Kelet-Magyarország, 1995. október (52. évfolyam, 232-256. szám)
1995-10-18 / 246. szám
1995. október 18., szerda HÁTTÉR Már hagyománya van annak, hogy ősz elején a Würth Szereléstechnikai Kft. Szabolcs-Szatmár-Be- reg megye 350 felhasználójának, üzleti partnerének bemutatja a legújabb eszközeit. Nyíregyházán a Platán üzletházban két napon át megrendezésre került bemutatón és vásáron kéziszerszámokat, szerelési segédanyagokat, pneumatikus és elektromos kisgépeket, karbantartási anyagokat állított ki a világhírű német cég magyarországi leányvállalata Elek Emil felvétele ^Szárított banán Nyíregyházán Nábrádi Lajos Nyíregyháza (KM) — A nyíregyházi önkormányzat egy sor intézkedést hozott az iparfejlesztés, a munkahely- teremtés érdekében. Az elképzelések megvalósítását segíti az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium mellett működő részvénytársaság is. Most készül egy ajánlás, ha úgy tetszik tanulmány, amely négy nyelven ismerteti majd, hogy Nyíregyházán milyen lehetőségek vannak a befektetésre. Az önkormányzat mellett létrehoztak egy gazdasági befektető csoportot, amelynek vezetője Berencsi Gyula társadalmi alpolgármester. Vele beszélgettünk a témáról. Legyen ipar □ Miért volt szükség az említett csoport létrehozására? — Az önkormányzatnak is érdeke, hogy a városban és vonzáskörében legyen ipar, elegendő munkahely. Az igaz, hogy más szervek, cégek is foglalkoznak hasonló feladatok megvalósításával, de úgy hisszük, hogy kell a témának egy „igazi” gazda, egy koordinátor. Tagja vagyok a PRI- MOM Vállalkozásélénkítő Alapítvány kuratóriumának, a Megyei Munkaügyi Tanácsnak, emellett a házipari szövetkezet elnökeként gyakorló gazdasági szakembernek mondhatom magam. Ismerem az igényeket, sok-sok inforBerencsi Gyula Elek Emil felvétele mációval rendelkezem, s azt hiszem, hogy mindennek hasznát veszi az említett csoport. Csoportunk célja a vállalkozások ösztönzése, a tőke ide csalogatása. A munkanélküliség kezelése sok intézménynek feladata, úgy érezzük, a mi feladatunk is. Jó megítélés □ A város „kínálását” hogyan képzelik el, az elképzelések megvalósításához honnan várnak segítséget? — Fontosnak tartjuk a jó propagandát, azt, hogy ez a keleti megyeszékhely kedvező megítélésnek örvendjen. Nyíregyháza gazdasági-kulturális életét bemutató cikket jelentettünk meg egy amerikai és egy német lapban. Mindkét cikkre reagáltak már, a cikkek is hozzájárultak ahhoz, hogy megindult egyfajta érdeklődés irántunk. Készül az a prospektus, amely megítélésem szerint jól és ízlésesen tálalja Nyíregyházát. Négy nyelven jelenik meg, így mind a nyugati, mind a keleti befektetők hasznosítható információkat kaphatnak rólunk. Persze a hazaiak is. Ami pedig a konkrétabb segítséget illeti. Az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium mellett működik egy részvénytársaság, amely közvetít külföldi befektetők és hazai befogadók között. Mint szövetkezeti elnök régebben ismerem ennek a részvénytársaságnak a vezetőit. A személyes kapcsolataimat is felhasználva meghívtam Nyíregyházára az rt. igazgatóját, aki a meghívást elfogadta és jó benyomásokat szerzett nálunk. Konkrét segítséget is ígért. □ Mire számíthatnak, érdeklődnek-e már a befektetők? — Az említett részvénytársaságnak is köszönhető, hogy Nyíregyházára jött egy chilei üzletember, aki egy nagy, 10 ezer négyzetméteres üzemcsarnokban akar tevékenységet folytatni. Hogy hol és mit, az még üzleti titok. Ugyanez az úr zöldmezős beruházásra is benyújtotta igényét. Annyit elárulhatunk, hogy a dél-amerikaiak gyümölcsfeldolgozót is akarnak Nyíregyházán. Terveik szerint nem csak a szabolcsi termékek egy részét dolgoznák fel, déli gyümölcsök szárítására is gondolnak. A szárított gyümölcsnek állítólag van piaca. Egy külföldi befektető vasipari, gépipari tevékenységet szeretne elkezdeni nálunk. Érdeklődött, hogy van-e a városban és környékén nagyobb létszámú gépészmérnök és technikus. Mondtam, hogy a mezőgazdasági főiskolán gépész képzés is folyik, azon kívül néhány munkanélküli is akad a gépészmérnökök között, az átképzéshez tehát biztosítható a létszám. Egy amerikai-belga közös vállalat képviselője szintén bejelentette befektetési igényét. Ipari park □ Hol valósíthatnák meg elképzeléseiket a befektetők? Elégedettek lehetnek-e a sokat emlegetett és valóban fontos infrastruktúrával? — Az önkormányzatnak a várostól délre van egy 107 hektáros, hatalmas saját területe. Ezt a területet egy vasútvonal és a négyes főút határolja. Viszonylag könnyen és gyorsan ide vezethető az iparvágány, a víz, a villany és a gáz. Itt egy ipari parkot szeretnénk létrehozni. Ezen a területen kis, közepes és nagy befektetők egyaránt helyet kaphatnának. □ Az ipari park és még több más elképzelés megvalósításához pénz kell, esetleg szakmai segítségre is szükségük lehet. — Kaphatunk pénzt a fejlesztési tanácstól. Pályázatok útján a PHARE-program keretében is szeretnénk pénzhez jutni. Más pénzforrásokra is gondoltunk. A megye három gazdasági kamarájával jó a kapcsolatunk, e három helyről kaphatunk szakmai és szervezési segítséget. j-k ég látott mérnökisme- rősömmel futottam J. V össze a minap, s jó magyar szokás szerint egy-két perc múlva már javában benne voltunk a politizálás sűrűjében . Három évig ette a munkanélküliek nem éppen édesnek mondható kenyerét, aztán egy barátja jóvoltából közös vállalkozásba fogtak. Utcai árusítópavilonokat gyártanak, mégpedig világszínvonalon. Ha így halad az üzlet, meglesz az áhított kertes ház, amire annyira vágynak... — Rájöttem valamire — hajolt hozzám a Kossuth téri pádon, ahová néhány percre a vénasszonyok nyarát ünnepelni, leheveredtünk. Aztán így folytatta: —A mai világban egyetlen mód van a túlélésre, a talpon maradásra. Nem szabad semmit mellre szívni. Nem érdemes siránkozni, nosztalgiázni, mindennap próbálkozni kell, különben kimerül a belső akku, ami az ember életenergiáját mozgatja... Ez vonatkozik a magánéletre is. Figyelemmel hallgattam az életbölcsességét, amely A csurkás fiú ezek szerint nála bevált. Révbe jutott. A felesége orvos, három gyermekük van, s már csak kettő van otthon, a harmadik, — ahogyan mondta — a saját útját járja. Beszélgetésünket a közeli pádon egy fiatalokból álló társaság hangos, kiabálásszerű csevegése zavarta meg. Egymást túlharsogva, meglehetősen sikamlós szavakkal ecsetelték éjjeli kalandjaikat. Az egyik tizennyolc-húsz év körüli csurkás, borostás, elhanyagolt külsejű fiú, többször is rajtunk felejtette a szemét, sőt bólintott is a fejével, amire az ismerősöm egy hanyag biccentéssel válaszolt. —Látod azt a csurkást? — kérdezte, mintha csak kitalálta volna, mi jár a fejemben. — Azt mindig megtalálhatod itt, úgy délután kettőig, háromig. Idejönnek értük a hajcsárok, én már csak így nevezem őket, akik alkalmi munkát ajánlanak az ilyen félig csavargódéiig még nem teljesen lecsúszott fiataloknak. Az a csurkás már két éve jár ezzel a társasággal, hol itt, hol ott kapnak alkalmi munkát, szállást. Pedig annak a kölyöknek technikumi végzettsége van. De meg se próbált elhelyezkedni a szakmájában... Szinte monológszerűen folytatta köztiszteletben álló mérnök ismerősöm, az ezek szerint ismerős, csurkás fiú történetét. Értelmiségi családban nőtt fel — bővítette tovább a fiúról szóló kört ismerősöm — a szülei józan életű emberek, nem váltak el, jól élnek, semmi oka nem volt arra, hogy ezt az életformát válassza. Mégis két évvel ezelőtt szedte a cókmókját és összeállt a haverjaival. Néhány hónapig együtt élt egy elvált nővel, de ennek hamar vége lett. Azóta vagont pakolnak a haverokkal, vagy a közeli tanyákon idős embereknél segédkeznek az állatok körül. Aztán el is isszák, amit keresnek... Egyszer azt válaszolta a kérdésre, ő így érzi jól ma- gát. Már kezdett kissé érdektelenné válni a csurkás fiú eltévelyedése, hisz manapság elég sok hasonló esetről hall az ember. Ezért is megedződött, miért is csodálkozna azon, hogy ez a fiatalember bizonyára konfliktusba került a szüleivel, s talán önmagával is és ezt az utat választotta. Nem nagy öröm, de sajnos, egyre gyakoribb jelenség. Ismerősöm azonban még nem merítette ki teljesen a témát, újabb részletekkel rukkolt elő, de udvariasság ide, udvariasság oda, bár nem siettem, mégis félbe kellett szakítanom a végtelennek tűnő történetet. Csendes közönnyel megkérdeztem: — Már bocsáss meg. Honnan ismered ezt a fiút ennyire? ■j-w ám nézett, egy kis titokig zatosság bujkált a sze- A. V mében, meg valami kényszeredett mosoly féle. Aztán csak annyit mondott: — Onnan, hogy a fiam, aki a maga útját járja. Nézőpont Mesterségek Nyéki Zsolt j-y örnyezet, helyzet és körülmény függvé- JL \_ nye, hogy a „mester” szó mögött milyen tartalmat fedezhetnek fel a vájt fülűek. A hadsereghez bevonuló zöldfülű hamar megtanulja, hogy a szakaszvezető e megszólítással nem személyiségének nagysága előtttiszteleg, csupán aztjelzi: eskütétele előtt az újonc még arra is méltatlan, hogy katonának nevezzék. De máris más a helyzet, amikor a műhelyek falán, a legjobban látható részeken bekeretezve függő okirat tanúsítja: megbízható emberhez fordult az, akinek elromlott az autója, eltört egy kedves bútordarabja. Szűkebb s távolabb hazánkban ismét keresik a mesteremberek helyét és szerepét, ezt jelzi az új követelményrendszer megfogalmazása is. A tervezet szerint a megtisztelő cím megszerzésénél csak az számíthat sikeres vizsgára, aki szakmájában államilag elismertszakképesítései rendelkezik, legalább öt évet dolgozott a gyakorlatban, elsajátította a vállalkozáshoz szükséges munkaügyi, közgazdaságijogi ismereteket, s jó pedagógiai érzéke van a tanulók képzéséhez. Nem könnyű feltételek, s ha valóban ezt az utat járják majd végig a jelöltek, a mester szót ismét a régi megbecsülés övezheti. Mert az is tény: a mesterségek címereit elcsúfító kontárokról könnyen általánosítanak a kuncsaftok, s ez senkinek sem jó. A mesterképzés újjászületésénél a Magyar Agrárkamara Ideiglenes Oktatási Bizottsága is szeretne bábáskodni, javasolva számos kedvezményt a cím elnyerőinek például a támogatások elbírálásánál, földvásárlásnál, vállalkozói igazolvány kiadásánál, hitelfelvételnél, tanuló alkalmazásakor adható adó- kedvezménynél, gyakorló munkahelyek kialakításának segítésénél. Azt mondják, szakosodó világunkban a polihisztorok ideje lejárt. A mestertől is azt várja el mindenki: egy területen legyen kisujjában a szakma, de azzal kifogástalan munkát végezzen. Amolyan mesteremberhez illőt. Felhajtóerő Ferter János rajza Kommentál Visszaforgatás Balogh József A z már majdnem eldőlt, mennyi pénzt ad a költségvetés jövőre az önkormányzatoknak, ahhoz azonban parlamenti döntés szükséges, hogy kiderüljön: hány százalékát kapják meg a személyi jövedelemadónak, s milyen módon jut el vagy marad a pénz ott, ahol képződik. Bokros Lajos mondta nemrég a megyei közgyűlési elnökök számára rendezett továbbképzésen, hogy a Pénzügyminisztériumnak csak az a dolga, hogy megállapítsa, mennyi pénzt ad az önkormányzatoknak, annakfelosztásába már nem szól bele. Való igaz, a felosztás kifejezetten politikai töltetű kérdés, noha az önkormányzatok szakmai munkája függ attól: lesz-e miből bért fizetni, képesek lesznek-e településük legsürgetőbb gondjait megoldani. A mostani ismeretek szerint egyik variáció, hogy a jövedelmet ott kell hagyni, ahol az képződik. Erre mondta nemrég Zilahi József, a megyei közgyűlés elnöke: ilyen a világon sincs. Ha lenne, a kiegyenlítő szerep, vagyis a költségvetés alapvető funkciója sérülne, márpedig a költségvetés lényege éppen az, hogy ahol túltermelődik a jövedelem, onnan visszaforgatja a fejletlenebb térségekbe. Természetesen ezt nem öncélúan teszi, s nem is azért, mert ez a leghatékonyabb, hanem mert ha egy területről elvándorolnak az emberek — a mi megyénkből az elmúlt négy évben húszezer ember ment el — másutt kell gondoskodni róluk. Miért akarják mégis sokan, hogy az SZJA 35 százaléka, vagy pláne 40 maradjon helyben az önkormányzatoknál? Nyilván Budapestnek szeretnék kiszakítani a nagyfalatot, hiszen Budapest az ország fővárosa, működnie kell, ezért álfarizeus indokok a helyben maradó rész emelése mellett azzal kardoskodni, hogy az ellenkező döntés az önkormányzatok önállóságát csorbítja. A mi megyénkben a 29 milliárdos költségvetés három százaléka az szja, ennek félszázalékos emelésével vagy csökkentésével nem lehet megsérteni egyetlen település önállóságát. A vidéknek az volna kedvező, ha csökkentenék az szja helyben maradó részét, hogy a hiányzó pénz többségét valamilyen csatornán át minden település megkapja. I m "'mm m m m PaII Géza tarraja
