Kelet-Magyarország, 1995. október (52. évfolyam, 232-256. szám)

1995-10-09 / 238. szám

SPORT 1995. október 9., hétfő Bronzos Csekk A természet és a futás szerelmese Elek Emil felvétele Nyíregyháza (KM - M. L.) — Ajándékot visszautasí­tani, elismerő oklevelet nem személyesen átvenni nem mindig illetlenség. Utóbbira nemrégiben volt példa, hiszen a Termé­szetbarát Szövetség El­nöksége a Természetjárás fejlesztése Bronz Fokoza­ta oklevelét és érmét adta Csekk Sándormak, ám a nyíregyházi természetjá­ró nem volt ott a ceremó­nián, csak közvetítő által vette át a cím jogosultsá­gát bizonyító dokumentu­mokat. Nem udvariatlan­ságból. — Sajnos nem lehetettem ott azon az ünnepélyes el­nökségi ülésen amelyen a díjakat adták át. Ekkor ren­dezett egyesületem, a Kon­zervgyár SE, Harangod kör­nyékén, a Kelet EKO Kupa nemzetközi tájfutóversenyt, amely egyben a magyar ve­teránbajnokság is volt. Az igen rangos eseményen na­gyon sok tennivalóm volt. Több mint nyolcszáz befutó volt közte négy szám három világbajnokával, így Oláh Katalinnal és Domonyik Gáborral sajnos nem lehet­tem ott. A visszajelzések alapján színvonalas és han­gulatos versenyt hoztunk össze, amelyen mindenki jól érezte magát. A kitüntetők nem is vet­ték zokon az adományozók távollétét, hiszen tudták hogy miért hiányzott. A sporttal már fiatalon megis­merkedett, általános isko­lásként atletizált. Már ak­kor is amolyan különc volt, hiszen a gyaloglás mellett kötött ki. Igaz, sérülés miatt elég hamar szögre akasztot­ta a gyaloglócsukát, ám így is örökös magyar csúcstar­tó. Akkoriban ő tartotta a 8 kilométeren a serdülőrekor­dot, amelyet már senki sem javíthat meg. Az ok prózai: már nincs ilyen táv. Aztán jó húsz esztendeje kóstolt bele a természetjárásba. Ez egy külön sztori: — A hetvenes évek ele­jén nagyon sok kiszeskirán- dulást szerveztünk. Mivel a vasúti utazásoknál félárú jegyet kaptak a természetjá­rók, 1973-ban megalakítot­tuk a Konzervgyár SE-ét, természetbarát és tájfutó szakosztállyal — így a ma­gyarázat. A kis klub azóta is műkö­dik és a szakmai berkekben már jó hírnévnek örvend. Megalakulása óta vezetője a két szakosztálynak, elnök és jó pár éve tagja mindkét sportág megyei szövetsége elnökségének. Szóval van teendője. Menyire fér meg egymás mellett a tájfutás és a természetjárás? Nagyon! — A tájfutás verseny- sport, itt könnyebb kézzel fogható eredményeket fel­mutatni. A természetjárás igaz szabadidős sport és én már nem is nagyon tudom elválasztani egymástól a kettőt. Mert azokból a fiata­lokból, akik igazán nagy eredményre nem lesznek képesek a tájfutásban, de megtanulják a térképolva­sás és a tájolás alapjait, na­gyon jó túravezető válhat. Mindkét sportágat a sza­badban, jó levegőn lehet űzni, mindkettő egészséges időtöltés. Csekk Sándor számára ismeretlen kifejezés a sza­bad hétvége. Mindig van valamilyen verseny, túra, amelyen vagy szervező, vagy csak érdeklődő. Len­ne hobbija, hiszen tíz esz- tendje jogosítvánnyal ren­delkező horgász, ám tőle nem rettegnek a csukák vagy ponytok. Mindig úgy tervezi, hogy majd télen be­pótolja az év során kiha­gyott pecázásokat, ám ed­dig még nem sikerült, mert akkor ott van az egyesületi és szövetségi adminisztrá­ció. Talán majd az idén. Negyvenedik esztendejét tapossa, elvált, kislánya 14 esztendős. Nórika egyre több versenyen tűnik fel a papa mellett, segít, ízlelgeti a két nem éppen reflektor- fényben lévő, de igen szép sportágat. Több, mint százan Eddig stimmel az olimpiai kassza Budapest (MTI) — A Ma­gyar Olimpiai Bizottság szombaton délelőtt Buda­pesten ülésezett, a száza­dik évfordulója előtt álló testület pontosan száz tag­jának részvételével. Az atlantai felkészülés­sel kapcsolatosan kiderült, hogy a teljes férficsapat he­lyett hosszú idő óta először csak három tornász szerezte meg a részvétel jogát. Már a vitorlások két hajója is jo­gosult az indulásra, s így je­lenleg 103 azoknak a ver­senyzőknek a száma, akik­nek az indulására számítani lehet. Az atlantai út hosszú, fárasztó, és költséges lesz. A nagy távolság miatt el­képzelhetetlen, hogy a csa­pat a barcelonai gyakorlatot követve 17 részletben ér­kezzen ki, és 19 csoportban térjen vissza. A költségekből a NOB több mint 40 százalékot vállalt, míg a kiadások 30- 30 százalékát az állam, il­letve a MOB fedezte, s a tervezett 130 milliót egyet­len fillérrel sem lépték túl. A tervezett 401 milliós be­vételből már 371 millió rea­lizálódott. Bár az olimpai játékok előzetes kiadásai, a különböző előlegek, jegy- rendelések a tervezettnél magasabbak voltak, a kassza stimmel. Bár a költ­ségvetést még nem hagyták jóvá, de a Kormány 430 millióval készül támogatni az olimpiai felkészülést és részvételt, amihez az OTSH költségvetéséből 45-50 millió járul hozzá. Ez a saját bevételből származó 150 millióval, valamint a termé­szetbeni juttatásokkal meg­felelő hátteret ad a felké­szülésre és részvételre. Orosz-leckék két teremben A visszavágón vezettünk, de a tizennyolc gólra csak néggyel tudtunk válaszolni Egy pillanat a naményi visszavágóról: Juhász (fehér­ben) próbál szerelni Harasztosi Pál felvétele , Vásárosnamény (KM-M. L.) —A bár pincére nem---------csodálkozott az eredményen. Ő ugyanis tud­ta, hogy pár játékos meg­hosszabbította a csütörtö­köt, így későn került ágyba. Pénteken este pedig a két meccses magyar-orosz lab­darúgó teremválogatott elő­adás első felvonását játszot­ták a fehérgyarmati sport- csarnokban. Ahol a vendé­gek lelépték a mieinket, 11-5-re nyertek. Szombaton Vásárosnamény ban megvolt a lehetőség a visszavágásra. Amint azt már lapunk is meg­írta, a hónap végén, Olaszor­szágban kezdődő világbajnoki selejtezőre készülő magyar te­remválogatott utolsó hazai edzőmeccseit megyénkben játszotta. Gyaramaton és Na- ményban egyaránt többórás program várta az érdeklődő­ket, a főfogásokat mindkét he­lyen a vébére készülő váloga­tottak erőfelmérése jelentette. Vágner úr tartja a szavát! A nagypályán és kispályán egya­ránt FIFA-kerettag kitűnő já­tékvezető a pénteki meccs után elutazott. Szombaton dél­után kettőtől Tiszafüreden ve­zette a fürediek és a hazánk­ban játszó légiósok jótékony­sági mérkőzését (4-0-ra nyer­tek a külföldiek), majd kocsi­ba pattant és este hatra már Naményban volt. Nem érkezett meg viszont a „mi fiúnk,” a rozsályi születé­sű Bites Zsolt. A többre hiva­tott középpályás egy német harmadik ligás berlini csapat­ban játszik és nem jöhetett ha­za a két meccsre. Ennek elle­nére számít rá kapitányunk, és a naményi meccs alapján jogo­san. Magyarország-Oroszor- szág 3-7 (1-4). Vásárosna­mény, 600 néző , v.: Vágner, Szabó. Magyarország: Zay — Győri, Kis, Szekula, Tóth. Csere: Gendur (kapus), Hor­váth, Juhász, Bodrogi, Zsá- már, Pribéli, Lastóczy. Szö­vetségi kapitány: dr. Ritter Imre. Oroszország: Szamo- kin — Gorin, Alekberov, Go­rin, Jeremenko. Csere: Jasin, Kocsejev, Verizsnyikov, Ki- szeljev, Zsakerov, Belij. Szöv. kapitány: Semen Andrejev. Gól: Szekula (2. perc), Ko­csejev (9.), Kocsejev (10.), Verizsnyikov (15.), Jeremen­ko (18.), Jeremenko (büntető­ből, 23.), Pribéli (24.), Alek­berov (32.), Szekula (34.), Je­remenko (35.). Na most visszavágunk! — godolhatták a mieink, hiszen amire Gyarmaton nem volt példa: vezetett a magyar együttes. Mindez hét percig tartott, mert ekkor egyenlítet­tek a vendégek és azt követően jöttek, mint az oroszok. A két mérkőzés képe alapján főként gyorsaságban jár előttünk a hétvégi ellenfél. Fizikálisán és játékban is sokkal jobban pörögtek, már­pedig a teremben ez döntő. Amíg a magyarok a labdaátvé­tel után legtöbbször a hátukat mutatták ellenfelükén (hátul­ról ugyanis nem lehet szerel­ni), és csak sok felesleges passz után jutottak el a másik kapuig, addig az oroszok min­dezt több fokozattal nagyobb sebeséggel tették. így aztán többször alakítottak ki sakk­matt helyzetet kapusaink előtt, a gólok mellett több kapufát is lőttek. Csapatuk egységesebb is volt, amíg nálunk a szombati teljesítmény alapján több játé­kosnál is igen megkérdőjelez­hető a válogatottság, addig az oroszoknál szinte senki sem lógott ki a sorból. Egyébként vendégeink igencsak jegyzettek ebben a szakmában, és hazájukban profi bajnokságban játszanak. Az első ránézésre botladozó, amolyan sete-sutának tűnő és nem kifejezetten atletikus al­katú Jeremenko a két meccsen nyolcszor talált a kapunkba. Már a gyarmati találkozó után kapott ajánlatot, ám ő csak mosolygott. Joggal, hiszen a moszkvai focista otthon tízezer dollárt kap, lakást és egy BMW-t. Et­től jóval többet kellene ígérni, hogy a nagypályát válassza. Szóval ők valóban profik, és ez a pályán is kitűnt. A vereségek ellenére, vagy talán éppen emiatt igen tanul­ságos volt ez a két meccs. A magukkal esetleg elégedett já­tékosaink rádöbbenhettek ar­ra, hogy a magyar bajnokság­ban mutatott teljesítmény a nemzetközi mezőnyben csak ennyire elég. A világbajnoki selejtezőre történő felkészülés hajrájában jól jött ez a két pofon, mert még van egy rövid idő a játék csiszolására. Sima siker a sógorok ellen Döntőnek bizonyultak a nyíbátori harmadik játszmák Nyírbátor (B. T.) JLS — Az osztrákok tartottak a nyírbá­------------ tori utazástól. Amikor a Neusiedl TT Inter- cup sorozatban részt vevő asztaliteniszezői rápillantot­tak a térképre, és meglátták, hogy első idegenbeli ellenfe­lük otthona igen közel van az ukrán határhoz, akkor bi­zony nem kis félsszel vágtak neki a több, mint hatszáz ki­lométeres útnak. Aztán kellemesen csalódtak, mert az ukrán határ közelsége ide vagy oda, európai körül­ményekkel találták magukat szembe a nyírségi kisváros­ban. Persze, elsősorban nem városnézésre jöttek a harma­dik ligás osztrák pingpongo- sok, hanem azért, hogy a TT Intercup mérkőzés keretében összecsapjanak Csekő Sándor csapatával. Nyírbátori ASE-HSV Ne- usiedl 6-1. Csekő B.-Peck 2-1 (16, -19, 15), Bánhi- di-Ensbacher 2-1 (-20, 16, 17), Szöllősi-Lenauer 2-1 (-21, 17, 13), Csekő B„ Szöl- lősi-Peck, Ensbacher 0-2 (-19, -17), Csekő B.-Ensba- cher 2-0 (19, 7), Szöllő- si-Peck 2-0 (23, 16), Bánhi- di-Lenauer 2-0 (19, 16). Az első három egyes után már megnyugodhattak a báto- riak: ezen a mérkőzésen aligha lehet baj. Bár, mindhárom mérkőzést csak a döntő, har­madik játszmában sikerült megnyerni, elsősorban azért, mert Csekő a második szett­ben siettette a befejezést 17-11-es vezetésénél, Bánhidi kellemetlen stílusú védőjáté­kára elég jól „ráérzett” az oszt­rákok talán legjobbja, Ensba­cher, Szöllősi pedig igen lám­palázás volt az első percekben. Csekő mester sokáig gon­dolkodott a páros összetételén, és végül két balkezes, de egy­általán nem kétbalkezes játé­kosát küldte asztalhoz. Sajnos, ez volt a találkozó egyetlen összecsapása, amelyen kidom­borodott a vendégfölény, így a következő mérkőzésnek igen nagy jelentősége lett. Csekő Balázs már a győzelemért ját­szott, és egy nyögvenyelősen megnyert játszma után szabá­lyosan brillírozott, és a nap legjobb játékával nyert. A győzelem ezzel már megszü­letett, ám az sem volt mind­egy, hogy milyen arányú a di­adal. Éppen ezért még Szöllő- sire és Bánhidire is igen fontos szettek vártak, és ezeket rend­re meg is nyerték. Biztos győzelem született tehát Bátorban, és a 6-1-es di­adal mindenképpen jó kiindu­lási alap a november 11-i, Pre- serje elleni idegenbeli össze­csapás előtt, ahol egy kisebb arányú vereséggel is be lehet jutni a legjobb 32 közé. Az osztrákoknak jobb volt a hírük attól, amit mutattak, ám saját elmondásuk szerint két leg­jobb játékosuk — köztük egy kitűnő szlovák légiós — ott­honmaradt. Csekő Sándor, a nyírbáto­riak edzője: Az eredmény nem tükrözi híven, hogy mi­lyen nagy csatában szereztük meg a győzelmet. Döntőnek bizonyult, hogy az első körben mindháromszor mi nyertük a harmadik játszmákat, a sors­döntő poénoknál ugyanis mi koncentráltunk jobban. Szim­patikus csapatot ismertünk meg az osztrákokban, további sikereket kívánok nekik is. Erich Ermler, a neusiedli- ek trénere: Nyilvánvaló volt, hogy ezt a mérkőzést a bátori- ak nyerik. Jobb játékerőt kép­viselnek, mint mi, ráadásul két legjobb emberünk otthon is maradt. Sajnos, az első körben valamennyi döntő játszmát el­vesztettük. Dráma — Nyíregyháza 4V (KM - Ny. Zs.) '»71 — Uj arc ké- —-— szülődött a Ta- nárképző-Isobau NB I-es férfikosárlabda-csapatá- ban a szombat délutáni mérkőzésre, a Baja elleni találkozón ugyanis be­mutatkozott az arab Shi- rian. Nyh. Tanárképző-Iso- bau-Baja 93-94 (42-36, 80-80). Bujtosi csarnok, 300 néző, v.: Simon, Kőt- hay. TK-Isobau: Hutás 18/3, Cservék 16/6, Szeke­res 15/9, Jankovics 19/3, Kmézics 17. Csere: Laka­tos, Papp 1, Oroszvári, Shirian 7. Edző: Hegedűs Ferenc. Az eredmény ala­kulása, 5. perc: 9-8, 10.: 22-15, 15.: 28-29, 25.: 54-46, 30.: 63-61, 35.: 70-69,43.: 88-84. Az ötödik perctől foko­zatosan húzott el a hazai csapat. Szünet után is tar­totta előnyét ám egy ki­sebb rövidzárlat után átvet­ték a vezetést a Bács me­gyeiek (55-57). Igen izgal­mas volt a hajrá, és Vujadi- novicsék harminc másod­perccel a vége előtt egyen­lítettek. A hosszabbításban egy­szer már négy ponttal is megugrottak Hutásék, ám a drámai fordulatokat sem nélkülöző végjátékban a biztosabban dobó vendé­gek szerezték meg a győ­zelmet. Hegedűs Ferenc: Önbi­zalomhiányunk és a kiéle­zett helyzetekben megre­megő kezek miatt veszítet­tünk. Merin Mehmedovics: Gratulálok a hazaiaknak, nem gondoltam, hogy ilyen jól fognak játszani. Szöllősi adogat, Csekő figyel Harasztosi Pál felvétele

Next

/
Thumbnails
Contents