjobban sikerüljön. Ha egy csöpp felelősséget is érezne, a legkevesebb, amit tehetett volna, hogy bocsánatot kér. Tisztelettel: K. Zoltánná záhonyi lakos Megelégelték az ígéreteket A tévé regionális műsora is közvetítette az eseményt: Nyíregyházán, a Krúdy Szálló falára emléktáblát helyeztek. Kegyelet a Szovjetunióba elhurcolt foglyok és az ott életüket vesztett munkaszolgálatosok emlékére. — akik soha nem térhettek vissza családjukhoz. Akiket sokáig vártak hiába a feleségek, most már hadiözvegyek és gyermekeik a hadiárvák. Gondolják meg a parlamentben ülő többségi képviselők, akikbe ezek a sorsüldözött emberek a bizalmukat helyezték. Hogy rá- szolgáltak-e a bizalomra? A hadigondozottak nyugdíját 1995. szeptemberében elfelejtették felemelni. Az életükben halmozottan hátrányos helyzetű, ma már nagypapakorú hadiárvák is becsapva érzik magukat. Hogy miért? 1994-ben egy összegű kárpótlást szavazott meg számukra a kormány, 50 ezer forint összegben. Ez a kárpótlás 1995. év januárjában realizálódott volna. Nem fért a költségvetési keretbe. Majd 1996. januárjában — hangzott az ígéret. Hogy ez is meghiúsult? A költségvetési keret ismét szűknek bizonyult. Nem baj. Majd írunk még 1997-et is, ha írunk. Lehet a hadiözvegyek és hadiárvák közül ezt már sokan meg sem érik. Annál jobb. Mármint a költségvetésnek, vagy ki tudja kinek? Hogy a pénz is inflálódik? Ami 1994-ben ötvenezer, az 1997-ben nem igazán ugyanaz az ötvenezer? Az emléktábla egy gesztus. Nem is ezzel van a baj. Van hová helyezzük a kegyelet virágait, van hol elsiratni szeretteinket. A baj az élőkkel van, a hátramaradottakkal. Azokkal, akik már megelégelték az ígéreteket, szeretnének már valamit látni is azokból. A tili-tolo- gatásdiból nem lehet a boltban vásárolni, pláne az egyre emelkedő árakon nem. Átgondoltabb gazdaságpolitikát várunk, mi magyar szavazó állampolgárok. Olyat, hogy a stabilizációs intézkedések ostorai ne mindig a legszegényebb rétegek hátán csattanjanak. Hogy a 48 százalékos személyi jövedelemadókulcs bevezetésével a középréteg lecsúszik? De hová csúszik az a kisnyugdíjas, a munkanélküli, a jövedelempótló támogatásból élő, a kiskeresetű ember, akinek a felsorolt pénzecskékből családot kell eltartani, gyermekeket kellene iskoláztatni? Sajnos, ők vannak egyre többen. Molnár Józsefné Nyírmada Zimányi válasza A Kelet-Magyarország 1995. november 23-i számában cikk jelent meg „Kitartottak a vesztes mellett” címmel a TIB küldöttgyűlésén történtekről. Engedje meg, hogy mint erősen érintett én is hozzászóljak Lukács Andrással készült riportjukhoz. Először is azt szeretném tudni, hogyan tudható meg, hogy a Kelet-magyarországi TIB küldöttei közül titkos szavazás esetén, hogyan szavaztak így vagy úgy? Az elnököt csak etikai vétség esetén lehet három éven belül leváltani. Milyen etikai vétség az, ha valakit három társadalmi szervezet elnökévé választanak? Normális ember inkább örül annak, ha vezetője másnak is kell. Egyébként amikor 1995 februárjában újra megválasztottak a TIB elnökévé, akkor is három szervezet elnöke voltam és csodálatos módon senki sem kifogásolta. Hanem időközben „leszóltak” valahonnan, hogy politikailag nem jól fekszem, el kellene engem távolítani. így érthető, hogy az ellenem emelt kifogások címén mást nem tudtak kitalálni, mint hogy „nem lehet velem együtt dolgozni.” Lukács András elfelejtett egyébként arról beszámolni, hogy az elnökség törvénysértő határozatai ellen a Fővárosi Bírósághoz fordultam az egyesületi törvény alapján. Leváltásom tehát jogszerűtlen körülmények között történt. S ebben Lukácsnak nagy szerepe volt, annak ellenére, hogy a nyíregyházi vezetőség egyhangúlag ismételten mellettem foglalt állást! Tisztelettel: Dr. Zimányi Tibor Halálkereszteződés Megdöbbenten olvastam az 1995. november 20-i számukban a baleset, tűz címszó alatt, hogy a 41 -es főút és az Orosi Fő utca kereszteződésében, azaz Oros belterületén történ súlyos balesetről. Egy kislány az autóbusz takarásából lépett az úttestre és az arra haladó személygépkocsi elütötte. A gyermek súlyosan megsérült. Ezt a veszélyes útkereszteződést több mint negyven éve ismerem, mivel itt gyerekeskedtem. Sajnos csak rossz emlékeim vannak az ott történtekről. Ezen a ponton több esetben történt súlyos és halállal végződő baleset. Ezt a tényt a nyíregyházi rendőrkapitányság illetékes osztályvezetője, gondolom, ki tudja mutatni. Sajnos, hosszú évek, szinte évtizedek óta mind a mai napig semmiféle hivatalos intézkedés nem történt a súlyos balesetek elkerülése érdekében. A 41-es főút és az orosi Fő út kereszteződésénél, a stoptáblán kívül semmiféle átkelési biztonságot biztosító megoldás nem volt és nincs. T. K,
