Kelet-Magyarország, 1995. december (52. évfolyam, 283-306. szám)
1995-12-09 / 290. szám
AKTUÁLIS INTERJÚNK Fejlődés rövid időn belül Nyugaton azt mondják: csinálj egy programot, hogy pénzt kaphass Nyéki Zsolt Eredetileg december 12-t jelölte meg az Országgyűlés a területfejlesztési törvény elfogadásának végső határidejeként. A parlamenti vita néhány napja megkezdődött, melyre a szokásosnál valamivel több vigyázó szempár figyel megyénkből. Ez érthető: egyrészt évtizedes mellőzöttség orvoslását várják térségünk lakói, másrészt az országban elsőként itt látott napvilágot a helyi elképzeléseket megjelenítő komplex területfejlesztési program. Készítői nem titkoltan bíznak abban, hogy művük a törvényhozók körében is nyitott fülekre talál. Természetesen a vigyázó szemek mellett nyitott száj is kell megyénk ügyéért vívott harcban. Ez utóbbi tulajdonosa Bajor Tibor országgyűlési képviselő, a záhonyi gazdasági övezeten dolgozó bizottság elnöke, aki a záhonyi polgármesteri széket feladva lépett ki az ország politikai életének porondjára. — Elöljáróban szeretném kijelenteni: én nem fogadom el azt az állítást, miszerint Szabolcs- Szatmár-Bereg halmozottan hátrányos helyzetű megye — foglal állást határozottan a képviselő. — Akkor lenne az, ha a tagadhatatlan lemaradása mellett nem lennének perspektívái a fejlődésre, ha nem rendelkezne határozott tervekkel, elképzelésekkel a kilábalásra. Márpedig itt konkrét lehetőségeket tártak országvilág elé a helyi szakemberek, s a saját tervek, elképzelések megfogalmazásában is első helyen áll az ország megyéi között. □ Ön aktívan részt vett a megye komplex fejlesztési koncepciójának elkészítésében. Mennyire tartja teljesnek a honatyák elé kerülő programot? — Először talán az alapfogalmakat kellene közös nevezőre hozni. Területfejlesztésen én egy olyan általános programot értek, amely jól behatárolható térségre vonatkozik, a legszélesebb társadalmi egyetértésre alapozva dolgozzák ki, állami vezetés, helyi önszerveződések és a lakosság valamint a magánbefektetők együttes kezdeményezésén alapszik. De mindez csak ^ Egy ilyen program a térségi sajátosságokra épül, így csak és kizárólag ott valósítható meg. ^ akkor nevezhető területfejlesztésnek, ha az adott térség életének minden területén (gazdaság, infrastruktúra, humánpolitika stb.) rendkívül rövid idő alatt — 1-^4 év — alapvető változásokat eredményez, s ez hosszú távú folyamattá válik. Az pedig végig alapelv: egy ilyen program a térségi sajátosságokra épül, így csak és kizárólag ott valósítható meg. Ha ez nem így van, akkor nem lehet eredményes a területfejlesztés. Ezt várom én a megye kezdeményezésétől, s bízom abban, hogy a törvény is ezt a szellemet tükrözi majd. □ Ezért is vesszőparipája a kistérségek sorsa? — Véleményem szerint egy megyére nagyon nehéz rászabni egy általános fejlesztési programot, ha az nem illeszkedik pontosan a kistérségek lehetőségeihez és igényeihez. Ha valaki veszi a fáradságot és megnézi megyénk történelmét, nyilvánvalóvá válik sokarcúsága: Szabolcson belül Felső-Szabolcs és Rétköz, továbbá Szatmár, Bereg, Nyírség, Erdőhát részei jól körülha- tárolhatóak földrajzi, gazdasági és kulturális szempontból egyaránt. Ha már minden kistérség elkészítette saját, testre szabott fejlesztési koncepcióját, a közös eleBajor Tibor Harasztosi Pál felvétele meket kiragadva beilleszthető egy általános megyei programba. □ Ez több dolgot is feltételez: a sajátosságaikat őrző és ezek alapján elkülönülő kistérségek nagyfokú önállósággal bírnak, ugyanakkor együttműködésük kifogástalan, s ezen túlmenően az eldugott települések vezetői szakmai rátermettsége és tett- rekészsége példamutató. Nem túl rózsás ez a kép? — Természetesen a valóságban ez nem ilyen sima ügy, a kistérségek természetes határai nem egyeznek meg a ma érvényben lévő közigazgatási határokkal, s ez érthetően zavart okoz az elképzelések egyeztetésében. A helyi kezdeményezésekkel is gyakran gond van, ezt a külföldi szakértők is hamar észreveszik. Nyugaton azt mondják: csinálj egy programot, hogy adhassak pénzt, nálunk megfordították a sorMeg kellene mondani azt, hogy egy térségnek mekkora a jövedelemtermelő ________képessége. m rendet: adj pénzt, hogy csinálhassak egy programot. Hogy melyik működik, azt nem nehéz eldöntenie annak, aki egy kicsit körbenéz a nagyvilágban. Ma nincs ember, aki képes lenne megmondani azt, hogy Magyarországon egy térségnek mekkora a jövedelemtermelő képessége, menynyi adót fizet be az államkasszába, milyen a munkaerőmegtartó képessége. Mondjuk a munkanélküliségi rátát még nyomon követjük, de ez kevés. Bármilyen támogatás megszerzéséhez ezek alapvető tudnivalók, ezek nélkül bizalmatlan a külső tőke, amelyből a legnagyobb a hiány most a megyénkben. Egyébként a közigazgatási határok merevsége furcsa helyzeteket produkált már az ország más részein: egy sürgős ellátásra szorult beteget nem az alig néhány kilométerre lévő szomszédos megyeszékhelyre szállították, hanem a saját megye székhelyére, mert ilyen a társadalombiztosítási és egészségügyi ellátás rendszere ma Magyarországon. □ A területfejlesztés meghatározásában tudatosan kerüli az állami végrehajtó szervezetek megjelölését? — Állami vezetésen nem a minisztériumokat kell érteni, hanem egy országos kitekintésű területfejlesztési tanácsot, amelyben minden illetékes minisztérium és országos hatáskörű szerv képviselteti magát. Az sem véletlen, hogy önszerveződéseket említettem az önkormányzatok helyett, hiszen ha tovább folytatódik (s miért ne folytatódna?) az 1990-ben megkezdett demokratikus átalakulás, akkor az országos kormányzati és nem kormányzati szervezetek tükörképének meg kell jelennie a közéletben is. □ Lehet-e egyáltalán mindenki számára megfelelő, elfogadható területfejlesztési törvényt hozni? — Egy többség érdekeit szem előtt tartó fejlesztésnek áldozatai is lesznek. Ha például az infrastruktúra látványosan javul egy térségi csomópontban, akkor mondjuk a helyi péknek minden lehetősége meg lesz arra, hogy olcsóbban ellása pékáruval a távolabbi településeket is, tehát érdemes lenne bővítenie, beruháznia. Viszont ha ehhez nem lesz tőkéje, előbb-utóbb egy külsős vállalkozó csap le a kínálkozó alkalomra, s a helyi pék kiszorul a piacról. A gazdaNagy gond, hogy sokszor az azonos célokért küzdő csoportok sem értik _______meg egymást. yj ság azonban rákényszeríti az egész országot, hogy kistérségekben gondolkodjon, akár úgy is, hogy a helyi vállalkozók gyakorolnak majd nagyobb nyomást képviselőiken keresztül a politikára. Viszont sok probléma forrása, ha egymást kizáró értékekért szerveződött lobbi csoportok kerülnek szembe, ezt jól példázza a tájvédelmi körzet kontra autópálya vitája is. A legnagyobb baj azonban az, hogy sokszor az azonos célokért küzdő csoportok sem értik meg egymást, mert hazánkban nincs egységes fogalomrendszer, s ez különösen igaz a területfejlesztésre. Az csak egy álvita, hogy a területfjelesztés foglalja magába a környezetvédelmet, vagy fordítva, a fő kérdés az: mit értünk ezeken a fogalmakon. Mert csak az Anouilh drámában igaz a mondás, mely szerint a szándékok mély bizonytalanságából bámulatos manővezerési szabadság születik. A KM hétvégi melléklete ’95. XII. 9. MAGÁNVÉLEMÉNY Születésnap Hányas vagy? Ötvenkilences? Akkor mi félszavakból is megértjük egymást. Talán együtt katonáskodtunk Kiskőrösön, együtt koptattuk a „téká” padjait, Eszti néni kocsmapultját, vagy kerültünk el előadásokat. Bizony, jó néhány év eltelt azóta! Az évek múltak, álmainkból, terveinkből vagy lett valami, vagy nem. Persze azért még bizakodunk. Van, ki boldog családban él, mások többször is megpróbálták, hogy a helyes vágányra terelődjön életük. Egyesek sínen vannak munkájukat illetően is, mások ide-oda csapódtak, vagy ették-eszik a munkanélküliek keserű kenyerét. Hányas vagy? Ötvenkilences? Akkor mi félszavakból is megértjük egymást. Kerestük a boldogulás útját, talán zömünk rá is talált. Tanárként, menedzserként, igazgatóként — vagy akár újságíróként. Persze azért nem mindenben lehetünk elégedettek. Hiszen látjuk magunk körül a bizonytalanságot, a gyorsan meggazdagodó- kat és a hirtelen lecsúszókat, a törvényt kijátszókat és a becsülettel élőket. Ugyanabban a társadalomban, mégis más erkölcsi normák között, más közegben élve. Beálltunk a hatalom, az uralkodók támogatói sorába, vagy éppen ellenzéki nézeteket hangoztatunk. Elvből vagy érdekből, szimpátiából vagy antipátiából. Esetleg dacból, érdektelenségből vagy más okok miatt teljesen kívül maradunk a politika színházából. Bár tudjuk, színház az egész világ. Hányas vagy? Ötvenkilences? Akkor mi félszavakból is megértjük egymást. így, harmincas éveink derekán járva. Belepottyanva gazdagságba, szenvedve szegénységtől, vagy éppen gürcölve-serénykedve azért, hogy viszonylagos jólétben éljünk. Mérgelődünk és bizakodunk, mert szeretnénk biztosítani gyerekeink jövőjét. Jövő? Valamilyen biztosan lesz. De nem mindegy, milyen. Szeretnénk — s talán éppen ezért dolgozunk nem is keveset —, ha leányaink és fiaink megtalálnák számításaikat. Ne úgy fejezzék be tanulmányaikat, hogy rögtön pálya nélküli pályakezdők lesznek, ne kelljen szinte nyugdíjas korukig saját lakás nélkül élni, hisz manapság az otthonteremtés az igen nehezen megszerezhető kategóriába tartozik a többség számára. Hányas vagy? Ötvenkilences? Akkor mi félszavakból is megértjük egymást. Mondhatnánk: talán most vagyunk a legjobb korban. Már tapasztalatokkal felvértezve, tetterősen, ambíciókkal tele. Nemcsak a jelen, de a jövő is a miénk. Tudjuk, hisszük, hogy a sok bosszúság ellenére azért van kiút. Persze nem akkor, ha ölhetett kézzel várjuk a sült galambot, hanem ha próbálunk tenni is ennek érdekében. S miért ne próbálnánk? Kováts Dénes
