Kelet-Magyarország, 1995. október (52. évfolyam, 232-256. szám)

1995-10-26 / 252. szám

1995. október 26., csütörtök HÁTTÉR Vitka vitája Naménnyal Tízpontos petíció az elégedetlenségről • Lakossági fórum lesz novemberben A fejlődő város központja Elek Emil felvétele Györke László Vásárosnamény (KM) — Nem ritka eset kis hazánk­ban, hogy a társított telepü­lés lakosságának egy része úgy érzi: hátrányban van a székhelytelepüléssel szem­ben. Különösen, ha csak kül- városrésznek számítanak. Igv érezhették azok a vitkai lakosok is, akik még a nyár elején egy tízpontos bead­vánnyal fordultak a vásáros- naményi önkormányzathoz. A beadvány aláírói közül töb­ben ügy vélik: az ügy érdeké­ben az önkormányzat azóta még nem sokat tett. A kemé­nyebbek szerint: semmit. Felolvasták Hegedűs Antal polgármester, aki maga is vitkai. nem lepő­dik meg érdeklődésemen. — Mielőtt magáról a bead­ványról beszélnék — mondja —, néhány szó az előzmé­nyekről. Mielőtt 1990-ben a városban elkezdődtek a nagy beruházások, csak a víz volt meg minden településrészen. Vitkán négy utca rendbeho­zásával. járda építésével kezd­tük. Ma nincs földút itt. Akkor, 1990 őszén adták át az új iskolát, felújították az óvo­dát. Rá két évre kötötték be a gázt. Természetesen ebben az időszakban a gergelyiugor- nyaiak érezték úgy, ők kapnak kevesebbet. Bizonyára még sokan emlékeznek rá, hogy népszavazást kezdeményez­tek a leválás ügyében. A vég­eredmény ismert, ezzel most itt nem kívánok foglalkozni. — Aztán Gergelyiugomyán elkezdődött — folytatja a pol­gármester — a szennyvízberu­házás, illetve a bővítés-korsze­rűsítés. Azért itt, mert itt van­nak a vizek, itt van az üdülő­telep. Most a vitkaiak érzik úgy, hogy lépéshátrányba ke­rültek. mert ott ez a beruházás még nem valósult meg. Egyébként 1996-ra már be­A falusi ember három­negyed éves munká­jának érik (vagy már megérett) a gyümölcse. Krumpli, tengeri, naprafor­gó. répa. sütőtök terhe alatt nyög mostanában a szekér, a traktor pótkocsija, a kisteher­autó. Kombájnok zúgásától hangos a határ. Idősebbek mesélik: pár évtizeddel ez­előtt őszidőben sok helyen énekszó zengett a határban. A betakarítok éneke zengett. A roppant nehéz munka mel­lett is volt erejük és kedvük énekelni. A minap Ibrány határában mintha csak egy régi film ve­títődön volna le előttem. Egy napraforgótábla szélén tíz­tizenöt ember ült körül egy nagy kupacot és 30-40 centi hosszú botokkal püfölték a bugákat, hogy a szobányi ponyvára hulljon a mag. Fé- nyeslitke közelében pedig egy nagrágszíjnyi parcellán azt láttam, hogy egy család ásóval, kézzel tépi ki a szá­raz, kemény földből a mar­harépát. E látványra meg felsejlett előttem a gyermek­kori meséskönyv. a teljes ol­dalt kitevő rajzzal együtt. A rajzon nagyapó húzta a ré­pát... A litkei emberek ku­pacba rakták a termést, majd az összekapart répale­véllel lefedték a kupacot. nyújtottuk pályázatunkat, s re­ményeink szerint nem kapunk kosarat. Tehát jövőre ebben a tekintetben sem lesz hátrány­ban Vitka. Az önkormányzat egyéb­ként július 17-én tűzte napi­rendre a vitkaiak beadványá­nak megtárgyalását. Ekkor a tíz pontból álló petíciót felol­vasták. Ennek egyik pontja ar­ról szólt, hogy kihelyezett nyilvános önkormányzati ülést kellene tartani a városrészben. — Időpontot akkor még nem határoztunk meg — mondja Hegedűs Antal. — A betakarítás befejezése után. te­hát novemberben mindenkép­pen megtartjuk a lakossági fó­rumot. Részönkormányzat A beadvány másik pontja sze­rint az aláírók részönkormány­zat létrehozását szorgalmaz­zák. — Erre nem tudok mit mon­dani, hiszen a települést, ha úgy tetszik városrészt, hárman is képviselik a testületben. Ha magamat nem számítom. A vitkaiak felvetették, hogy Néprajzosok, írástudó öreg parasztok talán írhat­nának egy képekkel, rajzok­kal illusztrált könyvet a régi, nagy őszi munkákról. Talán azért is, mert a mai fiatalok jelentős része el sem tudja képzelni, hogy szüleiknek, nagyszüleiknek mennyit kel­lett gürcölni, amíg a termés a padlásra, a pincébe, vagy a csűrbe került. Kérges kezű emberek kora reggel mentek a mezőre, köd lepte, vagy eső permetezte őket, s volt rá példa, hogy kesztyűdén ujjuk odafagyott a kukoricacső­höz. Sietve szállt le a nap, a korai sötétben szekér vitte haza a tornácra a kukoricát. A lovak a szatmár-beregi sárban inuk szakadtáig húz­ták a szekeret. A hántás egy­fajta népünnepély volt. Fő­leg fiatalok jöttek össze erre a munkára. A félhomályban néha csók is csattant, s egyik-másik bővérű fiú nem a kukoricacső, hanem a le­ány deraka után nyúlt... A lány persze felcsattant, meg­sértődött, de alig várta a holnap estét... A zsákolásnál aztán a ke­mény fiúknak is lekókadt a bajuszuk. A recsegő létrán a művelődési házban, mely véleményük szerint kihaszná­latlan, gazdátlan, jó lenne idő­sek napközi otthonát létrehoz­ni, szervezhetnének itt gazda­tanfolyamokat, szakmai ta­nácsadást, hiszen Vitka lakos­sága zömmel a mezőgazdasági termelésből próbál megélni. — Bár Naményban van öre­gek napközi otthona, ebben a kérdésben nincs vitánk a vit- kaiakkal. A gond az, hogy a művelődési ház rendbehozata­lára nincs pénzünk. Ha lesz, nem marad el. Mint ahogy szükség lenne a buszvárók ki­cserélésére, járdaszigetek épí­tésére is. A szociális étkeztetés egyébként megoldott Vitkán, hiszen a rászorulóknak házhoz viszik a meleg ebédet. Itt jegy­zem meg, hogy a Perényi- és Károlyitanyára is rendszere­sen kijárnak a szociális gondo­zóink. mióta sikerült pályázati pénz segítségével egy mikro- buszt vásárolnunk. Ami a gaz­datanfolyamok szervezését il­leti, úgy gondolom, ez nem önkormányzati feladat. Azt is nehézményezik a be­advány aláírói, hogy a vitkai­70-80 kilós zsákokat kellett felvinniük a padlásra. A cu­korrépa betakarítása is em­bert próbáló munka volt. A cukorgyár fogadókészségé­től, a vasúti vagonok érkezé­sétől is függött. Szikár, de acélizmú fériak a répakupa­cokat többnyire gombosvil­lával rakták fel a szekérre. Dér és fagy pirosította az ar­cukat, goromba szél emel­gette a kalapjukat, a kucs­májukat. Bírták, kibírták, egészségesek voltak, mint a makk. Az érettségizett kombájnos ismerősöm viszont akkor is köhög, ha enyhe szellő érinti meg. Tea, vitamintabletta és kétféle gyógyszer van a ka­binjában. Egy kicsit romanti­kus lélek. Fel-felnéz a délre tartó madárrajokra, gyö­nyörködik a sárgásvörös fa­levelekben, sajnálja az elha­ló mezei virágokat. ■y y a pihen a tábla végén, M—i meg-megkóstolja a A A. fanyar kökényt, ame­lyet már kékre vert az ősz. Röpke pihenő után gázt ad, poi felhő kíséri útját. Egyedül annyit végez, mint régen a fél falu népe. aknak az áramdíj befizetése végett be kell utazniuk Vásá- rosnaményba. — Ezzel kapcsolatban tet­tünk lépéseket — mondja He­gedűs Antal —, csakhogy mi­vel a vitkaiak a takarékszövet­kezetnél fizetnek áramdíjat, további egyeztetések szüksé­gesek. Kifogásolták azt is, hogy a gázművel kapcsolatos helyre- állítási munkálatok nyomán nincs minden rendben. Az ár­kokban a betonlapok elmoz­dulnak. — Ezt folyamatában lehet és kell helyreállítani. Többet tenni Egy semleges vitkai lakos (bár vállalta megnyilatkozását, ám nem szeretnénk fölöslegesen kellemetlen helyzetbe hozni) szerint: — Szerintem nem ezék a gondok a legégetőbbek ná­lunk, hanem a munkalehetősé­gek hiánya, ami miatt valóban elégedetlenek lehetnek a vit­kaiak, s amiben, véleményem szerint, többet is tehetne az ön- kormányzat. Kovács Éva .■.mWWMWAVWWWW.'AW.VA'AW.WMV.mWW.V/M'.W.W A helyzet komoly, de nem reménytelen — szoktuk mondani ak­kor, amikor bajban va­gyunk, de látjuk a kiutat. Va­lami ilyesmi zajlik évek óta, s történik ezekben a napok­ban is hazánk egészségügyé­ben. A folyamat, akárcsak a feladat is, kettős: egyrészt a pazarlás megszüntetésére szükségesek a komoly meg­szorító intézkedések, miköz­be na szaporodó betegségek, szociális gondok miatt egy­re több a tenni és a fizetni­való is. Az események szinte na­ponta borzolják a kedélye­ket. Az alapellátás reform­jának végrehajtásával a há­ziorvosok ügye mára több­nyire nyugvópontra jutott, a kórházak sorsa azonban néhol még bizonytalan, mi­közben a fogászati ellátás majdnem a fejetetejére állt. Am sokan mondják, nem a bajok gyógyítása, hanem azok megelőzése a legjobb megoldás, s nemcsak pénz­ügyileg. Ebben jelenthet előrelépést az a felismerés, amely szerint a társadalom- biztosításnak van érdekelt­sége a betegség minél ko­rábban kezdődő kezelésé­ben, van is e célra kocká­zatkezelő alapja, melyből pályázat útján finanszíroz betegségmegelőző tevé­kenységeket. Rendszeszerűen azonban magát a megelőzést nem tudja finanszírozni, miután ez állami feladat, s a tervek szerint a tisztiorvosi rend­szerben kell ennek a feltéte­leit megteremteni. Mint nemrég Kökény Mihály, a Népjóléti Minisztérium po­litikai államtitkára is meg­erősítette, a kormány, ille­tőleg a tárca megelőzésre szánt forrásai még a mosta­ni feszített gazdasági hely­zetben is a: előirányzat sze­rint 25 százalékkal fognak emelkedni, elérve ezzel az 1 milliárd 100 millió forintot. A sok rossz között további jó hír, hogy várhatóan érzé­kelhető szakaszba lép az a program, melyet az emlő- és méhnyakrák korai felfe­dezése, szűrése érdekében világbanki támogatással végeznek, s amire a világ­banki program 1999-ig köl­csönszerződés alapján biz­tosít fedezetet. Talán ez is egy fény, melyet látni lehet az alagút végén... Szöveg nélkül Ferter János rajza Ilii k 1L¥ £ | ]f | j rJ | a I illlllll Lemondó gondolat Dankó Mihály y-j Ihulltanak legjobbja­it ink... — jut eszembe A—J az ismert verssor. A napokban több településen is megfordultam, önkor­mányzati képviselőkkel be­szélgettem. Bevallom, sokan panaszkodtak. Még egy év sem telt el a megválasztásuk óta, és máris többen a le­mondás gondolatával fog­lalkoznak. Sőt, volt aki távo­zott is a települést irányító testületből. Az egyik faluban pedig az első ember, a pol­gármester vette a kalapját és egészségügyi okokra hivat­kozva bezárta maga mögött a községháza ajtaját. Vajon miért ez a borúlá­tás? A felsorolt indokok és szabadkozások között na­gyon sok minden megtalál­ható. A tépelődés oka a lel­kiismeret szava, a választó­ik bizalmának tisztelete. Nem tudják, hogy mi lenne jobb, előrelépést jelentene a település számára vagy sem a távozásuk? A legtöb­ben arra hivatkoznak, nem jött be, amit terveztek, amit ígértek az embereknek. Vagy nem tudnak megbir­kózni a feladattal, nem mér­ték fel előtte annak nagysá­gát és felelőségét. Valóban sokan kerültek be újoncként a közéletbe, de jelentős azok száma, akik újra jelöl­tették magukat és most mégis megcsömörlöttek az egésztől. Nem bírom elviselni a la­kótársaim állandó kételke- désit — mondta például az egyik lemondani szándéko­zó —, azt hiszik, mi herdál­juk el a pénzt. Azt gondo­lom, kimondta ezzel a kép­viselő úr a varázsszót. A gondok gyökerének a pénz­telenséget látom, mert ad­dig, míg van miből osztani, jut mindenre, kisebb a téve­dés lehetősége, kisebb a kockázat. Ha viszont szűk lesz a pénztárca, könnyen előjöhetnek a viták, az ér­dekek ütközhetnek, s köny- nyen reménytelen helyzetbe kerülhet valaki. Elhulltanak... Vajon tör­vényszerű ez, hisz még há­rom év hátra van. Az elkép­zelések, a tervek kivitelezé­séhez sokan még hozzá sem kezdtek. Viszont azt sem hinném, hogy valamennyi­en a feladat elől futamod- nának meg. De meg lehet érteni azokat is, akik a tehe­tetlenség feszültsége, az idegesség okozta infarktus helyett az életet választják. Őszidőben "-------------' ............................. ' " ' !" ■" '"T k » 4 * T* 111 M Jó hír jött Költség és fórum Fehérgyarmat, Kisvárda (KM) — Ma, csütörtökön, dél­után két órától Draskovics Ti­bor, a Pénzügyminisztérium államtitkára előadást tart Fe­hérgyarmaton a polgármesteri hivatalban a régió polgármes­terei és önkormányzatai szá­mára. A rendezvény legfonto­sabb témája az önkormányza­tok következő évi költségveté­se lesz. Október 27-én, pénteken 16 órától Kisvárdán a városi kór­házban fórumot szerveznek. Meghívott előadó dr. Kökény Mihály, a Népjóléti Miniszté­rium államtitkára. A fórumon az egészségügy problémáiról, az aktuális kérdésekről lesz szó. Integráció Nyíregyháza (KM) — A Me­gyei Fejlesztési Ügynökségen régiómarketing témakörben meghirdetett szakmai műhely­vita október 26-ai időpontja megváltozott, a rendezvényre november 23-án 16 órától ke­rül sor. A megjelölt témákon kívül ekkor tájékoztató hang­zik el az Európai Unió szerke­zetéről, valamint a magyaror­szági integrációs folyamat je­lenlegi helyzetéről, lehetősé­geiről.

Next

/
Thumbnails
Contents