Kelet-Magyarország, 1995. október (52. évfolyam, 232-256. szám)

1995-10-09 / 238. szám

1995. október 9., hétfő HÁTTÉR A hatáskör növekszik, a fizetés nem A gyors, igazságos és alapos ítélkezést azonban mindenki elvárná, megkövetelné D. Bojté Gizella Nyíregyháza (KM) — Az igazságügyi miniszter egy nemrég tartott sajtótájékoz­tatóján elmondta, a bírósá­gok alapvető személyi és tár­gyi feltételek hiányával küszködnek. A megyei igaz­ságszolgáltatás napi gondjai­ról Hován Arpádné dr. Rá­kos Mária, a Szabolcs-Szat- már-Bereg megyei Bíróság elnöknője adott felvilágosí­tást. A törvényhozással, a jogsza­bályok módosulásával a bíró­ságoknál a hatáskör gyakorla­tilag folyamatosan bővül. Ez azonban nem jár együtt lét­számbővítéssel, de még fize­tésemeléssel sem. A gyors, igazságos és alapos ítélkezést azonban mindenki elvárná, megkövetelné. Létszám és bér — Az engedélyezett bírói lét­szám a megyében jelen pilla­natban 104, ebből 99 hely van betöltve — mondta az elnök­asszony. — Két titkárnak a bí­rói tanács előtt van a kinevezé­si kérelme. A fogalmazók lét­száma 23. Ez elégséges. A baj ott van, hogy a fogalmazók megcsinálják a szakvizsgáju­kat, és a legtöbben a székhelyi bíróságon, vagyis Nyíregyhá­zán szeremének maradni, ahol a létszám azonban telített. A vidéki állásokat nem mindenki hajlandó elfogadni. — Tény, a gyakorlati időt a végzős egyetemisták szívesen töltik itt, hiszen a bíróságon a legszervezettebb a képzés. Amikor idejönnek, még a hi­vatásról beszélnek, aztán me­netközben kiderül, óriási a le­terheltség, a fizetés azonban nem olyan magas. A fiatalok itt kapcsolatokat szereznek, és aztán olyan munkahelyet ke­resnek, ahol több pénzt kap­nak kevesebb munkáért. A személyi feltételek hiányát a betegség, a szülés miatti távol­iét okozza a bíróságokon, az utánpótlásról azonban időben gondoskodunk. — A kevés bér azonban mégis több jogászt eltérít a bí­rói pályáról. — A kezdő bírók fizetése nettó 45 ezer forint. Nem az a probléma, hogy viszonylago­san, más szakmával összeha­sonlítva keveset keresnek, hi­szen egy kezdő orvos, pedagó­gus ettől sokkal kevesebbet kap. Ami a legnagyobb gond, hogy a jogászberkekben — a nagy felelősség ellenére — a jogtanácsosok, ügyvédek és egyéb területen dolgozókhoz képest keresnek keveset. Bővülő feladatkör O Az elmúlt időben milyen konkrét feladattal bővült a bí­rói tevékenység? — A jogszabályok módosu­lása miatt nagyon sok plusz­munka hárul ránk. Megválto­zott az egészségügyi törvény, ebből több konkrét feladatot kaptunk. Módosult a büntető eljárás, most már a székhely szerinti városi bíróságon kell a fiatalkorú „vegyes” ügyeket is tárgyalnunk. Ami még a több­letmunkát jelenti, a cégtör­vénnyel kapcsolatban is van néhány új dolog. Ezeknek a módosulásával megjelentek az erdőbirtokossági társulások, a jövőre nézve most már nyil­vántartásba kell venni a víz­gazdálkodási társaságokat is. A Ptk. módosításával, a köz­hasznú társaságokkal szintén nekünk kell foglalkozni. — A szakmai leterheltség mellett állandó pénzhiánnyal küzdünk. Sem az egészség- ügyi, sem a végrehajtási tör­vényre a központi költségve­tésből pénzt nem kaptunk. Megjelent a foglalkoztatási törvény is például, amely azt jelenti, hogy nem üzemi or­vost kell alkalmaznunk, ha­nem a dolgozóinkat szakor­vossal kellene vizsgáltatnunk. De ennek sincs meg az anyagi fedezete. Az 1995. évre meg­állapított költségvetési pén­zünket augusztus 31-ig elköl­töttük. Az elkövetkezendő négy hónapban a bevételeink­ből kellene fenntartani magun­kat. Ez olyan magasan van meghatározva, melyet már az első fél évben kevesebb, mint 7 millió forinttal tudtunk csak teljesíteni. — Nem kaptunk fedezetet arra sem, hogy az önálló vég­rehajtóknak a költségmentes ügyekben előlegezzük a ki­adásokat. Ez is eredményezte, hogy augusztus végére elköl­töttük a pénzünket, ezért le is állítottam ennek a kifizetést. Ez viszont alkalmat nyújthat majd arra, hogy esetlegesen az állampolgárok az ebből kelet­kezett kár miatt, kártérítési pert indítsanak a bíróság ellen. De hozzáteszem, a jogszabályi változásokkal természetesen mód van arra is, hogy a bíró mulasztása miatt, indítsanak pert. Ennek a tudata sem teszi annyira vonzóvá a pályát. Ko­rábban nem voltak ilyen pe­rek, de most már előfordulnak. O A legtöbb költségvetési in­tézménynél súlyos működtetési gondok jelentkeznek. Több olyan esetet lehet hallani az országban, hogy a társada­lombiztosítást nem utalták át a dolgozók után. — Igen, lassan arra sincs pénzünk, hogy a postaköltsé­get kifizessük. Volt olyan ese­tünk is, mint a „Vén” ügyünk, hogy egy tárgyalásra több mint fél millió forintba került csak a postadíj. Egyelőre mi még ott nem tartunk, hogy a tb-t ne tudjuk kifizetni. Az épületek felújítására, korsze­rűsítésére azonban rendkívül nagy szükség volna, de csak arra telik, hogy az életveszé­lyes hibákat elhárítsuk. Az előmeneteli törvény a bérek négyévenkénti kötelező emelését írja elő. Ami azt je­lenti, hogy ezt a pénzt tetszik, nem tetszik el kell különíteni. Ha ezt nem hajtjuk végre, a dolgozó munkaügyi pert indít­hat. Hatékonyság O A bírói tevékenység haté­konyságát, hogyan lehet mér­ni? Ki számít ma jó bírónak; aki enyhe büntetéseket szab ki vagy éppen aki több évi börtön büntetésre ítél valakit? — A bírói munka minősíté­se nem ettől függ. Bár vannak kollégák, akiknek nem tetszik, de a bíróknak statisztikát kell vezetni. Minden hónapban kö­zölni kell: a befejezett ügyek számát, hány ügyet kapott va­laki és mennyit tárgyalt... Az országos viszonyokat és a mi mutatóinkat figyelembe véve az első öt között vagyunk. Ilyen megközelítésben azt tu­dom mondani, jól dolgozunk és a régi ügyek számát nézve is időszerűen dolgozunk. Ter­mészetesen azt nem tudom ál­lítani, hogy ez az állampolgá­roknak is megfelel. De például június végéig a megyében 2957 polgári ügy volt, s ebből 238 volt egy éven túli, 27 pe­dig több mint kétéves ügy, amely azóta már emelkedett, elsősorban a nyári tárgyalási szünet miatt. Bartha Andrea tárcája f gy hullámhosszon va- J-y gyünk. Rábólintunk a A-J másik szavára, mon­data közepén félbeszakítva saját példánkkal erősítjük — jólesik a frissen felfedezett szemléletazonosság. Ben­sőnkben ujjong egy hang: is­mét társra leltünk! A beszél­getés több, mint kellemes, újabb és újabb témákról de­rül ki az azonos szemléletmód, érdeklődési kör. Az idő múlá­sa hirtelen elhanyagolható lesz, eszünkbe sem jut óránk számlapjára pillantani. Nincs is értelme, hisz most nem itt járunk, a mindennapok szür­kesége úgy fényesedik ki, mint szidoltól a rézkilincs. Átjár a meleg, nem va­gyunk egyedül. Magunkat becsapva, a friss, ingatag kapcsolat erősítésére igent mondunk a nem helyett is, meggyőződésünk, helyesen válaszoltunk, bár agyunk legeldugottabb zugában Játsszatok gyerekek! megszólal a vészharang: nem ezt akartad... miért ha­zudsz? Énünk másik fele vi­szont nyomban ellentmond: de, de, ha más szemszögből nézzük, minden helytálló le­het. A hangulat, mely egyre jobban elhatalmasodik raj­tunk, még órák múlva is érez­teti hatását, rövid időre könnyebbé válik tőle életünk. Tervezgetésre is futja: mi lesz, ha...; milyen jó lenne közösen... A jövő hirtelen ró­zsaszínűvé válik, mint moza­ikba a hiányzó darabka, úgy illeszkedik életünkbe a barát­ság ígérete. Másnap suta félszavak. A bűvkör ismét áthatolhatat- lanná válik, szinte ordít: meg ne sérts! A közömbösség álarca mögé bújva restelljük előző napi kitárulkozásun­kat. Nem nézünk a másik sze­mébe, testjátékunkkal is üzenjük, csak valami gyenge­ség lehetett, ami köztünk tör­tént. Mostmár sietős — s az is lesz még egy darabig, míg el nem halványul a nagy egyetértés emléke —, ha nem is tüntetőén, de észrevehető­en húzzuk fel mandzsettánkat csuklónkról, s tettetett kön­nyedséggel szabadkozunk: „jézusom, már ennyi az idő? Sajnos, rohannom kell!” A csigának megérintették a szarvát, a csiga riadtan visszahúzódik házába... A felnőtti lét súlyos átka ez. Tudatunk mélyén ugyan kincsként őrizzük a gyermek­éi ifjúkorban szövődött nagy barátságokat, szerelmeket, s bár tisztában vagyunk vele, ezekre visszaemlékezni min­dig szívmelengető lesz, még- sincs erőnk ismét társat vá­lasztani. Énünktől most távol áll az őszinte, mély érzelem —a meglévőknek tán még ju­tott belőle, ezért is ismernek olyannak, mint senki más. A kör bezárult, valami geneti­kusán beprogramozott téve­dés folytán nincs szükségünk újabb, mély kapcsolatokra. Belépni már nem lehet, ki­hullani annál inkább. Elég egy elfelejtett telefon, leké­sett találkozó vagy meg nem írt levél, s a barátság már csak nyomokra szorítkozik, majd végelgyengülésben las­san kimúlik. A régi kimerül, elérdektelenedik, újhoz nincs már kitartásunk, kellő lelke­sedésünk. Az ember magány­ra ítéltetett, minden más pró­bálkozása csak tévedés. Ha úgy érezzük, örök időkre szól is, egyszer, mielőtt minden véget ér, rádöbbenünk: el­menni csak egyedül lehet. A társasjáték a gyermekek ki­váltsága... Nézőpont Határtalanul ttMOOMOMOOOOOOCMMOOOOOOMOMOOCOOMOOOOOOOOOOOOMMMOOOOOMOMO» Balogh József ■j-k ezzenéstelen arccal, már-már unottanfo- A V gadjuk, ha halljuk a hírt: Záhonynál huszonnégy órát kell várakozni a kami­onoknak ahhoz, hogy átjus­sanak a határon túlra, olyan gyakoriak az ilyenfajta híra­dások. Az ember nem is gon­dolja át, mit jelent, mennyi bosszúságot okoz a várako­zóknak egy-egy ilyen eset, míg saját bőrén nem tapasz­talja azt a kiszolgáltatottsá­got, amibe egy ilyen helyzet­ben kerül. A napokban egy csoport­tal kíséreltük meg átlépni az ukrán-szlovák határt. Már a sorompó megközelí­tése is elérhetetlennek lát­szott, de ez még mind sem­mi volt ahhoz képest, amit akkor éreztünk, amikor az útlevél lepecsételésére vár­tunk. Az előttünk lévő autó­buszok utasait — ahogy ezt a szovjet és a román hatá­ron korábban láttuk—cso­magjaikkal együtt egytől- egyik kiszállították, egy ha­talmas csarnokba vezényel­ték, ott cafatokra szedték, majd egy másik ajtón kien­gedték, miközben kívül a busz esett át hasonló műve­leten. Mi szerencsésebb helyzetben voltunk, ben­nünket nem vizsgáltak át, de talán még ennél is na­gyobb teher volt, hogy órá­kig nem szóltak hozzánk. A hatalmat jelentő határőr nem válaszolt, parancsno­kát meg nem volt hajlandó oda küldeni, így aztán nem tudtuk: azért nem mehetünk át, mert magyarok vagyunk, vagy egyszerűen csak nincs kedvük dolgozni. A nyáron szerencsém volt Nyugat-Európában járni, s mivel egy éjszakát is busz­ban töltöttünk, csak reggel tudtuk meg, hogy közben két ország határán is átkel­tünk. Senki nem nézte az út­levelünket, nem tudtunk ar­ról, hogy lett volna vám- vizsgálat, persze ez azokon a határokon sem volt, ahol nappal keltünk át. Az ungvári átkelőnél hat és fél óra múltán derült ki: nem is az ukrán oldalon, hanem a szlovákoknál vet­ték utasbosszantóra, mega­lázóra a munkát. De azt nem árulták el: mikor érzé­kelhető majd elviselhető rés keleten is a hatalom és a ki­szolgáltatottság viszonyá­ban. Tankoló magyar kocsi Ferter János rajza ÜML CMffHW ©ítlt Bomba Nábrádi Lajos ombaüzletek van­i-A nak a láthatáron! JLA Csak el ne kiabáljuk egyiket sem. Komoly aggo­dalomra, kételkedésre nincs ok, hiszen—ahogy monda­ni szokták — sínen van há­rom nagy üzlet is. Korrekt, fizetőképes mind a három partner. Tárt karokkal fo­gadhatjuk ezeket a befekte­tőket megyénkben. Reményt keltő a hír, amely szerint bajor üzlet­emberek érkeznek viszont- látogatásra megyénkbe no­vember elején. Nem tisztel­gő látogatásról van szó. Üzletről. Vizsgálják majd a mezőgazdaságunkat és an­nak lehetőségét: hogyan tudnak egy feldolgozóüze­met létrehozni. A jó hír lé­nyege, hogy repcét és nap­raforgót szeretnének ter­meltetni velünk a bajorok. A bioolajból üzemanyagot lehet készíteni. A német au­tósoknak nagy igényük van erre az üzemanyagra. Egy másik német társa­ság robotgépek gyártásá­hoz keres megyénkben part­üzletek nereket. Remény van arra, hogy a németek kooperál­nak velünk, a kezük alá kell majd dolgoznunk. Nem is akárhogyan. A megyénkben műszakiakra, vasas szak­munkásokra nehéz, de szép feladatok várhatnak. A ro­bottechnikához ugyanis minden alkatrészt világ- színvonalon kell majd gyár­tani. Távoli befektetők érkezé­sére is számíthatunk. Egy előzetes megállapodás ér­telmében arab olajmágná­sok beruházásokba kezde­nek megyénkben. Külön öröm lehet számunkra: ők úgy látják, hogy megyénk földrajzi helyzete nem hát­rány, hanem előny. Innen ugyanis Ukrajnába és Ro­mániába is tudnak terjesz­kedni. A sok kicsi közt tehát né­hány nagy üzletre is számít­hatunk. Végleges döntés még egyik ügyben sincs. Jó volna hát, ha az illetékesek nagy figyelmet szentelné­nek mind a három ügyre, egyik lehetőséget sem sza- lasztanák el. Pénzről, mun­kahelyteremtésről, sok em­ber jövőjéről lehet szó... KeíSagyararsza^^^ Tanácskoznak a bírók Elek Emil felvétele

Next

/
Thumbnails
Contents