Kelet-Magyarország, 1995. október (52. évfolyam, 232-256. szám)
1995-10-30 / 255. szám
1995. október 30., hétfő HÁTTÉR A gázzá változott gázvagyon Kétszer adta (volna) el a gázátadót Balkány első embere • Megbízottat küldött A gázberuházás nem csak előny, gondok forrása is lehet... Szűcs Róbert illusztrációja Kováts Dénes Nyírlugos (KM) — Az egyszer már eladott gázátadóállomást mégegyszer eladatta volna dr. Kun Bertalan, Balkány polgármestere, aki bizonyos jelek szerint nem kíván szóba állni polgármester-társaival. Ezért utóbbiak a MÓL Rt.-hez fordultak, hogy a cég függessze fel a gázátadó vételárának kifizetését, ne folyósítsa Balkány- nak az összeget. Hét település, Balkány, Nyíradony, Nyíracsád, Nyírmihálydi, Nyírgelse, Nyírlugos és Szakoly képviselői jöttek össze a legutóbbi találkozóra, amin a fura ügylet tisztázása lett volna a cél. A legtöbb települést a polgár- mester képviselte, de éppen a legfontosabb személy, a bal- kányi hiányzott, ő csupán megbízottját küldte el. Korábban eladta Napjaink privatizációs folyamata, s az önkormányzatok pénztelensége vetette fel korábban a gondolatot: célszerű lenne értékesíteni az önkormányzatok gázvagyonát, ebbe a körbe tartozik a balkányi átadó is, ahonnan több települést látnak el. A megbeszélések során odáig jutottak, hogy az érintett települések vezetői — így Balkány polgármestere is! — együttes akarattal 1995. szeptemberében felhatalmazták Hovánszki Györgyöt, a nyírlugosi polgármestert, hogy járjon el ügyükben a MOL-nál, tájékozódjon az adás-vétel lehetőségéről és feltételeiről. Hovánszkit akkor érte nagy meglepetés, amikor a részvénytársaság képviselője közölte: három évvel ezelőtt már létrejött a szerződés, Kun Bertalan eladta a gázátadót a MÓL jogelődjének, a Gáz- és Olajszállító Vállalatnak 27,3 millió forintért, melyet a GOV 20 év alatt, negyedéves utalásokkal fizet ki! Egyúttal azt is kijelentette: amennyiben az érintett települések úgy döntenek, semmisnek tekintik a szerződést, a cég nyolc év alatt kifizeti számukra a vételárat, vagy készpénzben, egy összegben annak 51,6 százalékát. El lehet képzelni a polgár- mesterek megrökönyödését, amikor meghallották a hírt, hiszen balkányi kollégájuk az eladás tényét velük nem közölte, sőt, ő maga is a felhatalmazok között volt. Próbáltak egyeztetni vele, de á korábbi megbeszélésre nem ment el, s nem válaszolt arra a felkérésre sem, hogy ő jelöljön meg egy időpontot a polgármesterek találkozójára. Egyoldalúan Az ügy több ok miatt is furcsa — háborognak a polgármesterek. Egyrészt a gázátadó létesítéséhez más települések is hozzájárultak, másrészt a bekerülési költség fele állami támogatás volt az Állami Fejlesztési Intézet révén. Ebből is az következik tehát, hogy Kun Bertalan önállóan nem cselekedhetett volna. De megtette, majd aláírta a felhatalmazást... Ahelyett, hogy tájékoztatta volna a kollégákat: fölösleges tárgyalni a dologról! Ráadásul — bár ugye tulajdonostársai is vannnak — három éve csak a balkányi kasszába folyik be a pénz, a társak tudta és részesedése nélkül. Ezért született meg állásfoglalásuk, hogy érdekeiket érvényesíteni tudják. Az önkormányzatok képviselői azzal a kéréssel fordulnak a GOV jogutódjához, a MÓL Rt.-hez, hogy az együttműködési (adás-vételi) szerződés mellékletében meghatározott vételár törlesztési összegek folyósítását további intézkedésig, vagy közös megállapodás létrejöttéig függessze fel. Ezt azért is kérik, mert egy korábbi megállapodás eleve kizáija a gázátadó-állomás egyoldalú értékesítését. — Az ügy nem olyan egyszerű, mint ahogy beállítják — fogadott Kun Bertalan, aki szerint a legnagyobb terhet Balkány vállalta, gyakorlatilag települése vitte el a balhét, mert a többi érdekében vállalta a nagyobb átadó építését. — Nem eladtam a GOV- nak, ez a szerződés aktiválás volt, 20 éven keresztül használati díjat fizet a cég, illetve a jogutódja (MÓL) az átadóért, azaz gyakorlatilag bérbe veszi, a tulajdonjog megmarad. Egyébirányú elfoglaltságaimat már nem tudtam lemondani, ezért küldtem a szakembert a tárgyalásra, hisz azért vannak a szakemberek. Tőlem nem kérték a találkozót, nem vagyok az a fazon, aki elbújik a többiek elől. (A felkérést, hogy ő határozzon meg időpontot, írásban küldték el neki! A szerző.) Úgyhogy nem tartom különösnek, hogy az eladásról akartunk most tárgyalni. — Az ÁFI összesen 15 millió forintos területfejlesztési támogatást adott Nyírgelsé- nek, Nyíracsádnak, Nyírmi- hálydinak és Nyírlugosnak — utóbbi gesztorságában —, de ebből csak bő 9 milliót kaptunk meg, a többivel még mindig tartoznak. (Acsád és Lugos átutalta a pénzt.) Amíg a többiek nem fizetnek, ezt nem kapjuk meg, addig nincs miről tárgyalni, utána beszélhetünk a részesedésről, a vagyonfelosztásról. Furcsának tartom, hogy éppen azok háborognak, akiken Balkány csak segített, hisz így részesülhettek a gáz előnyeiből. A levelezés és az esetleges pereskedés sem érdekel különösebben, úgy gondolom, nemcsak az előnyökből kellene részt követelnie a többieknek, hanem a terhekből is. A szakolyiak sem nagyon panaszkodhatnak, hiszen kerülő úton Nyírgelse is átutalt nekik egymilliót. Az áldozat Kun Bertalan szerint tehát települése az áldozat, a terheket vállaló, így a többieknek nincs miért protestálnia. Igaz, a dokumentumokban az áll: átadta (eladta) a gázátadót a GOV- nak meghatározott összegért, a szerződésmódosításon 1992. szeptember 4-i dátum van. Novemberben írták viszont alá az érintett önkormányzatok vezetői (így Kun is) azt a jegyzőkönyvet. amiben a 15 milliós ÁFI-támogatás továbbuta- lásáról határoztak. Tehát már azt követően, hogy Kun a GOV-val aláírta az átadási (eladási) szerződést a többiek tudta nélkül... Ha ezt tudják a polgármesterek, vajon aláírják az ÄFI-s pénzről szóló jegyzőkönyvet? ^ zomorúak a temetők, V meg egyszerre szépek kJ is ilyenkor. Beburkolja a kegyelet, s az emlékezések összegyűlnek, egy egész évre valók. Van mit leróni a lobogó gyertyák fényénél. Tetézi a természet elmúlása is ezt a szomorúságot a bőségesen lehulló levéllel. Friss fenyőágakat kapnak a hantok, a lassan tért hódító hivalkodó kriptákban nyugvók. Gondolunk-e a mártírokra, a kivégzettekre, vagy csak úgy a meggyilkoltakra, melyeket demokráciánk oly szép számmal produkál? Persze hogy gondolunk. Áldozatokat mindig hozott a nemzet, s naponta meghozza most is. Ahogy a költő írja: „Temetőkert, fejfák és sírok, / ne figyelj rám. hallgatag sírok, I szabad leszek, akár a lélek, / Gyertyák lobogó gyertyám érted éghet...” Ég a gyertya, meglobbanó lángja emlékeztet arra akiért ég, s a krizantémok. E percekben nem gondolunk arra, hogy mennyi gonddal, ve- sződséggel jár egy temetés. És persze bosszúsággal. Hozzátartozók tudnának mesélni arról, hogy milyen cirkuszos temetések vannak, s nem az elhunytat csúfolják meg vele, hanem a hozzátartozókat, alkalmasint a kegyeleti érzést is megszentségte- lenítve. Az árakról már nem is beszélve. Mert tarifák vannak mindenütt és mindenkinek. Belépti díjak, melyeket leszurkolva juthat el az ember ama kis földdarabhoz, amelyben sokan a mindenséget őrzik, egy világot, aki megszépítette földi létüket. A virágokat eddig is ellopták. Mintha valakik csak arra lesnének, hogy valaki odategye a gerberát, pár szál rózsát, a frissen ültetett krizantémokat, kinek mi jut, s már viszi is. Miért kell hát fizetni? Ezután fülön csípik a temetőtolvajokat, vagy gondozottab- bak az utak, a környék, nemzetünk nagy halottjainak a sírjai, akiknek esetleg nincsenek hozzátartozóik, s valakiknek gondozni kell. Mert ezt diktálja a lelkiismeretünk. Jut-e ebből arra is? Már sejtem: a csendet kell megfizetni, az áhítatot. Hogy szokja az ember, ha kimegy. Hogy elbeszélgethessen azzal, aki már nem szól vissza, csak cséndes meghallgató, s tanácsot sem tud adni annak, akit itthagyott. Gyanítom, hogy ezentúl még kevesebben látogatják a temetődet. Mert nem elsősorban a fiatalok mennek oda, hanem az idősebbek, az özvegyek, árvák, akiknek eleve kevesebb jut mindenre. Olyan ez, mint a gazdaság. Kisrófolni minden forintot ahonnan csak lehet. Vajon ki, vagy mi gazdagul a temetőben gyűjtött forintokból? Valószínűleg senki, csak elhint néhány újabb keserűséget, s beszúr egy tüskét azoknak a szívébe, akiknek a legtöbb van benne... L obognak a gyertyák, 'szépek. Fenyőfaág koszorúk, s töméntelen virág. Mert az ember ápolja emlékeit, csalódásait és keserveit, s valami megmagyarázhatatlan érzést hurcol magában, mely hidat épít múlt, jelen és jövő között. Maghasadás Balogh József A lszik a széken a kabát, Szumyadozik a szakadás, Máma már nem hasad tovább... mondhatják, mondhatták ma reggel Pakson az atomerőmű dolgozói, miután úgy határoztak: megtartják a kétórás figyelmeztető sztrájkot. Ezzel is nyomatékot kívánnak adni bérkövetelésük komolyságának, de minden bizonnyal ott lebeg fölöttük a.közelgőprivatizáció miatti bizonytalanság érzése is. Tulajdonképpen először mint laikus azon töprengtem, mit ér, ha az erőmű dolgozói sztárjkolnak, mit zavarja ez a maghasadást, aztán tőlem kevésbé laikustól megtudtam: a paksi egy grafittal működő erőmű, ami elnyeli a neutronokat, vagyis lassítható, s meg is állítható a maghasadás. De vajon megállítható-e az a sztárjkhullám, ami már körvonalazódik előttünk? Hallottuk, amint a pedagógusszakszervezet bejelentette: sztrájkolni kíván, tudjuk, erre készülnek a vasutasok, az energiaipar dolgozói közül most csak a paksiak állították le a szolgáltatást, de a többiek is készülnek, sajnos számítani lehet a rendőrök, a tűzoltók munkabeszüntetésére is. Lehet, hogy a sztrájkok szokatlansága okán, de az ember eltöpreng, vajon vé- gigondoltuk-e: kinek is hasznos, ha leáll a munka, mennyi kár származik csak egy egynapos mozdonyvezetői sztrájk nyomán, milyen következményei lehetnének annak, ha a rendőrök nem a szolgálati helyükön, hanem valamelyik nagy téren állnának? Nyilvánvalóan igen, eltöprengünk ezen, ám a logikus végkövetkeztetéseknél is nagyobb úr a muszály. Az a kényszerítő eszköz, hogy már nincs miből fizetni a fűtést, a világítást, s lassan nem csak ruhára nem telik, gógyszerre, kenyérre sincs elég. Ezért kellene nemcsak a sztrájkra készülődőknek töprengeni, hanem azoknak is, akik csak a szigorításokban, a terhek növelésében látják a kiutat. A magas C Ferter János rajza Betevő törvényeink wwMttHMWHMMH-iMMHmm'HWHmMHMMMMMwmmattM« Galambos Béla A parlament kivételes eljárásban tárgyalt, s fogadott el több, az éle Imi szer-gazdaságot alapjaiban érintő, ám végső soron élelmiszer-fogyasztókként valamennyiünk szá- márafontos törvényjavaslatot. Mindegyik szakmai törvény szoros összhangban van egymással, hiszen a takarmányozásról, vagy az állategészségügyről szóló ugyanúgy fontos szerepet játszik a haszonállatok tenyésztésén, az állati termék elállításon keresztül a minőségi élelmiszerek előállításában, mint az élelmiszer- törvény. Nem hiába érlelődött évekig, elsősorban német megfelelőjének hatására, az élelmiszertörvény. Immár megfelel az Európai Unió előírásainak, s mint ilyen, fellép a feketekereskedelem ellen, ugyanakkor súlypontosan foglalkozik a fogyasztók érdekeivel, így az élelmiszerek csomagolásával. Elősegíti majd, hogy hazai élelmiszereink—persze sok-sok erőfeszítés és következetes ellenőrzés bevezetése után — megfeleljenek az európai normáknak. Az mindenképp nagy érdeme az élelmiszerelőállítást, forgalmazást a tápláléklánc piramisának csúcsán álló emberek érdekében szabályozó élelmiszer- törvénynek, hogy vele megteremtődött az élelmiszer- gazdaság továbbfejlődésének szakmailag megalapozott jogi alapja. Különösen fontos változás, hogy a korábban ezen a téren érvényes jogi előírásokkal szemben, amelyek a nagy állami vállalatok érdekeit tartották szem előtt, ezúttal már a fogyasztók szempontjai kerültek előtérbe. A hazai élelmiszeripari termékek minősége, mint mindannyian tapasztalhatjuk, jelentős részben még nem megfelelő. A javuláshoz azonban hozzájárulhat az új élelmiszertörvény is, amely végső soron kettős célt szolgál. Hozzájárul a minőségi élelmiszer-termelés kialakításához és ezt közelíti annak az európai piacnak a normáihoz, amely hamarosan nem csupán saját felségterületéről tilthatja ki a neki nem megfelelő élelmiszereket, de harmadik piacokról is ádáz ellenfélként szorítja majd ki azokat, akik alacsonyabb minőséget kínálnak. BP k i -ht i* j #Xs 1 i | s.fl|
