Kelet-Magyarország, 1995. november (52. évfolyam, 257-282. szám)
1995-11-25 / 278. szám
1995. november 25., szombat HATTER Esély a sereghajtók mezőnyéből 10. Értékeink bőven vannak • A fejlődés biztos és tervezhető, de szükséges is Záhony, kelet kapuja, a kitörési pontok egyik legfontosabbja Elek Emil felvétele nem utolsósorban, itt van Záhony, ami olyan közlekedési és kereskedelmi csomópont, amelyre hosszú távon építeni lehet. A fejlesztés persze nem rövid folyamat. Csodát várni is felesleges e téren, hiszen csakis hosszú, fáradságos munka, a feltételek megteremtése, valamint egy megfelelően végzett marketing munka hozhat sikert. S hogy ez a siker elérhető, az azért is hihető, mert mára azok a korábbi hiányosságok is megszűnő félben vannak, melyeknek elején az infrastruktúra hiányát volt szokás emlegetni. Örömteli tény, hogy Szabolcs-Szatmár-Bereg megye a legelmaradottabbak közül az utóbbi néhány év dinamikus fejlesztésének eredményeként ledolgozta ezt a fajta hátrányt, s ma már a fizikai infrastruktúra fejlettségi szintje megfelelőnek mondható. Igaz, a másik kulcsfontosságú tényező, a megközelíthetőség terén még jócskán van mit bepótolni, hiszen a megye rendkívül nehézkesen érhető el közúton. Jó tudni, hogy ez a gondunk is megoldódni látszik, hiszen az M3-as autópálya továbbépítése a közlekedés szempontjából is rendkívül sokat jelent, s bár a tervek szerint megyénkbe csak később jut el az autópálya, a rö- videbb szakasz is közelebb hozza a világot. A megye sorsa Mindezek után látható, a megye sorsa eldöntetett, fejlődésre ítéltetett. Az előbbre jutásnak természetesen nem csak ösztönzői, feltételei és okai is jócskán vannak. Ha úgy vesszük, talán sorozatunk címét is érdemes lenne utólag megváltoztatni. Nem a sereghajtók mezőnyébe tartozók esélyeiről, sokkal inkább határozott előbbre jutásáról kellene beszélni. Mert a fejlődés szükséges, s mint a szakemberek egyöntetűen állítják és tanúsítják: a fejlődés tervezhető... Kovács Éva Nyíregyháza (KM) — Áru, portéka jócskán akad, méghozzá nem is akármilyen minőségben. Vevő is lenne, de néha mégis úgy tűnik, ők ketten nehezen találnak egymásra. Ebben az egymásra találásban, a kapcsolatok megteremtésében, a valóságos üzletek megkötésében segíthet az a megyei komplex fejlesztési koncepció, amely a Szabolcs-Szatmár-Bereg- ben történő befektetéseket igyekszik ösztönözni. Teszi ezt azért, mert a szakemberek szerint is bizonyítható tény, hogy Magyarország mára elveszítette, illetve folyamatosan elveszíti azt az előnyt, amelyet a rendszerváltás kezdeti éveiben a nyugati befektetők szemében a középeurópai országok sorában élvezett. Oda az előny — A helyzet az, hogy amíg Közép-Európán belül Magyar- országra érkezett eddig a legtöbb működő tőke, addig országon belül is igen nagy a szóródás, s az összes hozzánk érkező tőkének mindössze fél százaléka jutott Szabolcs- Szatmár-Beregbe — mondja Kézy Béla, a Megyei Fejlesztési Alapítvány nemzetközi kapcsolatokért és befektetések ösztönzéséért felelős szakembere. — Mivel a megye tőkehiánnyal küzd. mindenképpen célszerű tehát külföldi tőkére, illetve külső részekről hozott pénzekre építeni, mert a kettő együtt jelenthet sokat. Azt nemcsak a szakemberek, szinte minden vállalkozó tudja, hogy a befektetésösztönzés igencsak nehéz, időigényes, nagy körültekintést igénylő feladat. Nem véletlenül. Sok a versenytárs, közöttük olykor igen jó feltételeket kínálnak egyesek, a csábítás a pénz felé sok irányból érkezik. Gondot az okoz, — s a megye felemelkedésének egyik legfőbb gátja ez — hogy Sza- bolcs-Szatmámak ez idő szerint nincs kidolgozott befektetésösztönzési programja, bár mint kiderül már vannak kezdeményezések. Hogy ez a programhiány valójában mit jelent? Kézy Béla szerint elsősorban azt, hogy nincsenek kijelölt fejlesztési területek, hiányoznak a megfelelő információk, nincs egységes bázis a meglévő munkaerőről és az adható bérekről. Ezek a legfőbb gondok, de a hozzáértők szerint szerencsésebb inkább a pozitívumokra koncentrálni, azokat kidomborítani. Már csak azért is, mert ezekből is van éppen elég, ráadásul olyan tulajdonságok, amelyekkel más megyék csak kismértékben, vagy egyáltalán nem rendelkeznek. Ilyen például a határmentiségből adódó pozitívum, amelyet Kézy Béla szerint csak elcsépeltünk, de egyáltalán nem kamatoztattunk megfeleően. Az, hogy Szabolcs három ország ölelésében fekszik, olyan ugródeszka lehet, amelyet kihasználatlanul hagyni valóságos bűn. Szerencsére vannak olyanok, akik országosan is elsőként léptek meg bizonyos dolgokat, indítottak útjára hasznos kezdeményezéseket: a Primom Vállalkozásfejlesztési Alap, a Megyei Inkubátor Ház, és a Megyei Fejlesztési Ügynökség létrehozása tartozik ide. Dicséretes és hasznos alapok lehetnek ezek, mint az is, hogy ebben a megyében az emberekben igenis van egy bizonyítási kényszer, tudnak és akarnak keményen dolgozni, s valamivel olcsóbb a munkaerő, mint az ország más területén. Ha ehhez még azt is hozzávesszük, hogy ez az ország, ez a megye az, ahol európai körülmények között, de még biztonságban lehet dolgozni, akkor okunk van azt mondani, hogy az összefogás és az optimizmus mellett sikerünk lehet. Akarunk is, tudunk is — Ha el tudjuk hitetni a világgal, és természetesen a befektetőkkel, hogy mi tudunk és akarunk jól dolgozni, ha be tudjuk bizonyítani, hogy egy csomó dolgot már megtettünk, s szándékunk van még sok egyebet is megtenni, tudjuk mit akarunk, s ehhez milyen konkrét segítséget kérünk, akkor ez a megye sikerre ítéltetett. Pozitív tulajdonság — s a hozzáértők szerint a negatívumok helyett inkább ezeket kellene az eddiginél többször hangoztatni —, hogy a mi megyénkben nincs olyan válságiparág, mint például az ózdi kohászat, s hogy a környezetszennyezés jóval alacsonyabb, mint az ország más részein, s nálunk még olyan érintetlen természeti környezetet talál a befektető, amilyet más területeken csak kismértékben, vagy egyáltalán nem. Pozitívum az is, hogy ma már léteznek olyan segítő intézmények, amelyeket a Nyugat-Európá- ból érkező üzletemberek értelmezni tudnak, s lehet, hogy hihetetlen, de tény, hogy Budapest után Szabolcs-Szatmár- Beregben működik a legtöbb bank, pénzintézet. Végül, de Gyorke László tarcaja ív-««, -3 .......... ...... •......., ... . , . .. A sors úgy hozta, hogy akit kerestem, épp nem tartózkodott lakásán. Mint faluhelyen szokás, a kutyaugatásra előjött a szomszéd. Egy hetvenvala- Iiány éves öregember, aki rögtön elmondta, hogy nehezen mozog, mert bizony a csontjai nem bírják ezt a rút időt. Meg aztán műtétje is volt. fém is erősíti a meggyengült vázat. Azért szívesen elkísér ahhoz, akit keresek, ha elviszem kocsin és vissza is hozom, mert tudja, hol van az illető. Tényleg tudta. Már a falu másik végén jártunk, amikor megkérdezte: — Honnan jött, fiatalember? — Újságíró vagyok. — Na, akkor jó. Magától nem félek. Pityu bácsi — így szólították vendéglátóim — várt rám türelmesen. Aztán arra kért, ha már erre járunk, hadd keresse fel a bátyját, mert legalább egy éve nem látta. Búcsúzóul vendéglátóim csöndesen odasúgták: — Ne higgye egy szavát se az öregnek, mert rafinált ember. — Rokonlátogatás Akkor csak legyintettem magamban. — Csak egy perc az egész, aztán megyünk is hazafelé. Tetszik tudni — mondta —, az a baj, hogy felülök én a biciklire, csak éppen leszállni nem tudok róla. Amióta így vagyok, bizony nem nagyon találkozók a rokonokkal. Itt lakik a bátyám a sarkon túl. Beültünk. A saroknál, mikor már fordulni akarok, megszólal: —A következő utca lesz az. Hanem a következő utcánál már elfogyott az aszfalt. Óriási tócsák. Az egyikből egy bicikliváz kandikált ki. Hogy merjek belemenni a vízbe, ki tudja, mi van alatta? — tűnődtem éppen, mire megszólalt Pityu bácsi: — A tócsa után már jó lesz az itt, csak tessék menni nyugodtan. Naj szén, csak ezen jussunk túl! A helyszínen derült ki, hogy a Pityu bácsi bátyja már hosszabb ideje a kórházban van. —Na, tetszik látni, ezt sem tudtam. Hát akkor mehetünk is. Az utcán mindenki integetett Pityu bácsinak. Az öreget mintha hájjal kenegették volna. Sőt, meg is állítottak, fejfát szerettek volna csináltatni vele, merthogy egyik szakmája a sok közül az ácsmesterség. — Hát, lelkem, már nem vállalhatom legfeljebb a betűvésést. Aztán mentünk tovább. Fogalmam sem volt. merre járunk, az öreg navigált. Egyik sáros utca után jött a másik. — Elakadunk, Pityu bácsi! — Próbáltam lebeszélni arról, hogy éppen a legnagyobb sártengerbe hajtsunk bele. — Dehogy akadunk, hát kő van ezen az úton. Lehet, hogy van kő, csak már igen mélyre süllyedt. Minden tapasztalatomra és maximális összpontosításra szükségem volt, hogy valóban el ne akadjunk. Mikor ebbéli aggályaimat előadtam, Pityu bácsi angyali nyugalommal megszólalt: — Ne tessék félni, kitolnak bennünket, hisz rokon itt az egész utca. Csak még ennél a háznál álljunk meg, mert itt lakik az unokatestvérem. Azt se láttam már vagy másfél éve. Tán egy falunak sincs any- nyi sáros utcája, mint a Pityu bácsiénak. És mi azt mind végigjártuk, mert mindenütt volt rokona. Vagy ha nem rokon, akkor jó barát, ismerős, egykori munkatárs, kolléga, sorstárs. Hogy hány helyen álltunk meg, nem is tudom. Húsz után abbahagytam a számolást. Mikor végre kikötöttünk a házuk előtt, Pityu bácsinak párás volt a szeme: — Az Isten áldja meg fiatalember. Ha maga most nem jön, ki tudja láthattam vol- na-e őket még egyszer. L ám, milyen könnyű örömet szerezni! Belül kicsit szégyelltem is magam, hogy még út közben úgy éreztem: kihasznál az öreg. Kenyer es cirkusz Nyéki Zsolt Nehéz eldönteni, mi a jobb: lebontani egy régi házat, és az alapoktól kezdve újra felépíteni, vagy mindig csak azokat a részeket felújítani, ahol az már elkerülhetetlen. Építőipari gyakorlat nélkül is hasonló problémán vitatkoznak hazai és külföldi közgazdászok, amikor a magyar gazdaság fölött tartanak konzíliumot. Mert hogy rozoga lábakon áll a honi gazdaság felépítménye, az kétségtelen tény, de hogy milyen úton és milyen áron varázsolható belőle kacsalábon forgó kastély, az már komoly vita tárgyát képezi. Egyre többen emlegetik a lengyel példát, ahol a klasszikus sokkterápia látványos eredményeket hozott. Igaz, történelmi sorstársaink tíz kemény éven át megszenvedték ennek minden kínját: drasztikusan visszaesett a termelés, elszabadult az infláció, nagyot zuhant az életszínvonal, megfelelő árualap hiánya miatt bevezették a jegyrendszert. Mindez hatalmas társadalmifeszültséghez vezetett ott is, de a válságot államilag dotált csirkecombbal a kezében hitetlenkedve szemlélte a magyar. Aki majd’ negyven évvel ezelőtt bebizonyította, hogy nem tűri el padlása kiseprését, az ország vezetői pedig hamar felidézték történelmi tanulmányaikat: panem et circenses. Vagyis a tömeget élelemmel és olcsó szórakozással kell ellátni ahhoz, hogy nyugton maradjon. Ezért lett magyar világszabadalom a gulyáskommunizmus intézménye, s lesz lassan hasonló fogalom a gulyáskapitalizmus, s ezért fájdalmas a szociális vívmányok megnyirbálása. A lengyelek ma messze előttünk járnak a gazdasági reformok útján, de sorra hagynak el olyan országok is, amelyekben öt-hat éve példaképként emlegettek minket. A helyzetben az a legrosszabb, hogy míg a terhek közösek, a cipelés- ben nem arányos a leosztás: valaki fuldoklik a szorosra húzott nadrágszíjtól, valaki csak buzdít a hét szűk esztendő átvészelésére olyan anyagi fedezettel a háta mögött, amelyet nem a tehetségének köszönhet. „Bukásra" állsz Gábor fiam! Ferter János karikatúrája iAskÁri- 4 „ 5 .A „ Üti £ , I Kommentár ; -i _______:________Ui.____■ ____j_1_____;_______________ A biztonságérzet Kállai János 1—j gyszeriben elkezdett t-f mindenki számol- 1—J gatni; mármint azt: miként tud összejönni az a hirtelen-váratlan beígért 25%-os béremelés pedagó- guséknál a jövő naptári évben. Nos, mint mindig, ezúttal is kiderült — hallhattuk a minap a PSZ nagyasszonyától — kalkulálni, ilyenolyan mértékben kiaknázható tartalék(?) forrásokat emlegetni lehet, de a megajánlásból aligha lesz több, mint tíz egységnyi {azaz: százalék). A napokban egy de- monstratívnak nevezett fórumon hallottam: a tavalyi (értendő: múlt tanévi) pedagógus-elbocsátások a hipotetikus negyedszáznyi bérnövelményből kb. 3- 4%-ot fednek le. Ugye, semminek tűnik? Viszont, ha azt veszem, hogy a karcsúsítások pl. a felsőoktatásban máris milyen károkat okoztak, azt mondom: bizony, nagy az említett összeg. A létszámvisszafogások lezajlódhattak terv alapján, és megtörténhettek egyszerűen végrehajtva a szükség- szerűségtől motivált, de jogszabályszerű elvárásban meg nem jelenített ukázt. Aligha kell matematikusnak lenni ahhoz, hogy belássuk: a folyamat eredményeként bérek szabadultak fel, költségek terhe csökkent. Persze, ennek akkor lenne haszna az oktatásügyre nézve, ha a pénzek „vissza- göngyölítődnének” a szakmába. Oly sokszor elhangzott, így lesz, bizony így, hogy már kezdtük elhinni. A „maradottak” reménye ugyanis a bérfejlesztés dolgában aligha kereshető megbízhatóbb helyen, mint abban: meg kell adni a racionális lehetőségét a szabadult forintok felhasználására a bérfejlesztés során. Mert ha ez nem így megy, akkor tovább erősödhet a félelem az iskolákban. Márpedig ha valahol nem szabadna rettegve, létbizonytalanságban munkálkodni, hát azok a tanodák. Higy- gyék el, elsősorban a közpénzek urai: a pedagógus biztonságérzet ára nem nagy. Érdemes (lenne) megfizetni! w ~ % I
