Kelet-Magyarország, 1995. november (52. évfolyam, 257-282. szám)

1995-11-24 / 277. szám

1995. november 24., péntek HÁTTÉR Hétköznapi képtelenségek Még sok a vita az önkormányzatok működését szabályozó jogszabályokról A település központja: a polgármesteri hivatal A szerző felvétele Györke László Nyíregyháza (KM) — A pol­gármesterség szakma, ame­lyet azonban sehol nem taní­tanak, mégis naponta vizsgá­ra kényszerül annak gyakor­lója — mondta a napokban dr. Fekete Zoltán, a Sza- bolcs-Szatmár-Bereg Me­gyei Közigazgatási Hivatal vezetője a megye polgármes­tereinek rendezett szakmai tanácskozáson. De vajon hogyan készül, ké­szülhet fel egy település első embere, akinek a felelőssége nem csekély? Sajnos olyan rendszeresített képzés és to­vábbképzés nincs ma Magyar- országon, amelyre a polgár- mestereket kötelezhetnék. Ezért aztán mindenki úgy ké­szül fel — vágy nem — az ál­landó megmérettetésre, ahogy tud: önképzéssel, eljár, ha el­jár, az esetleges szakmai ta­nácskozásokra, értekezletekre, egy-két napos kurzusokra, vagy igénybe veszi az oktatási segédeszközöket. Poros akták Ez a helyzet aztán oda vezet, hogy éppen az egységes jogér­telmezés hiányzik, amiből bo­nyodalmak születnek. A rendszerváltás óta szinte állandó vita folyik az önkor­mányzatok működését szabá­lyozó törvényekről. Nem volt tökéletes az első önkormány­zati törvény, de az 1994-ben módosított — mely sok vonat­kozásban jobbította az előzőt — sem az igazi. Legalábbis a jogalkalmazók véleménye szerint. — A választójogi törvény az önkormányzatokat túlpoliti­zálta — jegyezte meg dr. Fe­kete Zoltán. Ennek következ­ménye. hogy azoknál az ön- kormányzatoknál. ahol a testü­letbe ellentétes érdekű és ér­zelmű képviselők kerültek és egymással hadakoztak, egy­szerűen törvénysértő módon 15 napon belül meg sem tar­tották az alakuló ülést. Előfor­dult, hogy nem tartották be az Alkotmány ide vonatkozó cik­kelyét sem, mely kimondja. hogy az alakuló ülésig a régi képviselő-testület marad a he­lyén. Sajátos a települési önkor­mányzatok helyzete, hiszen nincs felettes szervük. Felada­tot. hatáskört csak az Ország- gyűlés adhat az önkormányza­toknak. Ez persze nem azt je­lenti, hogy azt csinálnak, amit akarnak, hiszen törvények sza­bályozzák tevékenységüket. Ugyancsak furcsa lenne, ha az állami pénzzel gazdálkodó ön- kormányzat pénzfelhasználá­sát senki sem ellenőrizné. (Mint tudjuk, magát a gazdál­kodást az Állami Számvevő- szék ellenőrizheti. Csakhogy a programszerű ellenőrzés ese­tében egy-egy önkormányzat­ra 8-10 évenként kerül sor. Persze más a helyzet, ha jel­zést kapnak, mondjuk a Köz- igazgatási Hivataltól.) Hogy egy önkormányzat, a polgármester a törvények sze­rint teszi-e a dolgát, gyakorla­tilag a közigazgatási hivatalok ellenőrzik. A törvény előírja, hogy milyen döntések írásos anyagát kell kötelezően — ti­zenöt napon belül — felter­jeszteni a közigazgatási hiva­talnak. A megyében sajnos eb­ben a tekintetben messzeme­nően nincs rend. Eddig 2690 jegyzőkönyv közel 14 ezer ha­tározatának felülvizsgálatára került sor. Ugyanakkor 181 önkormányzat 30 napon túl terjesztette fel a dokumentu­mokat, 55 jegyzőkönyv 100 napon túli. sőt, akad közöttük 200 napos is! Sajnos előfor­dul. hogy a költségvetés, a zár­számadás is későn fut be. Van megyénkben olyan önkor­mányzat, amely 1992-es zár­számadását 1995-ben fogadta el, amit az Alkotmánybíróság is megállapított. Magyarán: mire egy-egy jegyzőkönyv a megyei hiva­talba kerül, a határozatok, ren­deletek java része már végre­hajtásra kerül. így utólag a tör­vénysértések korrigálása sok­szor lehetetlen, illetve okafo- gyottá válik, ami azt jelenti, hogy idő után már a döntés meghozatala fölösleges. Alpolgármester A hétköznapok tapasztalatai azt bizonyítják, hogy sokszor az egyértelműt is félreértelme­zik. Áz érvényes önkormány­zati törvény kimondja, ki lehet alpolgármester, mi a feladata. Ezek szerint a polgármester te­het javaslatot az alpolgármes­terre, aki települési képviselő. Előfordul, hogy az alpolgár­mester szűknek találja mozgá­si terét, és hatáskört, hatáskö­röket szeretne magának. A tör­vény szerint az alpolgármester funkciója a polgármester he­lyettesítése annak távollété­ben. Külön hatásköre, amit a polgármester jelenlétében is gyakorolhat — nincs és nem is lehet. Magyarán: az alpolgár­mester azt teszi, amit a polgár- mester feladat-, illetve hatás­körébe utal. Előfordul, hogy még mindig nem választottak alpolgármes­tert, pedig ennek szükségessé­gét mindenki felismerte. Nem a személyek, hanem a kon­szenzus hiánya miatt nem tud­tak választani. Tévhit az is, hogy a polgár­mesternek (alpolgármester­nek) a szavazata többet ér. Furcsaságok Az ellenőrzések során számos furcsaság került felszínre. Elő­fordult, hogy a zárt ülés témá­ját nyílt ülésen folytatták, dur­ván megsértették a személyi­ségi jogokat. Ilyen például a segélyezettek névsorának ki­függesztése. (Ugyanakkor a lakosságra vonatkozó helyi rendeleteket vagy kis sem füg­gesztik, vagy olyan helyre te­szik. ahol nem lehet elolvas­ni.) Olyanról is tudunk, hogy az intézeti ápolási díj elmara­dásáról az időközben elhuny­tat értesítettéi!). A szervezeti és működési szabályzatok egy része pedig nem alkalmas arra, hogy a testületek működése át­tekinthető és törvényes le­gyen. Páll Géza tárcája A nyomor kavalkádja fogadja a járókelőt a posta mellett, ahol egy-egy napon százak várják a pénzespostást. Sokan hiába várják, már nem jár nekik a segély. Azért türelmesen vá­rakoznak, hátha mégis, vala­mi csoda folytán kaphatnak egy kis pénzt. Némelyek ab­ban bíznak, talán elromlik va­lamelyik hivatalban a számí­tógép. és azt jelzi, hogy még jár nekik egy kis pénz... — Egyszer már a mi ja­vunkra is tévedhetne az a nyomor számítógép. Mi nem bírjuk kifogni azt a szeren­csét. amit a pestiek, amiről a tévéhíradóban láttunk ripor­tot. A gép az ügyfél javára té­vedett. több ezer forintos túl­fizetést mutattak ki egy cso­mó magánvállalkozónak. És a süketek, ahelyett, hogy ma­radtak volna a fenekükön, mentek reklamálni, hogy ez nem lehet, hogy nekik eny- nyi túlfizetésük van. Hát nem bolond a magyar ember? Ha adnak, vágná inkább zsebre a pénzt, ne azon so­pánkodna, hogy az őt nem il­leti meg... Borostás arcú, negyven-öt­Kavalkád ven év körüli férfi morgoló­dik így az alkalmi társaság fejeként, miközben szeme idegesen ugrál, lesi a posta­épület kijáratát, ahol a szo­kás szerint kirajzanak a pos­tások. De az már rég a múlté, hogy kirajzanak. Fel se tud­nak ülni a kerékpárjukra, a várakozók sokasága veszi körbe őket. Úgy látszik, még az a néhány óra is számít, amíg elérnek a címzetthez. Szinte a percekért megy a tü­lekedés... — Hát persze, hogy vára­kozunk, mert ha mai napon nem fizetem be a villany- számlát. kikapcsolják az ára­mot. De ez még semmi. A be­teg férjem otthon fekszik, nem tudom kiváltani napok óta az orvosságot, nincs any- nyi pénzünk. Már nem jár ne­ki a munkanélküli-segély, két éve nem talál munkát. Én tartom el a családot, bár már nyugdíjas vagyok, takarítok az egyik kft.-nél. De azt re­besgetik. a cég rossz állapot­ban van, s talán a gépíró kis­asszonyokra akarják bízni a takarítást. Minket meg a szélnek eresztenek... A termetes asszonyság itt hirtelen abbahagyja a so- pánkodást, mert feltűnik az ismerős postás, akit szinte családtagként Lacikának szólít. De hiába minden, az asszonyság elvétette a napot, csak holnap érkezik a várva várt nyugdíj. Mond egy szé­pet. nem a postásnak, csak úgy mérgében, aztán elvihar- zik. Van aki szégyell beállni a bolyba, távolabbról figye­li a fejleményeket, ráérősen sétálgat az aprócska téren. Nem engedi meg a büszke­sége, hogy tartsa a markát a dufart előtt, mint egy kol­dus. — Nem is — magyarázza ismerősének az egyik távo­labb álló.—A sok cigány kö­zé nem állok be. Nézze meg őket. Lát itt egy magyart is rajtunk kívül? Jó, akad né­hány, de azok többsége alko­holista. rögtön viszik is a kis pénzt a kocsmába. Én nem szoktam sóim itt várakozni, de sürgősen utazom a gyere­kekhez Pestre. Nem akarok hetekig, hónapokig mászkál­ni majd a pénzem után. mint az egyik szomszédom, aki hirtelen bekerült a kórházba, közben jött a nyugdíja, szé­pen visszaküldték, s már két hónapja, hogy egy fillért sem látott belőle.. Lassan elnéptelenedik a tér, hogy aztán holnap min­den kezdődjék elölről. Néhá­nyon azért maradnak, bár már megkapták a pénzüket. Hirtelen egy elegáns kidobó­legény külsejű táskás féifi ér­kezik. Diszkréten félrehívja az eddig csöndesen várako­zókat a közeli üzlet elé. És előkerülnek a frissen kapott százasok, ezresek... r udja kiknek van most a legjobb világuk? — fordul hozzám egy vé­kony emberke. — Az uzsorá­soknak. Ok aratnak. Kihasz­nálják a megszorult embere­ket. ha nem tudják visszafizet­ni a kölcsönt, itt várják, és el­veszik a nyugdíjat, a munka- nélküli járandóságot. És még reklamálni se nagyon lehet. Az üzlet, az üzlet. Csakhogy milyen világ az, uram, ahol ez természetes, mindennapos dolog. Én megmondom. Bi­tang világ... Balogh József V.'.W.V/AVAVmWW.WMW.WAVrtV.W.VAW.V.'.WAiMV.W.V« O t éve ötszázmillió forintot kapott a megye a kormány­tól, ebből ötven jutott a ta­nárképző főiskolának. A pénzt a főépület tetőterének beépítésére költötték, s vál­lalták, hogy ukrán, olasz és környezettudományi tan­széket alapítanak belőle, Hungarológiai Intézetet hoznak létre és beindítják a nemzetközi kapcsolatok sza­kot. Akkoriban jóval többet foglalkoztunk az üggyel, mint mostanában, hiszen az olaszországi goríziai és tri­eszti egyetemekkel létreho­zott kapcsolat, s az ott fela­jánlott segítség az újdonság erejével hatott, az meg kü­lönösen nagy érdeklődést váltott ki, hogy itt a keleti végeken diplomatákat ké­pezhetnek majd. És az ér­deklődés nem is mindig kí­váncsiságot takart, volt ahonnan a féltékenységet akarták leplezni vele. Pedig már akkor bejelentette a nyíregyházi főiskola: nem innen indul egyenesen az út az amerikai nagyköveti székbe, de mivel három or­szág határán vagyunk, szükség mutatkozik olyan nyelveket is tudó szakembe­rek képzésére, akik jogi, közgazdasági, diplomáciai ismereteket szereznének, s ezáltal nemzetközi érdekelt­ségű vállalatoknál, önkor­mányzatoknál dolgozhatná­nak, állami, közalkalmazot­ti vagy közhivatalnoki fel­adatok ellátására válnának alkalmassá. A szervezésre fordított évek alatt sok aprólékos munkát kellett elvégezni ah­hoz, hogy a Felsőoktatási Tudományos Tanács és az Országos Akreditációs Bi­zottság egyaránt javasolja a szak alapítását. Már csak a miniszteri igenre várnak, s 1996 szeptemberétől el­kezdődhet az oktatás. Mivel ilyen szak alapítására főis­kolán eddig nem volt példa Magyarországon, később az is kiderülhet: mégiscsak indulhat innen egy majdani nagykövet. Mert — ahogy Mihalovics Árpád főigaz­gató-helyettes mondta — a főiskola elvégzése után a Közgazdasági Egyetemen, vagy Goríziában egyetemi végzettségre egészíthető ki a nemzetközi kapcsolatok szak. §rAmmAnfáp 'ip : " - ** § «% vili i isi? Izeás JT Lakasbontók Kováts Dénes j—, gy rendőrségi in- J-y formáció juttatott * -z eszembe egy minapi beszélgetést. A hír arról szólt, hogy élettársként együtt élők lebontották há­zukat, melynek építésére OTP-hitelt vettek fel, az épí­tőanyagot eladták, semmivé vált így a hitel fedezete. A hírek szerint ugyanis nem a lakás az elsődleges egyeseknek, hanem az ab­ból kivehető pénz, inkább erre fáj a foguk, mint arra, hogy emberi körülmények között éljenek. Számos vari­áció mutatja az emberek „leleményességét”, ügyes­kedését. Volt, hogy lakható, jó állapotú házat bontottak le, az építőanyag a saját erős (szocpolos) építkezés önereje lett. Más a szintén kedvezménnyel felépített, kétmilliónál többre értékelt házát adta el bontás után mindössze félmillióért. De előfordult az is. hogy fel­húzták a falakat, felvették a kölcsönt vagy a támogatást, majd lebontották, s egy újabb házalapon más húz­ta fel a falakat a hitele­kért, majd tovább folytatták ezt a sort míg le nem buk­tak... Előfordulnak esetek, ami­kor önerő nélkül, a kedvez­ményből építik a lakást, sőt — ügyvédi ellenjegyzéssel — még arra is szerződik az építő és építtető, hogy előb­bi a kedvezményből kész­pénzt juttat vissza utóbbi­nak. Mondhatná persze bárki: ugyan, mi ebben a gond, hiszen lakáshoz jut a család, s némi készpénzhez is, mindenki jól jár így. A dolog hátulütője inkább ab­ban rejlik, hogy esetenként nemcsak a ház minősége, állaga hagyhat kívánniva­lót maga után, de komfort- fokozata is, mert még a vi­zet sem vezetik be. Az ez­redfordulóhoz közeledve... Épülnek és bontódnak a házak, ékes bizonyítékául annak, hogy könnyen ki­játszhatók a jogszabályok. Bizonyos rétegek járnak ez­zel jól, míg mások, akik va­lóban emberi körülmények között akarnak élni, csak kínlódnak és vágyakoznak. Talán célszerű lenne féke­ket beépíteni a lakástámo­gatási rendszerbe, éppen ez utóbbiak érdekében. Nézőpont Az utolsó kör „Fűtőtest" Ferter János karikatúrája

Next

/
Thumbnails
Contents