Kelet-Magyarország, 1995. december (52. évfolyam, 283-306. szám)

1995-12-12 / 292. szám

1995. december 12., kedd Krónikus véleménykülönbség Nemcsak a városok, a régió, hanem az egész megye érdeke lenne, lett volna Vizsgálat a gyarmati kórházban Balázs Attila felvétele Kovács Éva Fehérgyarmat (KM) — „A két és fél milliárd, adott, a pénz meghatározott időtől és meghatározott feltételekkel felhasználható” — írtuk la­punk szombati számában, amelyben arról számoltunk be, hogy a vásárosnaményi és fehérgyarmati kórház egyesülésének terve veszni látszik, mert bár a lényegben egyetértenek, a részletekben nemigen tudnak megegyezni a felek. A vásárosnaményiak érveit és indokait ismertettük, most a fehérgyarmatiakénak adunk helyet. Képviselőként szól — Szeretném hangsúlyozni, ez ügyben nem mint a fehér- gyarmati kórház igazgatója, hanem mint országgyűlési képviselő kívánok szólni. — mondja Bakai Zoltán, MSZP-s honatya. Azért, mert a két kór­ház egyesülése fontos kérdés. Fantasztikus lehetőség az a tá­mogatás, amelyet a Népjóléti Minisztérium ígér: „A szerve­zeti átalakulás célja, hogy az egészségügy modernizációjá­nak programjában foglalt kor­mányzati célokkal összhang­ban, hatékonyabb és biztonsá­gosabb egészségügyi ellátást nyújtsanak a két város és vá­roskörnyék lakosai számára. Példaértékűnek tartja a két ön- kormányzat együttműködési szándékát és modellértékűnek tekinti a létrehozandó szerve­zeti formát. Érdekelt abban, hogy a modell megvalósuljon és bizonyítsa a kezdeménye­zés helyességét. A közös ér­dekre való tekintettel a tárca vállalja, hogy anyagilag és er­kölcsileg támogatja az új szer­vezet kialakítását.” — Ez azt jelentené, hogy a minisztérium a pénzt garantál­ja, illetve ha a naményiak ki­tartanak, csak garantálta vol­na... Dr. Bakai Zoltán megerősí­ti: a két kórház egyesülése, fú­ziója nem alá- és fölérendelt­ségi viszony lett volna, hanem egy új, speciális szervezeti egység, amely referenciaként is működhetett volna. — Az új intézmény neve a a két kórház egymáshoz való viszonyát is szimbolizálta vol­na, hiszen a tervek szerint Szatmár-Beregi Területi Kór­házként tartották volna nyil­ván. Nem igaz, hogy az ötlet derült égből villámcsapásként érte a naményiakat, arról a nyár óta több helyen, több íz­ben is beszélgettünk. Saját helyzetűket, jövőjüket úgy ha­tározták meg, hogy egy „ma­gasabb rendű szakellátást, mellette krónikus és rehabili­tációs fekvőbetegrészleget” kívánnak fenntaitani. Ezt az elképzelésüket még egy hó­nappal ezelőtt is megerősítette clr. Szele Ildikó ottani kórház- igazgató. Mindenki jól járna Ehhez képest egy mindkét fél érdekeit szolgáló fúzió csakis előbbre lépés lehet. O A naményiak kifogásol­ják, hogy az aktív ágyakat Gyarmatra, a krónikus részle­geket pedig többnyire Na- ményba tervezték, s hogy a pénz bizonytalan... — Előzetesen mindent egyeztettünk. Tisztáztuk, hogy a két új intézményben össze­sen hány aktív ágy lesz, meg­oszlásukról is szót ejtettünk. Ismétlem, mindezekben meg­egyeztünk, ők ezután két nap­pal homlokegyenest mást mondtak. A minisztérium re­ferenciaként működtette volna ezt a két kórházat, s a finanszí­rozásért garanciát vállalt. En­nél többet nem tudom kinek, mikor kellett volna ígérnie. O Ha a Namény környéki betegeknek bizonyos dolgokért Gyarmatra kellene utazniuk, talán szívesebben indulnak in­kább Nyíregyháza felé... — Az ilyen feltételezésekre nem tudok mit mondani. Leg­feljebb azt, hogy amelyik be­teg el akar menni máshová, az el is fog menni. Megoldás, ha úgy dolgozunk és a beteggel úgy bánunk, hogy értünk akár a hosszabb, netán rosszabb utat is válassza. Dr. Bakai Zoltán készséggel sorolja az elképzelt fúzió elő­nyeit. Mint mondja, legjobban a betegek járnának, hiszen mennyiségileg és minőségileg mindenképpen magasabb ellá­tásban részesülhetnének. Az „egy kórház két intézmény” dolgozói ugyanakkor garan­tált, hosszú távú létbiztonság­hoz jutottak volna, ráadásul a mostaninál nagyságrenddel jobb munkafeltételek között. Cl Vannak akik azt mondják, teljesen felesleges, hogy ebben a tervezett egyesülésben Gyar­maté legyen a vezető szerep, mivel Vásárosnaményban szá­mos területen lényegesen job­bak a feltételek... — A szakmába nemigen szeretnék belemenni, s arról, hogy mi hol szebb és jobb, mások, nálam autentikusabb személyek döntöttek akkor, amikor a kórházak átvilágítá­sakor a naményi kórházról ki­mondták az ítéletet. Hogyan tovább? E kérdésre nehéz válaszolni. Dr. Bakai szerint ha a fúzió végképp oda, megtörténik, amit a naményiak önmaguk­nak megjósoltak: lesz egy jól fejlett szakrendelőjük és kró­nikus részlegük, Gyarmat pe­dig a jelenlegi formában mű­ködik és dolgozik tovább. A gondolkodási idő igen kevés, fontos lenne, hogy a döntésho­zók elhatározzák: akamak-e gyorsan egy garantált, címzett támogatásból megvalósuló re­konstrukciót, s annak befeje­zésével egy stabil intézményt, vagy nyomorognak, amíg le­het és ahogy tudnak. — Nekem, mint országgyű­lési képviselőnek fájdalmas ami történt, hiszen két és fél milliárd forint nem csekély dolog. Lassan azonban az a meggyőződésem, hogy ennek a térségnek negyvenéves hát­rányos helyzetét, csak részben magyarázza a gazdasági elma­radottság. Néha azt hiszem, a lemaradásban legalább ennyi­re bűnösök azok, akiknek adott időben a döntés a kezük­ben volt, csak nem tudtak, vagy nem akartak élni vele. Ha pedig ez a helyzet, a további­akban nem kell sem a minisz­tériumot, sem pedig a kor­mányt hibáztatni... Nábrádi Laios tárcaia Videós lagzi A szerelem nem ismer kort és nem ismer ha­tárt, leküzd hihetetle­nül minden akadályt, szinte öl és ölel, megbosszul és megbo­csát, egyik nemzedék a másik­nak adja át. A szerelem mint örökség apáról fiúra száll, vá­gyik rá nagyon, már bakfisan a lány. A sok kacagtató és pi­kantériával fűszerezett mon­dandója után nagy komolyan ezt mondta a vőfély Nyíregy­házán egy hétvégi lagzi terí­tett asztalánál. E pár mondat után az örömanyának, a menyasz- szony anyjának parázsló fe­kete szeme fátyolos lett, a vőlgény apja viszont felhör­pintette borát és ezt mondta: „Na, azért a fiam nem csak szerelmet örökölt tőlem. Nem csak lelkieket, anyagiakat is hagyok majd rá.” Az iménti jeleneteket — csak úgy mint a menyasszony boldogságtól sugárzó arcát, s a vőlegény kába tekintetét — megőrizte az örökkévalóságnak a vi­deo, meg a magnó. A lako­dalmakon divattá vált a vide­ózás. Az amatőr operatőrök egy-egy emberpár életének egyik legfontosabb napját örökíthetik meg. A gyűrű fel­húzásának megismételhetet­len pillanatát, a boldogító igen kimondásának röpke idejét. Németül az esküvő , a lagzi így hangzik: Hochzeit. Szó szerinti fordításban ma­gas időt jelent. Találó a né­met nyelv: van-e „maga­sabb” és fontosabb idő két emberi élet összekötésének pillanatától? Itt-ott szomorú arcokat pásztázott a körbe- körbe járó kamera. A mag­nószalagok is furcsa monda­tokat. párbeszédeket őriznek. A násznép tagjai különböző módon viselkedtek ahogy fo­gyott az étek. s az ital. Egy középkorú, elvált asszony te­kintetéből áradt a hideg. Lát­szott rajta, hogy mély a ma­gánya. Gyakran idegesen be­le túrt a fürtjeibe. Ilyenkor látszott, hogy az egyik ujjába a múló idő szinte beleégette a régi gyűrűt. A kedvetlen asz- szony a mellette ülő fiatal­asszonyhoz hajolt és ezt mondta neki: „Nézem az ifjú párt és eszembe jut az én es­küvőm. Ilyenkor azt mon­dom, hogy az elmúlt szerelem soha nem volt az igazi.” A fi­atalasszony vitatkozva vála­szolt: „Lehet, hogy igazi volt, csak te kioltottad.” Egy kopaszodó úr már pityókás volt, fülig érő száját, pirosló orrát gyakran vette a kame­ra. Ez az úr — talán hogy oldja a mellette ülők feszült­ségét — így emlékezett a sa­ját esküvőjére: „A falusi ud­varon felállított hosszú sá­torban az asztalhoz köze! sű­rűn ültünk egymás mellett. Senki nem vette észre, hogy a forró nagy tenyerem egész este a menyasszonyom comb­ján pihent. S alig vártam a hajnalt, hogy a násznép oszoljon, mint a köd.” Az asztalsor végén egy tizenéves lány nyafogta: „Jaj, vacsora után valaki fel ne tegye a Lagzi Lajcsi kezettáját, mert megőrülök!” A pénzcentrikus úr a mel­lette ülőnek sorolta, hogy manapság egy jó lagzi meg­rendezése nem telik ki száze­zer forintból. „Igaz, a meny- asszónytánc és a sok ajándék énnél többet hoz a konyhára. A rendezvény tehát rentábi­lis” — mondta. A szemben ülő idős úr rosszallóan csó­válta a fejét. Bizonyára arra gondolt, hogy e jeles estén nem illik pénzről beszélni, a „rentábilis” kifejezés itt úgy hat mint egy káromkodás. A kamera felvette még, hogy a már említett szomorú asszony vala­kitől kapott egy szál piros ró­zsát, ettől mindjárt felhőtlen lett az arca. A menyasszonyi csokor is a szalagra került. A vőlegény zakójára biggyesz­tett vörös szegfű szintén. E két ifjú ember boldognak látszott a kamera előtt. Ez a boldog­ság , legalább is a filmen örök­ké tart. A magnószalag pedig őrzi az ifjú férj mondását, mi szerint egy év sem telik el és jön az élet csodája, a gyer­mek. Balogh József i működtessen egy IC városi kollégiumot, ÍV amikor abban első­sorban vidékiek laknak? Ki finanszírozza egy színház, egy könyvtár működését, amikor nem csak a helyben lakók a látogatói? Lehetne kérdezgetni ilyeneket napes­tig, de ennyiből is látható: vannak olyan feladatai a megyei és a nyíregyházi ön- kormányzatnak, amelyeket csak együtt képesek megol­dani. Nyilván ezért is szüle­tett rendelet arról, hogy egyeztető bizottságot kell létrehozni az ilyen határ­esetnek számító feladatok megoldására. Nyíregyházán eddig is példamutató volt a közös testület munkája, amit a hét végén megtartott ülésük csak megerősíteni tudott, pedig nem is mindenben született egyezség. A sport­kollégium támogatásában például nem vállalt szere­pet a megye, a Nyírségi Ősz esetében pedig nem a ren­dezvényt, hanem egy-egy feladat megvalósítását tá­mogatja. A stadion üzemel­tetésének támogatásában azért nem vállalt szerepet, mert ilyen alapon a megye minden települése kérhetne támogatást sportlétesítmé­nyeinek működtetéséhez. Viszont a megyei fenntar­tású Móricz Zsigmond Szín­ház működéséhez a kiegé­szítő támogatás 51 százalé­kát a város, 49 százalékát a megye, a városi üzemelteté­sű megyei könyvtár műkö­déséhez nyolcmillió támo­gatást ad a megye, BUSZA- CSA költségeihez a megye harminc százalékkal járul, a város hetven százalékot ad, a felújításnál megfordul az arány, 65 százalékot a megye, 35 százalékot a vá­ros áll. Abban is egyetértés­re jutottak, hogy mivel a vá­ros nagyobb összeget ad a BUSZACSA működéséhez, mint a megye, cserében a megye a könyvtár könyvál­lományának felfrissítéséhez járul hozzá hárommillió fo­rinttal évente. Tulajdonképpen nem pre­cíz így a megfogalmazás, mert a két testület a jövő évi költségvetést, amelyben minden fülérnek szerepel­nie kell, még nem fogadta el, így az áldás hiányzik az egyezség szentesítéséről. A bölcsesség azonban azt dik­tálja majd: az intézmények­nek működni kell, s a bizott­ságok bizalmat is, nem csak felhatalmazást kaptak. Sztrájkos péntek lesz Kállai János y j asárnap este a televí- 1 / zió egyes programjá- X ban hallhattuk, lát­hattuk: a Pedagógus Szak- szervezet (PSZ) országos ve­zetősége nem fogadta el a kormány — a pedagógusok bérhelyzetét javítandó — ajánlatát. Mint már koráb­ban is: az 1996-ban összes­ségében 19,5%-os növek­mény részletekben történő realizálásától zárkózott el a PSZ, egyidejűleg bejelentve a december 15-re előzetesen már jelzett, egynapos okta­tásügyi sztárjk megtartását. A közel húszszázalékos javaslat magában foglalta volna a jövő év eleji egysze­ri emelést, az év második felében egy újabbat, vala­mint a közalkalmazotti tör­vény (és bértáblázat) kor­rekciójának elvégzését, il­letve az 1992 előtti munka- viszony beszámítását. Ezek együttese adná ugyanis az ominózus 19,5%-ot. A kor­mányajánlat garanciái kö­zött szerepelt még, hogy a bérfejlesztés lépésenkénti folyamatát figyelemmel kí­sérik, s menet közben a szükséges kiigazításokat megteszik. A PSZ ezt a kétségtelenül elaprózottnak tűnő megol­dási variációt utasította el, sejtetvén: nem érzi bomba­biztosnak a garanciákat. Az elutasítás következmé­nye: pénteken munkabe­szüntetés lesz kisdedóvók­ban, alsó- és középfokú ta­nodákban, az oktatással- neveléssel foglalkozó intéz­ményekben. A helyzet így alakult. A fenntartók és a sztárjkbizottságok egyezte­tése immár zajlik. Az egész­hez hozzátenni talán csak egy aprócska, bár nem je­lentéktelen észrevételt ér­demes: lehet, nem ártott volna alaposabban mérle­gelnie a PSZ vezérkarának, mit és mikor utasított el. Mert, akárhogy csűrjük- csavarjuk — volt ajánlat, volt alternatíva, ami jelen­legi — országos és gazda­sági-pénzügyi — helyze­tünkben más „kigázolást” is felvillantott. Egyelőre azonban súlyosan közeleg a péntek, a felelősség pedig egy kummányival sem lett kevesebb. i ■ _&■ Jr & s * T s í * & JHi Határesetek

Next

/
Thumbnails
Contents