Kelet-Magyarország, 1995. október (52. évfolyam, 232-256. szám)

1995-10-04 / 234. szám

1995. október 4., szerda HATTER Csillagos lobogó az udvaron Képzés amerikai segítséggel • Kisvárdának többes haszon • Hopkins úr elemez Gadsden úr (középenj az üzemben a gyártási folyamatokkal, a gyakorlati képzés­sel ismerkedik A szerző felvétele Nábrádi Lajos Kisvárda (KM) — Feszült várakozás előzi meg a magas rangú diplomata érkezését. A Tungsram Rt. kisvárdai gyárának emeleti ablakából az eget kémleljük. A látoga­tó, az Amerikai Egyesült Ál­lamok budapesti nagyköve­tének első helyettese ugyanis helikopterrel érkezik. Tájé­kozódni jön, de közvetve dollárt is hoz a diplomata- táskájában. Az emeleti tanteremben a két hete még munkanélküli asszo­nyok az előadóra figyelnek, de ők is várják a kopogást az aj­tón, nem láttak még színes bő­rű diplomatát. Várják azokat, akiknek nagyban köszönhető leendő állásuk. Munkahelyteremtés Jó megjelenésű, barátságos ember James I. Gadsden, az Amerikai Egyesült Államok budapesti nagykövetének első helyettese, aki az amerikai szakemberek küldöttségét ve­zeti. Rövid idő alatt sok fonto­sat megtudunk tőle. Sorolja, hogy az amerikai kormány je­lentős összegekkel segíti Ma­gyarország felzárkóztatását. A munkahelyteremtéshez, az át­képzéshez is hozzájárulnak. Ennek a kisvárdaiak közvetle­nül is hasznát veszik. Öröm­mel halljuk, hogy a nagykö­vetség szervezésében október közepén egy nemzetközi bank szakemberei megyénkbe ér­keznek, s konkrét segítséget ajánlanak fel vállalkozóknak, kisvállalkozóknak, sőt polgár- mesteri hivataloknak is. Ha szétnézünk, a kisvárdai fényforrásgyár területén, sok csillagos amerikai zászlót, an­gol nyelvű feliratokat látha­tunk. Ez természetes, hiszen a gyár amerikai érdekeltségű. Szemmel látható, hogy ennek örülnek az amerikaiak. Azt meg pláne örömmel fogadják, hogy Ágoston László, a gyár főmérnöke angol nyelven szó­lal meg, aki ismerteti a gyár két évtizedes történetét. A ve­títő segítségével táblázatok, grafikonok jelennek meg a vásznon, láthatóvá, felfogha- tóvá válik a magas termelé­kenység, a jó minőség. A ta­nácsterem sarkában egy aszta­lon kiállították a gyár szemre is tetszetős termékeit. A diplo­mata érdeklődéssel ^ figyeli ezeket a termékeket. Ágoston Lászlótól azt is megtudhatja, hogy a kisvárdai gyár termé­keinek 30 százalékát Ameri­kába exportálják. Jók a feltételek Részben angolul, részben ma­gyarul kapunk tájékoztatót Orosi Józsefnétól, a gyár hu­mánerőforrás vezetőjétől. Ma­gyarázza: az amerikai küldött­ség látogatásának egyik oka a két hete elkezdődött képzés. Húszán a tanteremben elméle­ti képzésben vesznek részt, húszán lent az üzemben a fényforrásgyártás gyakorlati fogásaival ismerkednek. Hangsúlyozza: az amerikai módszerrel gyors és hatékony az oktatás. A hallgatók három hónap alatt sajátítják el a tud­nivalókat. Százhatvan órát el­méleti, 80 órát gyakorlati kép­zésre irányoztak elő. Azt is megtudjuk, hogy az oktatók főleg a gyár szakemberei kö­zül kerülnek ki, de segít a nyíregyházi képző központ is. A Nyíregyházi Regionális Munkaerő-fejlesztő és Képző Központ igazgatója, Várkonyi István, akitől megtudjuk, a negyven munkanélküli képzé­sének költségeit nagyobb rész­ben az Amerikai Munkaügyi Minisztérium, kisebb részben a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Munkaügyi Központ fizeti. A negyven hallgatót száznegyven munkanélküli közül válogatták ki. Az igaz­gató az amerikaiak segítő készségére tereli a figyelmet, amikor azt mondja: a tanfo­lyam megszervezését, elindí­tását az amerikaiak kezdemé­nyezték a nyíregyházi képző központban. Dr. Stanley E. Hopkins, a washingtoni Munkaügyi Mi­nisztérium tanácsadója itt van a helyszínen, ellenőrzi és segí­ti a tanfolyam lebonyolítását. Mint mondja, minisztériumá­nak anyagi és szakmai segítsé­ge hármas haszonnal járhat. Csökken a munkanélküliség a térségben, kevesebb segélyt kell kifizetni az önkormányza­toknak, a gyár pedig rövid idő alatt kiképzett, minőségi mun­kára alkalmas dolgozókat kap. A tanácsadó úgy látja, hogy a gyárban a képzésnek jól meg­teremtették a személyi és tech­nikai feltételeit. Hopkins úr még megemlíti, hogy az üzemben az elmúlt napokban 26 munkafolyamatot elemzés­nek vetett alá. Tapasztalatai­nak a gyár hasznát veheti a képzésben, később a gyakor­latban is. Fontos gazdasági informáci­ót tudunk meg Szarvadi Antal­tól, a gyár projekt menedzse­rétől. Nevezetesen azt: a negy­ven dolgozót úgy képezik ki, hogy univerzálisak legyenek. Vagyis üzemi érdekből átcso­portosíthatják őket több mun­katerületre. A képzés tapaszta­latait pedig jól megjegyzik, s később ha igény, illetve szük­ség lesz rá, akkor külső segít­ség nélkül, a gyár magának szervez hasonló képző tanfo­lyamot. Kéziné öröme A képzésben résztvevők meg­szólaltatása nélkül nem lenne teljes a kép. A tanteremben ta­lálomra szólítjuk meg Kézi Ti- bornét, aki roppant örül a tan­folyamnak. Sorolja, hogy munkanélküli volt, férje keve­set keres és gondoskodniuk kell a két kiskorú gyermekük­ről. A tanuló idő alatt havonta 9 ezer forintot vihet haza, az­után majd jóval többet. Lent az üzemcsarnokban az egyik modem gépnél kreol bőrű, fia­tal lány gyakorol. O Balogh Ibolya. Néhány szót váltunk vele és máris kiderül: neki nincs múltja, pályakezdő mun­kanélküli. Ez az első munka­helye. Reméli, hogy itt alapoz­za meg a jövőjét. Fejlesztés — vitával Nyíregyháza (KM - Ny. Zs.) — Nyilvános szakértői vitaso­rozatot indít a Megyei Fejlesz-, tési Ügynökség október első hetétől szerdánként 16.30 órá­tól amolyan szakmai klub for­májában nyújt tárgyalási lehe­tőséget mindazoknak, akik a készülő megyei fejlesztési koncepciót további ötletekkel, javaslatokkal szeretnék gazda­gítani. Az első találkozóra ok­tóber 4-én kerül sor az ügy­nökség épületében, ahol a vál­lalkozások működési feltétele­inek javítása, versenyképessé­gük erősítése szerepel napi­renden. Az első alkalom után heti rendszerességgel találkoz­nak majd az érintettek és az ér­deklődők, a vitasorozat eddig rögzített témái sorrendben a következők: az élelmiszergaz­daság integrált fejlesztése; a humán erőforrás tudás- és készségszintjének fejlesztése; a megye külső megítélésének, arculatának javítása valamint külső befektetők térségbe von­zása; a gazdaságfejlesztés és az életminőség fizikai javítá­sa; speciális csoportok helyze­tének javítása; a gazdasági­társadalmi szempontból elma­radott mikrorégiók fejlesztése. A vitasorozat igény szerint folytatható. Kovács Éva-T» -w- em az MSZP, s ben- l\/ ne Horn Gyula vere- JL Y ségéről, sokkal in­kább győzelméről van szó— jelentette ki a napokban a szocialisták választmányá­nak elnöke egy Nyíregyhá­zán tartott sajtóbeszélgeté­sen akkor, amikor a koalíci­ós vita lezárásáról faggat­ták. Mint tudjuk, az MSZP- SZDSZ közös kormányzás fennmaradt, mert a minisz­terelnök nem hozta meg azo­kat a döntéseket, amelyek a vitát immár ki tudja hányad­szor kiváltották, s amelyeket korábban szeretett volna. A vitatkozók abban állapodtak meg, félreteszik az ellentéte­ket, ha úgy tetszik, jegelik a gondokat, mert mint mond­ták, vannak az ország életé­ben előbbrevalók is a koalí­ciós egyezkedésnél. Jó reggelt kívánunk! Örülünk, hogy végre éb­resztőt fújt valaki. Legfőbb ideje volt. Mint a nagyobbik kormányzó párt egyik pro­minens képviselője nyilat­kozta: a jegelésnek köszön­hetően mód nyílik arra, hogy elkezdődjön az érdemi munka olyan ügyekben, mint az ország gazdasága, költségvetése, szociális biz­tonságának megteremtése, vagy éppen a privatizáció. A sor tetszés szerint folytat­ható, mert munka, az aztán van bőven! Ha az embernek kedve lenne tréfálni, azt is mondhatná, sokkal több, mint, az időhúzás, szócsép- lés volt. Az ország várta a vita a lezárását. Várta bizony, hogyne várta volna! Amíg ugyanis egymással vannak elfoglalva a felek, addig a lényeges dolgok nemigen haladnak előre. Nem mond­ható persze, hogy a koalíci­ós megállapodás az ország sorsát tekintve nem lenne lényeges. Lényeges, de ta­lán mégsem annyira, aho­gyan némelyek hiszik. Szá­mukra lenne aktuális a fel­ismerés: nem az ország van a koalícióért, sokkal inkább a koalíció az országért. Jó lenne eme igazságot szem előtt tartani, míg jege- lést színlelve az egész or­szágot jégre nem viszik... Kulcsár Attila tárcája C égünk nemrégen ala­kult. A dolgozók a szétesett vagy felszá­molt nagyvállalatoktól kerül­tek hozzánk. Természetesen csak a húzósokat vettük fel, akikre nem kell rádolgozni, akik ha szükséges, hajlandók túlórázni látástól mikulásig, ahogy ezt egy új, feltörekvő vállalkozás megkívánja. Per­sze, hogy a dolgozók java­részt középkorúak, jól kép­zett, nagy munkabírású em­berek, akikfogékonyak az új­ra, szeretik a szakmájukat és a pénzt is. Ezek nem isznak, nem dohányoznak, nem kell folyton a sarkukban lenni a főnöknek. Régi munkahelye­ikről, csak a feketekávé-ivás szokását és a munkahelyi szex káros szenvedélyét hozták magukkal. Itt aztán, mindenki min­denkivel... Az ügyvezető nő már az első héten szemet ve­tett a háromgyermekes gép­kocsivezetőre. Kiszálláskor már a második kanyarban rácsúsztatta kezét a sofőr combjára, hogy de sporto­san vezet, Lajos. A tárgyalá­sok után hazafelé már meg­álltak a Kiskacsában vacso­rázni, és utána felmentek a panzióba egy kis időre... A gazdasági igazgató meg a termelésin dolgozó bögyös Munkahelyi szex Buzásinéval kezdett ki. An­nak is három gyereke van, de ez nem akadályozta meg őt abban, hogy amikor együtt elmentek egy termék- bemutatóra, ne egy szállodai szobában töltsék el az éjsza­kát és csak másnap jöjjenek haza. Mindenki úgy tesz, mintha semmit sem tudna, ne szólj szám, nem fáj fejem. Persze a rossz példa ragadós. Cso­da-e, hogy ebben a szabados miliőben a beosztottak sem élnek szerzetesi életet. A Fő­nök meg úgy van vele, hogy amíg nem megy a munka ro­vására, hadd csinálják. És nem megy. Ezek a kol­légák, a munka végét is meg­fogják. Ha kell, akár éjfélig is túlóráznak. Szombat, va­sárnap is bejönnek dolgozni, ha közeleg a határidő. Olyankor persze előfordult már, hogy amikor kiment a teakonyhára szusszanni egyet az üzletkötő Mancika, a külkeres osztályvezető utá­na sietett és hátulról meg­lepte... És aztán ott vannak a név­napok. Természetesen össze­vontan, és csakis a hétvége­ken engedélyezi a főnök, este tíz óra után. Addig megy a meló. Ilyenkor pezsgőt is bontanak és néha tánc is ki­alakul. A kötetlen hangulat­ban úgy éjfél felé hol a gép­írónő zárkózik be a munka­ügyissel, hogy a karbantar­tó-portás a személyzetis SZTK-ügyintézővel. Egyetlen pozitívum van az egészben, hogy ezek nem ér­dekkapcsolatok. Nem azért fekszik le valaki a főnökkel, hogy megemelje a fizetését, vagy a kalapjáti vagy hogy előléptessék. Úgy látszik ezek személyes vonzódások, kölcsönös szimpátiák, vagy csak egyszerű megkíváná- sok. És nincs botrány. Nem járnak síró feleségek, késsel hadonászó férjek a főnök­höz, hogy csináljon valamit. Nincsenek névtelen levelek, mószerolások, áthelyezések, folyosói pletykák. A szak- szervezet nem avatkozik be. Hja, ez már nem egy régi nagyvállalat, nem többszáz­fős munkahelyi dzsungel. Nem szól az már bele sem­mibe. Az sem érdekli, hogy a cégnek összesen két dolgo­zója van: a nejem meg én... Lottóőrület Ferter János rajza imOlll liieillav Ä&WftWWKSSSSK8£S£9Ä55SRS8SSSSSSSWBfiMflÄßafiÄfi8888ÄBSSÄiÄfiÄiÄi4SSSÄM9Äi Máthé Csaba y y ol a gabona, komám­i—i asszony? című népi J, JL játék kezdődött a szaktárca, a gabonatanács, a felvásárlók és a kereske­dők között. A földművelésü­gyi minisztérium pontos számadatokkal rukkolt elő a megtermelt gabonáról és a már kiszállított exportról, amit enyhén szólva a játék többi résztvevője fejcsóvál­vafogadott. Szerintük jelen­leg Magyarországon kis el­téréssel senki fiem tudja meghatározni, mennyi ga­bona termett. És ilyenkor jö­het a költői kérdés: szó­val most van elég gabona, vagy mindet kisöpörték ex­portra? A gabona exportálása az a tipikus helyzet, amikor a szaktárca fáziskéséssel pró­bál beleavatkozni a folya­matba. Előbb nagylelkűen nyújtja az exporthoz a dotá­ciót, amiről több mint egy hónapja megmondták a szakemberek, felesleges, mert a világpiaci árak nö­vekedése miatt annyira fel­szökkent a gabona ára, hogy plusz állami mankó nélkül is eladható. Persze, hogy mindenki gabonát akart exportálni és csak ke­Helyes utat találni vesen, elsősorban a feldol­gozók gondoltak a lisztellá­tásra, arra, hogy partnerei­ket, a pékeket, a sütödéket ellássák alapanyaggal. A többieket mindez hidegen hagyja. Amikor az a gondolat el­kezdett érlelődni az FM- ben, hogy esetleg nem ma­rad kenyérnek való alap­anyag idehaza, mert min­det, még a vetőmagnak szánt mennyiséget is kigór­ják külföldre, hagytak még pár hét kifutást, majd beje­lentették, visszavonják az exporttámogatást. Valljuk be, már nagyon régen ildo­mos lett volna. Szinte ha­sonlatos volt a helyzet a rozsnál, csak éppen fordí­tott előjellel. Mire a szak­tárca beleavatkozott a rozs­ügybe, már réges-régen nem volt rozsügy, hiszen az állami felvásárlási kosárba a maximum mennyiség tö­redéke érkezett be. Akkorra pedig a termelők, felvásár­lók csak legyintettek az ál­lamilag garantált árra, hi­szen egy csapásra megin­dult a kereslet. Ügyek, mondhatjuk, ame­lyek mindig akadnak, csak a levezénylésük késik, vagy elsietett. Egyszer azért csak sikerül megtalálni a helyes utat. AlézőDovtt ____________________^ ________ Jégre téve

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents