Kelet-Magyarország, 1995. december (52. évfolyam, 283-306. szám)
1995-12-13 / 293. szám
1995. december 13., szerda . HÁTTÉR ¥ :■***. : |Tww,"r HH Kelet-Magyarország 3 Kisebbségiek ismeretlen úton A személyes torzsalkodás gyakori panaszforrás • Joghézagok tárháza ——— ................ A reform baja Kovács Éva Balogh Géza Nyíregyháza (KM) — Beleszólhatnak e egy település életébe a kisebbségi önkormányzat tagjai; mire számíthatnak a következő évben a szabolcsi kisebbségek? — ilyen, s ehhez hasonló kérdések szerepeltek azon a napokban megtartott nyíregyházi tanácskozáson, melyen a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal, a Szabolcs- Szatmár-Bereg megyei Köz- igazgatási Hivatal, valamint a megye települési és kisebbségi önkormányzatainak képviselői vettek részt meglepően nagy számban. Az érdeklődés nagyságát, s a téma fontosságát is jelzi, hogy csaknem megtelt a megyeháza díszterme, nem is igen akadt olyan kisebbségi önkormányzat, s ilyennel rendelkező település, mely ne képviseltette volna magát a közéleti fórumion.. Saját kútfő Nem is csoda, hiszen az önkormányzati képviselők többsége egy teljesen ismeretlen útra lépett amikor elvállalta a megbízatását, és nagyon sok esetben csak a saját kútfőjére hagyatkozhat egy-egy probléma megoldásakor. Megyénk negyvenkilenc településén negyvenkilenc roma, egy német, egy szlovák, s egy örmény kisebbségi önkormányzat működik. Igaz, menetközben megszűnt négy, de a többi dolgozik, még ha nem is köny- nyű helyzetben. A leggyakrabban emlegetett nehézségeket országszerte az anyagiak hiányában jelölik meg, de mint dr. Hajdú Mária, az etnikai hivatal főosztályvezető helyettese elmondta, az országos tapasztalatok szerint a megszűnés okai között jelentős szerepet játszanak a személyes torzsalkodások is, és gyakori panaszforrás a joghézagok tárháza. Valóban rengeteg a nyitott kérdés. Az egyik neuralgikus pont a tiszteletdíjak ügye. A kisebbségi képviselők közül nagyon sokan munkanélküliA kántorjánosi romák már delkeznek ek, s abban a hiszemben dolgoznak, hogy megilleti őket a munkanélküli járadék, valamint a tiszteletdíj is. Aki még nem tudta, most megtudhatta: a kettő együtt nem lehetséges, választani kell. Vagy a járadék, vagy a tiszteletdíj. Igen nagy dilemmákat okozhat az is, a munkahellyel rendelkező képviselő miképpen vehet részt az önkormányzati üléseken, ha azt munkaidőben tartják. Ilyen esetben fel kell menteni a munkavégzés alól, az így kiesett bérét viszont a helyi, kisebbségi önkormányzatnak kell pótolnia. Nagy harcok Tudjuk, jó néhány településen már a választások előtt nagy harcok alakultak ki a kisebbségeken belül is fellelhető különféle érdekcsoportok között, s ennek következményeként akadnak olyan önkormányzatok, ahol nem egy akarat szerint munkálkodnak a tagok, nem egy irányba húzzák a szekeret. saját templommal is renA szerző felvétele Fel is merül sokszor a kérdés, mi az útja annak, hogy leváltsák az elnököt, s ezt vagy azt a képviselőt. Nos, jó ha tudjuk, a tisztségviselőket nem lehet visszahívni. Ha azonban valamelyik képviselő nem vesz részt a munkában, annak csökkenteni lehet a tiszteletdíját, ha pedig az önkormányzat elnöke sorozatosan megszegi a törvényt, bírósághoz lehet fordulni. Börtönöket látogatnak A tanácskozáson azonban nem csupán arról volt szó, hogy miképpen lehet kiigazodni a meglehetősen kusza jogszabályokban, rendeletekben, hanem arról is — s a megjelentek hozzászólásából kiderült, ez jobban is foglalkoztatja az érintetteket — melyek azok a területek, ahol a legtöbbet tehetik a választóik érdekében. Az élénk eszmecserén egy sereg ötletet kaptak a kisebbségek képviselői. Az egyik legérdekesebb minta a szomszédos jdajdií-Biharból származik, ahol több kisebbségi ön- kormányzat tagsága rendszeresen látogatja a börtönöket, hogy felkészítsék a szabadulás utáni új életre a közösségükhöz tartozó elítélteket. Súrlódások A megye legtöbb városában, községében zökkenőmentes a települési, illetve a kisebbségi önkormányzat viszonya, előfordulnak azonban súrlódások. Az utóbbiak tagsága sokszor joggal sérelmezi, ha meg is hívják őket a testületi ülésekre, akkor sem igen veszik figyelembe javaslataikat a település életét érintő kérdésekben. Ha a kisebbségi önkormányzat tagjait nem is, az elnökeit viszont meg kell hívni a testületi ülésekre, az oda szánt vitaanyagot pedig illő megismertetni velük. Igaz, szavazati joggal nem rendelkeznek, csak akkor, ha egyébként tagjaik a települési önkormányzatnak, vagy valamelyik bizottságnak, ám véleményüket mindenképpen ildomos kikérni, hiszen vannak területek, ahol a gondokat, s talán a megoldási lehetőségeket is épp ők ismerik a legjobban. Alaptanterv Kiváló együttműködési lehetőség kínálkozik például a Nemzeti Alaptanterv helyi adaptálásánál; nagy hiba lenne pontosan a leginkább érintetteket kihagyni a helyi oktatási törzsanyag elkészítéséből. Ha nem is emészt fel a kisebbségi önkormányzatok működése milliókat, azért az ő tevékenységük is pénzbe kerül. A települések pedig pontosan ebben szűkölködnek leginkább. Pénzhez azonban nem csak helyben lehet jutni, kiváló lehetőségeket teremtenek ehhez a különféle pályázatok. A kisebbségi alapítványhoz például még december 20-ig el lehet juttatni a részletes pályatervet, s Hollandia budapesti nagykövetsége — XIV. kerület, Abonyi út 31. — is várja az ötleteket, melyekkel akár félmillió forinthoz is hozzájuthatnak az élelmes önkormányzatok. r udja, az a baj a reformmal, hogy mindenki egyetért vele addig, amíg nem az ő bőrén csattan az ostor...—mondja az egészségügy egyik prominens személyisége, akinek nagy része van abban, hogy a mostani, évtizedek óta zajló, de a szakértők szerint tovább már nem tartható pazarlás megszüntetésére, a gazdaságosság megszervezésére a gyógyításban is kormányhatározat született. Az egészségügy reformjáról szóló elképzelések nem újkeletűek. Az előző kormány idején az alapellátás átszervezésével, a háziorvosi rendszer kialakításával indult útjára a dolog, s a fogászatban nemrég átélt zűrzavar után, vagy inkább közben, ma a kórházi struktúra átalakításának, az ágyszámok megváltoztatásának, a szerkezet módosításának kellős közepén tartunk. Igaz, mint a szakemberek állítják, az ésszerűsítés nem kizárólag és csakis Galambos Béla A lmát fa alól, zöldséget táblán sorakozó ládákból, prizmákból eladni, biztos ráfizetés a gazdának. Ilyenkor ugyanis a kereskedő van nyeregben, mert tisztában van vele: a termelőnek meg kell szabadulnia termésétől. Ellenkező esetben megdézsmálják éves munkája gyümölcsét, vagy az időjárás hatásainak kitéve megy tönkre az rövid időn belül. Ahhoz, hogy például más terményekhez képest gyorsan romló zöldség, gyümölcstermékek értékesítési idejét meghosszabbítsa a gazda, jól működő hűtőházi hálózatra lenne szükség. Valamikor volt is nagy kertészeti múltú (reméljük jövőjű) megyénkben az áru tárolására alkalmas elegendő tárolótér, ám mint az e tárgyban tartott konferencián is elhangzott, ebben az évtizedben már a nagyüzemi hűtőházak többségét nem működtették. Egy részüket a privatizáció és a felszámolások során eladták, az új tulajdonosok pedig nagykereskedelmi raktárakat, italdiszkontokat, bútoráruházakat alakítottak ki az épületekben. Egy ágyszámcsökkentést jelent, jelentheti azt is, hogy egy adott régió betegeinek számához és állapotához igazítják egy adott intézmény tevékenységét. Nem kórházat fejlesztenek, tehát, s ahhoz „gyártanak” beteget, hanem megnézik és alaposan tanulmányozzák, adott területen milyen egészség- ügyi szolgáltatásokra van legnagyobb szükség, mi az a reális elvárás, amely a lakosság számának és egészségi állapotának leginkább megjelel. Ezeket a számokat persze nem az ujjúkból szopják a szakemberek, hanem nemzetközileg elfogadott és használt szakmai mutatók alapján hozzák meg döntéseiket. A döntésekkel lehet aztán vitatkozni, mellettük vagy éppen ellenük érvelni, csak egyet nem lehet tenni: belenyugodni abba, hogy sokszor a mai szegénység mellett is látványos pazarlások, párhuzamos, többször megismételt vizsgálatok, indokolatlanul sokáig tartó kivizsgálások tapasztalhatók. szó mint száz a 20-30 éves hűtőházak állagával senki nem foglalkozott. így aztán a mai helyzetet az jellemzi, hogy a másfélszázezer tonna áru befogadására elegendő hűtőházi kapacitásunknak csupán bő egyharmada képes megfelelni eredeti funkciójának. Újraindításuk rengeteg pénzt emésztene fel. Am a még működőképes hűtőházak finanszírozása sincs megoldva, üzemeltetésükre nincs pénzügyi fedezetük a tőkehiánnyal küszködő és így a tárolás kockázatát vállalni végképp nem tudó tulajdonosoknak. Ezért fordulhatott elő idén az az elképesztő helyzet megyénkben, hogy bár minden idők legkevesebb almatermését szüreteltük le — aminek következtében fantasztikus téli almaárakat várhattak a termelők — az arra alkalmas hűtőházak öthatoda most is kong az ürességtől. A megye hűtőházi hálózatát azonban mindenképpen újra kell teremteni, hiszen ha fejlesztjük (mert érdemes) zöldség-gyümölcs ágazatunkat, a remélhetőleg egyre több eladandó, vagy feldolgozandó terméket jó minőségben kell tudnunk tárolni az eddiginél kedvezőbb értékesítésig. Tárolni pedig kell Havas utakra Ferter János rajza Tornyok, kupolák
