Kelet-Magyarország, 1995. október (52. évfolyam, 232-256. szám)

1995-10-05 / 235. szám

1995. október 5., csütörtök HATTER mmm Mint a megszeppent gyermek A híd az életet jelentené a településen • Nem akarnak Nagygéc sorsára jutni (1.) Györke László Komlódtótfalu (KM) — Ez a ma már száz lelket sem számláló kis település úgy búvik meg a Szamos ölelésé­ben, mint megszeppent kis­gyermek anyja karjai közt. Sokat szenvedett az elmúlt évtizedek során. 1932-ben csatolták először Csenger- hez. 1940-től önálló volt egé­szen az 1970-es árvízig (ek­kor 1370-en lakták). A víz pusztítása után építési tilal­mat rendeltek el több árvíz sújtotta településen. Itt is. Kényszerből sokan elköltöz­tek. A szomszédos Nagygéc viszont mára már tel jesen el­néptelenedett. Az építési tilalmat 1993. no­vember 17-én oldották fel, melyben nem kis szerepe volt többek között Csorvási Gá­bornak, Komlódtótfalu pol­gármesterének. Híd a Szamoson — Csakhogy — mondja a het- venhárom éves tiszteletdíjas polgármester —, akkorára már mindenünk odalett: iskolánk, óvodánk, gazdaságunk. Az egyre fogyatkozó, sorva­dó — hiszen jobbára csak az idős emberek maradtak itthon — település megmentésének egyik feltétele lenne az egyko­ri híd visszaállítása a Szamo­son. Ezáltal kinyílna Komlód­tótfalu, lenne átmenő forgal­ma. Ehhez még annyit hozzá kell tenni, hogy korábban volt híd a Szamoson, amely Csen- gert karnyújtásnyira hozta Komlódtól fal u hoz. Am a kon­cepcióba annak idején a híd el­távolítása is beletartozott. Egykor itt volt a híd Egy német származású vas- szerkezetű, 112 méter hosszú hidat még annak idején Schamschula György, az előző kormány közlekedési minisz­tere Komlódtótfalura íratott. A híd ma Lovasberényben van őrizet alatt. A papírok meg­vannak, a tervezés ügye is rendben. Csak pénz nincs. 1993-ban a híd helyére állítása 75 millió forintba került volna. Ebből 50 millió lett volna az állami támogatás. Az úgyne­vezett önerő nem akart seho­gyan sem összejönni. Nyomaszt a csend A térségi jelentőségű híd ma már százmillióba kerül(ne), hatvanmillió forint lenne (le­hetne) az állami támogatás. Az önerő pedig 40 millió. Ezt, ter­mészetesen sem Komlódtótfa­lu, sem a környező települések önkormányzatai nem tudják előteremteni. A hídügynek egyébként több támogatója van. többek között a megyei önkormányzat, a csengeri szö­vetkezet, a cipőgyár, az ÁFÉSZ. Ám az önerőből így is nagyon sok hiányzik. A szerző felvétele — Ez év február 28-án a Parlamentben beszéltem a híd ügyében Baja Ferenc és Lakos László miniszter urakkal — mondja Csorvási Gábor. — Mint áthúzódó beruházást, jár­ható útnak tartották a támoga­tást. Támogatásáról biztosított közvetett módon Léder Fe­renc, a Közlekedési Miniszté­rium főosztály vezetője, is. Az idén június 13-án Baja Ferenc miniszternek írtak le­velet ez ügyben. A levelet a fent megnevezett támogató szervezetek, cégek vezetői, a csengeri alpolgármester, a Szamos Kft. igazgatója, a csengersimai polgármester, dr. Fekete Zoltán, a megyei közigazgatási hivatal vezetője is aláírta. — Sajnos, azóta is csend van. És ez a csend engem nyugtalanít — teszi hozzá Csorvási Gábor. A híd azonban csak az egyik gond. A helybeli legeltetési társulás tulajdona volt a falu legelője 1964-ig. Amikor azt feloszlatták, a téeszhez került a legelő. Miután a téesz is megszűnt, állami tulajdonba ment át. 1992-ben kérte vissza a község a megyei kárrendezé­si hivataltól. Csakhogy idő­közben a csengeri tanács elvett belőle, beépítették, aztán pe­dig a csengersimai önkor­mányzat is kezdett belőle el­adogatni. Se legelő, se pénz A komlódtótfalui és a csenger­simai önkormányzat között 1991. október 17-én létrejött egy megállapodás, amelyet az akkori csengersimai polgár- mester, Kovács Balázs írt alá. Ennek a megállapodásnak az ügy szempontjából a harmadik pontja fontos: „A csengersi­mai önkormányzat vállalja, hogy a tulajdonjog rendezését követően külön tárgyaláson megállapított térítést biztosít Komlódtótfalu önkormányza­tának, mivel a földterület az államosítás előtt Komlódtótfa­lu község külterületéhez tarto­zott, így a község tulajdonát képezte.” A térítésből eleddig nem lett semmi. — Se pénz, se posztó — mondja keserűen Csorvási Gá­bor. — Vagyis se legelő, se pénzt. Az ügy a bíróságon van, 1994 augusztusában ugyanis nyilvánvalóvá vált, hogy Csengersima milliós tételeket vett fel. A keresetet rögtön be­nyújtottuk a mátészalkai bíró­sághoz, ahonnan '95 márciu­sában kaptunk választ, misze­rint két önkormányzat peres ügyében csak a megyei bíró­ság hozhat ítéletet. Azon nyomban a megyei bírósághoz fordultunk, azt a választ kap­tuk. hogy áprilisra kitűzik a tárgyalást. Most pedig, ugye, októbert írunk,,. (Következik: Kihúzzák a ta­lajt a lábuk alól) Megoldódott a szemétügy Kölesében Kölese (M. K.) — Megoldó­dott a szemétügy Kölesében és a szomszédos Sonkádon. Ez mindösszesen 49 millió forint­ból sikerült — mint ezt Tóth János jegyző elmondta. A megoldást 1993-ban kezdték el a tiszahátiak. Pályá­zatuk egyik része a szennyvíz- tisztító mű. Ez a Bioclier rend­szerben működő tisztítómű 100 köbméteres kapacitású. Ezzel párhuzamosan megépült a töltés mellett szemétlerakó­hely. Az önkormányzat meg­vásárolta a négyhektáros terü­letet. Az induláshoz (szeptem­ber második fele) elkészült a szemetet határoló, embernyi magasságú töltés, de mindeze­ket még zárt kerítés is körbe­veszi. A zárt szeméttelephez korszerű út vezet. Hálózati áram, vízszolgáltatás, de mér­legház és szociális létesítmé­nyek is hozzájárulnak a kom­forthoz. A behozott szemetet csak mérlegelés után terítik szét. Rendelkezésre áll olyan föld­tömeg, mely segítségévei a be­gyűjtött szemetet (50 centimé­terenként) földdel fedik. Ezt lehetővé teszi az ugyancsak céltámogatással kapott pénz­ből egy tolólapos erőgép. Szintén beszereztek egy olyan szállítóeszközt (LIAZ), mely Kölesén 510, Sonkádon 260 családtól vihetik el minden hétfőn a háztartási szemetet, a kukát ingyen kapta mindenki, s díjtalan a szállítás is. Egyelő­re még magánzók is szállíthat­nak közvetlenül szemetet még vasárnap is. Ugyanis a két te­leppel foglalkozó dolgozó ügyeletet tart a hétvégeken is. Maffiamódszer Balogh József-» y em tudom Budapes- l\l ten van-e Palermo X V utca,de halenne,stí­lusosan ott kellett volna el­lopni az APEH kocsiját, amelyikben azok az iratok voltak, amelyek Palotás Já­nos adócsalásával foglal­koztak. Azért természetesen, mert Palermo Szicília fővá­rosa, s minden bizonnyal a maffia székhelye is. Eddig ugyanis arra gondolhat­tunk, hogy ilyen módszerek­hez csak őkfolyamodhatnak. Természetesen nincs any- nyi információja ilyenkor gondolom senkinek, hogy alaptalanul kijelenthesse: Palotás János lopottá el azt az autót, hogy megsemmi­sítse az iratokat. Annyi fur- fangot meg az APEH-ról sem feltételezhetünk, hogy mivel nem találtak semmi terhelőt a Vállalkozók Párt­jának vezérére, saját ma­guktól lopták el az iratokat, hogy utána azt mondhas­sák, lám eltűntek a bizonyí­tékok. Végső soron még az is elképzelhető, hogy egy­szerű autólopásról van szó, csak a véletlen hozta úgy, hogy az a kocsi éppen az APEH-é volt, és éppen ab­ban voltak az iratok. A baj csak az, hogy olyan korban élünk, amikor az ilyen hírek hallatán csak gonosz gondolataink tá­madnak, jót még saját ma­gáról sem feltételez már az ember. Hányszor gondoltuk az elmúlt években, hogy bizto­san nincs semmilyen sumák dolog egy-egy privatizációs ügyben, biztosan a külső körülmények hatására ment csődbe a cég, biztosan a legpuritánabb módon éltek a végelszámolásig helyü­kön maradt felszámolók, biztosan jó helyre jutottak a bankkonszolidációra kifize­tett milliárdok, biztosan tisztességesen bírálták el azokat a pályázatokat, ahol a kevesebb pénzt ígérő vál­lalkozás juthatott vagyon­hoz, s nem az, amelyik töb­bet kínált és sajnos hosszan sorolhatnánk még a bizto­saimul kezdődő mondatré­szeket. Aztán számolgatni kezdünk, s kiderül: az egy­kori állami vagyonnak leg­alább a fele magánkézben van, de a néhány évvel ez­előtti értéknek a tizedré- sze lehetne egy precíz lel­tár végeredménye. Csoda-e ezek után, hogy ebben az adócsalási ügyben sem fel­tételez véletlen esetet az ember? Örök szenvedély Ferter János rajza Tét: az emberi élet Kovács Éva A míg Budapest máso­dik kerületében Bel­gium. addig a nyol­cadik kerületben Szíria mu­tatóihoz hasonlatosak a szo­ciális, egészségügyi adatok —hangzott el nemrég a Pár- lementben megtartott, az egészségügyről szóló vita­napon, ahol a hozzászóló a fenti megállapítással az or­szágban tapasztalható ellá­tás- és színvonalbeli különb­ségeket akarta a hallgató­sággal érzékeltetni. A hozzászólónak igaza lehet, csak kár, hogy nem lépett túl a főváros határa­in, nem jött el adatokért mondjuk Szabolcs-Szat- már-Beregbe. Ha ugyanis megteszi, még szembetű­nőbb eltérésekre bukkanha­tott volna. Aki itt él, jómaga is tudja: az amúgy, mond­hatni általánosan is nehéz helyzetben lévő, súlyos hát­rányokkal küszködő régió­ban sem egyenletes az ellá­tás, nem lehet kimondani, hogy mindenütt egyformán jó avagy rossz, a színvonal igencsak eltérő. Amíg pél­dául Nyíregyházán a leg­korszerűbb műszerekkel felszerelt kórház, szakren­delő fogadja a betegeket, addig a megye eldugott sar­kaiban még az orvoshoz ju­tás is komoly problémát je­lent. Amíg a megyeszékhe­lyen percek alatt megfelelő ellátáshoz juthat a bajban lévő, addig hosszú percekig vonatozhat, autózhat, men­tőz hét az, aki egy távoli ap­rófaluban lakik. Aki kicsit is figyelemmel kíséri a történéseket, tudja, a magyar egészségügy sú­lyos gondokkal küszködik. A helyzet megváltoztatásá­ra irányuló intézkedések, jogszabályok és reformok mégis vegyes érzelmeket váltanak ki az érintettekből, amit időnként még érteni is lehet. Magyarázhatja az ese­tenkénti hideg fogadtatást, hogy intézkedésre heteket, hónapokat kell várni, s ami­kor végre megjelenik, kide­rül róla, hogy nemcsak pontatlan, de készületlenül is érte az illetékeseket. A reform elindult, a do­lognak mennie kell. A tét nem kicsi, mert végképp nem mindegy: az egészség­ügyet nézve Belgium le- szünk-e, vagy inkább Szí­ria... Brazil tropical RTJJJjÍ

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents