Kelet-Magyarország, 1995. október (52. évfolyam, 232-256. szám)
1995-10-07 / 237. szám
1995. október 7., szombat HÁTTÉR Versenyfutás a jövőért Megyénkben kevés a nemzetközi követelményeknek is megfelelő termék Induló vállalkozások az Inkubátor ház mögött Harasztosi Pál felvétele Nyéki Zsolt Nyíregyháza (KM) — Az elmúlt években lassan hozzászokhattunk a vállalkozói alapokon működő világ gondolatához, ám az óvatos ba- rátkozás politikája gyors lemaradáshoz vezet. Különösen akkor, ha egy egész megye boldogulásáról van szó. Szabolcs-Szatmár-Bereg megye készülő komplex fejlesztési koncepciója éppen ezért foglalkozik kiemelten a vállalkozások működési feltételeinek javításával, versenyképességük megerősítésével. Mert bár térségünkben is akad példa életképes kezdeményezésekre, az összehangolt fejlesztések érdekében javítani kell az ösztönös és a tudatos lépések arányán, természetesen az utóbbi javára. Nem könnyű terület — állítják a koncepció munkálatait összefogó Megyei Fejlesztési Ügynökségen —, hiszen e témával kapcsolatban gyakran hangzik el az üres beszéd, a terméketlen tárgyalások vádja. Sajátos termék Tény, hogy a köztudatban a vállalkozásfejlesztési kísérlet egyet jelent a pénzügyi támogatással, pedig a szakemberek szerint ez valóban lényeges, de nem a legfontosabb eleme egy jó kezdeményezés sikerének. A kedvezményes hitel- konstrukciók, a kockázati tőke bevonása, a hitelgarancia szövetkezetek vagy a megyei garanciaalap létrehozása, a gyorsabb és hatékonyabb ügyintézés feltételeinek megteremtése, a tanácsadói hálózat és a vállalkozói körök igényeihez igazodó információs központ felállítása, a különböző szintű képzések elindítása mindmind olyan tényező, amelyek hatása első pillantásra nehezen számszerűsíthető. A megyei fejlesztési koncepciónak csak részcélja az egyes vállalkozások támogatása, sokkal fontosabb a vállalkozásbarát környezet kialakítása hosszú távon. Bár vitathatatlan, hogy legyen bármilyen haladó a gondolkodás, korszerű a szemlélet, a vállalkozások életképességét, növekedésük esélyeit alapvetően az előállított termék vagy a nyújtott szolgáltatás sikere határozza meg. Ezekben pedig egyre inkább kulcstényező a műszaki színvonal és a minőség, megyénk viszont kevés olyan terméket tud felmutatni, amely új találmány vagy szabadalmaztatott eljárás alapján készül, s minősége megfelel a nemzetközi követelményeknek. Kutatói háttér A megye néhány nagyobb cégének is szembe kell nézni azzal a ténnyel, hogy hosszú időn keresztül csak másodikharmadik vonalbeli technológiát telepített térségünkbe, s napjainkra a legtöbb esetben (de nem kizárólag) ez az elavult szerkezet konzerválódott. Néhány nagyvállalattól eltekintve kevés megyei cég foglalkozik kutatás-fejlesztéssel, innovációs tevékenységgel, s ennek csak részben oka a pénzhiány. Pedig e téren megyénk jó adottságokkal rendelkezik, de a főiskolákban, mezőgazdasági kutatóintézetekben és néhány nagyvállalatunknál elért eredmények ritkán mutatkoznak meg a termelésben, a termékfejlesztésben. A szükségletekhez igazodva a koncepció több alprogramot is tartalmaz. Ezek között szerepel a Műszaki Fejlesztési Alap létrehozása, mely hozzájárulhat a gazdaságilag hasznosítható fejlesztések és alkalmazott kutatások finanszírozásához. Ez az alap a költségek 50 százalékáig nyújtana kamatmentes hitelt. E körben indulna komplex képzés, előadássorozat vállalkozások vezetői. innovációért felelős menedzserei számára. A tervezett Minőségbiztosítási Alap forrására közepes vállalkozások pályázhatnának, s nyerhetnék el a minőségbiztosítási tervek elkészítési költségeinek 60 százalékát vissza nem térítendő támogatás formájában. A megfelelő minőségű termék előállítása önmagában még nem elegendő a sikerhez, fontos, hogy ezek a termékek valós keresletet követve eljussanak a célpiacra. A piackutatás és befolyásolás területén tapasztalható lemaradásunkat ellensúlyozhatja a megyei termékek, illetve termékcsoportok összehangolt marketing stratégiája, a szakértők bevonása és a gyakorlatközpontú képzés. Felállításra vár egy olyan intézmény is, ahol a vállalkozók egy helyen juthatnak hozzá a működésükhöz szükséges engedélyekhez, jogi, piaci információkhoz. Ezt az űrt szüntetné meg egy Információs Szolgáltató Központ illetve Vállalkozók Háza. A jó termék piacra jutását gyakran akadályozza a fizetőképes kereslet hiánya. Kereskedelmi tranzitutak csomópontjában fekvő megyénkben kézenfekvő megoldást jelentene egy olyan Nemzetközi Barter Kereskedelmi Központ létrehozása, mely áthidalná a keleti partnerekkel folytatott áru- cserés kereskedelem problémáit. A javaslatok érintik a kisvállalkozások hitelfelvételének leggyakoribb akadályát, a fedezet hiányát. Ezen egy kimondottan e területre szakosodott megyei garanciaalap segíthetne, míg a hiteleket kedvezőbb kamattámogatási rendszer tenné hozzáférhetőbbé. Újabb fejezet Hazánk Európai Uniós Társulása egyhangúlag támogatott cél, s erre az egyes vállalkozások szintjén is kell készülni. Az európai információk közlését és az adatszolgáltatást a megyébe telepített Euroinfo- iroda valósítaná meg, míg a cégek bemutatkozásához már napjainkban is újabb fejezetet nyitott az Internet nemzetközi számítógépes hálózat. Í — Fried Clipper urat keressük. — Én vagyok. — Morelli felügyelő vagyok. bűnügyi osztály. Ismeri Lisa Mood kisasszonyt? — Csak futólag — mondta a házigazda. — Tehát szokott vele találkozni. — Nem. Csak egyszer találkoztunk. — Ez mikor volt? — A múlt szombaton. A parkban ismerkedtünk meg és rövid látogatást tett nálam a hölgy. — Mennyi volt az a rövid látogatás? — Éjfél már biztos elmúlt amikor távozott. Ilyenkor nem nézi az ember az óráját. — Igen, de Mood kisasszony nem ment haza. —Nem ment haza?! És hova mehetett? — Mi is ezt szeretnénk tudni. Az eltűnést az apa jelentette. — Látja, felügyelő úr. mivel jár egy alkalmi találka? Biztosíthatom, hogy innen elment a lány és újabb találkáról szó sem esett. — Van tanúja? — Ilyen esetben ki gondol tanúra, uram?! Keresd a lányt! Még aznap ismét csengettek Éred Clipper lakásán. — En... hogy úgy mondjam. a lányomat keresem — kezdte zavartan. — Hallottam a lánya eltűnéséről. — Meg kell értenie, uram... Azt beszélik, hogy azon az estén önnél volt szegény Lisa. Már a rendőrség is keresi. — Elmondtam, amit tudok. A lány csakugyan itt járt, de a továbbiakhoz semmi közöm. — Elhiszem, uram, de nem tudom, hogy a rendőröknek elég lesz-e amit mondott. Szerintem visszajönnek és ugye, senkinek sem jó, ha híre megy, hogy a nyomozók gyanakszanak. Nem igaz? — Nekem nincs okom a félelemre! — mondta nyersen Fred Clipper és felállt, jelezve, hogy vendége távozhat. — Értem én, kérem. De azért maga is meglepődne, ha Lisa egyszeresük telefonálna. — Szóval azért jött, hogy fizessek! Azonnal távozzon! Fred Clipper úgy döntött. hogy ezt az esetet jelenteni kell a felügyelőnek, mégpedig azonnal. — Nos, akkor menjünk a papához — mondta a felügyelő. — Maga is velünk jöhet, ha akar. Egy félreeső mellékutcában álltak meg. —De hát én is ebben az utcában lakom — mondta Clipper meglepetten. A padlástól a pincéig átkutattak mindent, de a lányt nem találták. — Sajnálom, Clipper úr, de egyelőre marad továbbra is a meglévő egyetlen tény, hogy maga látta utoljára. Clipper láthatóan ideges lett, s mint a fuldokló, aki minden keze ügyébe kerülőt megragadna, megszólalt. —Nézzünk szét jobban felügyelő úr. Esetleg én is segíthetek. hiszen úgy látom, a bőrömre megy a dolog. Újra kezdték a kutatást és amikor az emeleti szobában a szokatlanul nagy könyvespolchoz értek, Clipper megjegyezte: — Az ember nem is gondolná, hogy ezek a szegény emberek ennyi könyvet olvasnak. Senki sem válaszolt. Clipper szedni kezdte a könyveket, majd hirtelen felkiáltott. — Nini, egy kilincs! — Megnyomta és kinyílt egy kis ajtó a polc mögött. Az ajtóban Lisa Mood jelent meg. — Látja, felügyelő úr, itt a bűnjel. És a tettes is itt lakik! Lisa Mood szavai letagló- zóak voltak. — Mit játssza meg a nyomozót?! Maga pontosan tudott erről a rejtekhelyről... Clipper elsápadt. — Aki a házat ismeri, az tud a rejtekhelyről is. — Köszönöm, Lisa — mondta a felügyelő. — Ideje volt megtudnunk, hol van az a rejtekhely, ahol egy bizonyos Scott a vidéket elárasztó kábítószereket tartja. Gyanakodtunk önre is, Clipper, de nem volt bizonyítékunk. És ez az ügy a lánnyal csak arra kellett, hogy meggyőződjünk a legfontosabbakról. Arról, hogy ez a Scott nem más, mint Fred Clipper! Tehát uram, mi kelepcét állítottunk és maga megtette azt a szívességet, hogy besétált. A hálánk nem marad el, nyújtsa előre mindkét kezét! Ki mint vet... Galambos Béla C salódás volt az idei esztendő a gabona- termelőknek, mert egyrészt gyengébb termést takaríthattak be a reméltnél, másrészt az aratás utáni piaci viszonyoktól lényegesen rosszabb árakon sikerült legtöbbjüknek értékesíteni azt, ami végül a magtárakba került. Ha most, a búza legkedvezőbb vetésidejének hetében a termelői csalódottság okait feszegetjük, azért meg kell állapítanunk, hogy a gyengébb termésben maguk a gazdálokodók is erősen ludasak. Azon kívül ugyanis, hogy az időjárás, a már egyesek szerint unásig emlegetett, de a Dunától keletre még is csak állandósulni látszó — a tartós éghajlati változást több mint sejtető — aszály ismét sokat ellopott a kalászokból, bizony a termesztés technológiai színvonalában is jelentős visszaesésnek lehettünk tanúi az elmúlt években. Kétségtelen, hogy a színvonalromlásnak nagyrészt közgazdasági okai vannak. Egyszerűbben fogalmazva, nincs a termelőknek elegendő — vagy már semmilyen — készpénze, ráadásul nincs se kedvező, se kedvezőtlen kamatozású hitele. Pedig a sikeres gazdálkodáshoz szükséges három dolognak, ha nem is mindegyike, de alapvetően fontos tétele a pénz, amely nélkül nem valósítható meg az, amit a másik elengedhetetlen feltétel, a szakértelem diktál. Vajon mit diktál-e a szakértelem? Van-e a szaktudásból egyáltalán kellő mennyiségű a mostani átalakult mezőgazdaságban? Van is, meg nincs is, mondhatnánk. Amikor olyan magvas véleményeket hallani a gazdálkodásba magabiztosan belevágó termelőktől, hogy öregapám sem műtrágyázott (permetezett, gyomirtott), mégis megélt, bizony azt kell mondanom, nincs megfelelő korszerű tudás. Ilyenkor — a jövő évi eredményeinket megalapozó első vetések idején — elgondolkodik az ember, mire mehetünk úgy, egy a mező- gazdaságunktól is mind többet és jobbat követelő világban, hogy földjeinken hagyjuk a gyomtengert, -magot érlelni, nem tartunk ésszerű növényi sorrendet, nem adunk növényeinknek tápanyagot, vagy nem olyan magot vetünk, ami képes e fokozott vágyakat teljesíteni. Mama! bemutatom az új férjemet... Ferter János rajza rxXvXvX •••. • • ::-x-x x- •:: x-v. W;*- • -x ' 7:' • • • ' x; ::>;x:.; Meghiúsult döntés Bartha Andrea A képviselő szó magában hordozza a magyarázatot: az a személy, aki a választók érdekeit képviseli .Érdekképviselet azonban nehezen képzelhető el határozott állásfoglalás nélkül. Baj van azon önkormányzatoknál, ahol a képviselők zöme, ha szavazásra kerül sor, rendszeresen a tartózkodásnál nyújtja fel kezét. A minap végigültem a ti- szalöki önkormányzat egyik, épp soron következő ülését. Illetve a végigülni kifejezés itt nem egészen pontos, hisz este hét órakor, amikor felálltam a helyemről, a napirendre tűzött tíz közül mindössze három ponton jutottak túl. Az elsőt, amely a polgármester beszámolója volt a két ülés között történtekről, 13 órától 15.45-ig tárgyalták, a másodikat, az alpolgármester megválasztását a szavazatok döntetlen aránya miatt ismét eredmény nélkül zárták, míg a harmadikat, az idei költségvetés módosítását újra levették a napirendről. Mindehhez adalék, hogy van olyan hét, amikor a testület három napig, éjszakába nyúlóan tanácskozik. Pedig önmaguk megfékezésére nemrégiben hoztak egy olyan szabályt, hogy este hat óránál tovább nem ülésezhetnek... A hiba nem magában, Tiszátok városában keresendő, amely esetleg több, tanácskozásra érdemes témát rejtene magában, mint más települések. A baj eredője inkább ott lehet, hogy a testület a legcsipri-csupribb teendőket is magára vállalja: miért volt szükség például hosszasan értekezni önkormányzati ülésen arról, hogy beázik a könyvtár plafonja, s nincs, aki rendbetétesse? Arról már nem is beszélve, hogyha valamelyik kérdésben végül nagy nehezen dűlőre jutottak, s szavazásra kerülhetett a sor, a tartózkodók jelentős aránya meghiúsította a döntéshozatalt.
