Kelet-Magyarország, 1995. november (52. évfolyam, 257-282. szám)

1995-11-28 / 280. szám

1995. november 28., kedd HÁTTÉR Ha elégedetlen a fogyasztó 2. A pénzünkért joggal várjuk el a tisztességes, pontos munkát a szolgáltatóktól A képen látható cipőtalpa nem feltétlen azért törött ketté, mert gazdája nem rendeltetésszerűen használ­ta... Elek Emil felvétele Cservenyák Katalin Nyíregyháza (KM) — Senki­nek nem mindegy, milyen hí­rét keltik a szakmájában, hisz így tehet szert mind több megrendelésre — en­nek ellenére mégis sok kifo­gás éri megyénkben a szol­gáltatókat. A megyei fo­gyasztóvédelmi felügyelő­ségre érkező panaszok szá­ma évről-évre nő, s idén már az első tíz hónapban a há­romszázat is meghaladta. S hogy nem ok nélkül fordul­tak az ügyfelek a fogyasztó- védelemhez, bizonyítja: a feljelentések több mint két­harmada megalapozott jog­sérelem volt. A megrendelő azonban sok esetben magát is okolhatja azért, ha végső elkeseredésé­ben a felügyelőséghez kell for­dulnia. Hiszen akkor, amikor — az áfa megtakarításának re­ményében — nagyvonalúan megengedi a szolgáltatónak, hogy ne adjon számlát, egy- csapásra lemond a jótállásról is. A jótállás ideje Márpedig ehhez joga van — csakhogy hiba esetén ezt a vál­lalkozóval szemben csak nyugta, számla, vagy jótállási jegy alapján érvényesítheti. Még mielőtt bárki is azt a következtetést vonná le, hogy minden szolgáltató és vállal­kozó kuncsaftja megkárosítá­sára törekszik, azért rögtön az elején tisztázzuk: nagyságren­dekkel több a vállalkozó és az általuk elvégzett munka mennyisége, mint ahány pa­nasz a fogyasztóvédelemhez érkezik. De az is biztos: el kel­lene már jutnunk odáig, hogy a szolgáltatást igénybe vevő ne kényszerüljön a kiszolgál­tatott szerepét játszani. Annál az egyszerű oknál fogva, hogy ő a megrendelő és ő fizet. A pénzéért pedig joggal várhatja el a tisztességes, pontos mun­kát. A megyei fogyasztóvédelmi felügyelőség igazgatójától, Holló Jánosáétól a jótállásról érdeklődtünk. Mint megtudtuk — s bármi­lyen meglepő — már ötszáz forint vállalkozási díj alatt is három hónap jótállási felelős­séggel tartozik munkájáért a vállalkozó. Ötszáztól ötezer forintig hat hónap, míg ötezer forint fölöt­ti vállalkozói díj esetén 12 hó­nap a jótállási idő. Járműjaví­tásnál az elvégzett munkától függően a jótállási idő három­tól tizenkét hónapig terjed, il­letve a javítás után futott kilo­méterhez is kötik a szavatossá­got. (Éppen ezért szükséges felírni az óra állását a javítás elvégzése után). Nyugta kell Ennek érvényesítéséhez szük­ség van azonban a nyugtára, számlára vagy jótállási jegyre. Amennyiben minőségi kifo­gása van a megrendelőnek a szolgáltatással, haladéktalanul keresse fel a szolgáltatót, aki köteles legkésőbb 15 napon belül megvizsgálni a hibát és orvosolni a panaszt. Célszerű a kifogást írásban, két pél­dányban benyújtani vagy a Vásárlók könyvébe bejegyez­ni. Vita esetén a szolgáltató kö­teles három napon belül besze­rezni az illetékes minőségvizs­gáló szervezet (Fogyasztóvé­delmi Főfelügyelőség, Buda­pest. József krt. 6.) szakvéle­ményét. A szolgáltató az általa beé­pített alkatrészekért szavatos­sággal is tartozik. Nem ritka, hogy a fogyasztó előlegként (alkatrész-, anyag- beszerzés, vagy más jogcí­men) nagyobb összegei ad át a vállalkozónak — elismervény nélkül. Meglehetősen meg­gondolatlan ez a lépés, még a peres eljárás során is nehezen bizonyítható a pénz átadása — főként, ha tanú sem volt. Útmutató Sokan szeretik inkább maguk megvenni az alkatrészeket, vagy például a bútorszövetet. Ilyenkor a vásárlás helyén kell kérni a vásárlási tájékoztatót, használati útmutatót, minő­ségtanúsítást — s meghibáso­dás esetén a jótállást is itt ér­vényesítjük. Ezek után okkal vetődik fel a kérdés: óvatos ember hogyan kímélheti meg magát a csaló­dástól, a kontároktól. Sok múlik magán a megren­delőn is: mennyire megalapo­zott az elképzelése, határo­zott-e a fellépése, vagy éppen úgy viselkedik, mint aki nem győz hálát adni, hogy a pénzé­ért „szívességet” tesznek neki. Túlzásokba sem kell azért es­nie: a kialkudott árba ne akar­jon utólag még „extrákat" be- levarmi. Holló Jánosnétól még meg­tudtuk: amennyiben tőlük is szeretne tájékozódni a meg­rendelő, mielőtt üzletet kötne a szolgáltatóval, a fogyasztó- védelmi felügyelőség köteles rendelkezésére bocsátani in­formációt. Információ Egy-egy szakmában sajnos van két-három vállalkozó, aki nem éppenséggel arról híres, hogy minőségi munkát végez. Az ő nevüket megmondják a felügyelőségen, és azt is, mi­lyen kifogás volt a munkájuk­kal, durva, elutasító volt-e a viselkedésük, amikor a felme­rült kifogást rendezni kellett volna. Sőt, éppen a fogyasztók ér­dekeinek védelmében döntött úgy a felügyelőség, hogy azok nevét, akiknek munkájára sorozatosan panasz érkezik, de sem elismerni nem hajlan­dók, sem a szavatosságot nem vállalják, a sajtóban teszik közzé. Antireklám Lehet, hogy kicsit rosszul esik majd az ilyen vállalkozóknak az antireklám, de a bizonyít­ványt ők állították ki magukról — legfeljebb szélesebb kör­ben lesz ismert az eredmény. Pusztán annak érdekében, hogy hadd ne fizessen senki drága pénzt az el nem végzett munkáért! Annyi viszont bizonyos, hogy azoknak a mestereknek a neve, akik kifogástalan mun­kát adnak ki a kezük alól. száj­ról szájra terjed, egymásnak ajánlják őket az ügyfelek. Ne­kik valószínűleg nem lesznek megélhetési gondjaik — meg­rendelésük viszont bőven. TÄro i «♦if ái ti tárrá ist ■ liiVflfl mQmWm •w-w elekóstoltunk a télbe, i-e Hirtelen, csak úgy. Ti- JLJ zenhárom ember vég­zetesen. Pedig műholdas me­teorológia van, jelezték előre. De hát ki hitt neki? Mint an­nyi mindennek, hogy hó és fagy az ősz közepén. Az ember nem készül meglepetésre. Mert lépten-nyomon megle­petések érik. Leginkább a ha­talom részéről. így nem figyel min-denre. közömbös társai­hoz is. Kinőtte a jótékonykodások idejét. Nincs is miből jóté­konykodnia, többségük man­kóra szorul. A hatalom nem ad, erőtlen, s az újgazdagok? Egymást igen. Valamikor begyűjtött az ember télére, élelmet, tűzre- valót. takarmányt állatainak. Csak akkor volt nyugodt, ha tele volt a kamra, hombár, ropogott a tűz, szénázott a jószág. Micsoda idill?! Gereblyézi az ember a lombot, s már csak magára gondol, hogy rendbe tegye kapuját, környezetét. Mert elpattannak a közösségi kö­telékek. Legfeljebb a család Télelő marad, vagy az sem. Kínos megméretés ez. Bár itt kolompol a tél a kertek alatt, de tudjuk nincs még itt az ideje. November hava az ünnep előkészítése, valamikor híres vásárokkal, kövérre hizlalt Márton-napi hidakkal. szárnyasokkal, mesteremberek portékáival, ■ akik tudták egykoron, hogy kell a csizma, meg a bárány- bunda, mert jön a tél. Hozzá az áldomások, rőfjével nem mért istenáldások. Ilyenek voltunk valamikor. Szükség­ből erényt, szokásokból tör­vényt kovácsoltunk, mert a tél ellen össze kellett fogni, hogy kevesebb legyen a fagy- halál, mert a szenvedés úgyis jött magától. Most is, dema­gógiákkal fűszerezve, ígére­tekkel megborsozva, hogy az embernek lúdbőrzik a háta, hogy már megint az ő nevé­ben valakik, mint valami fo- gadatlan prókátorok. És va­jon miért? Van még mit ki­énekelni a zsebből, kuncog még a krajcár, és kinek kun­cog?! „András-nap felé az idő, sűrűn bokrodzik a felhő..." — hallóm apám szavait ahogy a télelőt minősíti. Egy­szerűen és mégis nagyszerű­en. O, aki tudja a párhuza­mot, a rombolást, az építést, a megméretést, az értéket, s mind ama tulajdonságokat, amelyekkel az , ember bír. alakítja ösztönét, hizlalja gyarlóságait. De tudja a mércét is, melyet hiába ken­dőznek finomkodások, s úri becsszók mélyén sötét dönté­sek, övön aluli döfések, és amikor már nincs más, jöjjön az erőszak. Belekóstoltunk ebbe is, abba is, s még homá­lyosabbá tettük a sötétsé­get... Biztatást várna itt minden­ki, tettekkel, mert így el­mondva kevés. Mi tudjuk, mi­lyen amikor a tél megmutatja körmét, s szorítása végzetes­sé válik, mint annak a tucat­nak. Mit lát az ember a szá­mok mögött? Nagyszerűnek hitt életeket elsilányulni, a lehetőség és valóság csapdá­iban futkosva, s bármerre próbálna kitörni, kerítések veszik körül, apró kis rések­kel, melyen egyesek jól befér­nek, kettesek mindig fenn­akadnak. Belekóstoltunk a télbe. Nem lepett meg, tudjuk mi­lyen. Ősidők óta ilyen, csak mi változunk, a kor mindig magához idomít. De a leg­fontosabb dolgok ösztöneink­ben megmaradnak. Hogy ké­szüljünk a télre, lehetőség szerint minimális készletek­kel, s tüzelővel, ha tudunk. És elsöpörjük a havat is, ha egy­szer megindul az égi áldás. Közben megóvjuk magunkat, ünnepeljük egész évi szor­goskodásunkat, s ápoljuk emlékeinket. Ebben legalább egyformák vagyunk. A többi­ben? Ki-ki magáért, úgy min­denkiért. zéthúzásunkat és tor- V zsalkodásunkat oly sok- L/ szór és sokan kihasznál­ták, örökké áldoztunk, hogy megmaradjunk. Ezt az áldo­zatot nem kellene elfeled­nünk. Hol a kiskapu? Máthé Csaba A nagyokat, a nagyo­kat, a nagyokat. A hármas ráerősítés szinte segélykiálltásként szól az egyéni és a kisvállal­kozók részéről, akik, ha be­lepillantanak a jövő évi adó­tervezetbe, elborzadva ve­szik észre, hogy kemény szi­gorítások várnak rájuk. Ugyanez érvényes a nagyok­ra is, de a megszerzett, be­vallott és esetlegesen eltit­kolt jövedelmek nagyság­rendileg különböznek és nem a kicsik javára. A jelenlegi szisztéma sze­rint a bérből és fizetésből élők, bár keményen szívják a fogukat, mégis jelentős összeget fizetnek be a költ­ségvetésbe. Az egyéni vál­lalkozók ennek egyharma- dát róják le, de ha például egy fuvarosnál csak a gáz­olajszámlát, vagy egy kis­üzemnél az' energiaköltsé­get vesszük figyelembe, ak­kor ott sem jár rosszul az állam, hiszen a fogyasztási és egyéb adók, valamint az energiaszámlák befizetése jócskán csökkenti a hiányt. És akkor megjelenik a hír: egy kft. ügyvezetője három- milliárd forint adóhiánnyal meglógott és szinte minimá­lis az esély, hogy ebből va­lami is megtérül. Szóval lehet itt 150 ezres vagy akár félmilliós évi jö­vedelmekről, vagy akár egymilliós tiszta bevételről és annak adóterheiről pa­polni, amikor nem ez a té­tel. Elég egy-két milliárdos hiányt vagy elmaradást el­csípni, már fehéredne vala­mit a fekete gazdaság. Ha ilyenről is hallanánk hírt, biztos, hogy az egyéni vál­lalkozók is kevesebbet vitat­koznának, esetleg perpat­var nélkül elfogadnák, ha az adóellenőrök egy 250fo­rintos tételnél a nyugtaadá­si kötelezettség elmulasztá­sa miatt megbüntetnék mondjuk 60 ezer forintra. Higgyék el, a vállalko­zókban is megvan az, ha ő egymilliárdot zsebre tehet, akkor az állam miért a ki­csiken akarja behozni a le­maradást és miért rajtuk szorít még egy jó nagyot? És mégis csodálkozunk, ha valakinek az új adójogsza­bályokra az első kérdése a következőképpen hangzik: hol a kiskapu? Lakótelepi fűtés Ferter János karikatúrája Kommentár Félrelökött ideológia Szőke Judit szinte leszek. Tulaj­donképpen azért mentem el Miskolc­ra, hogy az MSZP szemébe nézzek. Feldúlt, a szavazói csalódásról árulkodó, da­cos, szemrehányó pillantá­sokkal, összeráncolt szem­öldökkel készültem. Azon­ban (talán a hangulat hatá­sa alatt) hagytam fokozato­san elpárologni minden, vagy majdnem minden—az eredeti szimpátiámmal kü­lönben teljesen ellentétes— haragomat, amit a 72 száza­lékos kormánytöbbséggel szemben másfél éve gyűjtö­getek. Az MSZP nem volt zakla­tott, arcizma sem rebbent a kongresszus előtti órákban történt sorozatos lemondá­sok miatt, sőt Fodor Gábor miatt mintha meg is könnyebbült volna. Maga az esemény sokak szerint felesleges volt, vannak, akik unalmasnak, semmitmon­dónak tartották. Én töpren- gőnek, dilemmázgatónak nevezném. Munka folyt, melyben a mi küldötteink közül is többen tevőlegesen részt vettek. Különösen érdekesek vol­tak azok a hozzászólások, melyek a koalícióval foglal­koztak. Láthatóan nagy te­her ez a szocialistáknak, akiket az SZDSZ előretol, hadd kapják ők a pofono­kat. És hadd vigyék csak el ők „a baloldal építi Ma­gyarországon a kapitaliz­must” balhéját is. Látható­an nagy politikai, pártlélek­tani teher a fegyvertársak lejáratósdija, a meg nem osztott általános felelősség. Szóval, a magam tapasz­talatán győződhettem meg arról, hogy a legegysze­rűbb szörnyülködni. Minde­zek mellett azonban talán érdemes néha megpróbálni a jelenségek mögött az oko­kat is meglátni. Félreértés ne essék, nem esett meg a szívem a szocialistákon, nincsenek is erre rászorul­va, csak valamit megértet­tem: a körülmények felada­tokat írnak körül, tenniva­lókat követelnek, a szükség- szerűség pedig félrelöki az ideológiát. S még egy biztos, s ezúton tudomására is hozom min­denkinek, aki már előre tapsikol: az a bizonyos hajó nem süllyed. Ja, különben az MSZP visszanézett. jjjll k * 1 * * m

Next

/
Thumbnails
Contents