Kelet-Magyarország, 1995. november (52. évfolyam, 257-282. szám)
1995-11-25 / 278. szám
1995• NOVEMBER 25-, SZOMBAT Aranyért szelték át Európát Baszkföldön aratott csillogó sikert a nyíregyházi Banchieri énekegyüttes A Banchieri énekegyüttes: Nagyváti Zsolt, Leányvári László, Szabó Soma, Szilágyi Szilárd, Rohály Tibor, Nagy Gábor Harasztosi Pál felvétele Nem könnyű úgy énekelni, hogy miközben a hangverseny helyszínére utazik az ember, gépfegyverrel felszerelt rendőrök igazoltatják. Persze, ez nemcsak félelmet kelt, hanem biztonságot is ad, hiszen azt jelzi, a szervezők mindent megtesznek a rend, a közbiztonság érdekében. Talán olvasóink már ki is találták, mindez nem hazánkban, hanem Spanyolországban történt. A baszkok földjén található Tolosában rendezték meg ugyanis a közelmúltban a 27. nemzetközi kórusversenyt, amelyen a Banchieri énekegyüttes is részt vett. Szerencsére ez a kis epizód nem zavarta meg a nyíregyházi fiatalokat, hiszen mint közismert, szép sikert értek el ebben a spanyol városban. Az egyházi ének kategóriában a második, a világi ének kategóriában pedig az első helyet ítélte a nemzetközi zsűri a kórusnak. A fárasztó, de élményekben gazdag útról a hazaérkezés után beszélgettünk. — Borzasztó hosszú, ám ugyanakkor gyönyörű volt az út, hiszen szinte Európán kellett keresztül utaznunk Tolosa városáig — eleveníti fel az emlékeket Szabó Soma, a kamarakórus vezetője. — Az olasz és a francia Riviérán vezetett az utunk, s megálltunk Monte Carloban is. Kalapoz- ni nem tudtunk, mert egy lélek sem járt az utcán, csak mi, pedig ott voltunk este hét órától hajnal egyig. Először egy francia városkában énekeltünk, majd a spanyol határt átlépve is adtunk két hangversenyt. Ezek önálló koncertek voltak, a verseny- műsorunk mellett természetesen más dalokat is énekeltünk. A számok közötti összekötő szöveget a szereplések előtt lefordít- tattuk francia, spanyol és katalán nyelvre. Talán mondanom sem kell, nagy sikert arattunk a közönség anyanyelvén történő dadogásunkért is. — Tolosába az esti órákban érkeztünk meg, s másnap már versenyen kellett énekelnünk — folytatja az élménybeszámolót Nagyváti Zsolt. — Egy mozit alakítottak át hangversenyteremmé, amelyben 1200 néző foglalhatott helyet. A szereplés előtt 15 percet próbálhattunk. A szervezők nagyon ügyeltek arra, hogy a verseny előtt és alatt a kórusok ne hallhassák egymást, mi persze találtunk kiskapukat. A mi kategóriánkban nyolc együttes indult, köztük cseh, német, svéd, finn, olasz kórusok. □ Mennyire voltatok elégedettek a szereplésekkel? — A világi énekek bemutatása után úgy éreztük, hogy minden nagyon jól sikerült — mondja Rohály Tibor —, ám az egyházi énekek előadása után nem éreztük azt a nagy boldogságot. A többi kórus ugyanis nagyobb létszámú volt (a kamaraegyüttesek létszámának felső határát 16 főben állapították meg a szervezők), s így természetesen tel- tebb hangzással tudták megszólaltatni a műveket. Az eredményhirdetés előtt egyébként már sejteni lehetett a helyezést. Egyrészt azért, mert a zsűritagok gratuláltak, illetve az újságcikkek is jókat írtak rólunk. Másrészt azért, mert a gálán az első háromnak énekelnie kellett, s így sorrendiség nélkül már az eredményhirdetés előtt nyilvánosságra hozták e három együttes nevét. Az eredményhirdetéskor a kórusok egymástól elkülönítve várakoztak, s úgy szólították be az együtteseket. Idegtépő pillanatok voltak, hogy végül hányadiknak szólítanak bennünket. Először a világi ének kategóriában hirdettek eredményt, s mint első helyezettet utolsónak szólítottak bennünket. A kórusvezető fejére húzták a híres baszk sapkát, amely csak az első helyezett kórusoknak jár. Az egyházi ének kategória eredményhirdetésekor sajnos korábban kellett bemennünk, mivel másodikok lettünk. Cl Sikerült-e kapcsolatokat kiépíteni más kórusokkal? — Jó hangulatú versenyt rendeztek a házigazdák Tolosában, nem volt rivalizálás a kórusok között — veszi vissza a szót Nagyváti Zsolt. — Előfordult, hogy közösen énekeltünk más énekkarokkal. Szóban rengeteg meghívást kaptunk, de hogy mi válik valóra, az a jövő titka. fi Mennyire tudtatok bepillantani a mindennapi életbe? — Mint ismeretes, a baszk szeparatista mozgalom gyakran hívja fel magára a figyelmet különböző akciókkal. Épp ezért az utcákon rendszeres látvány a gépfegyveres rendőr, a járőröző rendfenntartók egyszer a mi buszunkat is igazoltatták. A politikai tüntetések is egymást követik, olykor még tüzet is varázsolnak az utcára a felvonulók. Számunkra mindez szokatlan, a spanyolok számára azonban már mindennapos. Karner es harmónia Érdemtelenül nem szegődik Fortuna senkihez Tornai Csömör Andrásné Elek Emil felvétele Tóth Kornélia Milyen a jó vezető? Számtalanszor hallani erről nemcsak a menedzserkurzusokon, hanem szűkebb körű megbeszélések témájaként is szerepel. Aki alkalmazottként kamatoztatja szaktudását és egy nagy cégnél vállal állást, óhatatlanul megfogalmaz magában egy elvárást: milyen főnököt szeretne magának? Vajon ki az, aki a gyengébb nem soraiból választana magának közvetlen vezetőt? A szülész, a nőgyógyász rendszerint férfi, a fodrász, a kozmetikus pedig hölgy. Van kivétel, de az átlag ezt mutatja. Kell-e sajátos ismérveket felmutatnia a vezetőnek, s kötődhet-e ez a férfi vagy a női nemhez? Saját szakmai, emberi életútja elágazásainál keressük a választ Tornai Csömör Andrásné segítségével, aki a megye legrégibb gyárának pénzügyi igazgatója. A közvetlen főnöke, a vezérigazgató angol, a tulajdonos amerikai, aki már ezer kilométerekkel távolabbról kíséri figyelemmel a nyíregyházi dohánygyár fejlődését. A folyosón a névkártyák angol nyelven is tájékoztatnak, a választékos ízléssel berendezett iroda, egyszerű, nem hivalkodó. Első pillantásra látszik: hölgy a lakója. Pesten, a közgazdaság-tudományi egyetemen ismerte meg a férjét, aki nyíregyházi és végzett gépészmérnökként feleségnek hozta magával a Nyírségbe. 1969 óta vallja szűkebb pátriájának ezt a vidéket. Alig tölti be a harmincadik életévét, amikor néhány esztendő szakmai gyakorlata után kinevezik osztályvezetőnek az Agro- bernél. Az első nagy kihívás ez számára, hiszen agrármérnök beosztottak munkáját kell összehangolnia. S ami ennél sokkal fontosabb: elsajátítani azokat az adottságokat, képességeket, amelyek révén elfogadtatja magát a beosztottaival és nem azért a vezetőjük, mert kinevezték arra a posztra, hanem azért, mert követik az emberek. A másik nagy szakmai kihívásnak a Ke- let-Szövkernél megpályázott és elnyert főosztályvezetői állást tartja, ahol számvitelt, pénzügyet és munkaügyet egyaránt irányít. Tornainé a szerencsét említi, mint sikereinek kulcsát, ám abban hamar megegyezünk: érdemtelenül nem szegődik Fortuna azokhoz, akiket csupán a karrier motivál. Ennél sokkal többről van szó. Ezt akkor tapasztalta meg, amikor heten nyújtották be pályázatukat a dohánygyár pénzügyi igazgatói posztjára, négy nő és három férfi. A második körben két férfi és Tornainé maradt. Őrá esett a döntéshozók választása. — Véleményem szerint a jó vezetőnek mindenekelőtt szakmai tekintéllyel kell rendelkeznie, hogy már csak ezen az alapon is elfogadják az elképzeléseit — fejtegeti az igazgatónő. — A lényeglátás elengedhetetlen, hogy ne merüljenek el apró-cseprő ügyekben. Látnia kell a stratégiai célt, s tudnia kell, mivel segítheti ehhez a céget. Tudjon bánni az emberekkel, a képességeik szerint ossza el és kérje számon a végzett munkát. Ne az erőszak, hanem a tisztesség legyen számára az irányadó. Fontosnak tartom, hogy erkölcsileg is nézzenek fel rá. Álmaimban szeretném mindezt megvalósítani... Példák tucatjait sorolhatjuk, hogy a sikeres női vezető valamit kénytelen feláldozni az élet más területéről a szakmai karrier kedvéért. Tornai Csömör Andrásné, amikor a fontossági sorrendet felállította, elsőként a családot, a gyermekeket nézte. András fia 25, Péter 23, Katalin 18 éves. Boldog, kiegyensúlyozott fiatalok, akik pici korukban nem nélkülözték az alkalmazotti munkakört ellátó édesanyjukat. Pár éve, a gazdasági nyitás óta nagyságrenddel több az igazgató asszonyra háruló teher. Tornainénak még sincs bejárónője, pedig megengedhetné. De ő abban a szellemben nevelkedett, hogy nem tudja a háztartásvezetést mással megosztani. Reggel háromnegyed hétkor jön a dohánygyárba, este fél hat tájban távozik. Angolt tanul, bár senki nem kötelezte rá. Annak örül, hogy szavai és gondolatai ugyanazt tükrözik, harmóniában él önmagával és környezetével. RITMUS Punkterápia . •. g&gx.. gftMgg&g y.f ./A, w! vS.'í Debreczeni Edit ; W&SMä N - -? > $ A nyíregyházi Spider együttes már négy éve színesíti a hazai rockzenét. Nemrégen szerzői kiadásként jelent meg kazettájuk Kicsit vadállat címmel. Több koncertet adtak már a megye városaiban, a nyáron pedig felléptek a Diákszigeten is. Az együttes énekesével, Pollenszki Árpáddal — aki a tokaji rocktáborban a második legjobb énekes kitüntető címet kapta —, beszélgettem. fi Mióta zenélsz? — Körülbelül két órája. □ Viccen kívül? — Négy éve a Spiderben, de már előtte is zenéltem. A Spider együttes Amatőr felvétel □ Sokunk fiatalkori álma a zenélés, a színpadra lépés. Mi ösztönzött téged a zenélésre, és hogy jutottál el a Spiderig? — Tizennégy évesen láttam a moziban az AC/DC Szóljon a rock! című filmjét, és ennek hatására döntöttem úgy, hogy én mindenképpen színpadra akarok lépni. Az egyik haverommal az említett film után zenekart alapítottunk. Kisorsoltuk, ki milyen szerepet fog betölteni, én lettem a gitáros, de úgy, hogy akkor még egy akkordot sem tudtam lefogni. Aztán jártam tanárhoz, de nemsokára abbahagytam. A srácokkal írtunk néhány számot, volt kb. tíz fellépésünk, aztán a banda feloszlott. Kihagytam egy-két évet, majd 1991-ben megalapítottuk a Spidert. □ Az AC/DC-n kívül mondanál még olyan zenekarokat, melyek zeneileg nagy hatással vannak rád? — Clash, Sex Pistols, Dead Kennedys. Na és persze a Ramones. A punk zenék. Azt hiszem, a punk áll hozzám a legközelebb, az egész felfogásuk, a kifejező erejük. Polgárpuk- kasztóak, amit nagyon szeretek. □ Térjünk vissza a Spiderre. Elég brutálisak a szövegeitek: Például: „... Puskapor szagú a levegő, nyitva áll előtted a temető. ” — Brutális? Lehet. De szerintem az egész világ brutális, erőszakos körülöttünk. □ Beszélnél az együttes jövőbeli terveiről? — Minél több lemezt kiadni, minél többet koncertezni. Még ismertebbé szeretnénk válni. GONDOLKODÓ Mi Magyar László
