Kelet-Magyarország, 1995. október (52. évfolyam, 232-256. szám)
1995-10-19 / 247. szám
1995. október 19., csütörtök HÁTTÉR Kelei-Magyaioiszág 3 Húsüzem a diófák alatt A munkanélküliségen is segít a húsüzem A szerző felvétele Balogh Géza Milota (KM) — A kis tiszaháti falu a diójáról volt híres mindig, most azonban a „Milotai 10-nek” vetélytársa támadt. Nemrég kezdte meg a termelést a falu kertjei alatt egy húsüzem, mely ha nem is vetélkedhet még a milotai dió patinájával, amit egykor a londoni tőzsdén is jegyeztek, azért az itt készült kolbászok, szalámik iránt egyre nagyobb a kereslet. Az egykori mezőgazdasági termelőszövetkezet gyümölcsöse mellett található húsüzem létesítésének gondolata a kilencvenes évek legelején fordult meg Bodor László fejében. A Nógrád megyei Ka- rancs-Hús egykori főmérnöke mögött akkor már tekintélyes élelmiszeripari múlt állt, s tulajdonképpen a felesége is szakmabeli, hiszen az egészségügyi főiskola közegészség- ügyi ellenőri szakán végzett, ráadásul milotai származású, kézenfekvőnek tűnt tehát a milotai megoldás. — Kilencvenegyben vettük fel a kapcsolatot a helyi téesz akkori vezetőivel, s ők egy használaton kívüli marhaistállót ajánlottak fel — idézi fel a kezdeteket Bodor László. — Eleinte ódzkodtunk, hogy mit kezdünk mi egy istállóval, végül megállapodtunk, hogy tíz évre bérbe vesszük, és hozzá is láttunk a tervezési munkákhoz. Komoly környezetvédelmi gondok merültek azonban fel, ráadásul a szövetkezet vezetése meggondolta magát, már nem bérbe akarta adni az épületet, hanem felkínálta megvételre. Igen ám, de irreálisan magas árat. tízmillió forintot kért érte, úgyhogy letettünk az istállóról, és egy vadonatúj üzem felépítése mellett döntöttünk. A falu közepéről leágazik a tiszai sóderbányákhoz, illetve a szövetkezet ipari üzeméhez egy kövesút, ez utóbbi mellett nem csupán szabad területet, de villanyt, és vizet is kaphattak, megvették hát a telket, s hozzáláthattak az építkezéshez. Igen ám, de közben eltelt majdnem két év. A hely szelleme — Kilencvenhárom nyarán kezdhettük az alapozást, sajnos a kőművesmunkák egy része szerencsétlen módon áthúzódott a télre — kapcsolódik a beszélgetésbe Bodorné Csernyi Erzsébet. — De aztán minden jóra fordult, kilencvennégy októberében megtörtént a műszaki átadás, decemberben megtarthattuk a próbaüzemet, kilencvenöt májusában pedig megkaptuk a végleges működési engedélyt. — Felépülhetett volna ez az üzem pénzesebb vidéken is. Miért esett mégis a távoli Ti- szahátra a választásuk? — A hely szelleme, s a gyökerek miatt — néz össze a házaspár. — Úgy gondoltuk, ha már egy harmincöt embernek munkát adó üzemet építünk, akkor miért ne Milotán tegyük. Miért menjünk mi Tolnába, vagy Baranyába, itt nem sokkal nagyobb a munkanélküliség...!? Miért ne az itthoniakon segítsünk azzal, hogy munkahelyeket teremtünk a diófák alatt!? Ellátatlan piac Hozzátartozik persze az igazsághoz az is, hogy ez a vidék húskészítményekből meglehetősen ellátatlan volt akkor, s mit tagadnák, jó piacot is sejtettek Szatmárban. És jó alapanyagbázist, hiszen tudták, a tiszaháti emberek mindig híresek voltak a jószágtartó kedvükről. Igaz, mára ez sokat lohadt. — Miben reménykednek tehát? — Abban, hogy könnyen fel lehet támasztani ezt a kedvet — feleli Bodor László. — Engedje meg, hogy két közismert mondással éljek. A takarmányt bőrben érdemes eladni, illetve a szegény ember pénztárcája a disznó. Az itteni földek jobbára csak arra jók, hogy takarmányt termesszenek rajtuk. Igen ám, de a három-négy holdas parcellákon mennyi búza, kukorica, árpa terem? Annyi semmi esetre sem, hogy a messzi malmokba, keverőüzemekbe szállítsák. Annyi viszont terem, hogy abból nyolc-tíz sertést fel lehet hizlalni, s még az aprójószágnak is jut belőle. Nos, mi azokra a hét-nyolc sertésekre számítunk. Házalás Ma még ugyan távolról szerzi be a milotai üzem a feldolgozásra váró alapanyagot, de feltett szándékuk egy saját vágóhíd megépítése is. Addig azonban még eltelik egy kis idő, előbb a piacon kell megszilárdítaniuk termékeikkel a helyzetüket. Nincsenek köny- nyű helyzetben, .hiszen igen nagy a konkurencia, no meg a vásárlóknak sincs annyi pénzük, mint néhány évvel ezelőtt. — Ma szinte a szó legszorosabb értelmében házalnunk kell a húskészítményekkel — jellemzik a mostani állapotokat. — Némi túlzással azt is mondhatjuk, ä kereskedelem nem megrendel, vagy ha igen, kis tételt, de azonnal. Szerencsére azért bennünket már ismernek Mátészalkán túl. egészen Vaja környékén is, és minden reményünk megvan arra, hogy megvessük a lábunkat a Szamosháton, és Bereg- ben is. — Igaz, nagy az ára ennek, de egyre inkább úgy tűnik, hogy jól döntöttünk, amikor Milotát választottuk. Adócsalók Dankó Mihály Y y ónapok óta a törneg- l—l tájékoztatási eszkö- 1. J. zök első helyen foglalkoznak a német teniszcsillag, Steffi Graf adócsalásával. A nemzet büszkeségének úgymond turpissága nem ejtette hasra a hatóságokat. Kiteregették a szennyest, sőt a Graf család ellen adócsalási nyomozást indítottak; Peter Graf, a világhírű teniszezőnő édesapja, valamint Joachim Eckardt, a család egyik pénzügyi tanácsadója börtönben van. S a legújabb hírek szerint az Opel jövőre már nem támogatja Gráfot. (Az Opel autógyár kereken tíz éve szponzorálta Stejfit.) Mindez a német határozottság akkor igazán szembetűnő, ha a magyar viszonyokat vesszük figyelembe. Szintén sokat foglalkozott a sajtó és a televízió Palotás úr adóügyével, vagy az ismert futballmecénás, Stadler is állandó vitában áll az adóhatósággal. Nálunk mindezek az esetek lezáratlanok, nincs bizonyíték, ellopják az iratokat stb. Az egyszerű állampolgár csak kapkodja a fejét és értetlenül áll az események előtt. Nem tudhatja kinek is van igaza. Egy tény: a napokban egy érdekes üggyel találkoztam. Az egyik beregi faluban segélyeket, iskolakezdési támogatást osztottak. Ezt egy bizonyos összeg alatti jövedelemhez kötötték. Az emberek felháborodását az váltotta ki, hogy a „szemre” jól menő vállalkozó gyermeke kapott, míg a munkanélküli szülőé nem kapott a támogatásból, mert neki a papíron kimutatható jövedelme meghaladta a minimumot. A polgármester a kérdésre, azt válaszolta: ők egyetlen igazolás valódiságát sem vizsgálhatják felül, egy vállalkozó esetében nem vonhatják kétségbe az APEH-do- kumentumokat. Bezzeg könnyű a németeknek, ők még egy ilyen bálványt is megtámadhatnak — mondogatják egyesek! De vajon miért, ha igazuk van! Bár nálunk lenne már ilyen a helyzet, amikor feketén-fehéren kimutatható, ki a kis-, vagy inkább a nagy adócsaló! Szöveg nélkül Ferter János rajza Multik gondja... Kovács Éva-j. -j cm mindig fairek a j\j hazai versenyek — X V nyilatkozta a napokban a Nemzetközi Vállalatok Magyarországi Társaságának, röviden a multiknak elnöke, aki amúgy magyar származású, külföldön nevelkedett, a rendszerváltás után jött hazánkba, s azóta számtalan fontos, magas funkciót töltött, tölt be ma is. Mint kiderül, a hazánkban tevékenykedő multinacionális cégek, vállalkozók az itteni viszonyokat elemezve több dolgot is kifogásolnak. Mindenekelőtt azt sérelmezik, hogy a miniszterelnök nem tartotta és tartja be egy évvel ezelőtti ígéretét, mely szerint a fontosabb gazdasági törvények előkészítésekor figyelembe veszik a gyárosok tapasztalatait, akiknek azt mondták annak idején, hogy akár a törvénytervezeteket is véleményezhetik. Rossz néven veszik, hogy bár eredetileg tíz évre szóló adókedvezményt ígért, mindeközben olyan adónemek bevezetéséről is döntött a parlament, amely sérti a multik érdekeit. Ez még mind semmi — mondhatnánk, mert a nemzetközi nagyvállatok a hazai piacokon a tervezhetőséget, a kiszámíthatóságot hiányolják mindenekfö- lött. Azt szeretnék, hogy amiben megegyeztek idén, az úgy legyen jövőre is, s ha üzleti kalkuláció készítésekor számoltak egyfajta állapottal, azzal számolhassanak a rákövetkező években is. A kormány ne csak azt nézze, hogy új, nagy cégek telepedjenek be, hanem azt is, hogy akik már itt vannak, akarjanak tovább invesztálni. Vannak terveik, de kiszámíthatóság híján visszafogják befektetési kedvüket —fogalmaz az elnök, akivel teljesen egyet lehet érteni. Már csak azért is, mert az olyannyira óhajtott kilábalást valamennyi szakértő a gazdasági fellendüléstől, s ezzel egyenes arányban a külföldi, tőkeerős befektetőktől reméli. Nincs más hátra tehát, kedveznünk kell a multiknak. Nem elvtelenül persze, csak oly módon, ahogyan azt más országokban, a fejlett világban teszik. Mondjuk úgy, hogy fair a verseny... "■ 1 ■ÉÍiIbiIiii iti«iii A tiszaháti emberek híresek voltak arról, hogy szívesen tartottak jószágot Kommentár-------------- -----—— -----------------------pjjfw--------------
