Kelet-Magyarország, 1995. október (52. évfolyam, 232-256. szám)

1995-10-31 / 256. szám

KULTÚRA 1995. október 31kedd Ünnep szimfonikusokkal Babka József Nyíregyháza — Nemzeti ünnepünkön, a nyíregyházi Váci Mihály Városi Műve­lődési Központban rende­zett megemlékezésen — Zubor Agnes színművésznő szavalata, Vinnai Győző fő­iskolai adjunktus ünnepi beszéde után — a Szabolcsi Szimfonikus Zenekar adott hangversenyt Ernest Léb (Izrael) vendégkarmester vezényletével. A szólista Német István (klarinét) mű­vésztanár volt. Az igénye­sen összeállított program­ban Mozart Divertimentója és Klarinétversenye, vala­mint Haydn C-dúr szimfó­niája szerepelt. Mozart műveinek meg­szólaltatása igen komoly felkészültséget, precíz összjátékot, kiművelt tech­nikát, és — különösen a Di­vertimento esetében — szé­les skálán mozgó dinamikai ellentéteket igényel. Emest Léb karmester láthatóan nagy lelkesedéssel, a szélső tételekben gyors tempókat diktálva interpretálta a mű­vet. Amivel adósunk ma­radt az a könnyedség, játé­kos elegancia, a visszhang­hatások jobb kihasználása. Mozart Klarinétversenyé­nek szólistája — a zenekar állandó tagja — Német Ist­ván volt. Játékát a korrekt előadás, szép puha hangzás, problémamentes technikai megoldások jellemezték. A versenymű lírai második té­tele elmélyült előadásával különösen tetszett. Ez a té­tel állt a legközelebb egyé­niségéhez. Kevesebb zene­kari kíséret, különösen a fő téma visszatérésnél még hatásosabbá tette volna a szólista a remekül felépített reprízét. A harmadik tétel lehetett volna lendülete­sebb, hatásosabb. A koncert leghatásosabb száma Haydn C-dúr szim­fóniája volt. A karmester­hez is ez a mű állt a legkö­zelebb, ez volt a legkidol­gozottabb. Mind a négy té­telnek megvolt az eltérő karaktere, minden tételben történt valami, ami emléke­zetes maradt. Rendkívül energikusan és tömören szólalt meg az első tétel fő témája. A me­nüett szinte a beethoveni nagy szimfóniák scherzo tételeinek hangulatát idéz­te, míg a finálé sodró lendü­letű volt. Hírcsokor A Feszty-körkép... ...százezredik látogatóját köszöntötték az Ópuszta­szeri Nemzeti Történeti Emlékparkban. A három hónapja látható körkép iránt óriási az érdeklődés, csak egy-két hetes előjegy­zéssel tudnak látogatási időt biztosítani a jelentkező csoportoknak. (MTI) Noé és... ...az özönvíz címmel tarta­nak előadást — az Időszerű bibliai életrajzok sorozat keretében — november 1- jén 18 órától a nyíregyházi városi művelődési központ­ban. (KM) Kótics Ferenc... ...grafikai kiállításának megnyitóját ma tartják — 18 órai kezdettel — a nyír­egyházi KPVDSZ Művelő­dési Házban. A tárlat no­vember 20-ig tekinthető meg (naponta 9-től 18 órá­ig). (KM) AboAbo ...címmel jelenik meg a népszerű énekes, Hevesi Tamás új albuma. A ma­gyar rockzene rövid idő alatt sztárrá lett reprezen­tánsa a közeljövőben Nyír­egyházán, a Bujtosi Sza­badidő Csarnokban is kon­certezik. (KM) Az egykori szovjet katonatiszti lakásokból kialakított tantermekben is tanulnak a nyíregyházi Benczúr Gyu­la Általános Iskola nebulói Harasztosi Pál felvétele Világhírű jazztrió Pécs (MTI) — Pécsett lép először magyar közönség elé november 2-án három világhírű dzsesszmuzsikus: Stanley Clarke bőgős, Al Di Meola gitáros és Jean-Luc Ponty hegedűművész. Az amerikai tűmét követő eu­rópai hangversenykörúton lévő zenészek Berlinből ér­keznek Pécsre, ahol az or­vostudományi egyetem au­lájában adnak hangversenyt este nyolc órakor. Másnap a Budapest Sportcsarnokban is bemutatkoznak a világ­sztárok. A basszusgitár legjobb szólistájaként számon tar­tott Stanley Clarke, a húrok megütésén alapuló játék­technika feltalálója és a ti­zenötször a világ legjobb gitárosává választott A1 Di Meola korábban Chick Co­rea halhatatlan Return to Forever nevű együttesében játszott, Jean-Luc Ponty, a Zeneművészet Lovagja díj­jal kitüntetett francia hege­dűvirtuóz is fellépett már velük külön-külön, de a há­rom kitűnő zenész az idei amerikai és európai tűmén muzsikál először együtt. Rite of Strings című közös lemezük máris világsikert aratott. Művelődés a praktikum jegyében Divat a jóga és a kung-fu, a gombaszakértői tanfolyam nem elég vonzó Bodnár István Nyíregyháza (KM) — A kung-fu-tól a nyelvtanításig, a testformáló tornától a gombaszakértői képzésig több tucat tanfolyamot hir­dettek meg az ősz elején a művelődési házak. Szüksé­gük is volt a leleményesség­re, hiszen a költségvetés egy­re szerényebb, az intézmé­nyek fenntartása pedig egy­re drágább. Működésük elengedhetetlen feltételévé vált a saját bevétel, a pénzt hozó vállalkozás. Há­rom nyíregyházi művelődési házban annak néztünk utána: mi valósult meg az elképzelé­sekből, volt-e érdeklődés a meghirdetett tanfolyamok iránt. A nyíregyházi Vasutas Mű­velődési Házat tulajdonkép­pen az idén érintette először a működtetési rendszer megvál­tozása. A szakszervezet sem képes vállalni a korábbi támogatást, ezért bizony új utakat kell ke­resni. Mester Zoltán, az intéz­mény vezetője közel húsz tan­folyamot hirdetett meg. Ezek­nek a fele keltett érdeklődést, a másik felére viszont olyan ke­vés volt a jelentkezők száma, hogy eddig még nem indíthat­ták meg a kurzust. Változatlanul népszerű az úgynevezett tinivarroda, ahol az ifjú hölgyek praktikus dol­gokat tanulhatnak. A növény- védelmi tanfolyamra is nagy az igény. Úgy látszik a vasút fontosnak tartja az alkalma­zottak nyelvtudását, mert a vasutasok számára szervezett angol- és németnyelv-tanfo- lyam hamarosan megkezdő­dik. Kevesen jelentkeztek vi­Táncbemutató az Alvégesi Művelődési Házban szont a fényképész, virágköté­szeti, betanított szakács és ref- lexológia tanfolyamokra. A ház új vállalkozása lenne a ci­pőjavító és varrómunkás szak­ma indítása, amely a nyolc osztályt végzett munkanélküli fiataloknak adna szakmát. A gond csak az, hogy a munka­ügyi központ 14-16 évesek számára tenné lehetővé az in­gyenes képzést, és jó néhányan ennél 1-2 évvel idősebbek. A Városmajori Művelődési Ház könnyebben startolt, hi­szen Nyíregyházának ebben a városnegyedében már hagyo­mánya van a különböző tanfo­lyamoknak és más szabadidős programoknak. A házat a ko­rábbi években is rendszeresen keresték fel gyerekek és höl­gyek a jobbnál jobb testmoz­gási lehetőségek miatt. Több iskola és óvoda van a közel­ben; velük jó a kapcsolat. Né­hány egészségmegőrző prog­ramot kínáló klub is működik itt, mint például a Szív, az Év­szakváltás, vagy a Nyugdí­jasklub. A fiatalokat a divatos jazzbalett várja. De itt kap he­lyet a glaukomás és az alko­holellenes klub is. Ami pedig a tornákat illeti: tartásjavító torna, ritmikus sportgimnasz­tika, testformáló torna, aerobic várja azokat, akik tesznek is az egészségükért. Egyedül a né­met tanfolyamra nem volt kel­lő számú jelentkező. Mondhatjuk: a Városmajor a tornázok, az Alvégesi Műve­lődési Ház a táncosok otthona. Itt kapott helyet ugyanis a Nyírség táncegyüttes, amely­nek a próbáira az utánpótlással együtt száznál többen járnak. A sikeres néptánc sok trófeát hozott már a művelődési ház­nak. A balett-táncosok is so­kan vannak, klasszikus és dzseszbalett tanulására szintén van lehetőség. Itt próbál a RITMÓ TSK is. Úgy látszik, hogy nem divat már a rock and roll, és a társastáncra is keve­sen jelentkeztek. Nem tudták megindítani itt sem az angol- és németnyelv-tanfolyamot. A gombaszakértői képzés iránt alig volt érdeklődés. Divat vi­szont a jóga és a kung-fu. Nagy sikere van a konditomá- nak, népszerű az aerobic, a callenetics. Visszatérve az oly sikere­sen működő néptáncosokra: a Nyírség táncegyüttes számít az utánpótlásra, 9-12 éves gyerekek jelentkezését vár­ják. A szeretet sivatagi vándora Huszonöt éve halt meg Francois Mauriac Nobel-díjas író Budapest (MTI) — Kellemet­len, zavaró tényező volt szá­mára az érzékiség, amely fel­oldhatatlan konfiktusban állt vallásosságával: „Nem gyako­rolható vallás a kereszténység, mert nem hagy elegendő teret az emberi szexualitás szüksé­geinek.” A „poklokat kereső” moralista író regényeiben dol­gozza fel ezt a lelkére neheze­dő problémát, az ember két­ségbeesett, gyakran reményte­len harcát a bűnnel, amely az érzéki csábítás alakjában kí­sérti meg, és amelytől csak ke­gyelem által képes megszaba­dulni. Kevésbé sikeres írókol­légája, Roger Peyrefitte to­vább vájkál ebben a sebben: nyilvánosan megtámadja, alá- zatoskodó homoszexuálisnak nevezve őt. Mindazonáltal, maga Francois Mauriac szol­gáltatta ehhez a muníciót, ami­kor így írt: „Imi annyit jelent, mint leleplezni belsőnket”, vallomásaiban pedig újra meg újra szerepel egy belső dráma és egy belső harc. Mauriac sziklaszilárdan ki­tartott vallási hitvallása mel­lett — ízig-vérig katolikus volt. A keresztény üdvtant már akkor magába fogadta, amikor egy jómódú bordeaux-i család ötödik, utolsó gyermekeként felnövekvőben volt. Az 1885. október 11-én szü­letett Francois korán, még az­előtt elveszítette szabadelvű beállítottságú édesapját, hogy kinőtt volna a kisgyermekkor­ból. A fiú később így írt: „A gyermekkor az egész élet, mert kulcsot ad.” Ez a kulcs pedig (számára) a túlzásig jámbor, gyermekeit egyedül nevelő édesanya. Anyja a vi­lágnézete sarkkövévé vált, és meghatározóan hatott világ- idegenségére, amely magány­tól szenvedő kívülállóvá tette őt az iskolában. Mauriac először szülőváro­sában, majd később Párizsban folytatta tanulmányait és csak e város világra nyitott légköré­ben szabadult meg a beléne- velt kényszerek és előítéletek előidézte félelmektől. Mesélő művészetét a keresztény üze­net közvetett hirdetésére akar­ta felhasználni. Az embert állí­totta műve középpontjába: „A vallásos ember a jobb ember.” „Les Mains Jointes” (Össze­kulcsolt kezek) című verses­kötetével lép először a nyilvá­nosság elé. Szabadfoglalkozá­sú munkatársként dolgozik la­poknak, és 1912-ben megala­pítja a Les Cahiers című kato­likus művészeti és vallási ma­gazint. Röviddel Jeanne La- fonnal történt házasságkötése után bevonul katonának és részt vesz az első világháború­ban, ahonnan súlyos sebesü­léssel tér haza. Regényei széles nyilvános­ság számára teszik ismertté, delegálják az UNESCO-ba és elismert közéleti személyiség lesz. Különösen azután, hogy 1952-ben irodalmi Nobel-díj- jal tüntetik ki, sok honfitársa számára szellemi-vallási tájá- kozódási ponttá válik. Annál keményebben érik ellenfelei­nek és irigyeinek egyre soka­sodó támadásai. Irodalmi munkásságának ki­emelkedő alkotása a Le Desert de 1’amour (A szerelem sivata­ga). Ebben az 1926-ban a Fran­cia Akadémia nagydíjával — a Grand Prix-vel — kitüntetett szerelmi tragédiában (a bol­dogtalan házasságban élő apa és felnőtt fia ugyanabba a nő­be szerelmes reménytelenül) Mauriac arra mutat rá, hogy a túlságosan szoros családi kö­tődések nyomása alatt hogyan alakul át fokozatosan a vonza­lom és szeretet értetlenséggé és ellenérzéssé. Sehol sincs igaz szeretet, mindenhol siva­tag terjed. Eme mű sikere még a hivatalos statisztikákban is meglátszott: növekedett a vá­lások száma. Kritikusok értékelése sze­rint mesteri volt emberábrázo­lása és lélekkutatása, szemére vetik ugyanakkor borús, pesszimista világnézetét, mert nem képes megmutatni az el­lenképet, a nemes ember csil­logását. Mauriac ezekre a vádakra így válaszolt: ő arra akarja ki­nyitni az emberek szemét, hogy saját mélységeiket lássák meg, mivel a válság a go­nosszal állítja szembe az em­bert, de ugyanakkor megértés­re is ösztönzi, mivel az emberi szeretet korlátainak tudatában sejti meg az isteni szeretet lé­tezését és jelenlétét. Francois Mauriac huszonöt évvel ezelőtt, nyolcvanöt éves korában halt meg. Kéziratait a Doucet könyvtárra hagyomá­nyozta. Ökudzsava Párizs (MTI) — Bárhová megy, Moszkvába, New Yorkba vagy Párizsba, Bu­lat Ökudzsava mindenütt telt házra talál. Rajongói­val zsúfolásig megtelt az UNESCO párizsi székha­zának előadótenne az idén is. Az orosz kultúra isme­rőinek nem kell bemutatni az írót, zeneszerzőt, költőt és énekest. A 71 éves Oku- dzsava élő legenda, több nemzedéket képvisel. Az orosz költők nem egysze­rűen csak költők, annál sokkal többek. Akár akar­ják, akár nem, prófétáknak tekinti őket a társadalom. A háborút ellenző, huma­nista Ökudzsava a század eleji orosz szimbolista köl­tészet hagyományának folytatója. Ökudzsava, miután har­colt a második világhábo­rúban, irodalmat tanult a tbiliszi egyetemen, és Sztá­lin halála után, 1956-ban tért vissza Moszkvába. A verseiről és dalairól ké­szült felvételeket barátai terjesztették. Az értelmi­ség körében nagy kultusza lett, és végül külföldön is felfigyeltek rá. Híressé vá­lását a szovjet kormányzat azonban gyanakvással fo­gadta az 1970-es években. Arra kényszerítették, hogy kurtítsa meg koncertjeit és tárgyaljon a cenzorokkal. Ma is bálványozzák őt, de vannak, akik nem tekintik igazi orosznak, mert grúz­örmény családból szárma­zik. . Harasztosi Pál felvétele

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents