Kelet-Magyarország, 1995. december (52. évfolyam, 283-306. szám)
1995-12-12 / 292. szám
1995. december 12., kedd Az irodalmi Nobel-díjat Seamus Heaney (balra) Károly Gusztáv svéd királytól vette át Stockholmban AP-felvételek Stockholm — Oslo (MTI) — Stockholmban vasárnap XVI. Károly-Gusztáv svéd uralkodó átadta az 1995. évi Nobel-díjakat. A kitüntetettek többsége családtagjaikkal együtt jelent meg a svéd főváros Koncerttermében megtartott ünnepségen. A norvég fővárosban ugyancsak vasárnap adták át az idei, megosztott Nobel-béke- díjat. A két kitüntetett: Joseph Rotblat brit fizikus, illetve a nemzetközi Pugwash mozgalom. Az ünnepélyes eseményen jelen volt V. Harald norvég király. — „Inventas vitám iuvat exco- luisse per artes” — (Szép dolog az életet találékony művészetekkel nemesíteni) a jelmondata az emlékéremnek, amelyet minden évben Alfred Nobel svéd feltaláló és multimilliomos halálának évfordulóján, december 10-én adnak át a díjazottaknak. A Nobel- díjat Stockholmban és Oslóban adják át, évről évre emelkedő összeg kíséretében. Az 1995-ös Nobel-díj értéke 7,2 millió svéd korona, közel egymillió dollár. 1895. november 27-én kelt a testamentum, melyben Alfred Nobel az alapítványról így rendelkezett: „... A tőke, amelyet hagyatékom gondnokai biztos értékpapírokba fektetnek, alapot képez, s ennek kamatát évente díjak formájában kell kiosztani azok között, akik az előző évfolyamán az emberiségnek a legnagyobb szolgálatot tették. A mondott kamat öt egyenlő részre osztandó és a következők szerint ítélendő oda: egy rész annak, aki a legfontosabb felfedezést tette vagy találmányt alkotta meg a fizika területén, egy rész annak, aki a legfontosabb kémiai felfedezést vagy tökéletesítést produkálta: egy rész annak, aki a legfontosabb felfedezést tette a fiziológia vagy az orvostudomány körében, egy rész annak, aki az irodalomban a legkiválóbb idealista irányzatú művet alkotta, s végül egy rész annak, aki a legtöbbet vagy legjobbat tette a népek testvérisége, az állandó hadseregek lefegyverzése vagy csökkentése és a békekongresszusok rendezése vagy előmozdítása érdekében." Nobel végrendeletének megfelelően a fizikai és a kémiai díjat a Svéd Királyi Tudományos Akadémia ítéli oda, az orvostudományit a stockholmi Karolinska Intézet választja ki, az irodalmi díjat a Svéd Akadémia (Svenska Akademien), végül pedig az úgynevezett békedíjat egy öttagú bizottság adja ki, amelyet a norvég parlament, a Storting választ. A közgazdasági díjat a Svéd Központi Bank hozta létre 1968-ban, mely az „Alfred Nobel-emlékdíj” nevet viseli, és 1969 óta a Svéd Királyi Tudományos Akadémia ítéli oda. A díjat nem az alapítványból adják ki, de az eredeti díjjal erkölcsileg, anyagilag azonos értékű. A díjakat októberben ítélik oda a kiválasztott tudósoknak, az elsőket 1901-ben osztották. Az idei kémiai Nobel-díjat a holland Paul Crutzen, a mexikói születésű Mario Molina, és A Nobel-békedíjat Joseph Rotblat (jobbról) Harld norvég uralkodótól Oslóban vette át az amerikai Frank Sherwood Rowland nyerte megosztva. A három tudósnak a légkörkutatás terén kifejtett munkásságát, az ózon kialakulása és felbomlása vizsgálatában elért eredményeit díjazták. A három kitüntetett kimutatta, mennyire érzékeny az ózonréteg az emberi tevékenységből származó bizonyos szennyeződésekre. Feltérképezték az ózonréteg vastagságát alakító vegyi folyamatokat, és figyelmeztették a világ közvéleményét az ózonréteget romboló gázok kibocsátásának várható, riasztó következményeire. A fizikai Nobel-díj nyertesei megosztva az amerikai, Martin L. Perl és Frederick Reines. A hivatalos indoklás szerint a két amerikai kutató — Perl és Reines — az elemi könnyű részecskék (leptonok) kutatásának területén végzett úttörő kísérleteiért részesült a magas kitüntetésben. A két amerikai kutató fedezte fel a két legjelentősebb szubatomi részecskét, a TAU leptont és neutrínót. Az amerikai Robert Lucas kapta a közgazdasági Nobel- díjat az ésszerű várakozások hipotézisének kifejlesztéséért és alkalmazásáért, valamint azért, hogy ezzel átalakította a makrogazdasági elemzés rendszerét, és komoly eredményeket ért el a gazdaságpolitika tudományában. A német Christiane Nüssle- in-Volhard, az amerikai Eduard B. Lewis és a svájci születésű, az Egyesült Államokban dolgozó Eric Wieschaus munkásságukért megosztva nyerték el az orvosi Nobel-díjat. Az 52 éves Nüsslein-Volhard és a 48 éves Wieschaus az embrionális formaképződés genetikai sajátosságait, míg a 77 éves Lewis az egyes testrészletek specializálódott szervekké fejlődésének genetikai meghatározottságát kutatta. A díjazottak a korai embrionális fejlődés genetikai ellenőrzésének területén tett felfedezéseikért részesültek a kitüntetésben. A Svéd Akadémia indoklása szerint a legrangosabb irodalmi kitüntetéssel Seamus Heaney művészetének a „mindennapok csodáit és a velünk élő múltat felmagasztaló lírai szépségét és erkölcsi mélységét jutalmazta”. Az akadémia külön kiemelte azt, hogy az ír katolikus családban született Seamus Heaney költőként, esszéistaként és műfordítóként nyíltan beszélt az észak-írországi erőszak minden vonatkozásáról. Soha nem titkolta azt a véleményét, hogy az elfojtott indulatok vezettek Észak-írországban a robbanáshoz, hisz az egymással szembenálló katolikusok és protestánsok közül senki sem akart nyíltan beszélni sem a sérelmekről, sem az igazságtalanságokról. Joseph Rotblat, az atomfegyver-ellenes Pugwash- mozgalom egyik megalapítója, az 1995. évi Nobel-békedíj kitüntetettje. O maga „Franciaországnak és Kínának címzett üzenef’-ként értékelte a díj odaítélését. Úgy vélekedett, hogy a francia atomkísérletek felújítása előrevitte az atomcsend ügyét. A figyelem előterébe emelte a kérdést, és arra kényszerítette Chirac elnököt, hogy az atomkísérletek későbbi teljes betiltása mellett foglaljon állást. Mindez támogatta Bili Clinton amerikai elnököt abban, hogy leküzdje a teljes atomcsendet ellenző amerikai politikusok szembenállását. A tudós arra a veszélyre is felhívta a figyelmet, hogy Kína és Franciaország nyomán más országok is atomkísérleteket kezdhetnek. Alternatív díj: magyarok is A díjat azok kapják, akik választ adnak az emberiség legégetőbb problémáira Stockholm (MTI-Panoráma) — Hagyományosan december 9-én, egy nappal a No- bel-díjak kiosztása előtt adják át a svéd parlamentben az Alternatív Nobel-díjat. A kitüntetést egy német származású svéd orvos, Jakob von Uexküll alapította 1980- ban, Nagy-Britanniában. A díj anyagi alapját értékes bélyeggyűjteménye eladásából teremtette meg. Azóta évente adományozza a díjat a svéd parlament, a Greenpeace szervezet és az ENSZ Leszerelési Bizottságának tagjaiból álló tíztagú nemzetközi zsűri. A díj angol neve Right Livelihood Award, vagyis a Helyes Életvitel Díja. Az alapító kíA-. vánsága szerint a díjat olyan személyek, vagy szervezetek kapják, akik példamutató gyakorlati választ adnak az emberiség legégetőbb problémáira, akik valami kimagaslót tettek a legtágabban értelmezett emberi jogok, beleértve a környezetvédelem területén a mindennapi élet megkönnyítéséért, az élet minőségének javításáért. Az alternatív jelző ebben az esetben kiegészítőt jelent, alapítását azért határozta el Jakob von Uexküll, mert Alfred Nobel korában még ismeretlenek voltak azok a környezetvédelmi és biztonsági problémák, amelyekkel az emberiségnek ma napról napra szembe kell nézni. A kitüntetettek a díjjal együtt 1 millió svéd koronát (150 ezer dollár) is átvehetnek. A díjazottak köre nagyon széles. Kitüntetett volt például Petra Kelly, az 1992-ben tragikusan elhunyt neves német környezetvédő. Álla Jarosinszkaja újságírónő és John Hoffmann amerikai tudós a csernobili katasztrófa adatainak és tényeinek feltárásáért és tudósításáért kapta meg a díjat 1992-ben. Az első kelet-európai kitüntetett 1985-ben Varga János és a Duna-kör volt. A bős-nagymarosi vízlépcső elleni küzdelmet ismerték el a kitüntetéssel. Idén ismét van magyar az Alternatív Nobel-díjasok között: a főként cigány szervezeteket támogató Magyar Autonómia Alapítvány és igazgatója, Bíró Ándrás. Az alapítvány önsegélyező programokat szervez cigány szervezeteknek, jogi tanácsokkal látja el őket, és környezetvédelmi csoportokat, évente kiosztandó kitüntetést (a Toleranciadíjat) alapított Bíró András több évtizeden át külföldön élt, hazatérte után, öt évvel ezelőtt hozta létre az alapítványt. Az idei Alternatív Nobel-díjat a magyar szervezeten kívül a palei rendszerrel szemben álló bosznia-hercegovinai Szerb Polgári Tanács, egy társadalmi reformokért küzdő thaiföldi mozgalom vezéralakja, Szulak Szivaraksza, valamint a TA- POL nevű indonéz emberi jogi szervezet társalapítója, Carmel Budiardjo kapta még. Híradás a Jupiterről Sikeres a Galileo űrszonda küldetése Washington (MTI) — Világra szóló, két évtizede várt szenzáció bekövetkeztének örülhettek a pa- sadenai űrlaboratórium tudományos munkatársai: a Galileo amerikai űrszondáról júliusban levált próbaszonda csütörtök este óránként százhatvanezer kilométeres sebességgel száguldva behatolt a Jupiter sűrű atmoszférájába. Ezt követően kinyitotta ejtőernyőjét, hogy villámlások és hurrikánerejű széllökések közepette megkezdje rövid, hetvenöt perces útját az „idő kezdetéig”. Nem sokkal később az irányítóközpontból begyújtották magának a két és fél tonnás anyaszondának a hajtóműveit is, hogy hosszú, több mint három és fél milliárd kilométeres odisszea után, küldetésének utolsó felvonásaként pályára állítsák a Naprendszer legnagyobb bolygója körül. A manővert sikeresen navigálták a messzi távolból. Az adatgyűjtő szonda külső burka a Nap felszínén uralkodó hőmérséklet kétszeresére — tizenhatezer fokra — hevült fel, amikor valósággal befúrta magát a Jupiter légkörébe, ám a fedélzetén elhelyezett berendezések sértetlenek maradtak, és megkezdték az információk továbbítását a Galileónak. Mivel a vörös bolygó hasonló — hidrogénből és héliumból álló — gázokat tartalmaz, mint a Nap, a tudósok azt remélik, hogy az adatok tanulmányozása alapján többet megtudhatnak a Naprendszer robbanásszerű megszületéséről és fokozatos kialakulásáról. A kisméretű szonda alig több mint egyórás, a jupiteri atmoszféra viharos hányattatásainak kitett felfedező útja után megsemmisült a sűrű légkörrel való heves súrlódás hatására. A Galileo fedélzeti számítógépe a hét végén, kom- puterizált sűrítésben, rádión kezdte meg sugározni az adatokat a Föld felé: folyamatosan küldött információkat és elemzéseket december és február között rögzíthetik majd a pasadenai űrközpontban, míg az első fotók jövő tavasszal érkezhetnek a földre. Tervek szerint a két és fél tonnás, hat méter hosszú Galileo tizenegyszer fogja megkerülni a Jupitert a következő két évben, a bolygó három gyűrűje és tizenhat holdja terében. Csaknem két tucat tudományos kísérlet elvégzése után, 1997 vége táján előreláthatólag végleg kifogy az üzemanyagból, és elég a világűri messzeségben. Ám addig még rengeteg munka vár rá. A kutatók szerint a Jupiter holdjainak, roppant intenzív mágneses mezőjének, a felszínén keletkező porviharoknak, vulkáni kitöréseknek és elektromos kisüléseknek a tanulmányozása révén közelebb juthatnak a bolygórendszerek születési titkának a megfejtéséhez. A Galileo érzékeny — akár egy ház nagyságú képződmény észlelésére is alkalmas — kamerái folyamatosan pásztázni fogják a Jupiter és holdjai háborgó felszínét. A csaknem másfél milliárd dolláros program tervezési munkálatai 1977-ben kezdődtek. A Galileót többször is átalakították, és az eredeti elképzeléseket módosítva a hosszabb, de biztonságosabb utat szabták ki számára magányos űrbolyongása során. Á felbocsátást hátráltatta a Challenger űrrepülőgép tragédiája is: végül az Atlantis segítségével, 1989. október 18-án vágott neki kalandos küldetésének. Többször is vészhelyzetbe került. 1991 elején főantennája kis híján tönkrement, és beragadt az egyik üzemanyag-adagoló szelepe is. Később olyan heves kozmikus porviharba keveredett, hogy a földi irányítók már szinte feladták a reményt. A világmindenségben tett utazása folyamán a Galileo egészen megközelítette a Vénuszt, majd kétszer is visszavezérelték a Föld felé. Az egymilliárd kilométerre lévő végső célját, a Jupitert végül is több mint há- rommilliárd kilométer megtétele után érte el: pályáját úgy tervezték meg, hogy a Vénusz és a Föld gravitációs erejét kihasználva valósággal kilőhes- sék a jupiteri rendszer irányába. A Galileo-programba eddig nem kevesebb, mint tízezer tudományos munkatárs kapcsolódott be. Megérkeztek az első adatok a Jupiter körül keringő Galileo amerikai űrszonda fedélzetéről: a tudósok azt remélik a számítógépes sűrítésben, rádión sugárzott információk folyamatos feldolgozásától, hogy többet megtudhatnak a Naprendszer viharos megszületéséről és fokozatos kialakulásáról. Az első adást vasárnap hajnalban rögzítették a pasadenai űrlaboratóriumban. A kisméretű szonda alig több mint egyórás, a jupiteri atmoszféra viharos hányattatásainak kitett felfedező útja után megsemmisült a roppant sűrű légkörrel való heves súrlódás hatására. Az összeköttetés megszűnése után nem sokkal a pasadenai irányítóközpontból begyújtották magának a két és fél tonnás anyaszondának ,a hajtóműveit is, hogy hosszú, több mint három és fél milliárd kilométeres odisszea után, küldetésének utolsó felvonásaként pályára állítsák a Naprendszer legnagyobb bolygója körül. Tervek szerint a két és fél tonnás, hat méter hosszú Galileo tizenegyszer fogja megkerülni a Jupitert a következő két évben, a bolygó három gyűrűje és tizenhat holdja terében. Csaknem két tucat tudományos kísérlet elvégzése után, 1997 vége táján előreláthatólag végleg kifogy az üzemanyagból, és a jupiteri atmoszférába csapódva elég a világűri messzeségben. A kutatók szerint a Jupiter holdjainak, roppant intenzív mágneses mezőjének, a felszínén keletkező porviharoknak, vulkáni kitöréseknek és elektromos kisüléseknek a tanulmányozása révén közelebb juthatnak a bolygórendszerek születési titkának a megfejtéséhez. /-N TUDOMÁNY, TECHNIKA. Átadták az idei Nobel-díjakat
