Kelet-Magyarország, 1995. november (52. évfolyam, 257-282. szám)
1995-11-16 / 270. szám
Gyerünk kincset bányászni! Nyíregyháza idegenforgalmi központ lehet(ne) • A kereskedelem képes rá, de... Nyíregyháza (KM) — Melyikünknek ne lennének kellemes, akár életre szóló élményei egy-egy magyar városról, tájról vagy akár pocsék benyomások ugyanarról. Vagy jók is, rosszak is. Egy külföldre utazásra is jóval hamarabb kezd készülni, spórolni az ember, s vagy igazolódnak várakozásai vagy csalódnia kell. Apró és nagy dolgok, melyek sokszor megfogalmazhatatlanok, egyaránt fontosak lehetnek abban, hogy megismétli-e a látogatást, vagy megfogadja: soha többé, s rá-, illetve lebeszél az utazásra, arról, másokat is. Az idegenforgalom — hiszen tulajdonképpen erről van szó — komplex gazdasági jelenség, lévén, hogy millió járulékos szolgáltatás kapcsolódik hozzá. Különösen olyan országokban van óriási pénzügyi jelentősége, melyeknek nincsenek aranybányái, egyedülállóan értékes nyersanyagai. Vendégimport Az idegenforgalom nagy potenciális lehetőségeket rejtő, a szolgáltatási szektoron belüli önálló ágazat. Sajátosságát, a vele kapcsolatos nehézségeket, a téma kényességét az adja, hogy a szabadidő hasznos és érdekes eltöltése nem létszükségleti cikk, s nem csak az utazás képes ezt a szerepet betölteni. Ráadásul mindennél érzékenyebben reagál a természeti, társadalmi, politikai, gazdasági eseményekre, a pozitív befolyásoló tényezők mellett a negatívakkal meg kell küzdeni. Az idegenforgalom terméke egészen speciális. Tulajdonképpen láthatatlan exportról van szó, mely mivel a nevezetességek többsége elmozdítha- tatlan. látogatóimporttal valósul meg. A turizmus viszonylag drága, a cikket elégedetlenség esetén nem lehet becserélni, ezért itt különösen felértékelődik a hímév, az imázs, a presztízs, mely szintén mind megfoghatatlan jelenségek. Nyilván nem kevésbé összetett az idegenforgalomhoz csatlakozó kommunikációs tevékenység, a reklám és propaganda, hiszen az eladás egyszerre, tömegesen történik egy nagyon heterogén vásárlói körnek. Ez az a terület, ahol nehéz a direkt irányítás. Felkínáljuk magunkat ugyanis legerősebb a kialakított egyéni vélemény, a személyes tapasztalat, a szájpropaganda befolyása. A nyíregyházi közgyűlés hétfőn hiányt pótolva — ugyanis 1983 óta szóba sem került — s felismerve az idegenforgalom jövőt alakító, dinamizáló rendeltetését, megalkotta a megyében is gondolkodó idegenforgalmi koncepcióját. A szakemberek fél évig dolgoztak a helyzetelemzésre épülő vonzerő-stratégián. Az országos kép azt mutatja, hogy az idegenforgalom figyelemre méltó szerepet játszik a magyar gazdaság életében: 23 millió turistától 1,2 milliárd dollár központilag regisztrált devizabevétel származik. Nem közömbös a turizmus keresetélénkítő, továbbgyűrűző hatása — 250-300 ezer embernek biztosít kenyérkeresetet. A turizmus a kis, családi és középvállalkozások tipikus területe. A nemzetközi fejlődési irányokat, trendeket, a Közép- Európa irányában jelentkező keresletet is számításba veszi a koncepció. Látogatatlan megye Nyíregyháza idegenforgalma csakúgy, mint maga a nagy térségfejlesztő, gazdaságszervező erővel rendelkező város, kiszakíthatatlan a térségi környezetből. A regionális felmérések azt mutatják, hogy a megye turisztikai szempontból kiaknázatlan. 1993-as statisztikák a harmadik leglátogatat- lanabb megyeként regisztrálnak bennünket. Szinte minden szempontból (ágyszám, a látogatószám, eltöltött idő, a szállodai szobák kihasználtsága) az utolsók között kullogunk. Talán egyetlen dolog van, ami eltér a negatív mutatóktól, ez pedig a külföldi vendégek számának folyamatos emelkedése. Amikor csak a megyeszékhelyet vizsgálták, hasonló lehangoló következtetésre jutottak az előterjesztők. Kiderült, hogy Nyíregyháza idegenforgalma messze elmarad más megyeszékhelyek idegenforgalmától, a vendégek, vendégéjszakák száma az 1985-ös szint felénél, kétharmadánál stabilizálódott, ami azt jelenti, hogy a korábbi vendégkör jelentős részét elveszítettük. Sorra vették a kereskedelmi szálláshelyeket. A listából kiderül, hogy 335 háromcsillagos, 48 kétcsillagos, 284 egycsillagos szállodai, hotel és panzióbéli ágy közül választhat a vendég. A belső szolgáltatási színvonal általában hiába haladja meg a keleti átlagot, ha jócskán elmarad a nyugati üzleti és kiránduló turizmus igényeitől. Az elérhetőségen, a közlekedésen is van (lenne) fejlesz- tenivaló. A kereskedelem még csak-csak képes ellátni az ide érkezőket, nem így a banki szolgáltatások. Az egyik legnagyobb forgalomcsökkentő tényező — állapítja meg a terv — még mindig a nyelvismeret hiánya. Kevés ma már az egyébként köztudomású vendégszeretet. A középfokú képzés jó színvonalú, túlképzés van. Az utazási irodák érdekeltsége döntően a kiutaztatásra korlátozódik, a megyei értékek, programok ajánlása, sajnos, minimális. Városi szintű Balázs Attila illusztrációja idegenforgalmi tájékoztatás, informatikai szolgáltatás, marketing gyakorlatilag nincs. Mi várható? Pedig a vonzerőnek bővében vagyunk. Van lehetőség gyógy és termál, kulturális, sport, ifjúsági, üzleti és kongresszusi turizmusra. Érdemes lenne tenni azért — s erre kitűnő a földrajzi helyzet —, hogy Nyíregyháza regionális turisztikai központ legyen, hogy innen induljanak, s ide visszavezessenek az erdélyi és kárpátaljai kirándulások, a bor, a vadász és a vízi túrák. A következő öt-tíz évben az idegenforgalmi érdeklődés várhatóan nem lokális, hanem regionális lesz. Ezért kiemelten fontos az érdekeltek — informatikai hátterű — együttműködése. Ez megkívánja egy nyíregyházi székhelyű centrum, tájékoztató iroda létrehozását, valamint az önkormányzat jótékony beavatkozását is. Ez az infrastruktúra fejlesztését. a kedvező vállalkozói környezet (benne többek között az idegenforgalmi célú beruházások támogatása, elkülönített pénzalapok) megteremtését, a városi szintű koordinált arculatteremtést, és Sóstófürdő megkülönböztetett bánásmódban részesítését jelenti. A közbiztonságról, a fogyasztóvédelemről sem feledkeztek meg a szakemberek. Mi várható az idegenforgalmi koncepciótól? Olyan célállapot, melyben az idegenforgalom — tekintetbe véve az adottságokat — valóságos gazdasági tényező lehet, fejlesztése Nyíregyháza lakosságának is alapvető érdeke. G yakran előfordul, hogy rokonaink vagy ismerőseink a mi kis otthonunkban akar ják eltölteni nyári szabadságukat. Arra hivatkoznak, hogy tavaly meghívtuk őket. Nem bírják felérni lelki finomsággal, hogy mi csak baráti udvariasságból beszéltünk hülyeségeket, mert fel se tételeztük, hogy lesz pofájuk eljönni. Ezt a félreértést nehéz kivédeni, és szinte lehetetlen lebeszélni őket undorító szándékukról. Gyakori vendégűző módszer a „Kolerás lett a Pistike, ne gyertek!” szövegű távirat feladása, ami azonban ritkán hatásos. Az elvetemült rokonok ugyanis képesek ilyenkor is beállítani koleraoltással (A szerzi) humoreszkjeinek kötete e hó végén jelenik meg. — A szerk.) Vendég-lebeszélő felszerelkezve, mert már kivették a szabadságukat és megvették egy kiárusításon azt a két ronda gumikutyát, amit ajándékba akarnak hozni nekünk. Ebben az esetben, nevelésünk nagy tervszerűséget és kitartást igényel, ha el akarjuk érni, hogy minél hamarabb eltűnjenek az életünkből, az ágyunkból, a fürdőszobánkból és a vécénkből, de ne sértődjenek meg. A hatásos neveléshez meg kell tudni, hogy mit utálnak a legjobban. Ha például a macskát, akkor gyorsan be kell szerezni néhány dögöt, még akkor is, ha mi is kiütéseket kapunk tőlük. Ha a kemény rocktól mennek a falnak, betesszük a füldugót és 140 decibellel üvöl- tetjük a Bérgyilkos Kft. számait. Bár a kíntól, láthatóan csontig marják azt a pikkelyes bőrüket, nem szólnak: udvariasság is van a világon. Az étkezés különös figyelmet kap nevelési rendszerünkben. Közismert, hogy mindig a vendégeknek adja félrenevelt anyánk a legjobb falatokat. Ha például rántott csirke van, akkor mi ropogtathatjuk a szárnyát, míg ők a mellén meg a combján osztozkodnak. És akármilyen szemmel nézzük őket, nem fulladnak meg. Ilyenkor a legegyszerűbb módszer, ha elmondjuk, hogy aznap hallottunk a rádióban egy néniről, aki — szegény ■— mérgezett csirkét vett a piacon és holnap temetik. A vendégeknek ekkor rögtön eszükbe fog jutni, hogy ők tulajdonképpen vegetáriánusok, és csak zöldséget ehetnek tökfőzelékkel. Természetesen előfordul, hogy minden nevelési erőfeszítésünkkel csődöt vallunk. Vendégeink nálunk akarják eltölteni a tervezett két hetet, mert nincs érzékük azokhoz a lelki finomságokhoz, amelyekkel ki akarjuk utálni őket. / lyénkor nincs más megoldás, minthogy elutazzunk a rokonainkhoz, akik tavaly meghívtak minket és szeretettel várnak — annak ellenére, hogy a táviratuk szerint vérhasjárvány dúl a környéken. Sebaj! Oltás is van a világon!... Felborzolt kedélyek M. Magyar László-» j incsenek irigylésre méltó helyzetben a 4L V nyíregyházi Kodály Zoltán Általános Iskola diákjai és pedagógusai, hiszen mindig van egy bizonyos ügy, amely felkorbácsolja az indulatokat, s megzavarja az oktató-nevelő munkát. Tavasszal az ének-zenei tagozat lefaragásának réme fenyegette az oktatási intézményt, napjainkban pedig az a nagy kérdés, hogy önkormányzati vagy egyházi tulajdonban le- gyen-e az iskola. Pár éve már felvetődött ez a probléma, ám akkor sikerült a képviselő-testületnek és az egyházközségnek kompromisszumos megoldást találnia: a Kodály iskola marad önkormányzati felügyelet alatt, az egyház pedig cserébe 1996. szeptember elsejével megkap egy másik általános iskolát. Akkor úgy tűnt, ezzel a békés rendezéssel mindenki elégedett. A közelmúltban egy kormányrendelet ismét lehetővé tette az egyházaknak, hogy benyújtsák követeléseiket, s ebben az új igénylésben az evangélikus egyházközség szerepeltette a Kodály iskolát. Ez a nem várt lépés megint felborzolta a kedélyeket, hiszen a pedagógusok és a szülők veszélyeztetve látják a világhírűnek is méltán nevezhető oktatást. Mint közismert, egyedi helyzetben van a Kodály iskola, hiszen Nyíregyházán az általánosok közül itt van egyedül ének-zene tagozatos oktatás. Épp ezért a magas színvonalú képzésnek függetlennek kell maradnia, nem sajátíthatja ki az evangélikus egyházközség, hiszen az itteni tanulmányokhoz ugyanúgy joga van a református és a katolikus családokból származó diákoknak, mint a nem hívő tanulóknak. Az utolsó szót természetesen a képviselőknek kell kimondaniuk. Jó lenne most már végérvényesen olyan kártalanítási megoldást találni, hogy elégedett legyen az evangélikus egyház, a Kodály iskolában pedig változatlan formában folytathassák munkájukat a pedagógusok. Riadó, pánik nélkül Balogh Géza oha életemben nem V voltam még tanúja kJ bombariadónak. Az újságok, a rádió meg a tévé híradásaiból persze tudom, hogy a mai Magyarországon az egyik legelterjedtebb játék a bombariadóval való fenyegetőzés, de sosem gondoltam, hogy egyszer nekem is szerencsém lesz hozzá. Történt pedig, hogy a barátom minden megtakarított pénzét valutára akarta váltani, s miután nem szerette volna, hogy valami útonálló elvegye tőle mind a 225 dollárját, megkért, legyek a kísérője. A hozzánk legközelebb lévő bankok egyikének vettük tehát az irányt, de már messziről láttuk, valami baj van. Tucatnyi ember ácsorgóit a bank előtt: bombariadó! De nehogy azt tessék hinni, hogy jaj de nagy félelem tükröződött a szemükben. Mintha csak arra kérték volna meg az imént őket, hogy tessenek már kifáradni az utcára néhány percre, mert szellőztetni szeretnénk. Maguk a bank alkalmazottai is szelíd mosollyal magyarázták: csak néhány pillanat az egész, mindjárt végez odabent a kutya, s folytathatjuk. Szóval semmi pánik, tragikus arckifejezés. Ha én vagyok a bombás-fenyegető egészen biztos, hogy ott menten megüt a guta. Mert ha egyszer már feláldozok negyven forintot egy jó hecc reményében, s betelefonálok, hogy két percen belül levegőbe röpítem azt az egész bagázst, és a bent tartózkodók ahelyett, hogy hanyatt-homlok menekülnének, szép csendesen elszórakoztatják egymást, amíg végez a kutya... Hát egészen biztosan dűhroha- mot kapok. Mit nem adtam volna, ha látom a feltehetőleg a bank előtt álldogálók között a telefonálót! Látom, ahogy elnyúló arccal hallgatja a ka- cagókat, aztán halálra sértve elkotródik a térről. Ennél már csak az szerzett volna nagyobb örömet, ha nem egyedül távozik..., hanem viszik. mim © SE Cr mü (f. 1995. november 16., csütörtök HÁ!TTÉR Szőke Judit Aranylemez Ferter János rajza I Kommentár
