Kelet-Magyarország, 1995. október (52. évfolyam, 232-256. szám)
1995-10-31 / 256. szám
1995. október 31., kedd HÁTTÉR Gombhoz vették a kabátot Avagy: a politika időnként felülemelkedik a szakmaiságon a városházán Cservenyák Katalin Nyíregyháza (KM) — Érezhető feszültség vibrál a két nyíregyházi alpolgármester között. A legutóbbi közgyűlésen — képviselői megnyilvánulásokból — legalábbis nagyon úgy tűnt, hogy valami nincsen rendben. Nem feltétlen a másik személyének szólhat ez az ellentét, na de mondják el inkább az érintettek, hogyan látják ők a kérdést. , Felbermann Endre (SZDSZ): — Nem személyes ellentétről van szó, hanem arról a politika által teremtett helyzetről, ami nem egészséges. A koalíciós tárgyalásokon is vessző- paripám volt: a lehető legszerencsétlenebb, hogy a város- fejlesztést elválasztjuk a városüzemeltetéstől, és külön személyeknek rendeljük alá. Ez a megoldás, mint kompromisszumos javaslat, a polgár- mestertől származott, ő ajánlotta a függetleneknek. Az SZDSZ és a Függetlenek ugyanis ragaszkodtak az elképzeléseikhez. Én már akkor mondtam, hogy nem tartom jónak a műszaki terület ketté- szakítását. Azóta ez beigazolódott. A kompromisszum Az MSZP kompromisszumos ajánlatát mi is elfogadtuk, hiszen nem volt mit „ugrálni” az öt fővel. Az SZDSZ akkor ment bele, amikor én azt mondtam: így is elvállalom. Ez már a 24. órában történt Kértük még a kultúrát, a sportot és a nemzetközi kapcsolatokat. Vezetői értekezleten már nem egyszer beszéltem arról: a szétválasztással a politika olyan helyzetet teremtett, hogy a feszültség örökké ott fog vibrálni a levegőben. Nem a személyek miatt! Hanem azért, mert nem tudom, adott esetben nem sértem-e az ő érdekeit. De ő is azzal kel és fekszik, hogy nem nyúl-e át az én területemre. Például itt az Orosi úti csomópont ügye. A városüzemeltetési feladatok között betervezték az út-híd- keretbe. Elindítottam az ügyet, tárgyaltam a közúti igazgatósággal, a közlekedésfelügyelettel, beszéltem a főépítésszel. Az első tervvázlatok után kiderült, a korrekciótól lényegesen nagyobb a feladat. Giba Tamás Átcsúszott a városfejlesztéshez. Itt volt a stadion korszerűsítése. Fejlesztési feladat, de a városüzemeltetés végezte el. Szerintem a két irodának egynek kellene lennie, de ezzel nem azt mondom, hogy kötelező! A környezetvédelem tipikusan városüzemeltetési feladat (szennyvízkezelés, zöldfelület-fenntartás, hulladékgazdálkodás), de ha megnézi a programot, kiderül: 90 százaléka beruházási feladat. Ki fogja a programot végrehajtani? A koalícióalkotásnál hiba volt, hogy politikai alapokon osztottuk szét a szakmai területeket. Nem teszem ezért felelőssé a polgármestert sem, hiszem egy műszaki beállítottságú polgármesterhez nem kellettem volna sem én, sem Giba Tamás. De: mindkét oldalnak volt egy személyi javaslata, ehhez kellett igazítani a feladatokat. Az elmúlt időszakban eleve szerencsés volt a helyzet: közgazdász polgármester, műszaki illetve humán végzettségű orvosbiológus alpolgármester. Összhangba lehetett hozni a politikát a szakmaisággal. Látszik is a közgyűlésen a kialakult helyzet: egyértelmű, hogy működési zavarok vannak. Minden koalíciós partner elkövette már azt a hibát, hogy koalíción belül ellenzékiként viselkedett. Normális politikai kultúrában nem lenne megengedhető, hogy koalíciós pártok a közgyűlésen vitatkozzanak egymással. A vitatott kérdéseket még az előterjesztések elkészítése során kellene átbeszélni, a közgyűlés elé már egyetértésben vinni. S nem ott állna fel a saját koalíciós partner, hogy a javaslat ellen szóljon. Ezt az ellenzék élvezi a Felbermann Endre Harasztosi Pál felvétele legjobban! Legyenek nézetkülönbségek, ha nem tudunk megegyezni. De ha nem tettünk meg mindent, hogy együttműködjünk, ezt én furcsának találom. Nem védem a pártomat, a miénk sem különb, mint a többi. Feszültség A Törpe utca, a távfűtési díj, a környezetvédelmi koncepció, a Bujtos esetében magunk (a koalíció) bíráltuk az előterjesztésünket. Nem tudom, hogyan kezelhető, de biztosan többet kellene beszélnünk erről. Szkeptikus vagyok, hogy ebben a felállásban lehetne sokkal jobban csinálni a dolgokat, és nem hiszem, hogy ezen az elkövetkező három évben változtatni akarunk-e egyáltalán. Nem is látom értelmét, mert óriási feszültség keletkezne belőle és ártana a városnak, a hivatal működésének. így fog eltelni a három év, jobban együttműködve, szorosabban egyeztetve egymással. Ki kell érlelni, dolgozni az előterjesztéseket. Más kérdés, hogy belülről vannak politikai hangok, de nem szabad felvállalni a változtatást a politikai struktúrán, a koalíciós viszonyokon. A városnak válna kárára. Mert aki ebben sérülne, sebzett oroszlánként viselkedne... Inkább oldani kell a helyzetet: sokkal jobb információ- áramlással, visszafogottabb, de minőségibb munkával. Giba Tamás (Független Képviselők Egyesülete): — A koalíciós együttműködést, a működést több alkalommal értékeltük már, volt több olyan esemény, amely alkalmat adott erre. Végeredményben mindig azt a következtetést vontuk le, hogy ebben a felállásban a közgyűlés, a működőképesség fenntartható, a város irányítható. Az tagadhatatlan, hogy működési zavarok észlelhetők, a kialakult helyzet miatti felelősség alól egyik koalíciós partner sem jelent kivételt. Lehetne példákat sorolni arra, milyen kérdés megítélésében volt más-más egy-egy koalíciós partner véleménye, vagy pedig melyik kérdésben nem volt egységes valamelyik frakció. Tény: mindhárom partnernél egyaránt fordultak elő ilyenek. Azt hiszem, természetes hogy vannak vitáink, és valahol talán jó is. Azért, mert így egyértelmű lehet a városlakók előtt, hogy a közgyűlési munka nem kifejezetten politikai alapon történik, hanem a város, a lakók érdekeit próbáljuk megjeleníteni, s ezek az érdek- különbségek okozzák a feszültségeket. Azt hiszem, előre látható volt, hogy a koalíción belül kisebb kilengések lehetnek. Erre már a megalakulásakor számítani lehetett. Ezért is volt egyfajta törekvés viszonylag meghatározó többségű koalícióra. Azt hiszem, ezeket előre sejtve történt mindez, ami a működést látva politikai bölcsességre és előrelátásra vall. Nem ideális A vezetésen belüli munka- megosztásnál abból kell kiindulni, hogy az alpolgármesteri feladatkör az előző ciklustól eltérően alakul. Kevesebb önállóságot jelent, mint azelőtt. Koordinatív szerepet kell betöltenie az alpolgármesternek. Ez az eltérés számomra különösebb problémát és gondot nem okoz, hiszen az előző ciklusban én nem voltam alpolgármester. Van egyfajta elvi munka- megosztás a vezetésen belül, ami véleményem szerint sem ideális. A koalíció megkötése idején ez kompromisszum volt. És ilyenkor, amikor feszültséget érzékelnek, valószínűleg azon töprengenek többen: nem volt- e túlzottan nagy a kompromisszum, helyes volt-e megtenni ezt a lépést. A koalíció működésének értékelésénél azonban a már korábbi következtetést vontuk le: ilyen kompromisszumok mellett is tudjuk biztosítani a város működőképességét. M indene megvan, mégis hontalannak érzi magát afóvárosban. Nem egyszer azon kapja magát, hogy ott ácsorog a Nyugati pályaudvar környékén, ismerős arcokra vadászik. De már azt sem tudja biztosan, jó-e, ha valakivel ösz- szefut, vagy sem, mert utána mégjobban égeti a honvágy. Amikor jó két évvel ezelőtt, hirtelen nyugdíjazták, állítólag a cég átszervezése, gazdasági érdekei miatt hónapokig töprengett. Hogyan is lesz ezután. Miután az édesanyja meghalt, egyedül élt. Elég keservesen viselte a magányt, de félt az új környezettől is. Aztán mégis úgy gondolta, csak jobb lesz, ha a lányához költözik a fővárosba, ugyanis rajta kívül senkije sincs. — Kegyetlen érzés ez. Talán ilyen lehet az az állapot, amit tudathasadásnak nevezÜzenet otthonról nek az orvosok. Amikor Pesten vagyok, a lányommal nagyon jól érzem magam, de mivel ő még dolgozik, egész nap egyedül vagyok, és igenigen vágyódom a régi városom, a volt munkatársak, barátok, szomszédok után. Aztán pedig, amikor két-három hónapban egyszer hazalátogatok Nyíregyházára, s az egyik barátnőmnél töltök néhány napot, itt is igen-igen jól érzem magam, valósággal feltöltődöm. Aztán kezdem úgy érezni, hogy valami mégis hiányzik. Az új otthon, a lányom. Igazában a töprengés heteiben, hónapjaiban is számolt ezzel. De attól is félt, miután kézhez kapta az „elbocsátó szép üzenetet”, a nyugdíjazásról szóló hivatalos értesítést, nem tud a négy fal között ittmaradni. Amíg dolgozott nem érezte ennyire a magányt, a lánya is két-három hetenként hazalátogatott. Együtt töltötték a hétvégét. Olykor meg ő ruccant fel Pestre néhány napra. így ki lehetett bírni. De miután nem tartottak igényt a munkájára, megszakadt egy fonal, ami igen fájdalmas. Fölöslegessé vált... —Jól tudom, hogy ezer és ezer embert érint a nyugdíjazás, s nem jelenti az élet befejezését. Mégis az ember életében talán a legnagyobb próbatétel. Ilyenkor inkább a családja közelében szeretne lenni az ember. Ezért döntöttem úgy, hogy a lányomhoz költözöm. Természetesen külön lakásban élek, de itt vagyunk egymástól egy karnyújtásnyira. Csak a régi városom, Nyíregyháza nincs egy karnyújtásnyira. Nemrég a Lehel téri piacon arra lett figyelmes, hogy egy középkorú asszony ismerős, szabolcsi akcentussal kínálja a portékáját. Percekig állt a közelében, hallgatta a szavait, ahogy kínálta a friss gyümölcsöt. Aztán vett tőle néhány kiló körtét, almát. Már éppen fizetni készült, amikor megismerte a gyümölcsárus asszonyt. Az is szaporán pislogni kezdett, amikor nyúlt a pénzért. Szinte egyszerre kiáltottak fel: Maga az? Ennek az özvegyasszonynak adta el a felköltözés előtt az Orosi úton lévő kertjét. Onnan való az alma, a körte, ami a szatyorjában pihen. A saját termését viheti haza, amelynek a fáit ő ültette sok évvel ezelőtt. Már nem érezte magát annyira hontalannak... flUI Á wSk CIA M# m m 1 Ír Második helyen Orémus Kálmán-» y éhány évvel ezelőtt l\J még azon folyt a vi- JL V ta: vajon áru-e a kultúra. A vita aztán gyorsan eldőlt, mert az élet egykettőre bebizonyította, hogy bizony áru az a javából, még ha egyre kevesebben tudják is megfizetni. Ma már ez a kérdés fel sem vetődik, hiszen bármerre nézünk, azt látjuk, hogy a pénztelenségben vergődő művelődési intézmények rendre gazdasági tevékenységgel próbálnak bevételhez jutni. Általában vándor árusoknak, vállalkozásoknak, illetve nagyobb rendezvények házigazdáinak adják ki a helyiségeiket, sorra szűnnek meg az ingyenes szakkörök és tanfolyamok, de még a ruhatár használatáért is pénzt kérnek. Ez önmagában talán még nem is lenne baj. Am mint azt a minap egy, a közművelődésben dolgozó ismerősöm elmondta, most sokszor azok az intézmények kerülnek hátrányos helyzetbe, ahol gazdag program várja az érdeklődőket, amelyek nagyobb közönséget vonzanak. És nem csupán azért, mert itt nyilván többet is költenek. Állítását egy példával is alátámasztotta. Elmondta, hogy nemrég egy vállalkozás szerette volna kibérelni a „ház” nagytermét, ahol néhány hetes kedvezményes vásárt akart rendezni. Ige- nám, de több szakkör is itt tartotta foglalkozásait. Dönteni kellett. A szakköröket szüneteltették, az intézménynek pedig jól jött az egyébként szolid bérleti díj. Persze, megértem én, miként ismerősöm is, hogy a mai gazdasági helyzetben a kultúrára jut a legkevesebb pénz. Miként az is nyilvánvaló, hogy a művelődési intézményeknek is el kell követniük mindent a bevételek növelése érdekében. Még azt sem kétlem, hogy ezek a bevételek épp az újabb programok létrehozását szolgálják. Csupán attól tartok, ha így megy tovább, a kultúra még ezekben a fellegvárakban is a második helyre szorul a pénz mögött. És ez már tragikus lenne. Módi Ferter János rajza Kommentár Választ a pálya Kállai János A zt hiszem, túlzás nélkül mondhatom: az elkövetkező hetek, hónapok bestsellere — legalábbis az iskolákban — a megyei pedagógiai intézet a napokban megjelent pálya- választási tájékoztató füzete lesz. A kiadvány „terítésének" gyorsaságától függ, hogy mikor vehetik kézbe e rendkívül hasznos útmutatót a legilletékesebbek: az általánost 1996-ban befejező nyolcadikosok, az osztályfőnökök, tanárok, s nem utolsó sorban a szülők. Remélhetően nem sokat kell várakozniuk, hiszen a praktikusan, kezelhetőén, áttekinthető módon megszerkesztett könyvecskében hatalmas információtömeget publikáltak a pályaválasztási munkát koordináló illetékesek. Közreadták mindazt, amit Szabolcs-Szatmár-Bereg megye középfokú oktatási intézményeiről — valamennyiről! — tudni kell a megfontolt, elvárhatóan helyes döntés meghozatalához. Mert ha valami manapság komoly fejtörést okozhat a családokon, iskolákon belül, az nem más, minthogy: hová, merre menjen a felcseperedett csitri, a nagyranőtt kamasz, melyik az a középfokú suli, amelyikben legalább a potenciális esélye megadatik a ki- pécézett pályájának „befutásához” szükséges információk megszerzésére. Szándékosan nem firtatom: mire számíthat majd az elhelyezkedés, a munkába állás dolgaiban. Ezt sem rövid, sem hosszabb távon jósolgatni sem igen érdemes. Mi hát a teendő? Hol kereskedjen az emberfia a vágyaival, szakma iránti érdeklődésével, szerzett ismereteivel, tehetségével? A tájékoztató füzet sem „taná- csolgat”; a soron következő szülői értekezletek, fórumok, iskolai nyílt napok funkciója sem lehet más, mint a legszükségesebb információk megadása. Persze nem baj, ha okos szóval, türelmes ráhatásokkal, alapos konzultációkkal nyesegetik a földtől, a realitástól esetenként igencsak elrugaszkodott pályatervek kinövéseit. Mert, jóllehet az irányszámokkal befolyásolt szak- mafeltöltések kora lejárt, még ma is gyakran az érzelmek, a divat, a megálmodott álmok befolyásolják a sorsindításokat. Azaz: választ a pálya, s nem mi „állunk rá” a nekünk legmegfelelőbbre. Páll Géza tárcája
