Kelet-Magyarország, 1995. szeptember (52. évfolyam, 206-231. szám)
1995-09-07 / 211. szám
1995. szeptember 6., csütörtök HÁTTÉR Tiszta vizet öntenek a pohárba Gávavencsellőn számítások előzték meg a díjemelést • Bizonytalan jogi viszonyok Minden csepp érték Szűcs Róbert illusztrációja Gávavencsellő (KM - D. M.) — A lakossági szolgáltatások közül talán kimondva vagy kimondatlanul az első helyet az egészséges ivóvíz foglalja el. A probléma megoldásában, a nagyvállalatok felbomlása után, komoly feladat hárul a települések ön- kormányzataira, akik különböző lehetőségek közül választhatnak. A gávaven- csellői központú Tisza menti Víz és Csatornamű Kft. alapítója 12 község önkormányzata: Balsa, Beszterec, Búj, Gávavencsellő, Keme- cse, Rakamaz, Szabolcs, Tímár, Tiszanagyfalu, Tisza- rád, Tiszatelek és Vasmegyei A kft. mindenkori elnöke Gávavencsellő polgármestere, így most ezt a feladatot Karakó László látja el. „Helyzet van" — Ismert, hogy a Szavicsav utódjául fellépő Keletvíz Rt. kimondta a cég feloszlatását és visszavonta a bejegyzés iránti fellebbezési kérelmét is — foglalja össze az előzményeket az elnök. — Visszaállt tehát az eredeti állapot, a Szavicsav mint megyei alapítású vállalat vezényelte tovább a terület ivóvízellátását és szennyvízelhelyezését. A bizonytalan jogi és tulajdoni viszonyok miatt a vállalat hat igazgatóságának székhely települései (Kisvárda, Nyírbátor, Mátészalka, Vásárosna- mény, Fehérgyarmat városok és Gávavencsellő nagyközség) július 5-én a Megyei Közgyűlés elnökének közreműködésével megállapodtak, hogy saját területükön kezdeményezik az ivóvíz- és a szennyvízszolgáltatás megoldását. Természetesen úgy, hogy maximálisan figyelembe veszik a térséghez tartozók igényeit is. Ezt követően a Megyei Közgyűlés az említett hat település önkormányzatára ruházta a vállalat alapításának jogát. így indult el a gávavencsel- lői régióban is a gazdasági társaság megszervezése, melynek alakuló ülését augusztus 29-én tartották. A társaság elsőszámú feladatának — a vízközművek üzemeltetésével — a tag önkormányzatok területén az egészséges ivóvízellátás megoldását, a szennyvíz elvezetését és kezelését tűzte ki. Ennek alapján az önkormányzatok a víz-közmű, valamint a későbbi egyeztetések alkalmával megkapott működtető vagyon ráeső részét beviszik a kft.-be. Tízen munka nélkül A társaság ezen az ülésen szavazott bizalmat Botos György ügyvezető igazgatónak, aki korábban is a térség üzemigazgatója volt. S emellett egy háromtagú felügyelőbizottságot is választottak. — Több jelentős döntés is született még a megbeszélésen — emeli ki Botos György. — A résztvevők határoztak a vízdíjról, mely a térségben egységesen 64 forint köbméterenként, plusz az áfa, a csatornadíj 40 forint, plusz áfa lett. Talán drasztikusnak tűnik a díjak emelése, de mindkét esetben előzetes számításokat végeztünk, s kiderült, csak ilyen feltételek mellett tud a cég rentábilisan működni, feltéve ha a külső körülmények nem változnak jelentősen. Különben a korábbi szolgáltatási díjakat három évvel ezelőtt állapították meg, s ehhez most feltétlen hozzá kellett nyúlni. Gondolnunk kell az esetleges későbbi meghibásodásokra, hiszen kisebb lett a cégünk, s egy komolyabb beruházás anyagi feltételeit is meg kell teremtenünk. Különben az alakuló közgyűléssel egy időben a Szavicsav képviselői tételesen, lel- társzerűen átadták a településeken található víz-közmű vagyont, gépeket és berendezéseket. Ez szolgál majd a végleges elszámolás alapjául. (Körülbelül 220 millió forint értékben.) — Mint minden átalakulás, ez is érint emberi sorsokat — veszi át a szót ismét Karakó László. — Jelenleg 32 fővel oldjuk meg az adott községekben a megfelelő szintű működtetést. Sajnos 10 dolgozónak nem tudtunk munkát biztosítani. Nekik a Szavicsav a törvényekben előírt feltételekkel felmondott. Egyetlen út A szakmai közvélemény megoszlik, szabad volt-e felszabdalni egy ilyen fontos szolgáltatást végző vállalatot? Nem kerül-e veszélybe a működő- képesség, hisz nem tudni egy- egy nagyobb meghibásodás esetén képesek-e ezek a cégek megoldani a lakosság zavartalan ellátását? Minderre csak a jövő ad majd választ. Bár a szakemberek szerint előrevetíti árnyékát egyfajta újra tömörülés, de jelenleg ez az út látszott az egyetlen, gyors, biztos megoldásnak. / (átsszunk el a ‘gondolattal. Mi lenne, ha a virágokat, ezúttal egy kaktuszt bíróság elé állítaná valaki. mert majdnem végzetes sebet ejtett egy idős ember szemén. S mivel a tárgyalásra csakis a természet illetékes bíróságán kerülhetne sor, nem kétséges milyen ítélet születne. Minden bizonnyal felmentő ítélet, amelyben az lenne a perdöntő, a kaktusz ártatlan, sok évezredes, talán több év- milliós fejlődése során alakultak ki védekező tüskéi, melyeknek életfenntartó, biológiai szerepük is van. Ezért a kaktuszt nem lehet bűnösnek nyilvánítani. Nem akart ártani az embernek, nem tudja kinyújtani a tüskéit és szándékosan megsebezni az embert. De a játék itt akár véget is érhet. Mindenki tudja mi az igazság. A növények, a virágok nem vonhatók felelősségre az emberi figyelmetlenség miatt... Ki tudja hány százszor, ezerszer hajolt a kedvenc kaktusza fölé az idős ember, hogy megitassa a sivatagok királynőjét, s elgyönyörködjön a pompás virágokban. A környéken lakók is jól ismerték a majdnem embermagasságú gyönyörű kaktuszt, a járókelők sokszor elnézegetÁrtatlan ték a kert e ritka, már-már királynői babérokra is érdemes óriás kaktuszát. Hatalmas tüskéivel nem szívesen találkoztak volna egészen közelről, de még távolabbról sem. Az idősödő ember már ügyet sem vetett a tüskéire, magabiztosan járt-kelt a kaktusz körül, mint az oroszlánidomár az engedelmeskedő állatok között. Csakhogy egyszer történt valami. Amikor éppen a kaktuszlocsolás szertartására készülődött, egy véletlen mozdulattal kicsúszott a kezéből a szemüvege, amit ki tudja miért, ilyenkor le szokott venni. Hirtelen lehajolt, hogy felvegye a földről, amikor egy másodperc töredéke alatt, olyan fájdalmat érzett, mintha az agyát szúrták volna át egy éles, hosszú tűvel. Szinte elájult a fájdalomtól. Percekbe telt, amíg feltá- pászkodott. Hiába kiabált, a szomszédok nem voltak otthon, nem akadt segítsége. A zsibbadás az egész agyát átjárta, sokáig fel sem fogta, mi történt vele. De azt igen, hogy szemére lát, s néhány vércseppet is letörölt a kezével... Nem tartott sokáig, talán kaktusz egy óráig a műtét, ami után a főorvos gratulált neki. Nagy szerencséje volt, a kaktusz tüskéje, amely átszúrta a szemgolyót, maradéktalanul kijött a szeméből, nem tört bele. így a látásával nem lesz semmi baj. Később a főorvos bevallotta, ez volt az első olyan műtétje, amikor emberi szemből egy jókora kaktusz tüskéjét kellett eltávolítani és nagyon izgult, hogy fog sikerülni. Ha beletörik az végzetes lehetett volna, talán nem tudták volna megmenteni a sérült szemet. De sikerült. A kaktusz pedig továbbra is dísze maradt a kertnek. Csak a beavatottak tudják, hogy az idős ember egy idő óta miért hord érdekes szemüveget, olyat mint a motorosok. Ebben locsolja a sivatagok királynőjét. Néhányon oda is szólnak neki, aztán vigyázzon a sebességre, mert sok a kanyar. A z idős ember már mosolyogni is tud az ártatlan ugratáson, lélekbenfelmentette ő is, az ártatlansága miatt a kegyetlen fájdalmakat okozó kaktuszt. Ha nincs bűn, nincsen bűnös sem... Templom épül Pátyod (KM - Gy. L.) — Szép példája egy falu összefogásának a pátyodi. A kisközségben (680 lakosa van) eddig csak görög és római katolikus templom volt. A faluban azonban reformátusok is élnek, mintegy hetvenen. Nemrég egy 10x6 méter alapterületű (10 méteres toronnyal) templom építésébe kezdtek Farkas Miklós tervei alapján. A templom a klasszikus (hármas egység) és a modem forma ötvözete. A szükséges pénz — mintegy 2-2,5 millió forint — részben közadakozásból, részben a csengeri református egyházközösség, valamint az ön- kormányzat révén gyűlt össze. Ez utóbbi főként természetben (tehát munkaerővel és anyaggal) segíti a vállalkozás sikerét. Külön érdemes megemlíteni, hogy a templom felépítéséhez szükséges anyagiakkal nemcsak a református lakosság járult hozzá, hanem úgyszólván az egész falu. Tehát a római és görög katolikus val- lásúak egyaránt. Gaál Sándor, a pátyodi ön- kormányzat jegyzője elmondta, a nyár derekán kezdődött meg az építkezés. Még a tél beállta előtt szeretnék tető alá hozni, hogy jövő évben felszentelhessék. Addig még be is kell rendezni a templomot. Allergia Balogh Géza-m—T gyes állítások szerint J-y hazánk népességének JL _J húsz százaléka allergiás valamire, de a hajlam ott van majdnem minden második emberben. E téren sajnos a fejlett országok kategóriájába tartozunk mi is. Az utóbbi tíz-tizenöt évben látványosan megszaporodtak azok, akik e betegségek valamelyikében szenvednek. A legszembetűnőbbek a szénanáthások talán, akiken egyik pillanatról a másikra tör ki az alattomos kór, megkeserítve a napjaikat. A tudósok már rég kiderítették, hogy a vadkender, vagy más néven a parlagfű az egyik fő ellenség, s mint lapunkban is olvashatnak róla, egyre több helyen szállnak vele harcba. Sokan állítják azonban, vadkender , élt a múltban is, még sem volt annyi szénanáthás, mint manapság. Nem a parlagfűben, hanem valahol másutt kell tehát keresni a terjedő betegség okát, mégpedig abban, hogy az idegességben, bizonytalanságban kilyukadt az ember szellemi védőpajzsa, melynek egyenes következménye az immunrendszer meggyengülése. Lehet valami igazság ebben is, ám a betegség és a parlagfű párhuzamos terjedése közötti összefüggést nem lehet nem észrevenni. A tapasztalatok ugyanis azt mutatják, a szénanáthások a nyolcvanas évek derekán, végén szaporodtak meg igazán, amikor a mezőgazdasági nagyüzemek már nem nagyon fordítottak gondot a gyomirtásra. Mostanra pedig se szeri, se száma az e betegségben senyvedőknek, ami összefüggésben lehet azzal, hogy az újdonsült kisgazdáknak nincsen pénzük, energiájuk a dudva pusztítására. A szakemberek állítása szerint azonban van még egy ok, amiről nem nagyon beszélünk, még pedig a nemtörődömség. A parlagfű ugyanis már megjelent a házak környékén is. Ez pedig a „trehányosodás” egyik biztos jele. Ha a tulajdonos nem söpri el lakása elől a havat, s a jeges járdán valaki lábát töri, a gazda felelősségre vonható. Nem lehetne kiterjeszteni ezt a parlagfűre is? Meglepetés Ferter János rajza Fehéren-feketén Szőke Judit A zon a bizonyos, sokat emlegetetett márciusi napon, az új pénzügyminiszter ominózus csomagjában az ellensúlyok között szerepelt afeketegazda- ság visszaszorítása fejezetcímet viselő célkitűzés-sorozat. A bérből-fizetésből élőket sújtó megszorító intézkedéseket már alaposan ismerjük, ám a tíz-száz milli- árdokat elsinkófálók háborítatlanul garázdálkodhatnak. Igazságtalan lennék ugyan, ha nem emlékeztetnék egy szűkszavú híradásra még a nyár elejéről, miszerint tanácskozásra hívták a vámosokokat és az adóhatóság szakembereit ez ügyben. Azóta azonban teljes csönd van a vonalon. (Biztosan azért, meg ne tudják, mire készülnek.) Az egyébként igen érdekes, hogy nálunk még a normál piacgazdaság sem alakult ki, de az ellenőrizetlen oldalhoz már régóta van szerencsénk. De vajon jó cél-e a feketegazdasággal leszámolás? Egyrészt drága mulatság, hihetetlen apparátust, technikai-adatbázis jellegű hátteret és esetenként nagy társadalmi felzúdulást kiváltó, a személyes életbe beavatkozást igényelne; másrészt talán inkább a feltételeit kellene megteremteni annak, hogy ne érje meg járuléktalanul, adózatlanul dolgozni, termelni. Ráadásul a témának több oldala is van. A szabad rablás bűn, káros, tehát nyilván irtani kell, de hogyan ítélhetnénk el azokat az embereket, akiknek nincs más választásuk, rákényszerülnek a szabálytalan pénzügyi tranzakcióra. S vannak, persze, ártalmatlanabb rétegek, akiknek zsebbe fizetünk a — gondoljuk, úgy olcsóbb — szolgáltatásért. Ekkor mi cinkosok vagyunk. Az emberek zöme nem azért hazudik, titkol el az állam elől ezt-azt, mert velejéig romlott, hanem azért, mert nincs más választása. S a többség — meggyőződésem — nem vigyorog a bajusza alatt, nem veregeti magát büszkén vállon, mondván ez az akció is sikerült, hanem legfeljebb sóhajt: megúsztam. Miközben azt is tudja, nem az államot vágta át, hanem valamennyiünket. Na, nem az efféléket kell elkapni. Kelet-Magyaiorszag 3
