Kelet-Magyarország, 1995. december (52. évfolyam, 283-306. szám)
1995-12-09 / 290. szám
12 ——i Napkelet • A KM hét végi melléklete tárlat Tóth Zoltán képei Múzeumfalu T anyasi házak, őszbecsavaródó fák, csendéletek. Többnyire idilli világot idéznek Tóth Zoltán képei. Több festménye a Nyírség természeti szépségét és a szülőföld hangulatát idézi. Kevesen ismerik még megyénkben a festőművészt, akinek a múltkorában láthattuk a képeit az alvégesi művelődési központban. Tóth Zoltán Kolozsváron töltötte a gyermekkorát; nagy hatással volt rá az ottani képzőművészeti élet. Tanárának Jón Pop dánt, a szatmári festészet jeles képviselőjét választotta: az akadémián végzett mesterkurzust. Két évvel ezelőtt települt át Magyarországra, ahol már több kiállítása is volt. Nemrégiben Nyíregyházát választotta lakóhelyéül. Képeit nézegetve rádöbbenünk, milyen szép is környezetünk. Bizonyára még többször is találkozni fogunk művészetével. Vihar előtt Nagy szállási akácos Balázs Attila reprodukciói A népművészet mindenkié Az iparosodással járó fejlődés ezen a területen is jelentős változást hozott A legújabb időkben talán legtöbbször akkor jut eszünkbe, amikor külföldön élő szeretteink számára választunk ajándéktárgyakat, s akkor is sokszor bosszankodva. Népművészet. Milyen egyszerű volt még száz esztendeje. Használati tárgyak voltak csupán, s természetesen — mert az ember számára az természetes — tetszetősek, igényesek. A vidéken, s különösen a tanyán és a falvakban többnyire a háziak készítették őket. Maguk szőtte anyagokból maguk varrta-hímezte ruhákban jártak, azokat az eszközöket használták, amelyeket maguk fontak, faragtak. Aki megtehette, az a legügyesebb mesterektől vásárolt. Évszázadokig nagyszerűen működött ez a rendszer. Az iparosodással járó fejlődés itt is jelentős változást hozott. Olyannyira, hogy 1889-ben már a háziipari tevékenységet szabályozni kellett. Aki maga számára készített eszközöket, azzal a hatóságnak nem volt dolga, csak aki eladásra kínálta áruját. Voltak ügyes kezűek, akik életet és szépséget gyúrtak az agyagba, szőttek a vászonba, faragtak a széktámlába, és voltak sokkal számosabban, akiknek igénye volt erre. A bedolgozóipari és az értékesítés szervezett keretek között 1908-ban indul, ak kor alakul meg a tevékenység összefogására a Háziipari Szövetség. Fő profiljuk a divatos tömegcikkek forgalmazása volt. Az első világháború végén az újjászerveződött szövetség először szociális szempontokat helyezett előtérbe, sok családnak kellett az anyagi erő, amit keze munkájával megteremthetett. Az iparművészet és a népművészet, amely a kezdetektől külön utakon járt, abban az országos traumában, amit Trianon jelentett, nagyobb megértéssel viseltetett egymás iránt. Olyan divatok születtek, amelyek lendületet adtak a népművészetnek is. A belsőépítészetben és a divatban is megjelent és gazdagon alkalmazták azt a motívumkincset, amelyet a magyar vidékek díszítőművészete honosított. A második világháborút követően — jobbára a földművelés és a kisipar területén újraalakultak a háziipari szövetkezetek. Nem vált külön még a népi iparművészet és a háziipar, s leggyakrabban kosár- és fonottárút, hímzett blúzokat, csipkéket, szőtteseket forgalmaztak. 1949- ben megalakult a Népművészeti és Háziipari Nemzeti Vállalat, amely kutatómunkát is végzett, s szerepet vállalt e kultúra előtörésében. Megnőtt a presztízse nemcsak az alkotásoknak, de az alkotóknak is. 1951-től miniszteri rendelet írta elő a márkázott, zsűrizett termékek forgalmazását és az országos bolthálózat kiépítését. Abban az időben, amikor a hivatásos művészek megszervezik az irodalmi, a zenei és a képzőművészeti alapot, megszerveződik a népi iparművészeti tanács, amelynek egyik fontos feladata a hiteles népművészet hagyományainak továbbfejlesztése. Népi iparművész az, aki önálló művészi alkotást hoz létre, s akit a NIT annak elismer. Az első években 380 népművész kapta meg a címet. A népi iparművészet alap — amely csak tíz évig működött — a rendelkezésére álló pénzből hét táj- házat üzemeltetett, így lett Matyóház Mezőkövesden, fazekasház Mezőtúron, gyékényfonó ház Tápén, Hevesen szövőház, Décsen sárközi népművészeti ház, Kiskunhalason pedig Csipkeház. Az alap finanszírozott pályázatokat, alkotókat, publikációkat s az alkotások vásárlását. Nagy kultusza volt abban az időben annak, ami népi. 1958-ban a Műcsarnokban rendezett kiállítást. 1966-ban a III. Országos Népi Iparművészeti Kiállítás már komplex módon jelenítette meg a mindennapi kultúra használati tárgyait. Minden augusztus húszadika a kismesterségek találkozója is lett, gazdag programokkal, kiállításokkal, vásárokkal. A hajdanvolt használati eszközök kizárólagosan dísztárgyakká nemesültek. 1982-ben a NIT irányítását a minisztérium veszi át. Jogköre jelentősen bővül a tárgyak szerzői jogvédelmének biztosításával, a kereskedelmi forgalomba kerülő népi iparművészeti alkotások teljes körű zsűri kötelezettségével. A rendszerváltás a kisvállalkozásoknak kedvezett. A népi iparművészet hagyományai nemzedékről nemzedékre őrződtek, s a legvadabb iparosítás sem tudta elpusztítani; most mint jövedelemteremtő lehetőség keltődtek életre. A kormány 1992-ben született határozata a Magyar Művelődési Intézetet jelöli a Népi Iparművészeti Tanács jogutódjául. Senki sem tagadja, hogy a népi iparművészet egyes kérdéseit újra kell szabályozni abból az alapelvből kiindulva, hogy állami feladat a népi díszítőművészeti örökségünkben megtestesülő nemzeti kultúrkincs megőrzése, az erre épülő, az ebben gyökerező népi iparművészeti, kézműves tevékenység hitelességének, szakszerűségének, s a tevékenység folytatásához szükséges kedvező gazdasági környezet biztosítása. Ezért létrehozták a Népi Iparművészeti Tanácsot alkotók, szakértők és egyesületek képviselőiből, szakmai koordináló, javaslattevő és döntéshozó feladatkörrel. Ők foglalkoznak az oktatással, a képzéssel, a marketinggel, az érdekvédelemmel és kiállítások szervezésével. Működik természetesen a lektorátus az alkotások elbírálására, amelynek tagjai elismert elméleti és gyakorlati szakemberek. Hiteles népművészeti alkotásnak az minősül, amelyre ők ráütik a pecsétet. ÉSIK SÁNDOR: Bródy-way melody (Már csak néhány csillag ég) Hideg zápor verte zsibbasztó ostorcsapásaival arcomat tegnap este, amint a buszmegállóban megpróbáltam kibetűzni az oszlopra ragasztott menetrendet. Arccal a Central park felé fordulva, bal oldalról várható majd a hetes busz érkezése — memorizáltam magamban a reggeli útitervet. A sarkon befordul majd a park déli, rövidebbik oldalán, és végighajt a Fifth Avenuen a 42. utcáig, ahol a városi könyvtár mellett sorakoznak fel a rendkívüli járatok. El sem lehet téveszteni — néztem végig az esőben sistergő kocsisoron. Parázsló fényszóróik sora beleveszett a park mögött ködlő felhőkarcolók sötétlő kőoszlopainak erdejébe. Reggelre csak a csípős szél maradt. Már hajnali fél hatkor ott fagyoskodtunk Zsuzsival a félig nyitott huzatos váróban. Az utcán alig mutatkozott forgalom, hiszen mégiscsak vasárnap volt. Lúdbőrző hátú tócsák emlékeztettek az éjszakai ítéletidőre. A nap még nem mutatkozott. Virrada- ti józanság borult a városra. Már egészen világos volt, ám a hold és a csillagok mintha nem akartak volna tudomást venni a dologról Fényesebben világítottak, mint a csendesen mellénk surranó busz lámpái. Ágymeleg nyirkot, és meghatározhatatlan emberszagot lehelt ránk a busz halk szisszenéssel felnyíló ajtaja. A fekete bőrű sofőr aznapi mosolya még nem volt teljesen kész, figyelte, miként potyogtatjuk be a negyeddollárosokat a kasszába. Zsuzsit néztem. Arca hideg és elszánt volt, amilyen talán csak egy észak-kanadai favágóé lehet. Mintha meg volna egy kicsit fázva... Összekuporodva ült az ablak mellett, tekintete elveszett valahol a park fái között. Ide érkeznek majd vissza a Verazzano hídtól negyvenkét kilométer gyötrelem után a maratonfutók. (Újságpapírt hord a szél) Az összes égtáj felől a könyvtárhoz igyekezett mindenki ezen a hajnalon Manhattanben. Az egyik épület tetején óriási fényújság mutatta Cel- siusban és Fahrenheitben, hogy a hőmérséklet éppen fagyponton van. Ennek ellenére számosán pucér lábbal, ingben gatyában közeledtek. Szemükben tompa izzás, mozdulataikban végső elszánás. Az épületek oszlopai között sarkonként váltott irányt az orkánszerűvé erősödött szél. Belehajolva, vagy nekitámaszkodva várt sorára tízezernyi futó a világ minden sarkából összegyűlve, hogy a rajthoz vigyék az erre a célra bérelt buszok. A könyvtár épülete körül már örvénnyé vadult a szél. A gyorsétkezők papírpoharai, szívószálai, krumpliszacskói, szóralapjai: magazinok, újságok és még kitudja, mik keringtek a magasban a kelő nap első sugaraiban megmártózva. Néha lecsaptak, mint egy seregélyraj, és tarka hófúvásként gyűltek össze a kovácsoltvas kerítés tövében. Az érkezők ekkor már fegyelmezett sorokban masíroztak a buszok felé. Lábuk alatt ropogott a város szemete, de ők ebből már mit sem vettek tudomásul. Cserepes ajkak motyogtak hangtalan mondatokat, botló léptek emelkedtek a busz lépcsőjéhez. Tucatnyi busz indult egy zászlólendítésre. Kerestem Zsuzsi tekintetét, ám ő olyan feszülten nézett előre, mintha személyesen vezette volna a buszt. (Dülöngél egy nagykabát) A tömeg nem fogyott. Az áramló emberekkel szembehaladni majdnem olyan kilátástalan erőfeszítésnek tűnt, mint a rohanó felső Tiszán felfelé úszni. Vagy két saroknyit haladtam, amikor felnéztem a mellettem magasodó ház falára. Broadway — adta tud- tul hátát szorosan a falhoz feszítve a tábla. Ez hát a híres Broadway — forgattam meg számban a szót. Végigpillantottam a széltől visszhangzó épületek között. Nem is olyan messze a Times Squarre hatalmas reklámtáblái villogtak, távolabb pedig a Central park fái nyújtották karjaikat. Visszamehetnék ezen az úton is — latolNépviseletek a Múzeumfaluban Harasztosi Pál felvétele Csendélet
