Kelet-Magyarország, 1995. október (52. évfolyam, 232-256. szám)
1995-10-27 / 253. szám
1995 október 27., péntek HATTER Kerek évforduló a Kert közben Hatvanéves Nyíregyháza első, állami általános iskolája, a Benczúr nevét viselő Kállai János Nyíregyháza (KM) — Születése ezredéves jubileumához közeledik a magyar iskola. Jövőre, amikor országszerte sorjáznak az események, talán fel sem tűnik majd: Nyíregyháza első állami általánosa — szinte észrevétlenül — betöltötte hatvanadik életévét. A Benczúr Gyula nevével jegyzett tanoda — no nem ott, ahol most székel — hat évtizede, 1935. szeptember 1-jén nyitotta meg a kapuit, felvevőn rögvest városunk hírneves festőjének a nevét. A hajdani épület hűlt helyét a buszpályaudvar környékén kereshetjük, a mai sulit — a sokak által egyesnek vagy Kert közinek tituláltat — viszont a Malomkert tájékán. Levéltári adatok A működő, rendeltetésszerűen funkcionáló ház sem épp kamaszkorú: 1968-ban emelték, s bizony ráférne egy alapos felújítás. De ne vágjunk a dolgok elébe, essék szó ráhangolásként az évfordulós előkészületekről! — Idén augusztus 1-jétől vagyok a Benczúr igazgatója — tájékoztat Czomba György. — Nyilvánvaló: nem azzal kezdtem vezetői munkálkodásomat, hogy rögvest a múltat faggassam, van teendő jócskán a mában is. Az iskolatörténet mint megismerendő információtömeg mindig érdekelt. Tudom, sokan a mostani épületünk korához kötik a históriánkat, de Margócsy József tanár úr levéltári kutatásainak köszönhetően bebizonyosodott: a jogelőd intézmény, az a bizonyos állomás környéki, tényleg hatvanéves, és mint állami általános első a megye- székhelyen. Ez magyarázat arra is, hogy 1948 után, amikor sorszámot kaptak az iskolák, ez lett az egyessel jelölt. Rajta ragadt, csakúgy mint később a Kert közi nőmén. □ Egy kicsit még a múltnál időzve: a levéltári nyomokon kívül milyen dokumentumokkal. relikviákkal tudják fél évik volt kazánházban vödörrel lehet merni a talajvizet.. századnál hosszabb működésüket bemutatni? — Sajnos, éppen a jubileum előkészítése közben jöttünk rá: nagyon kevés anyag áll a rendelkezésünkre. Készítünk egy kiadványt a históriánkról; ennek az összeállításához kérjük azok segítségét, akik bármilyen régi dokumentum birtokosai. Fényképekre, tablókra, oklevelekre, bizonyítványokra, tankönyvekre gondolok. De bármire, ami a múltidézést megkönnyítheti. Kollégáim nevében is kérem: juttassák el féltve őrzött kincseiket — november végéig — az iskolánkba. Mindenkire számítunk, aki valaha itt tanult, tanított, dolgozott. □ Amikor megpályázta az igazgatói széket, sejtette-e, hogy egy meglehetősen nehéz, tárgyi, működésbeli feltételrendszerű iskolát kell majd irányítania? Lepusztultál!... — Természetesen. Másként a pályázatomat nem tudtam volna elkészíteni. Számoltam a gondokkal, az elhasználódott, állagában leromlott épülettel, az anyagiak szűkös voltával. De amióta élesben mennek a dolgok, be kellett látnom: Nyíregyháza egyik leglepusz- tultabb általános iskolája a miénk. Nem panaszkodni akarok, amikor megállapítom: a felszereltségünk, a taneszközparkunk szegényes. Az épület alsó traktusa a belvizek rongáló erejét mutatja, gombásodik, penészedik; úgy egészségtelen, ahogy van... A kilencszer- tizennyolcas alapterületű tornaszobánk négyszáznyolcvan tanuló (!) testnevelési, sportolási szükségletét kell, hogy kielégítse nap mint nap. Úgy gondolom, ehhez nem kell kommentár... □ A sokat emlegetett intézményi átvilágítás mindezekre nem derített fényt? — Lezajlott a felmérés, de — ha szabad így fogalmaznom — a helyzetünk konstatá- lása történt meg általa. A hátrányos mivoltunk — én így látom — még csak jobban bebe- tonozódott. Nehéz kitömi a szűkös feltételrendszerből. Pedig, ha jók az ismereteim, valamikor a Malomkert elitje tanult ebben az iskolában; a pol- gárosult szemléletű középréteg adta ide a gyerekeit. Q És ma? Hol helyezkedik el a Benczúr a város iskolai nómenklatúrájában ? — Semmivel sem rosszabb iskola, mint a többi. Sőt! Kvalifikált a tantestület, a gyerekek többsége jó képességű; többet és jobbat érdemelnének (érdemelnénk) — a hirdetett esélyegyenlőség jegyében! így, a mostani körülmények függvényében, persze nem tudunk versenyképesek maradni... □ Mire gondol? A tárgyi, működésbeli hátrányok ennyiHarasztosi Pál felvétele re erősen kihatnak az elvárható eredményekre? — Igen. Pontosan erre céloztam. Mi meg kell, hogy vásároljunk olyan szolgáltatásokat, melyek más,jobb kondíciójú iskolákban alanyi jogon illetik meg a diákokat. Két példát említek! Ahhoz, hogy délutánonként angolórákat tarthassunk, külön pénzért kell tanárt fogadni. A számítástechnika oktatásért — házon kívül — szintén fizetünk; számítógépeink ugyanis nincsenek... Teljes felújítás □ A jövőre nézve milyenek a kilátásaik? Megfogalmazta-e már illetékes helyen az aggodalmait? — Az 1996. évi költségvetési tervezet nem hiszem, hogy bármelyik iskolát illetően a juttatások bőségét tartalmazná. Ezt tudomásul véve: mégis szeretném, és ezért mindent el fogok követni, hogy az intézményünk helyzetét az ügyben kompetens fórumokon, bizottságokban tárgyalják újra. Be kell(ene) kerülnünk abba a rekonstrukciós körbe, melyet a jövő esztendőre felvázoltak. Teljes felújítás, ez lenne a megoldás; de a nyílászárók, legalább őket tegyék rendbe, már ez is sokat jelentene... Mint mondottam: megkeresek mindenkit, aki az ügyünkben eljárhat, aki valamit tehet a jobbulásunkért. A holtpontról ki kell lendülnünk. M ég tavaly nyáron történt. A Hortobágy szélén, valahol Hajdúnánás és Balmazújváros környékén táboroztunk. Hor- gászgqttunk, főztünk, heve- résztünk, 5 legfőkébb tüzeltünk, mert annyi volt a szúnyog, mintha csak nem is a magyar pusztán, hanem valahol az északi tundrákon lettünk volna. Végefelé járt már a nyár, esténként hideget leheltek a csillagok, s ragyogtak, akár egy kivikszolt csizmaszár. Szél nem volt, a madarak is hallgattak, a füst pedig oly magasra szállt, hogy már- már a hold vékony sarlóját is érte. Hajnalonta hideg ködökbe burkolózott a határ, a nád bugája derékig hajolt a kövér párától, a sátrakról pedig söpörni lehetett a harmatot. A tűz persze kialudt már, a nap is csak derengett a sűrű párán át... Mit tehet ilyenkor az ember, elmegy fát gyűjteni, vagy nekiáll villan- tózni. De a legjobb összekötni a kettőt. Barátommal együtt indultam neki a pusztának. A Keleti-főcsatornából a sátrunkKutya a parton nál szakadt ki egy kisebb öntöző csatorna, annak a partján ballagtunk. Kínkeserves munka volt a rőzsegyűjtés. A parton csak néhány csene- vész kőris.ficfa nőtt, meg pár vadrózsabokor. Megtettünk vagy két kilométert, mikor visszafordultunk. A korábban letördelt ágakat kis kupacokba hordtuk, s az ösvényen hagytuk, így, visszafelé jövet szedegettük össze őket lassacskán. Közben meg-megálltunk, hajítottunk hármat-négyet, majd 200 méter után ismét. így tettünk meg vagy ezer métert, mikor a barátom felkiáltott: —Hé..., nézd csak mit fogtam? Ötven lépésre állhattam tőle. Ót magát nem láttam ugyan, de azt igen, hogy hatalmas hullámokkal kísérve valami derék, szürkésfehér jószág úszik felé, ami egy de- rekas halnak látszott. Lélekszakadva loholtam, hogy segítsek neki, de hozzá érve kis híján elkáromkodtam magam. Egy kölyökkutya rázta magáról a vizet, s pislogott hálásan barátomra. — Nem kellett ennek mást mondani, csak annyit, hogy jer ide...! — mosolygott. — Olyan örömmel jött szegény, mintha csak én neveltem volna eddig. — És mit akarsz vele csinálni? — Hogy-hogy mit akarok? — hökkent meg egy pillanatra. — Elvisszük a sátorhoz, jut ott neki is ennivaló. Visszatérvén ébren találtuk már a többieket is, egymás öléből ráncigálták ki a kis kutyát. Tömték bele az estéről maradt húsdarabokat, és délben már oly peckesen járkált köztünk az a kis komondor, hogy az maga volt a csoda. Igen ám, de eltelt a négy nap, szedelőzködni kellett. Mi legyen a kutyával? — volt mindőnk szemében a kérdés, ám a válasz magát adta. Bérházi horgászok lévén szó sem lehetett a hazaviteléről, hisz mihez kezdünk vele a harmadik emeleten. Keserves volt az út hazáig. Barátommal egy autóban ültünk, szó nélkül bámult előre. Láthatólag engem okolt, hogy kint kellett hagynunk a kutyát, s mikor kiszállt mellőlem, majd hogy nem bocsá- natkérően mondtam: — Te is tudod, hogy ennek így kellett lenni. Eltelt egy év, még kicsit több is, kint csukáztunk a kis, tavalyi csatorna partján. Nem ment a hal, sütkéreztünk hát az őszi napon, tán el is szenderedtünk kicsit, mikor megszólalt hátunk mögött egy gyermek. — Van már valami? — Semmi, az égvilágon semmi — tápászkodtam fel kinyújtóztatva elgémberedett hátamat, mikor felmordult a legényke mellett egy hatalmas komondor. Megvetően mért bennünket végig, aztán lehasalt, s már ügyet sem vetett ránk. ■J» -j e tessenek félni — / mondta a fiú. — Csak JL V nem szereti a horgászokat. Pedig itt találtam a parton, biztos valami városi ember hajította el. A tavalyi kiskutya volt, a tavalyi, becsapott kiskutyánk. Kockázat Balogh József M ár-már elpityere- dik az ember, amikor azt hallja,hogy milyen szegény az Egészség- biztosítási Pénztár és mi mindent kell abból kifizetni nekik. Még talán jobban illene a kell helyett ide a kellene, mert egyre csak azt tapasztaljuk, hogy ezrével csökkentik a kórházi ágyak számát, kevesebbet költenek új műszerek vásárlására, megfaragják az egészség- ügyi képzésre fordított pénzeket, s mindez nyilván azért történik, mert kevesebbet kapnak a költségvetéstől, illetve a munkavállalók után befolyt járulékokból. Tény, hogy az utóbbi években a munkahelyek számának csökkenésével, a bérből és fizetésből élők népes táborának megcsappanásával kevesebb pénz jut el az egészségbiztosítás kasszájába, ám a meglehetősen rossz helyzet kialakulásához nem csak ez vezetett. A héten került nyilvánosságra az Állami Számvevőszék néhány megállapítása, amely arról árulkodik, hogy az egészségbiztosítási önkormányzat tevékenységének egy szűk szeletét vizsgálva milliárdos nagyságrendű visszaélésekre derített fényt. Igaz nem így fogalmazták, hanem, hogy nagyvonalúan bántak a pénzzel. De hát mi mást, ha nem a visszaélést jelentené az a megállapításuk, hogy a támogatott pályázatok jelentős hányada semmiféle kapcsolatban nincs biztosítói kockázatokkal. Nem is az összegek és az intézmények felsorolása a lényeg, hanem hogy a pénzt nem arra a célra költötték, amire kapták, s a kuratórium tagjai ítélték oda saját intézményeiknek. Több helyen takarékba rakták, s ott kamatoztatták a kapott milliókat, de arra is volt példa, hogy az otthoni ápolásra és a haldoklók ellátására pályázaton nyert pénz jelentős részét elköltötték, holott egyetlen ápolási eset sem szerepelt a munkájukban. Mindössze egy év pályázatokra kifizetett pénzének vizsgálata alapján derült ki: nem is olyan szegény ez az egészségbiztosítás, ha felelőtlenül osztogathatják szépen becsomagolt, a valóságban azonban nem is létező célokra. Aztán az ebédnél viselkedjél, Pistike! Ferter János rajza Kováts Dénes A közlekedés bizonsá- ga szempontjából meglehetősen sok aggasztó jel utal arra, hogy a balesetek bekövetkezésében a figyelmetlenség mellett gyakran játszik szerepet az ittasság. Persze nemcsak az autóvezetők felelőssége vetődik fel ilyenkor, hanem a gyalogosoké és a kerékpárosoké is. Nem újkeletű a megállapítás, hogy nagy a közlekedők felelőssége, mert a rohanás, az óvatlanság, az erőszakosság számtalanszor volt már baj és tragédia forrása. A szabályok pedig azért vannak, hogy betartsák, különben teljes lenne a káosz a közutakon. Aki útra kel, az szeretne haza is érni. Napról-napra, hétről- hétre a fekete krónikák élére kívánkoznak a súlyos balesetek. Gyalogosokat, kerékpárosokat gázol, vétlen autókkal karambolozik ittas vezető, részegen biciklizik, gyakran kivilágított kerékpáron a potenciális áldozat, vagy gyalogosként a mámortól elterülve fekszik az út közepén, és a sötétben az autós már legfeljebb a döccenés után veszi észre: áthajtott valakin. E tények ismeretében üdvözölni lehet azt a technikai fejlesztést, amit már korábban beharangoztak ugyan, de a napokban vált valósággá: új, korszerű alkoholszondákkal szerelik-sze- relték fel a rendőrséget. Ezekkel nemcsak a korábbiakat válthatják ki, de pontosabban mérhetnek a helyszínen is, nem feltétlenül kell időt rabló módon vérvételre vinni a delikvenst. Ez utóbbi módszert sem hanyagolják el teljesen, de inkább a súlyosabb esetekben, esetleg komolyabb viták elkerülésekor alkalmazzák csak. A technikai vívmányokat ki kell használni, nem vitás. Azt azonban — a jelenlegi körülmények ismeretében — csupán remélni lehet, hogy mind sűrűbben élnek majd a szondázás adta lehetőséggel rendőreink. Mert az ittasoknak semmi keresnivalója az utakon, a mámort hagyják meg otthonra... Szonda és mámor
