Kelet-Magyarország, 1995. november (52. évfolyam, 257-282. szám)
1995-11-10 / 265. szám
1995. november 10., péntek HÁTTÉR. Lassan befejezéshez közeledik a betakarítási munka a mezőgazdaságban. A határban még mindig van tennivaló. A műtrágya-felhasználás érezhetően megnövekedett az utóbbi időben. Ez annak köszönhető, hogy rendeződtek a tulajdon- viszonyok, s a gazdák most már nemcsak a termésnövelő műtrágyákra fordítanak gondot, hanem az alapozókra is. A nyíregyházi székhelyű VMK export-import cég telepére folyamatosan érkezik a nitrogén műtrágya. Még ebben az évben 3500 tonnát várnak Elek Emil felvétele Közkönyvtarak a város szélén Egy presszó helyére költözik hamarosan az örökösföldi fiókkönyvtár Bodnár István Nyíregyháza (KM) — Hajdan negyvennégy fiókkönyvtár működött Nyíregyházán és környékén. A perem- kerületeken és kis településeken levő hálózat ma már negyedére csökkent, és közülük is több az utolsó óráit éli. Ugyanakkor a megyeszékhelyen több olyan városrész is épült, amelyik messze van a megyei könyvtártól, és mégsem található ott kölcsönző. A város vezetése a hetvenes években és a nyolcvanas évek elején nagy gondot fordított a külterületeken, tanyákon élő lakosság, valamint a lakótelepeken élők kulturális ellátására. Gondos tervezés Ennek volt köszönhető a fiók- könyvtárak nagy száma, és rendkívüli szétaprózottsága. Később az lett a cél, hogy az úgynevezett „szekrénykönyvtárak” szűnjenek meg, és a többiek hatékonyabban működjenek. Közben a városi fiókhálózat és a megyei könyvtár teljesen integrálódott. — Pillanatnyilag nyolc fiók- könyvtár működik Nyíregyházán és környékén. Közülük három — a jósavárosi, a városmajori és a Vécsey közi naponta nyolc órát tart nyitva. Az örökösföldi, a kertvárosi, a nyírszőlősi. a sóstóhegyi és az orosi könyvtár csak napi öt órán át várja a kölcsönzőket. Butykatelepen és a Csaló közi nyugdíjasházban is van szolgálat, de csak hetente két alkalommal — tekintjük át az évről évre sorvadó nyíregyházi hálózat jelenlegi helyzetét Nagy Lászlóval és Toldi Gyu- lánéval. a megyei könyvtár vezetőjével és helyettesével. Növekvő igény Ennél többet az intézmény nem is nagyon tudna fenntartani, hiszen ha meggondoljuk, hogy az új könyvekből csupán a hálózat számára tucatnál több darabot kellene beszerezni, az bizony tetemes összeget emésztene fel. Másfelől viszont a könyvtárhasználat iránti igények évről évre növekszenek. Az olvasóknak alig jut pénzük könyvekre, ugyanakkor nagyobb az igény a szakiroda- lom iránt. Egyenletesen nő a könyvtárhasználók és az igénybe vett dokumentumok száma. Az olvasók közül pedig egyre több lakik az új, peremkerületi lakónegyedekben. Megengedhetetlen az a helyzet, hogy mondjuk valakinek Borbányáról azért kelljen a városközpontba utaznia, mert valamit meg kell néznie egy lexikonban, vagy az újságban kellene utánanézni valaminek. Maradva Borbányánál, a szépen kiépült, új városnegyedben például nincs is könyvtár. Ugyanakkor több más, olyan városrész is kiépült az évek során, ahonnan a régi, kedvezőtlen adottságú kölcsönzők a peremkerületre húzódtak. így történt például Sóstóheggyel vagy a kertvárossal. Ez utóbbinál például a Bolyai téren maradt egy néhány négyzetméter alapterületű könyvtár, amely messze van a lakónegyed centrumától. Ugyanakkor ezen a területen több üzemi kölcsönző is megszűnt. A könyvtárosok nagyon remélik, hogy a jövő évben, a közkönyvtárak évében új könyvtárat kap kertváros. Kiemelt könyvtárak A déli lakónegyedben, a Vécsey utcán tavaly viszont űj könyvtár nyílhatott. Volt is rá igény, sokan nyitnak be ide. Megoldódott az örökösföldi felnőtt lakosok könyvtári ellátása is, és a 35 négyzetméteres lakásból még ez évben az Otthon presszó helyére költözik megduplázódó kötetszámmal a könyvtár. Persze nincs szükség minden területen fiókkönyvtárra. A tapasztalatok birtokában több helyiséget már megszüntettek: így például a Ferenc körúton a Honvéd utcán és Sóstón, a szociális otthonban. Az úgynevezett „kiemelt” könyvárakat viszont feljeszte- ni szeretnék. A sorozatos megszüntetésekkel persze másik gond is felmerül a raktározással kapcsolatban. Az állományok felszámolása, kivonása, esetleges értékesítése évekig tartó folyamat. A tartósan szünetelő és megszűnő könyvtárak állományának raktári elhelyezése, újrahasznosítása költséges dolog, ezért célszerű lenne nem a raktári kapacitást bővíteni, hanem inkább a jól működő fiók- könyvtárak — Városmajor u„ Ungvár sétány, Örökösföld, — alapterületét növelni. A megyei könyvtár két vezetője a beszélgetés folyamán azt is megfogalmazta: a hálózatnak változatlanul olyannak kell lennie, hogy az Nyíregyháza peremkerületeit lefedje, minden városrész közelében legyen könnyen elérhető fiók- könyvtár. Toldi Gyuláné azt is elmondta, hogy erősödik a könyvtárak szociális funkciója, ezt nemcsak hogy tudomásul kell venni, hanem örülni kell annak, hogy az állampolgárok egyre nagyobb hányada kíván élni — az adófizető jogán — a könyvtári szolgáltatásokkal. I-» j ovember a kalendárí- l\l umi „három, kirá- L 1 lyok”, az „emberhónap fivérek” közül a középső, inkább hasonlít mogon’a agglegény bátyjára, Decemberre, mint szelíd öccsére, Szeptemberre. Foltos hóhermelin bundát visel, ágas-bo- gas diófa koronát a fején és somvessző-jogart tart a kezében. Rokonai Kínában „A Tizenegyedik Hold”, Japánban a „Simozuki”, vagyis a dér, a zúzmara hónapja. Az orosz novembernek több neve is van: „Félig Tél, Uttalan, Havat Hozó”. Cseh rokonát — lengyel és ukrán unokafivéréhez hasonlóan — Liszto- pádnak, Levélhullatónak hívják. November, a legmagya- rabb magyar hónap ünnepi rezidenciája Szatmárban van, a kis Túr partján, ahoi ősszel mindent áthat a kellemes avarillat, s ahol az erdő levél perzsaszőnyeget terít várva várt uralkodója talpa alá. Nappal kisujjnyi tüskék közt pompázó dércsípte kökény bogy ók kínálják fel neki Novemberi szimfónia magukat, fácánkakasok járulnak elé hím hódolattal, harkályok füttyögnek lelkesülten, boldogan rohangálva fel-alá a fatörzseken, ha meglátják. Palotájában, a bogyók Csipkerózsika birodalmában talpig páncélos, hatalmas szamárkóró lovag testőrök vigyázzák éjjeli álmát. November olyan, mint a szabolcsi, a szatmári, a beregi ember. Nem hazudós fajta. Ha viszket a tenyere, üt, ha keserű a szája, köp. De nem küld vakondokat annak a kertjébe, akire megharagszik, nem vet kukacot a földekre, s nem vetésekre hulló fekete üszők, legfeljebb hó és zúzmara jön a szájából. Vendégszerető uralkodó. A nagy életcsaták és pillanatnyi hangyaharcok út\>esztői- ben eltévelyedett, messzi vidékekre szakadt ember alattvalóit a honi föld édes gravitációjával, diófa varázs- vesszőjének n suhintásával hívja haza. Ok pedig jönnek a jó szívek, bölcs fők, erős kezek vidékére, a számtalan istencsapás, mostoha évjárások, jégesők, tűzvészek, ragályok sújtotta, mégis áldott világba. Ha belépünk November birodalmába, szélkutyája boldog csaholással fogad bennünket, végignyalja kézfejünket hideg, ráspolyszélű nyelvével. Elkísér minket gazdája kertjébe, a temetőbe. Contra vim mortis nulla medicamina in hortis. A halál ellen nincs orvosság — hirdetik a fejfák, fossziliái egy özönvíz előtti világnak. Quad tu es, ego fiú, quod nunc sum, et tu eris. Ami te vagy, az voltam én is, s ami most vagyok, te is az leszel — suttogja egy hang a deres hant alól. Mindannyiunkhoz szól, akik vesződünk betegséggel, amit a halál küld a nyakunkra, hogy — mint kellemetlen prókátor — egy gonosz tartozást szüntelen sürgessen rajtunk. November. Szeretem és keresem birodalmának áttetsző csendjét, amikor a fák és bokrok ismerős csontkarjai zörögnek a szatmári szélben. Én nem a temetőben találom meg a végtelen idő által kitagadott szeretteimet, hanem itt, a természetben, ahol egyetemessé szublimálódva kitöltik a bennem és a körülöttem lévő, egyaránt végtelen teret. Viszem őket magamban és ők is visznek engem magukban. Testem súlytalanná válik, s beleolvadok a nagy egyetembe, amelynek ők már valódi részesei. Én itt gyászolom és ünneplem őket a természet hatalmas, szent templomába, ahol ezer tűzpiros gyertyabogyót lobogtat értük és értünk az elpusztíthatatlan élet jelképe, a csipkebokor. M indennap egy-egy dalt felejtünk, s rövidesen minket is elfelejtenek majd nótáinkkal együtt. De addig még boldogan belejátsszak a magunk kis muzsikáját a Nagy Zenekar időtlen szimfóniájába. niezopoiiT Harminc óra Balogh József arminc óra. Ennyi időt terveztek be a jövő évi költségvetés megvitatására a képviselők, s minden bizonnyal ki is töltik ezt a hosszú időt. Mondanivalója mindenkinek lesz, hisz azok az intézkedések, melyek a költségvetési hiányt és az adóságot hivatottak csökkenteni, egytől- egyig megnehezítik az életünket. Hoz majd 40-50, talán 70 milliárdot is a kincstár felállítása, 18-20 milliárdot a gulyás-kommunizmussal való szakítás, vagyis az állampolgári jogon járó társadalombiztosítási juttatások megfaragása, de mit jelent az országnak az a feszültség, amit ez a szerény hozadék gerjeszt? Az idén — Bokros Lajos szerint is 10 százalékkal csökken a reálbér, 1996-ra újabb 4 százalékot tervez a kormány, egyebek között az adóbevétel — különösen a személyi jövedelemadó-bevétel — növelésével. Ez a bevételi oldalon 400 milliárd forintot jelent, ami minden bizonnyal meglesz, mert az infláció felnyomta a béreket, vagyis a személyi jövedelemhez jutók egyre nagyobb hányada esik magasabb adókategóriába. Az egész restrikciós program hozadéka úgy tűnik, az infláció felgerjesztése lesz. 1995-ben huszon- nyolc—huszonkilenc százalék körül tetőzik, 1996-ra pedig 20-22 százalék inflációs rátát ígér a költségvetés, ennek pedig az ára: az idei 20 ezer után újabb kisvállalkozások szűnnek meg, mert a magasra srófolódott kamatok miatt nem jutnak fejlesztési hitelekhez. A lakosság megtakarítása már folyamatosan csökken, ami a költségvetést is nehéz helyzetbe hozza, mert a hiányt többnyire ebből szokták finanszírozni. A vita biztosan eltart november végéig. Ha változik, javul, s elviselhetőbbekké válnak a terhek miatta, akkor nem kár a hosszú időért. Am, ha ez a harminc óra csak annak bizonyítéka lesz, hogy lám a demokráciában mindenki elmondhatja a véleményét, akkor kidobott, elpazarolt idő mind a harminc óra. A nőcsábász órája Ferter János karikatúrája ......." WZ....... '......................'.....r...f...-......... Az életért Kováts Dénes A z életé az előny címmel nyílt meg egy, a közlekedés biztonságával kapcsolatos kiállítás a fővárosban, melynek érdekessége, hogy a vidéki körút során elsőként Nyíregyházán lesz látható—decemberben. A kiállítás célja felhívni a leginkább érintettek — a tizennégy és huszonegy éves korú fiatalok, a szülők, a pedagógusok és a szórakoztatóipar képviselőinek — figyelmét a közlekedésbiztonsági, vezetés- technikai és az ezekhez kapcsolódó egyéb veszélyekre, valamint a megelőzés lehetőségeire. Nem véletlen a téma, s az sem, hogy Kuncze Gábor belügyminiszter, és Túrós András, az Országos rendőr-főkapitányság közbiztonsági igazgatója nyitották meg a kiállítást, hiszen egyre több a súlyos baleset, különösen a diszkókat követően. Számtalanszor elhangzik a figyelmeztetés, de úgy tűnik, többnyire pusztába kiáltott szó csupán, mert a jelek szerint a közlekedők nem tanulnak mások tragédiáiból. A könnyelműség, az óvatlanság, a felelőtlenség az elsődleges kiváltó okok, tehát csupa olyan tényező, ami kikerülhető és megelőzhető. A körültekintés nélkül száguldozó autósok, a diszkóból felelőtlenül, a szabályokat megszegve hazagyaloglók, az ittasan volánhoz ülők egyaránt kockáztatnak. Pedig még az is jobb, ha valaki taxival indul haza, ha már nem tudja megállni, hogy egy-két sört vagy felest le ne gurítson a torkán tánc közben, minthogy utána karambolozzon. Hiszen sajnos nagyon sok fiatal élete szakad meg idő előtt, az említett okok miatt, s értelmetlenül. Az életé az előny — hirdeti a kiállítás címe—, s jól tükrözi a gondolatot: rajtunk is múlik, hazatérünk-e utunkról. Mert ebben a rohanó világban sem szabad arról megfeledkezni, hogy mindenkit hazavárnak, s jobb kicsit késni, vagy akár vállalni a kényelmetlenséget, mint mások, s önmagunk életét veszélyeztetni.