Kelet-Magyarország, 1995. december (52. évfolyam, 283-306. szám)
1995-12-02 / 284. szám
1995. december 2., szombat HATTER Túl gyanús nagylelkűség Mi motiválhatja egy kárpótlásra kijelölt terület cseréjét Nyíregyházán? Nyíregyháza (KM) — Vagy nagy ügy, vagy nagy kacsa: a megyeszékhelyen egy földcsere révén néhány gazdag ember mesés jövedelemre tehet szert. Ha sikerül elfogadtatni három testülettel, s jóváhagyja a privatizációs miniszter, nyolcvanöt hektárnyi, a város közvetlen szomszédságában lévő, részben már most, részben később kiparcellázható területet kapnának harmincöt hektárnyi, Nyíregyházától 15 kilométerre lévő homokért. Az ügy kezdete 1993 végére tehető, a második kárpótlási törvény alapján akkor vontak be a Nyíregyházi Állami Tangazdaság, mai nevén AGRO- CITY területének egy kis részét Nyíregyházán a kárpótlási földalapba. Kijelölésében részt vett a megyei földhivatal, a Földművelésügyi Minisztérium megyei hivatala, valamint a Kárrendezési Hivatal. Míg másutt az állami gazdaságokon kívül a szövetkezetek használatában lévő állami tartalékterületet és erdőgazdasági területet is bevontak, itt csak az ilonatanyai tangazdaság ajánlott fel 17 ezer 500 aranykoronát, mivel azonban a gazdaság területe több település határában van, ebből a 17 500 aranykorona területből Nyíregyházát csak 2300 aranyko-y róna érinti. Cserebere A Kárrendezési Hivatal elkezdte a földalapok kialakítását, ám mire odáig jutottak, hogy Nyíregyházára is kitűzik az AGRO-CITY Rt. területén is az árverést — amit mellesleg 1996. március 31-ig be kell fejezni —, szeptember 27- én megkereste a hivatalt az AGRO-CITY mezőgazdasági részvénytársaság, hogy a kárpótlásra kijelölt ingatlanokat szeretné kicserélni, ezért azt kérték: a kárpótlásra kijelölt ingatlanokkal kapcsolatos további ügyintézést függesszék fel. Kijelölték a csereterületet is, egy tízhektáros kivénhedt gyümölcsöst és néhány ezer és kétezer négyzetméternyi földdarabot ajánlottak feí a 85 hektárért, igaz, az aranykorona-érték nagyjából azonos volt. A csere okául azt hozták fel, hogy a kijelölés után észlelték: amennyiben ebből a területből — mármint a 85 hektárból — elégítik ki a kárpótlási igényeket, úgy mindenki rosszul jár. Az rt. mezőgazdasági területei szétszórtan helyezkednének el, a célszerű gazdálkodás által igényelt tömbösítést igen nehéz lenne megoldani, a kárpótoltak pedig a magángazdálkodásra kevésbé alkalmas, hosszú ideig csak kiadást jelentő területet kapnának. Vajon így látják ezt a kárpótlásra várók érdekeit képviselő szervezetek? Méltánytalanság A nyíregyházi szlovák kisebbségi önkormányzat mezőgazdasági bizottsága szerint méltánytalanul nagy a két földterület közti különbség, ráadásul a csereként felajánlott gyümölcsös gazdaságosan már nem hasznosítható, újratelepítésre szorul. De a nagyobbik baj szerintük is a föld elhelyezkedése, amelyiknek egy része a Korányi utca térségében és az Örökösföld környékén van. Egyértelmű tehát, hogy a csere csak az egyik fél számára kedvező. A legfrissebb információ Balázs Attila felvétele szerint a részvénytársaság ezt is meggondolta, még a kivénhedt gyümölcsöst is visszavonta, mert azzal együtt a vásártér és a KGST-piac környékén lévő földdarabokat is felajánlott, s miután manapság már az is értékes, jól hasznosítható területnek minősül, helyette a részvénytársaság a Vargabokor mellett ajánlott fel egy 35 hektáros területet, amelyiknek kétharmada homokos, legfeljebb erdőtelepítésre alkalmas. Mit szólt mindehhez a földrendező bizottság? Elutasította. A bizottság tagjai azt mondták: először is jelentősen nagyobb a kárpótoltak igénye, mint amennyi földön osztozhatnak, így végképp elfogadhatatlan, hogy a 85 hektár helyett előbb 21, majd 35 hektárral szúrják ki a szemüket. A másik ok: sok olyan kárpótolt van akinek nemcsak mezőgazdasági ingatlanát vették el, hanem munkaszolgálatos, vagy elhurcolt volt, így az első változat szerinti földdarabok alkalmasabbak másfajta hasznosításra, például házhelyek kialakítására. Az már csak ráadás az érvek között, hogy egy ilyen árverezés nagyobb értékű kárpótlási jegyet hoz vissza az államnak, mert jelentős értéken kelnek el az aranykora............................ " p;í: W?* .. ■'■■■ BraS * in | i§§® I SÜT l T i » ragig 3u| I Ä s | <#■ «r § & WZ 1 MHBBffiBfiaaaH I íIMHHHMhHkí M ostanában, hogy rengeteg a szabad ideje, munkanélküli lett, olyan dolgok is az eszébe jutnak, amelyekre eddig nem is gondolt. Talán nem is nagyon volt ideje ezekkel foglalkozni. Még olyan adósságok is foglalkoztatják, amíg még éltek, miért nem vette magnószalagra a szülei hangját. Hányszor tervezte pedig. De valami miatt mindig elmaradt. Milyen jó lenne legalább a hangjukat hallani, mert a fényképek, sajnos nemigen tudnak beszélni. Minden előjön az eddigi életéből, amelyeket a tudat mélyére söpört. Különös álmai is vannak mostanában. Szembejön vele az a három gyermek, az ő gyermekei, akik nem születtek meg. Beszélget velük, csak az nem mindig világos, hogy a három közül hány a fiú, hány a lány. Mindig változnak az álomképekben. Olykor mind a három fiú, máskor mind a három lány... Álomgyerekek Milyenek is lettek volna ezek a gyerekek? Miben különböznek a később megszületett három gyermektől, akik persze valószínű nem születtek volna meg, ha az előző három megszületik. Az első gyerek mindig a legéletképesebb, a leginkább közelálló a szülőkhöz. Ezt mondják. Az első gyerek azonban nem született meg. Még nem voltak megesküdve, túl korán jött volna a kis trónörökös. Nem éppen könnyű szívvel döntöttek a leendő férjével az abortusz mellett. Túl a lelki és testi megaláztatáson, szenvedésen azzal is számot vetettek, mi történik, ha nem lehet több gyerekük. Mindketten belebetegedtek és majdnem eltávolodtak egymástól. Aztán lassan hegedni kezdtek a sebek. A második gyerek akkor jelentkezett, amikor már összeházasodtak, de albérletben éltek egy idős asszonynál. A néni hallani sem akart egy síró csecsemőről. A saját lakás még álomnak is merész volt. Megint az abortusz bizottság elé kellett állnia, amely a körülményekre való tekintettel engedélyezte a műtéti beavatkozást. A harmadik gyermeket boldogan megtartották volna, kezükben volt a jutányosán kapott szövetkezet lakás kulcsa, a vállalat is hozzájárult a beugró összeghez, de ekkor más valami jött közbe. Három hónapos terhes volt, amikor egy váratlan betegség mellékhatásaként megtörtént a baj. A harmadik gyermek is elment, mielőtt megszületett volna. Pedig őt már akarták... Később évekig félelemben éltek a férjével. Vajon lehet-e még valamikor gyermekük. Talán ezért is lettek kicsit idős szülők, túl a negyvenen, amikor mégis elkövetkezett az első gyermek világra jötte. Ezután szinte szabályos rendben, két év múlva a második, újabb két év múlva a harmadik. Két lány és egy fiú. Ma már önállóak, a saját életüket élik. Sajnos gyermekük még nincs. Értelmetlen, meddő dolog azon töprengeni, ő is tudja, milyen is lett volna a három meg nem született gyermek. Az élő három talán kárpótolja őket a többiekért is. Vagy mégsem? Mindenesetre előfordul, hogy hónapok telnek el, amíg a gyerekek rájuk néznek. Pedig egy városban laknak, kocsijuk is van. Mégis. Azt mondják, nem érnek rá. Loholni kell a megélhetés, a pénz után. Talán ilyenkor, nagy-nagy magányában menekül a három meg nem született gyermekhez. De azokkal csak álmában találkozhat. És velük is nagyon ritkán. Alomgyerekek... nák. Az AGRO-CITY második ajánlatáról az volt a földrendező bizottság véleménye, hogy a területek nagy része mezőgazdasági művelésre alkalmatlan, rendszeres jövedelmet csak hosszú idő után eredményezne a kárpótoltaknak, ezért határozott úgy, hogy a cseréhez nem járul hozzá. A harmadik variáció végképp elfogadhatatlan, mivel olyan távol esik Nyíregyházától, hogy csak azok vennék meg, akik bérbeadással kívánják hasznosítani. Néhány kérdés Kell még Nyíregyháza képviselő-testületének a nyilatkozata, ami feltehetően hétfőn születik meg. Ahol a szavazás előtt nyilvánvalóan választ keresnek majd olyan kérdésekre is: mitől ez a nagylelkűség, ha a magángazdálkodásra olyan alkalmatlan a felajánlott terület, a cseregyümölcsös, vagy a vargabokori homok pedig jól fizet? Miért gazdaságosabb a 34 darabban lévő első földajánlat nagyüzemi megdolgozása, amikor közte legalább tíz 1500 négyzetméternél nem nagyobb tábla is van, de egy hektárnál csak 11 földdarab nagyobb? Arra pedig válasz sem kell: miért azután vált oly fontos érdekké a csere, miután a tangazdaság új tulajdonosra talált. Nyilván komoly anyagi érdeke fűződik a frekventált helyen — belterületen, vagy könnyen azzá nyivánítható területen — lévő földdarabok megtartásához. A csere engedélyezéséhez a privatizációért felelős tárca nélküli miniszternek van joga, ám ő nem ismerheti az itteni körülményeket. Ha a miniszter hozzájárul a cseréhez, akkor annak megfelelően árverezik a csereterületeket. Ha a csere elmaradna, kétségtelen, hogy azok a kárpótoltak, akiknek sikerülne ellicitálni valamelyik területet, nem járnának rosszul, bár lehet, hogy a nagy érdeklődés miatt már jól sem. De — hallani sokfelől —, akik filléreken szerzett kárpótlási jegyért megvették az ilonatanyai tangazdaságot szőrőstől-bőröstől, azok egyszer ezzel a vétellel már igen jól jártak. Nem biztos, hogy az ő zsebüket kell tovább hizlalni. am m m mm m " %* %** w gtr * » '>« Ä Tájegységi izek Nyéki Zsolt portnyelven szólva V fordulatokban gaz- kJ dag küzdelem képét mutatja az az elszánt törekvés, amellyel hazánk csatlakozni akar a fejlett európai országok közösségéhez. Voltak (s remélhetőleg lesznek) olyan pillanatok, amikor szinte látni véltük a magyarok aranycsillagát a kék lobogón, de felrémlett már a behozhatatlan lemaradás víziója is. Éppen ezért örömteli, ha megyénkben dolgozó szakemberek kedvező tapasztalatokat szerezve térnek vissza külföldi tanulmányútjaikról, s a terepszemlék során biztató üzeneteket tolmácsolnak. Agráros fülnek muzsika volt, amikor korábban az angol vendégek dicsérték a jó földjeinket, s már a magyar csatlakozás utáni kihívás gondolatával foglalkoztak. A közelmúltban megejtett viszontlátoga- tás alkalmával pedig a megyei küldöttség azt vette észre: külföldön nagyra értékelik a kisebb tájegységi hagyományokra alapozó mezőgazdasági termelést, az egyéni termékeket és a sajátos ízeket. Az igazi „hungaricu- mok” sorában, a paprika, a hagyma, az egykor szebben csordogáló méz és az újra becsületet szerző tokaji mellett a szabolcsi alma is előkelő helyet vívhat ki magának. Ez az út újabb bizonyítékot szolgáltatott arra, hogy térségünk csak akkor marad az elmaradottak sorában, ha a meglévő lehetőségeket nem ragadja meg senki. Másik biztató jel, hogy nyugaton is egyre több ember szeretné már a magyar gazdaság egészét saját országa fejlettségi színvonalán látni. A szándék persze nem önzetlen, hiszen a világhírű autójáról híres BMW-gyárban az üzemvezető kicsit fogfájós arccal emlegette az olcsó keleti munkaerőt, az erre építő beruházásokat, a kitelepített üzemrészeket. Saját egzisztenciájuk, munkahelyük megőrzése miatt őszintén kívánta, hogy végre a magyarok is keressenek annyit, mint ők ott, Németországban. Egytálétel Ferter János rajza Önmérséklet Tóth Kornélia-m j agygyűlést tart ma /\l a Honvéd Szakszer- i V vezet, hogy eldöntse: legyen-e demonstráció. A Magyar Honvédség Művelődési Házában tartandó rendezvény nyilvános, és arra meghívták Keleti György honvédelmi minisztert, Fodor István politikai államtitkárt és Deák János vezérezredest, a Magyar Honvédség parancsnokát. A nagygyűlésen áttekintik a katonák szociális helyzetét, és me ghallgatják a honvédelmi vezetés ezzel kapcsolatos véleményét, illetve terveit. Noha a katonák jövőre 19,5 százalékos fizetésemelésre számíthatnak, 4 fi százalékkal többre, mint ami a korábbi tervekben szerepelt. Sztrájkhullám söpör végig hazánkon, ez ma már nem lep meg senkit. Teljesen egyértelmű, hogy az alkalmazottak képtelenek megélni az évtizedek alatt mesterségesen alacsonyan tartott balkáni fizetésekből. Amelyik ágazat érdekérvényesítő tevékenysége harcosabb, hangosabb, netán a háttérben jobban lobbiznak, azok számíthatnak a kormány engedékenyebb magatartására. Csakhogy, amely szakma képviselői megértőbbek a kormány és az ország nehézségei iránt, azok húzzák nagy valószínűséggel a rövidebbet. Épp ezért volt furcsa felhangja a miniszterelnök szavainak: az egészségügyi dolgozók fórumán mondotta, szerinte nem kellene most mindenkinek bérkövetelésekkel előállni. S ez éppen a tragikusan alacsonyan bérezett egészségügyi ágazat rendezvényén hangzott el... Ha hinni lehet az üres államkassza, a megnövekedett fizetési és kamatterhek miatt aggódó kormánypolitikusoknak, tényleg szükség lenne önmérsékletre. Értem ez alatt a társadalom minden tagjának önmérsékletét, a vállalkozóktól a nyugdíjasokig. Az külön érdekes, hogy a fegyveres erőknél működő szakszervezet is sztrájkot helyez kilátásba. Tény, az egyenruhás állampolgárokat is megilletnek munkavállalói jogok. Valahogy mégis azt a képzetet kelti az ügy, mintha legközelebb a bíró, netán a polgármester, vagy a gyilkossági ügyben nyomozó rendőr is munkabeszüntetéssel ad(hat)na nyomatékot a fizetésemelési igényének. Balogh József
