Kelet-Magyarország, 1995. október (52. évfolyam, 232-256. szám)
1995-10-28 / 254. szám
magánvélemény Halottaink ma sem tudom legyűrni a könnyeket... Mindenszentek, halottak napja közeleg. Ünnep ez is, de szomorú ünnep. Azokra emlékezünk ilyenkor, akik bár gondolatban naponta itt vannak velünk, sajnos, már nincsenek közöttünk... Lélekben akár minden órában együtt lehetünk, a komor valóság attól még tény marad: elveszítettük őket, még akkor is, ha fontosak, netán a legfontosabbak voltak nekünk. Ezekben a napokban kimegyünk a temetőbe, kivisszük a virágokat, meggyújtjuk a gyertyákat, s emlékezünk. Eszünkbe jut egy csomó dolog. Emlékek, közöttük jók is, rosszak is. Igaz, az utóbbiak a gyertyafényben nem annyira láthatóbbak, sokkal inkább enyhébbek, halványabbak lesznek. Kicsit a rosszak is megszépülnek, s megbocsátjuk, de legalábbis megértjük vagy csak megmagyarázzuk az egykor oly súlyosnak tartott bűnöket. Állunk a virágokkal, s a legtöbben nem csak halottainkat, kicsit magunkat is sajnáljuk, siratjuk. Talán a hibákért, amelyeket az örökre távozó ellen éltében vétettünk, talán azokért a mulasztásokért, amelyeket immár sohasem pótolhatunk. Gondolatokért, melyekkel kimondatlanul is megbántottuk őket, s tettekért, melyekkel akarva, vagy akaratlanul bánatot okoztunk nekik. Milyen kár, hogy többnyire csak ilyenkor vagyunk ennyire megbocsá- tóak, és sokan csak a sír mellett kérünk bocsánatot! Mennyivel jobb, mennyivel szerencsésebb lenne, ha éltében hallanának több jó szót mindnyájunktól szeretteink! Ha mindig kimondanánk, amit érzünk, s nem hordoznánk a lelkűnkben kőnehéz súlyokat. Ha tudnánk őszintén beszélni, kibeszélni közös bajainkat, tisztázni vélt vagy valós sérelmeket, egyértelművé tenni a félreértéseket, s elfogadni, hogy az életben maga az élet a legfontosabb, s amíg élünk, addig a legrosszabb dolgokon is javíthatunk, s csak a visszafordíthatatlanig hibázhatunk és korrigálhatunk... Nem könnyű ez persze, mert naponta látjuk, halljuk és tapasztaljuk, milyen zaklatott a világ, naponta új helyeken lobbannak fel a háborús rő- zsetüzek, a durvaság, az erőszak mindegyre népszerűbb. Mégis, a temetőből hazafelé tartva idézzük magunknak a jól ismert sorokat: Úgy dolgozz, mintha örökké élnél, s úgy szeress, mintha már holnap meghalnál. Mert egyikünk se tudja, melyik nap az a holnap... Kovács Éva Szükségünk van a kultúrára Nagyon fontos, hogy az emberek ne érezzék magukat távol a világtól AKTUÁLIS INTERJÚNK Balogh Gyula már csak születési helyként emlegeti a Békés megyei nagyközséget, Zsa- dányt, mert az élete, a gondjai és az örömei végképpen ehhez a megyéhez kötik. Sikeres vállalkozó, eredményes polgármester, a rpegyei közélet aktív résztvevője. Mindig a kereskedelmi pályán mozgott, ijyen a végzettsége. Dolgozott az Áfésznál, termelőszövetkezetben, nagykereskedelmi cégeknél. A magánpályája 1989-ben, az első magyar vállalat megbukásával kezdődött. Ebben az esztendőben jelentett csődöt a TSZKER. □ Ha a mostani helyzetéből indulunk ki, láthatóan nem esett kétségbe... — Ekkor jöttek divatba a kft.-k és a betéti társaságok. Úgy döntöttünk a feleségemmel, hogy ha mások is bele mernek vágni a dologba, mi is megpróbálhatjuk. így került arra sor, hogy bejegyeztettük a Vajai Zöldség-Gyümölcs Kft.-t. Épnek vagyok most egyszemélyes tulajdonosa. □ Mitől lett sikeres a kft.? — Jó volt az irány megválasztása. Abból indultunk ki, hogy ha tízmilliós forgalmat bonyolítunk le, ennek lehet kétmilliós nyereség tartalma. Ez elegendő ahhoz, hogy a család megéljen. Nem így történt. Százhar- minchét-milliós forgalmat csináltunk az első esztendőben! A pénzt visszaforgattuk a vállalkozásba. Újra és újra fejlesztettünk, így tudtam megvásárolni a nyírlugosi állami gazdaságot, és 1994. október hatodi- kán a volt Vajafruct üzemét. Ebben az esztendőben ^alakítottunk egy aszeptikus vonalat, ami azt jelenti, hogy nemcsak az almát tudjuk feldolgozni, hanem mindenféle zöldséget, gyümölcsöt, amiből egyáltalán levet lehet nyerni. Menet közben kialakult egy stabil üzleti láncolat. Tizenegy ember irányítja a céget. Eddig még senki sem hagyott itt. Amikor a polgármesteri székbe kerültem, nagyon rosszul érintett, mert rá kellett jönnöm, hogy nélkülem is működik a cég. Attól váltunk sikeressé, hogy kiszámítható partnerei lettünk a világnak. Büszke vagyok, hogy az Egyesült Államoktól Ja^ Mindig a feladathoz hoztam az embert, nem emberhez mértem feladatot, yy pánig kereskedünk. A kötelezettségek teljesítésében nem ismerek tréfát. Ennek köszönhetően sokan megkeresnek. Büszke vagyok arra, hogy tudomásom szerint első vagyok a Japánba irányuló kiszállításban. A cégnek ma már több mint kétmilliárdos a forgalma. Az idei esztendő is eredményes lesz, annak ellenére, hogy az idén kifagytak a gyümülcsösök. Ezért nagy importot bonyolítunk le almából Romániából és Mpldáviából. Én nem értek mindenhez. Mindig a feladathoz hoztam az embert és nem emberhez mértem feladatot. Nagyon büszke vagyok arra, hogy *Budapesten van egy külkereskedelmi irodám, amelyben három hölgy dolgozik. Összesen tizenegy nyelven beszélnek. □ A gazdasági sikerek után jött a polgármesteri szék. — 1994-ben a választások előtt többen megkerestek, hogy vállaljam el a polgármesterséget. Jó kapcsolatom volt az emberekkel, úgy gondoltam, nem vagyok esélytelen, de arra nem számítottam, hogy egyetlen nap alatt kettőezer-háromszáz kopogtató cédula összegyűljön. Ekkor már nem volt annyira kétséges a siker. Nem voltam párttag, de a vajai kisgazdák és a Demokrata Fórum tagjainak a támogatását is élveztem. Függetlenként kerültem a polgármesteri székbe. A Gazdakör támogatásával elindultam a megyei választáson. Jakab Ferenc és jómagam bekerültünk a közgyűlésbe. Tanácsnokként a mezőgazdasági problémákkal foglalkozom. Amikor elvállaltam a vajai polgármesterséget megfogadtam — ezt mindenki tudta és tudja a környezetemben —, hogy nem cserélem el semmilyen címért és rangért. Én ennek a népnek tartozom a bizalmáért, ezt a munkát szolgálatnak tekintem. Úgy szeretnék négy év múlva önmagámmal elszámolni, hogy ne érjen az a vád, csak vállalkozóként voltam sikeres. Önmagámnak is, a vajaiaknak is szeretném bebizonyítani, hogy polgármesterként sem vallottam szégyent. □ A rossz nyelvek szerint nem volt véletlen a siker, polgármesterré választásában nagy szerepe volt annak, hogy sok embernek adott már akkor is munkát. — Ez egészen biztosan sokat számított. Ha már rákérdezett, miért ne lennék őszinte? Igenis komoly összefüggés van az ön- kormányzat és a Vajai Zöldség-Gyümölcs Kft. között. Sohasem lett volna Vaján kor- donos uborka, ha ezt a cég nem segíti. Nem tudtuk volna a kerékpárutat, vagy a Vaja és Jánosi közötti összekötő utat átadni, nem lenne szociális otthon, nem lenne lehetőség a gyerekek számára, hogy ingyenesen étkezzenek, ha a kft. havonta nem fizet ki bizonyos számlákat. □ Minden bizonnyal kevesebb volna a gondja, ha nem lenne polgármester. — A falu ideszólított, a nép akaratából lettem Vaján polgármester. Sohasem veszem fel a fizetésemet, a megyei közgyűléstől kapott tiszteletdíjat sem. Mindkettőt az általános iskolának és az óvodának adom. Azért, hogy a gyerekeket ne csak megőrizzék, hanem az oktatás színvonala, tárgyi eszközei fejlődjenek. Sohasem használom az önkormányzat szolgálati autóját. Be kell látnom, hogy a cégnek bizonyos értelemben kárára van, hogy én sokat vagyok távol. □ Önről közismert, hogy szívesen áldoz a kultúrára vállalkozóként is. — A falu fejlődésében benne van az, hogy egy viszonylag erős gazdaság áll mögötte. Ha ez nem így lenne, nem tudnánk felvállalni olyan kulturális rendezvényso- mratnkat, mint amelyek legutóbb is itt zajlottak. Ilyen célra ugyanis az ön- kormányzatnak egy huncut fillérje sincsen. Ugyanolyan szegények vagyunk, mint bárki más. Arra elég a pénzünk, hogy kifizessük a pedagógusok munkabérét, a közvilágítást, az infrastrukturális kiadásokat. Ami marad, abból nem lehet fejlődni. Nagyon sok pályázaton vettünk részt, elég szép eredménnyel. A történelmi hagyományok mélyen gyökereznek a vajai emberek lelkében. Rákóczi többször járt itt. Van egy várkastély, egy múzeum. Most volt harmincéves az alkotóház. Szerveztünk egy rendezvényt, amelyen történészek, írók, költők, műfordítók vettek részt. Előtte néhány nappal hét püspök jelenlétében ökonomikus istentisztelet volt a nagyközségben. Sok olyan alkotás született itt, amely Vaja szellemiségét tükrözi. büszke vagyok arra, hogy a vajai gyerekek megállják a helyüket a különböző versenyeken. Kiemelt szerepet kap a nyelv- oktatás, angolt és németet tanulnak. Los Angelesből érkezett egy nyelvtanár, aki a gyerekeket társalgásra tanítja. Nem vontunk össze osztályokat, mert nem akarjuk, hogy csökkenjen az oktatás színvonala. Mindig odafigyelünk, hogy a gyerekek érdekei nem csorbuljanak. Hamarosan elkészül egy húszfős nyelvi labor. Úgy gondolom, a nagyközség lakói belátták, szükségük van a kultúra jelenlétére. Szükségük van arra, hogy okos, értelmes emberekkel találkozzanak. Szeretnénk a múzeum északi bástyáját felújítani, mert Elek Emil felvétele Nagy István Attila Balogh Gyula .........................................—Az anyagi gyarapodás mindenképpen feltétele az emberek jövőről alkotott képének, yy már harminc éve húzódik az ügye. Ha nem történik valami, akkor tönkremegy az értékes freskó. Azért dolgozunk, hogy ezt megakadályozzuk, de nagyon bonyolult az ügy. CJ Van-e ideje magánemberként arra, hogy a kultúra közelében éljen? — Nagyon kevés az időm, sokat utazom. Technikailag jól felszerelt autóval járok, amelyben CD-lejátszó is van, szívesen hallgatok klasszikus és könnyűzenét is. Évente néhány alkalommal színházba is eljutunk. Sajnos, ennyi marad. Az üzlet, a polgármesteri feladatok, a megyei közgyűlés teendői sok időt elvesznek. Vaján nyugalom van és béke. Jó a köz- biztonság annak ellenére, hogy nagy az átmenő forgalom. A nagyközségben 1995 végére minden igénylőnek telefonja lesz. Ez is része az általánosabb értelemben vett kultúrának. Arra törekszem, hogy az itt élők ne érezzék magukat távol a világtól. Az anyagi gyarapodás mindenképpen feltétele annak, hogy az emberek viszonya a kultúrához egyre gazdagabb tartalmat nyerjen. Személy szerint ezért is teszek meg mindent, hogy minél kevesebb legyen a munkanélküli a nagyközségben. ................■■■■■■■■.........-............................. A gyerekeket ne csak megőrizzék, hanem fejlődjön az oktatás színvonala is. yy
