Kelet-Magyarország, 1995. szeptember (52. évfolyam, 206-231. szám)

1995-09-05 / 209. szám

1995. szeptember 5., kedd 10 Kelet-Magyarország CSUPA ÉRDEKES A nők városa Banja Luka, ahol nincsenek férfiak Banja Luka (MTI-Panorá- ma) — A volt Jugoszlávia területén három éve tom­boló háború valósággal a nők városává változtatta Banja Lukát, a szerb ké­zen lévő legnagyobb bosz- nia-hercegovinai telepü­lést. A nők már a konflik­tus kitörése előtt is több­ségben voltak, mert Bosz­nia eme észak-nyugati térségében már a második világháború is otthagyta keze nyomát a férfi lakos­ság megtizedelésével. Ma a harcképes férfiaknak a boszniai szerb hadsereg soraiba történt behívásával egyre inkább az asszonyok vállán nyugszanak a város ügyes-bajos dolgai. A lá­nyok és asszonyok azonban félelemben és magányosan élnek, remegve várják a frontról a férjeikről, fiaikról érkezett híreket és a túlé­lés parancsoló szükségessé­ge mára szokásaikat is megváltoztatta. Banja Lu- kában mindenfajta kereske­delem, még a valuta fekete­piac is az asszonyok kezé­ben van. — A férjem muzulmán, a háború kitörésekor elmene­kült Banja Lukából, ma­gamra hagyott a lányommal együtt. Azóta csempészés­ből próbálom eltartani a családot — meséli a szo­morú valóságot az AFP tu­dósítójának a harmincnyolc éves Mara, aki korábban a város egyik vállalatánál volt alkalmazásban, de az tönkrement már a háború kezdetén. Akkoriban számos nem szerb férjet választó szerb asszonyt tettek az utcára a munkahelyéről egyszerű et­nikai megfontolásokból. Aida, a negyvenegy éves asszony, miután ilymódon elvesztette állását, eladta házát, majd lassan minden értékét, hogy megéljenek. Azt azonban már nem volt képes elviselni, hogy lá­nyát nem vették fel — csak azért mert muzulmán szár­mazású — abba az isko­lába, ahova szeretett vol­na járni, pedig mindig is példás tanuló volt. Ekkor úgy döntött, hogy örökre maga mögött hagyja Banja Lukát. Az ötvenkilenc éves hor- vát származású Zdenkát, aki a városi gimnáziumban tanított, néhány héttel az előtt, hogy elérte volna a nyugdíjkorhatárt, elbocsá; tották munkahelyéről. O ma is azt mondja: meg­próbál addig itt maradni amíg ezt lehetővé teszik számára. — Az egyedül élő asszo­nyok nemcsak a megélhetés gondjával kerülnek szembe egyre súlyosabban, hanem komoly pszichológiai prob­lémákkal is meg kell küz­deniük magányosságuk mi­att — rajzolja meg a szo­morú látleletet Mirko, a pszichológus. — Akiknek még él a férjük, azok leg­alább számíthatnak ritka lá­togatásaikra, amikor 2-3 havonta egyszer hazatérnek a frontról. Örülünk, hogy még életben látjuk őket — mondja nem titkolt szomo­rúsággal a harminkét éves Ana. — A jövő igen sötét — vélekedik a huszonnyolc éves Zorica, akit jogi tanácsadóként soroztak be nő létére a szerb köztár­saság hadseregébe. — Néha házasságról álmodo­zom, de vajon mit is tud­nék nyújtani jövendőbeli férjemnek és gyermekeim­nek. Az éjszaka leszálltával Banja Luka lányai magá­nyosan vagy csoportosan egyik kávéházból a másik­ba térnek be. — Életem legszebb éveit vesztegetem el — mondja Avona, aki csak tizenötéves volt, amikor a háború el­kezdődött, de ott kellett hagynia az iskolát, hogy a családi étteremben fel­szolgáljon és így segítsen megkeresni azt a keve­set, amiből meg kell élniük. — Az egykori muzul­mán és horvát barátok el­mentek, a fiúk szintén. Megpróbálunk valahogy normális életet élni — mondja. A nők városában bezár­nak a kávéházak, az asszo­nyok és lányok egyedül ha­zafelé bandukolnak, ki-ki a maga bánatával, az egykor fronton harcolt, vagy még ma is ott harcoló szeretteik képével. A vörös bestia Budapest (MTI) — Herná­di Juditnak idén nyáron ke­vés ideje jutott a pihenésre. Nemrég fejezte be a Vörös bestia című film forgatását, melyben — könnyen kita­lálható — a címszerepet alakítja. Partnerét, Félixet — akit a bestia vagyis Eve­lin legyőz és tönkretesz — Hirtling István játssza. A klasszikus értelemben vett vígjáték rendezője Makk Károly a további szerepeket is népszerű színészekre bíz­ta. így — többek között — láthatjuk Kállai Ferencet, Moór Mariannát, Kerekes Évát, Rátóti Zoltánt, Bene­dek Miklóst és Szacsvay Lászlót is. A történet a har­mincas években — a Mese­autó korszakában—játszó­dik. S minthogy lévén víg­játékról szó, a történet hap­py anddel ér véget. HIRDETÉS UBORKATERMELŐK FIGYELMÉBE A Vajai Zöldség-Gyümölcs Kft., a Vajai Közhasznú Társaság és a NUNHEMS ZADEN holland vetőmagcég MEGHÍVJA ÖNT UBORKATERMESZTÉS FAGYOKIG címmel 1995. szeptember 7-én (csütörtök) 11 órai kezdettel rendezett BEMUTATÓRA. BEMUTATÓ HELYE: Vaja, Tópart, Boglyatanya, „NUNHEMS BEMU­TATÓ” táblák szerint, a Vajai KHT 6,6 ha-os uborkaültetvényén Bemutató témái: § — Az idei uborkatermesztés tapasztalatai, az időszakos túltermelés okai j§ — Hogyan tovább az uborkatermesztéssel? ^ — Technológiafejlesztési lehetőségek g Minden érdeklődőt szívesen várnak a Rendezők! Nálunk már tom­bol az ősz (a nyár helyett), de van olyan hely a föl­dön, ahol még für­désre alkalmas az idő. S micsoda für­désre! A mediter­rán országok ten­gerpartjain még javában tart a sze­zon, ilyenkor még tele vannak a strandok, estén­ként az éttermek, a piciny kávéhá­zak, szóval ott még nem felejtet­ték el milyen is, az amikor süt a nap Elek Emil felvétele Jeruzsálem háromezer éve Zsidó és palesztin lakosok állandó feszültségben élnek egymás mellett Jeruzsálem (MTI-Panoráma) — A világ valamennyi váro­sa között Jeruzsálem az, amelyre az emberek a legna­gyobb tisztelettel gondolnak. Nevezték a föld középpont­jának, szemének, súlypont­jának, közbülső állomásnak a föld és az ég között. Jeru­zsálem rendkívüliségének és tiszteletének okai kizárólag vallási természetűek. A több ezer éves közel-keleti várost három világvallás is megszentelt helyének tekinti: a zsidóság, a kereszténység és az iszlám. Ennek ellenére újra meg újra fellobban benne a gyűlölködés és ellenségeske­dés. Kerítésen kívül Izraelben hétfőn kezdődött az a 15 hónapos ünnepségsoro­zat, amelynek keretében a zsi­dóság méltó módon megemlé­kezik Jeruzsálem 3000 éves fennállásáról. A város lakossá­gának egyharmadát kitevő pa­lesztinok számára azonban a jubileum legfeljebb bosszúság forrása: ők csak kerítésen kí­vülről szemlélhetik a fényes örömünnepet. Amikor Dávid király 3000 évvel ezelőtt meghódította és az egyesített Izrael-Júda fővá­rosává tette a három völgy ál­tal körülölelt, megerősített ká- naáni várost, az Isten jelenlé­tének jeleként odahozatta a Frigyládát. Dávid fia, Sala­mon király felépítette a temp­lomot, s a ládát a szentek szentjében helyezte el. Építés és pusztítás váltogat­ta egymást a Templomhegyen, s formálta a zsidó történelmet századokon át. II. Nebukadné- cár, Babilónia uralkodója Krisztus előtt 587-ben feldúlta a templomot. A Frigyláda el­veszett. Babiloni fogságból történt visszatérésük után Kr. e. 515-ben a zsidók ugyan­azon a helyen felszentelték a második templomot. Mire ez ötszáz év alatt teljes pompájá­ban kiépült, a zsidó vallási je­lenlét véget ért Jeruzsálemben. Titus római császár hadai, a zsidó felkelést leverve, meg­hódították a várost, és felgyúj­tották a templomot. A 60 év múlva kitört újabb zsidó felke­lés során Jeruzsálemet teljesen lerombolták, s romjain egy új, római város épült fel. A zsidók egykori szent helyéből mind­össze egy támfal maradt a Templomhegy nyugati olda­lán. A Siratófal a mai napig az imádság helye, ahová a világ minden tájáról elzarándokol­nak a zsidók. Megszállás alatt Két évezred elteltével azon a földön, amely Jézus Krisztus 30 körül történt keresztre fe­szítése óta minden keresztény számára szent, új korszak kez­dődött. I. (Nagy) Konstantin, az első keresztény római csá­szár idejében Krisztus kereszt­re feszítésének helyén, a Gol­gotán templomot emeltek. Az idők során kétszer lerombolt, majd újra felépített Szent Sír Templomába mindmáig elza­rándokolnak a keresztény hí­vők a világ minden tájáról. Számos további keresztény kultikus hely jött létre, a ke­resztények pedig többségbe kerültek a városban. Ennek a korszaknak Omar arab kalifa vetett véget 638- ban Jeruzsálem meghódításá­val. A Templomhegy, amely­ről a legenda szerint a 632-ben elhunyt Mohammed próféta a hetedik mennyországba emel­kedett Allah trónusa elé, most az iszlám szent helyévé is vált. 691-ben szentelték fel a mu­zulmán Sziklatemplomot, s néhány évvel később felépült a Korán egyik szava után elne­vezett A1 Aksza mecset is (a szent Mekkától legtávolabb eső). Mindkettő máig a város legszembetűnőbb ékessége. Jeruzsálem váltakozó sorsát a következő évszázadok folya­mán továbbra is a vallás hatá­rozta meg. Újra meg újra a bé­kétlenség városává lett, ami­kor főként a harmadik évezred első két századában megjelen­tek a kereszteslovagok, hogy felszabadítsák a keresztény szent helyeket a mohamedán hódítók megszállása alól. A keresztes hadjáratok áldozata­inak számát 750 ezerre becsü­lik. Ma Jeruzsálemet sokan úgy tekintik, mint legalábbis annak a lehetőségnek élő jelképét, hogy különböző vallások hívei egy helyen békében megfér­hetnek egymással. Jeruzsálem jelenére azonban továbbra is a viszályok nyom­ják rá bélyegüket. A béke vá­rosa (ezt jelenti a város héber neve) inkább a békétlenség he­lye. A város 360 ezer zsidó és 140 ezer palesztin lakosa ál­landó feszültségben él egymás mellett. Több mint 140 ezer izraelit költöztettek a városnak azon részeiben épült lakótele­pekre, amelyeket a zsidó állam a hatnapos háború során, 1967-ben foglalt el és annek- tált. Ahol a zsidók laknak, szé­les és rendezett utcákat látni, nagy számban vannak iskolák és más közintézmények. A legtöbb arab negyed ezzel szemben az elhanyagoltság és túlzsúfoltság képét mutatja, ott elmaradtak a beruházások, és az izraeli közigazgatás megta­gadja az építési engedélyeket az araboktól. Nincs tekintélyük Az arab lakosok nem fogadják el az izraeli fennhatóságot, és bojkottálják a helyhatósági vá­lasztásokat. A várost a jobbol­dali és vallásos izraeli politi­kusok koalíciója irányítja. A palesztinoknak van ugyan sa­ját városi tanácsuk, de ennek alig van befolyása, és nincs igazi tekintélye. A főként kulturális esemé­nyeket magában foglaló ün­nepségsorozat keretében hét­főn felavatják a Dávid városa elnevezésű régészeti együt­test, és monumentális audiovi­zuális műsort rendeznek. A to­vábbiakban koncertekre, kar­neválra, holland virágkiállí­tásra, gyermekrajzoló ver­senyre és több más színes ren­dezvényre kerül sor, de lesz­nek történészkonferenciák is, egyebek között Dávid király szerepéről a város történeté­ben és Jeruzsálem művészi ne­vezetességeiről. Közelebb a németek a németekhez Az autó a keletiek kedvence és az elmúlt években aránytalanul sokat költöttek Bonn (MTI-Panoráma) — A tévénézésben és az autózásban már teljesen megvalósult a né­met egység, de a mindennapi élet számos más területén a keletnémetek még mindig je­lentősen különböznek nyugati honfitársaiktól. A két német állam egyesülése óta eltelt öt év alatt a keleti átlagkeresetek majdnem megduplázódtak és valamivel meghaladják a havi kétezer márkát. Nyugaton majdnem 2700 a bérből élők havi keresete. Növekevő bevételeiket a volt NDK polgárai elsősorban autóra és szórakoztató elektro­nikai cikkekre költötték. Míg a nyugati tartományokban min­den második emberre jut egy személyautó, a korábban csak Trabanthoz és Wartburghoz — nagyon nehezen Ladához — jutó keletieknél ez a szám alig több, jelenleg: 2,3. Az autó a keletiek kedvence és az elmúlt években arányta­lanul sokat költöttek erre — állapítja meg Hallei Gazda­ságkutató Intézet, amely a Der Spiegel című hetilap megbízá­sából készítette az átfogó fel­mérést a keletnémet életkörül­mények változásáról. A szórakoztató elektronika területén is sok pótolnivalójuk volt a keletieknek és a felsze­reltséget tekintve mára gya­korlatilag azonos szinten áll­nak a nyugatiakkal. Ma már a keleti tartományokban is gya­korlatilag minden háztartás­ban van színes televízió és ugyananyi videolejátszó és személyi számítógép, mint a münchenieknél vagy a ham­burgiaknál. Az életvitelben, a szokások­ban azonban mindmáig nagy a különbség. A keletiek estén­ként szeretnek otthon a tévé előtt ülni, míg a nyugatiak töb­bet járnak társaságba, vendég­lőkbe és gyakrabban sportol­nak. A keletiek sűrűbben jár­nak színházba és hangver­senyre és náluk többet van együtt a család. Az egyesülés után — főleg az anyagi nehéz­ségek miatt — azonban drá­maian csökkent a házasságkö­tések, valamint a születések száma. Miután az egykori NDK- ban nagyon rossz volt az ellá­tás zöldségekből és gyümöl­csökből, e területen óriási mértékben nőtt a fogyasztás és ma már meghaladja a nyugati szintet, bár összességében az egészséges étkezésre, élet­módra nem fordítanak annyi figyelmet és pénzt, mint a nyugatiak. Ennek is szerepe lehet abban, hogy a keletiek várható élettartama 2-3 évvel kevesebb mint az Elbától nyu­gatra élőké. De talán az étke­zésnél is nagyobb mértékben rontja a helyzetet, hogy a kele­tiek rosszabb munkakörülmé­nyek között és lényegesen töb­bet dolgoznak. Míg a nyugati tartományokban 1580, Kele­ten 1700 óra az évi átlagos munkaidő. Az 1989-es fordulat utáni lelkesedés fokozatosan alább­hagyott és a keletiek — a nyu­gatiakhoz hasonlóan — egyre inkább hátat fordítanak a poli­tikának. Nem járnak politikai rendezvényekre és csökken a politikai pártok taglétszáma. Az egykori keletnémet vív­mányoknak köszönhetően az Elba és a Odera között jobb a helyzet az óvodai férőhelyek­kel való ellátottságot és az energiatakarékosságot illető­en, de vezetnek a nyugatiak előtt a bűnözés számos terüle­tén is.

Next

/
Thumbnails
Contents