Kelet-Magyarország, 1995. október (52. évfolyam, 232-256. szám)
1995-10-06 / 236. szám
1995. október 6., péntek HATTER Kihúzzák a talajt a lábuk alól Jogtalanul szereztek földet? • Értelmezési problémák • Egyedi elbírálás (2.) MtoMMMMOtmecemMeemcMmoteettotmcMmcMtootomc« Györke László Komlódtótfalu (KM) — Az elsorvasztott község, Kom- lódtótfalu újraéledésének szempontjából a legfontosabb, hogy legyen föld gazdálkodni. De van-e mire visszamenni az egykor kényszerből elköltözötteknek? — A iegelszomorítóbb — mondja Csorvási Gábor polgármester —, hogy lassan már a földet is kihúzzák alólunk. Az első licit Az első földárverést Komlód- tótfalun 1994. május 6-ára tűzték ki. — Ezt próbáltam megakadályozni — folytatja a polgár- mester. — Azt szerettük volna, ha nem olyanok viszik el a földeket, akik nem itt szenvedtek kárt. nem azok, akik hadifogságért kapott jeggyel licitáltak. Akkor az árverezést elnapolták, ’94. június 27-ére tűzték ki. Írtam az Országos Kárrendezési Hivatalnak. Válasz csak a második faxomra érkezett. Részlet dr. Sepsey Tamás ’94. június 24-én kelt válaszleveléből: „Most az első árverésre fog sor kerülni, ahol minden olyan személy részt vehet, aki kárpótlási jeggyel rendelkezik és megfelel a Kpt. 21. par. (1) bek.-ben előírt feltételeknek.” — Szerintem törvénysértés történt, tessék csak megnézni azt a bizonyos 25-ös törvényt a Magyar Közlöny 165. számában, amely kimondja, hogy az első liciten azok vehetnek részt, akik itt szenvedtek kárt. Hiszen földjeiket betagosítot- ták. Téeszföldről volt szó, nem államiról. Azon az árverésen pedig olyanok is licitáltak, akinek Komlódtótfalu határában soha nem volt földjük. Molnár Gábor, a Szabolcs- Szatmár-Bereg Megyei Kár- rendezési Hivatal helyettes vezetője: — Jól ismerem az ügyet, hiszen már több levélváltás is volt közöttünk e témában. Csak annyit tudok mondani, hogy a törvény minden pontját szigorúan betartottuk. Egyébként rendelkezésére bocsátom az írásos anyagot. területeiből a Földrendező Bizottság nevében II. földalaphoz a kijelölési kérelmét a 163/1993. (XI. 3) Korm. rendelet 9. §-a alapján továbbítom a privatizációért felelős tárca nélküli miniszternek.” Válasz még nincs. — Akik elköltöztek — mondja Csorvási Gábor —, azok közül sokan munkanélküliek Csengerben vagy másutt. Hazajönnének gazdálkodni. Telek van, közmű van, építkezhetnének, feléledhetne ez a kis község. Csak hát a föld... Özv. Balogh Miklósné, nyugdíjas: — Akkor lenne itt élet, ha visz- szaköltöznének a fiatalok szüleik, nagyszüleik földjeire. Hoznák a everekeket... részt az árverésen... (egy budapesti és egy miskolci lakos). Az idézett jogszabály c pontja szerint akinek 1991. június 1-én abban a községben, városban volt állandó lakhelye, ahol az árverező szövetkezet termőföld területe van. Lakóhely alapján vett részt az árverésen... (hét csengeri, két méhteleki lakos). A fentiek alapján a komlód- tótfalui 1994. június 27-28-i termőföld-árverésen a jogszabály szerint jogosulatlan árverési résztvevő nem licitált.” Csorvási Gábor ugyanabban a beadványban kérte a megyei kárrendezési hivatal vezetőjét, hogy „...ha csak egy mód van rá... a Komlódtótfaluhoz tartozó Szamosmenti Állami Gazdaság tulajdonából... kb. húsz ha vegyes művelésű területet szíveskedjen kárpótlási területbe tenni.” A válasz: „A Szamosmenti Állami Gazdaság kezelésében lévő Komlódtótfalu település Dr. Fekete Zoltántól, a megyei közigazgatási hivatal vezetőjétől megkérdeztem, vajon van-e jövője Komlódtótfa- lunak. Rendkívül bonyolult — Jól ismerem a település problémáit. Sajnos a kárrendezés ügye rendkívül bonyolult, hiszen mikor az első kárpótlási törvény hatályba lépett, az építési tilalom még élt. Tehát időközben, úgymond, funkcióváltás következett be. Ezt az egyedi szituációt a jog nem képes kezelni. Az ügy megnyugtató rendezése a mai jogszabályi keretek között lehetetlen. Magyarán: magasabb, kormányzati szintű elbírálás kellene a nem mindennapi esetre. Mint ahogy annak idején a kormány egyedileg elrendelte az építési tilalmat és azt évtizedekig fenntartotta. Mert valóban kicsúszhat a talaj, a föld Komlódtótfalu alól... A felvásárló Na, végre! Megfordult a helyzet Almaországban. X nagyközségben nem a felvásárlót fizették le, hanem a felvásárló adott egy kis jutalmat a termelőnek. így kiáltott fel egyik ismerősöm a minap. Aztán egy szusszra, szinte levegővétel nélkül sorolta a különös, de hihető történetet. Történt pedig, hogy a nagyközség határában egy jókora erdő közvetlen közelében lévő gyümölcsösben szép alma termett. Tavasszal ezt a területet nem csapta meg az éjszakák hideg lehelete. Bó- dító volt az almavirágok illata, több kaptárnyi méh dongott, dolgozott a fákon, szép volt itt a tavasz, csodaszép. Isteni szerencse, hogy az akácfasor is fehér fátyolt öltött, aki itt legeltetett, annak bőven lett akácméze. (Idén nem csak almából, ebből a finomságból is kevés van.) S júliusban a szürkéskék fellegek nem itt oldották ki jégbombájukat. Ennek az almának nem ártott se fagy, se jég, s a gazda tizenkétszer Emberi történetek permetezett. A leány arcú almák majd kicsattantak az egészségtől. Ezért osont be a felvásárló egy este a Termelőhöz. S ha a fantáziánk jó! működik, valahogy így szólt: „ Te Jani! Ne menj sehová az almáddal. Mindent átveszek. Számlán kívül két százalék felárat adok a jó almáért, a léalmádért a napi árnál akár tíz százalékkal is többet." A fáma szerint a Termelő hagyta magát „megvesztegetni". A román mérnök A minap egy romániai magyar újságíró volt a vendégünk. A középkorú férfi különös históriákkal ejtett ámulatba bennünket. A politikai történeteket elfelejtettük, de egy különös, emberi ügy megragadt bennünk. Ez az ügy talán másokat is érdekel. Nos. Mesélte a kolléga, hogy pár éve a Duna-deltában készített riportot. Közel a Fekete-tengerhez. Informátorai közölték vele, hogy a riport során feltétlenül szólaltassa meg az igazgatóhelyettest, akit Szabó Istvánnak hívnak. A titkársághoz érkezve látta a táblát, amelyen ez ált: SZABÓ ISTVÁN. Átvillant az agyán: lehetne Stefan Sza- bau is. Benyitott és magyarul üdvözölte az igazgatóhelyettest, aki csak románul volt hajlandó válaszolni. Egy kis vita és szemrehányás után kiderült, hogy Szabó István egy szót sem tud magyarul. De elmesélte fájdalmas történetét. Hogy az apja a kis Magyarország keleti sarkában, valami Sabó- olts megyében, született, de lelencbe került. Kitanították hajósnak. Egy török kikötőben megismert egy fekete hajú, mandula szemű lányt, el is vette feleségül. Ó e házasság gyümölcse. Pesten volt a lakásuk. A hajózási vállalat megengedte, hogy egy útra a családtagok is elmehessenek. Elmentek, ő kétéves volt akkor. A deltában balesetet szenvedett a hajó, s az anyja is, az apja is hullámsírba került, őt kimentették a partra. Magyarországon nem volt rokon, igya román állam felnevelte, mérnöknek taníttatta. Magyarul nem, de franciául jól beszél. A kakas Nagy kópé ez a Józsi barátom, aki egy szép szatmári faluban lakik. Megél ő a jég hátán is. Nyár elején vállalkozásba kezdett. Az utcafront felőli falra kitette a táblát: Zimmer frei. Fogadta a vendégeket, kakaskukorékolást, lónyerítést, disznóröfögést, habzó tejet ígért. Teljesített is. Am a kakas hajnalban kukorékolt, a vendégek 8-9 órakor ébredtek. Egy német vendég, aki mindig nyolckor serkent, reklamálta a kukorékolást. Ezért a figyelmes vendéglátó másnap reggel nyolckor egy magnós rádiót tett a vendég ablakába és bekapcsolta. A hangszóróból ez a hang jött ki: Kukorikúúú! Kállai János öröm- és gyászünnepeink kiválasztják magukat kitii- remkednek a história egymásra torlódó lemezei alól mutatják fontosságukat el nem évülhető megcsillanni vágyakozó szándéknyilatkozataikat * mert nem csak az ember a honfi a politikus a polgár a munkás a kétkezi vagy fejével-elméjével tevékenykedő dönt abban mi az mi megkoszorúzandó ami előtt zászlót-fejet meghajtva nézhet a történések visszaködlő távolába * konszenzus persze egybehangzó nagy megegyezés ebben is van súlyos sérthetetlen kikezdhetetlen miként október hatodikával az aradi véráldozatok mártíromsá- gával sincsen ez másképp * sem más nemzeti állami magyarnak örökérvénnyel jeles dátumainkkal mégha vérrel-sárral voltak is befenve nem eshetnek ki fáradni mindig hajlamos emlékezetünkből * idézzük hát amit kell amit kötelességünk előszámlálni továbbvinni átadni a halálos megsemmisítés várárkain átemelni * mint azt a talányos titokterhes rébuszsze- rű mondatleleményt mely németül fogantatott egykoron talán a ködösítés szán- dokával a rádöbbentő felismerést és megértést lassítandó * úgy mint jó Balassa Bálint rejtette versfőkbe imádottja nevének kezdőbetűit sejdítse csupán üzenete imádatát hevületét az akinek címeztetett a sorok nagy kezdőbetűibe befoglalt rajongás tisztelet * imigyen citáljuk tehát „Pannónia! Vergiß Deine Toten Nicht, Als Kläger Leben Sie!” megcélozza ma száz- negyvenhat esztendő távolából szívünket értelmünket e kíméletlen tartalmú szólánc * Magyarország! Ne feledd hatodaidat vádlókként élnek ők * lám átválthatjuk az idegen imperatívuszt anyanyelvűnkre de ne tegyük maradjon eredetiben mert csak akkor dekódolható vehető a P-be V-be és a többi kiemelt jelbe rögzült mementó lényege a tizenhárom vértanú családnevének kitörölhetetlenné varázslása * hogy míg azonosítjuk megfejtjük a mágiát hosszan gondoljunk rájuk * Kiss Ernő ezredesre Vécsey Károly őrnagyra Török Ignác hadmérnök alezredesre Aulich Lajos alezredesre Schweidel József őrnagyra Láhner György őrnagyra Nagysándor József kapitányra Pol- tenberg Ernő kapitányra gróf Leiningen Károly századosra Damjanich János századosra Dessewffy Arisztid kapitányra Lázár Vilmos kilépett hadnagyra Knezic Károly századosra * szabadságharcunk gyémánttiszta negyvennyolcunk negyvenkilencünk tizenhárom dicső elveszej- tettjére akiken nem egyetlen és utolsó iszonyatos példázatként hajtatott végre valami haynaunak titulált a géciek-ecsediek-csengeriek körében utóbb hajnóként rettegett táborszernagy vérbíró hatalomittas téboly ültsága: az ítélet * Megrendelésre... Balogh József zükség van egy olyan V átfogó jövőképre, kJ amelyik végiggondolja, milyen Magyarországot szeretnénk. Máté László, a szocialista párt alelnöke mondta ezt a minap egy sajtótájékoztatón Nyíregyházán, ahol pártja kongresszusi készülődéséről beszélt, s azt fejtegette: nem arra van most szükség, hogy néhány jó tollú ember készítsen programot, hanem arra, hogy a lakosság, a közgazdásztársadalom, a társadalomkutatók együtt adjanak megrendelést a politikának, együtt fogalmazzák meg, milyen Magyarországban szeretnének élni. Hogy mennyire komoly ez a szándék, arra mi sem utal jobban, mint ami a vitaanyaggal történt: a mező- gazdasági részét szinte teljesen szétszedték a résztvevők, mert kiforratlannak tartják, nem értenek egyet azzal, hogy a mezőgazdaságot nem a húzóágazatok közé sorolta egy olyan országban, ahol a lakosság harmada a mezőgazdaságból él. Szerepelnek a helyzetet elemző számok is, amelyekből közeli jövőnket tekintve nem túl sok jó olvasható ki. Az már valami, hogy 1996- ban mintegy 10 százalékkal csökkenhet az infláció az ideihez képest, közben a GDP 3 százalékkal nőhet, a következő években további növekedés várható, ám mindenki a hócipőjét emlegeti, amikor azt hallja: az idei év a gödör, jövőre már kifelé jövünk belőle, annyiszor és annyian elmondták már. A baj nagy, ezért csökkenti a kormány a közösségi kiadásokat. Pedig azt is be kellene kalkulálni, hogy ha az egészségügy, az oktatás drágul, vagy a nyugdíj csak akkor lesz több, ha külön biztosítópénztáraknak fizet az állampolgár, s közben a nyugati béreknek mindössze 11-12 százalékáért dolgozunk, ami a mindennapi megélhetésre sem elegendő, akkor nincs mit csodálkozni az egyre hangosabb és gyakoribb szak- szei-vezeti követelések hallatán. Ha az osztrák GDP-nek a 45 százalékát produkálja a magyar gazdaság, akkor nem lehet az osztrák kereseteknek all százalékát fizetni, s elvárni, hogy ezzel mindenki elégedett legyen. Majd elfelejtettem: ez utóbbit is a szocialista párt alelnöke mondta. Tizenhárom csillag Özv. Balogh Miklósné, a hűség jelképe Az előzmény: Csorvási Gábor mint polgármester és mint a fölrendező bizottság elnöke idén április 28-án beadvánnyal fordult a megyei kárrendezési hivatalhoz, melyben megnevezi azokat a személyeket, akik szerinte jogtalanul szereztek földtulajdont az első liciten. Hazajönnének Részlet az 1995. május 10-én kelt válaszlevélből, melyet dr. Sveda Béla hivatalvezető írt alá: „A kifogásában közölt személyek árverési jogosultságát felülvizsgáltam és az alábbiakat állapítottam meg: árverésen a részvétel jogosultságát az 1991. évi XXV. tv. 21. § (1) bekezdés tartalmazza, mely szerint az árverésen az őt megillető kárpótlási jegyekkel az a kárpótlásra jogosult vehet részt: a) akinek az elvett termőföldje a szövetkezet tulajdonában vagy használatában van. Erre hivatkozással vett A szerző felvétele SJT inarfc IÉ^B> ifc nfc Uífl BmCríilmBfl «rÄI«
