Kelet-Magyarország, 1995. november (52. évfolyam, 257-282. szám)

1995-11-09 / 264. szám

1995. november 9., csütörtök ÉLETÜNK ŐSZÉN « Ha nincs más: előnyugdíj A kérelemnek szigorú feltételei vannak • Új szabályok szerint vehető igénybe De jó lesz ez a savanyú káposzta télen, a kolbász meg a hurka mellé!. Szinte máris érzem az ízét... Harasztosi Pál felvétele Nyíregyháza (KM) — Nehe­zednek a körülmények, a kü­lönféle leépítésekről, lét­számcsökkentésről szinte naponta hallani. Sokan — természetesen, akik ezt ko­ruknál fogva megtehetik — az előnyugdíjat választják az elbocsátás helyett. Az aláb­biakban nekik kívánunk se­gíteni néhány olyan infor­mációval, ami a tájékozódá­sukat könnyítheti. Az előnyugdíjra való jogosult­ságot az 1991. évi IV. törvény szabályozza. Eszerint 1995. december 31 -ig az előnyugdíj megállapítását az kérheti, aki­nek az öregségi nyugdíjkorha­tár betöltéséhez legfeljebb há­rom éve hiányzik, és legalább 180 napja munkanélküli jára­dékban részesül vagy része­sült, és a munkanélküli jára­dék folyósítása időtartamának lejártát követő egy éven belül férfi az 57., nő az 52. életévét betöltötte és e törvény alapján munkanélküli ellátásra nem jogosult. Szolgálati idő Az öregségi nyugdíjhoz szük­séges szolgálati idővel rendel­kezik és részére megfelelő munkahely biztosítására, a képzés lehetőségét is beszá­mítva nincs kilátás. Az előnyugdíj megállapítá­sára a társadalombiztosítási szabályok az irányadók. Ez azt jelenti, hogy az előnyugdíj összegét úgy kell kiszámolni, mint az öregségi nyugdíj összegét, ami függ a megszer­zett szolgálati időtől és az át­lagkeresettől. Az előnyugdíj folyósítását szüneteltetni kell, ha a munkanélküli olyan kere­ső tevékenységet folytat, amelyből származó jövedel­mének a havi összege eléri a minimális bér összegét. Új szabály Az Országgyűlés a munkanél­küliek ellátásáról szóló tör­vényt módosította. Eszerint 1995. december 31-ét követő­en az előnyugdíj helyett nyug­díj előtti munkanélküli-segély címén kaphat ellátást a mun­kanélküli. Az új szabály sze­rint a munkanélküli részére kérelmére nyugdíj előtti mun­kanélküli-segélyt kell megáll­apítani, ha a kérelem benyújtá­sának időpontjában irányadó öregségi nyugdíjkorhatár be­töltéséhez legfeljebb három éve hiányzik, legalább 180 na­pon át munkanélküli járadék­ban részesült és a munkanél­küli járadék folyósításának időtartalmát kimerítette. A munkanélküli járadék folyósí­tásának kimerítését követően egy éven belül betöltötte a nyugdíjkorhatárt megelőző három évvel előtti életkort, rendelkezik az öregségi nyug­díjhoz szükséges szolgálati idővel, részére megfelelő munkahely biztosítására nincs kilátás. Jövedelemhatárok A nyugdíj előtti munkanélkü­li-segély összege megegyezik az öregségi nyugdíj minden­kori legkisebb összegének nyolcvan százalékával, amit legkorábban a kérelem be­nyújtását követő naptól lehet folyósítani. Szüneteltetni kell a nyugdíj előtti munkanélküli-segély fo­lyósítását a keresőtevékenység időtartamára, ha az abból szár­mazó jövedelem havi összege meghaladja a kötelező legki­sebb munkabér 50 százalékát. Meg kell szüntetni az ellátást, ha a munkanélküli azt kéri, öregségi, rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíjra jogot szerzett. Akik 1995. december 31-ig rendelkeznek az előnyugdíj feltételeivel, kérhetik az elő­nyugdíj megállapítását. Igé­nyüket a lakóhely szerint ille­tékes megyei nyugdíjbiztosí­tási igazgatósághoz kell be­nyújtaniuk, mellékelve hozzá a Munkaügyi Központ hatá­rozatát. 1995. december 31. után előnyugdíj helyett a nyugdíj előtti munkanélküli­segély megállapítására van le­hetőség. Megyebeli öregek helyzete Még mindig a gyermekekért • Távolban és egyedül... • Romló életkörülmények Nyíregyháza (KM - K. É.) — A megye nyugdíjasainak szo­ciális helyzetét vizsgálva egy felmérés nemrég megállapítot­ta: az országos átlaghoz képest rosszabb, a megyében élő munkanélküliekhez viszonyít­va azonban jobb a szabolcsi öregek helyzete. A tanulmány­ból az is kiderül, a megye nyugdíjasai nagyobb számban vidéken élnek, a 60-as évek­ben felépített kockaházakban vagy régi vályogházakban lak­nak, ahol mindkét esetben a lakás rezsije jelenti a legna­gyobb kiadást. Az öregek jobbára maguk gondoskodnak élelmezésük­ről, míg dolgozni bírnak, meg­termelnek mindent a ház kö­rül. A városi nyugdíjasok élet- körülményei valamivel rosz- szabbak, hiszen takarékosko­dásra nincs lehetőség, gyakran az OTP-tartozások törlesztése még a nyugdíjas évekre is át­húzódik. Általános megállapí­tás, hogy a többgenerációs együttélési formák mára csak­nem teljesen megszűntek, s az öregek földrajzilag is elsza­kadva gyermekeiktől mindent megtesznek azért, hogy tehet­ségükhöz mérten azokat segít­sék. Magyarországi sajátosság a tradicionálisan kialakult „röghözkötöttség”, az egy élet munkája árán megszerzett la­káshoz való ragaszkodás, ami­ből az következik, hogy a me­gyében élőknek mindössze fe­le lakik életciklusának megfe­lelő lakásban, s amíg falun az öregek hatalmas házakat kénytelenek fenntartani, addig a városban élő fiatalok kis­gyermekeikkel többnyire szű­kösen laknak. Szabolcs-Szatmár-Bereg szociális helyzetének vizsgá­latakor fontos tényező, hogy a rokkantsági nyugdíjasok, jára­dékosok száma mára 54 324- re emelkedett, csaknem eléri az öregségi nyugdíjasok szá­mát, akik összesen 59 271-en vannak. Ezek a számok jelzik a rossz egészségi állapotot is, valamint a munkanélküliség előli menekülés egyetlen le­hetséges útját. A rokkantnyug­díjak összege mindig alacso­nyabb az öregségi nyugdíjak összegénél, így átmenet nélkül következik be egy lényegesen rosszabb szociális helyzet, az aktív korhoz képest. Sajnálatos, hogy a nyugdíja­sok életkörülményei, a jelen­tős nyugdíjemelések ellenére is tovább romlottak, aminek alapvető oka a nyugdíj reálér­tékének csökkenése. Szomorú tény az is, hogy egyre fiata­labb életkorban lesznek a sza­bolcsi emberek rokkantnyug­díjasok, s így gyakran kiskorú gyermek eltartásáról is gon­doskodniuk kell családjukban. Mindenki nyert, van tovább! Nyíregyháza (KM) — Sza­vakkal talán nem is lehet kife­jezni azt a megható családias légkört, az egymásért való drukkolást, ami november 4- én a Váci Mihály művelődési ház zsúfolásig megtelt nagy­termében helyet foglaló nyug­díjas közönséget jellemezte, a megye nyugdíjasklubjainak Ki mit tud? műsorán. E rendezvényen nem volt korhatárfeltétel, vagy helyezé­si sorrend, mint az általában lenni szokott. Itt mindenki el­ső helyezett volt. Szereplő és hallgatóság egyformán nyert azáltal, hogy gyönyörködhe­tett huszonhét énekszámban és tizenöt versmondó által tolmá­csolt szebbnél szebb költe­ményben vagy a hangszeres citeraszólista előadásában. Feszült figyelemmel hall­gatták a jelenlévők a Fegyve­res Erők nyugdíjasklub nép­dalköre által előadott huszár- nótacsokrot, gyönyörködhet­tek továbbá a záhonyi, vala­mint a kisvárdai Életet az éveknek népdalkörök által előadott szabolcs-szatmár-be- regi népdalcsokorban, vagy a tiszavasvári kórus arató, az al- végesi kórus Nyírségi csokor címen előadott dalaiban. A nagykállói énekkar erdőről szóló dalokat adott elő, de tet­szett a nyírteleki, a nyírbátori és valamennyi fellépő nyugdí­jas által előadott műsor is. Né­ma csendben hallgatta a kö­zönség a szólisták előadását, és bizony nem véletlenül je­lent meg egy-egy könnycsepp a szemekben, amikor a 82 éven felüli szavaló Estók Jó- zsefné nyugdíjas pedagógus vagy a csodálatos hanggal megáldott szintén nyolcvan év feletti Molnár Sándor MÁV- nyugdíjas Schubert Ave Mári­áját adta elő magyarul és lati­nul. A szakemberekből álló zsűri sorrendet nem állított fel, csu­pán csodálatát és elismerését fejezte ki minden résztvevő­nek azért a töretlen hitért és akaratért, mellyel ilyen idős korban is fáradságot nem is­merve a kultúra szolgálatát hirdetik és nem hagyják elfe­lejteni a szüléikről, nagyszüle- ikről ránk maradt gyönyörű népdalokat, a háborúk keser­veiben született katonadalo­kat, s a költők által megfogal­mazott szebbnél szebb verse­ket. Az idős korosztályban hál istennek él a zene, a népdal, s a vers iránti szeretet, mert könyvvásárlásra már nemigen telik, s bár egyesek igen szerény nyugdíjból, nehéz körülmények között élnek, minden alkalmat megragad­nak a nyugdíjasklubokban arra, hogy egy-egy közös énekléssel ápolják a múltat, megfe-ledkezzenek a problé­mákról, s csak a szépre emlé­kezzenek. így volt ez most is, amikor befejezésül a nagyterem kö­zönsége egy nagy kórussá ala­kult, s együtt énekelte a Látod édesanyám és a Csitári hegyek alatt című népdalt, s kedvenc nótájával, a Kék nefelejts cí­művel emlékezett egykori ve­zetőjére, Jósvai Lászlóra... Mint kisdiák... Györke László L egszívesebben mind- annyiuk nevét ideír­nám. Hisz nem volt gyenge produkció, csak jó és jobb. Nem csak nyugdíjas­mércével mérve! (De ha mindenkit felsorolnék,miről szólna ez a kis írás?) Vala­mennyien úgy izgultak fellé­pés előtt, mint a kisdiák. Ezt Berki Antal a versmondók, Erdős Jenő, a dalosok zsű­rijének elnöke is hangsú­lyozta. A megye nyugdíjasainak Ki mit tud? vetélkedőjén zsúfolásig megtelt a Váci Mihály művelődési köz­pont. Igaz, a közönség je­lentős része szereplő is volt. De közönségnek sem voltak utolsók, hiszen olyan lelke­sen tapsolták meg a „ve- télytársakat", mint a saját­jukat. (A vetélkedést, per­sze, csak képletesen kell ér­teni, mert díjakat ezen a Ki mit tud?-on nem osztottak.) A taps szívből jövő volt, nyilván azért, mert saját­juknak is éreztek mindenkit, aki ezen a napon színpadra lépett, verset mondott. A versmondók nem rejtet­ték véka alá nemtetszésü­ket, hiszen nagyobb közön­ség előtt szerettek volna szerepelni. A tudósító sem örült ennek a megoldásnak, hiszen ingázhatott a két te­rem között, s közben azon morfondírozott, hogy vajon miről marad le. Szerencsé­re a nyolcvankét esztendős Estók Józsefné mélyen át­élt, már-már művészi szín­vonalú versmondását sike­rült elcsípni. Még az igen hosszú vers (Ábrányi Emil: Mi a haza?) sem fárasztotta ki Zsuzsika nénit, bár vitt magával „puskát”, egyszer sem nézett bele. De kedve­zett Fortuna akkor is, ami­kor a Fegyveres Erők Klub­ja Honvéd népdalkörének huszárnótáiról, a tiszavas­vári Napraforgó Nyugdí­jasklub kórusának népdal­csokráról sem maradtam le. Sajnálhattam viszont, hogy nem láttam Molnár Sándort, aki Schubert Ave, Maria! című dalát adta elő. Csak Erdős Jenőtől tudom, hogy sikeres volt e merész vállalkozás. Nem beszámo­lónak készült e kis írás. Ha­nem inkább csodálatomat, ha úgy tetszik, hódolatomat szerettem volna kifejezni mindazoknak a nyugdíja­soknak (és Tóth László fő­szervezőnek), akik nemcsak életet, hanem értelmet is adnak az éveknek. A templomból hazafelé Balogh Géza felvétele Évente egyszer Nyíregyháza (KM) — A nyugdíjas nem eltartott, nyugdíjának összegét, ha úgy tetszik fedezetét aktív évei alatt bőségesen ledol­gozta. Ezért is fontos, hogy az idős emberek nyugdíjas éveikben anyagi biztonság­ban, emberi körülmények között élhessenek. A cél ez, megvalósítása azonban nem könnyű fel­adat. Ezért is számít jó hír­nek az, hogy főbb vonalai­ban megegyezik a Nyugdíj- biztosítási Önkormányzat elképzeléseivel a nyugdíj- korhatár emeléséről szóló, a kormányülésen első olva­satban tárgyalt előterjesz­tés. A nyugdíjbiztosító ugyanakkor záros határidőn belül elkészíti saját javasla­tát is, hogy az Érdekegyez­tető Tanács dönthessen ró­la, milyen elvek mentén, milyen ütemben valósuljon meg a korhatáremelés — nyilatkozta nemrég Szeremi Lászlóné alelnök. Az ön- kormányzat ugyanakkor tárgyalja a nyugdíjemelés rendszerének módosításá­ról készített elnökségi ja­vaslatot is, melynek lénye­ge, hogy 1996-tól az előző évi tényleges nettó bérki­áramláshoz igazítanák a nyugdíjemelést. A hírek szerint változna a nyugdíjemelés időpontja is. A jelenlegi évi kétszeri — márciusi és szeptemberi — alkalom helyett egyszer, jú­liusban emelnék a nyugdí­jakat, az egész évinek meg­felelő mértékben. Jövőre azonban — az átállás meg­könnyítésére — még janu­árban is lenne egy, várható­an hétszázalékos emelés. 1996 júliusában azután, már az előző évi tényadatok birtokában, a januári eme­lést is beszámítva emelked­hetnének a nyugdíjak. áiLriiMBgi 111

Next

/
Thumbnails
Contents