Kelet-Magyarország, 1995. szeptember (52. évfolyam, 206-231. szám)

1995-09-05 / 209. szám

1995. szeptember 5., kedd Tervek az évezred végéig Nyíregyházára nemsokára a nyitottság és a nyugalom lesz a legjellemzőbb Honnan, hová? Egy városképrészlet, mely a múlt és jövő egymás mellettiségét szimbolizálja Harasztosi Pál felvétele NézőDOiit tr Útonállók Nyíregyháza (KM - Sz. J.) — Nincs ma könnyű helyzetben senki, aki hosszú távra akar tervezni. Különösen így van ez egy megyeszékhely eseté­ben. Rengeteg gonddal, di­lemmával kellett megküzde­niük azoknak, akik Nyíregy­háza 1998-ig tartó fejlesztési stratégiáján dolgoztak. Ennek az volt különben az alapelve, hogy a városfejlesz­tés egy és oszthatatlan, azaz független a helyi hatalom pil­lanatnyi politikai összetételé­től. A citykoncepció Minden befolyásoló mikro- és makrostrukturális tényezőt, s éppúgy az öröklött helyzetet is számba kellett venni. Még azokkal is érdemes kalkulálni ilyen esetekben, amik pillanat­nyilag formálódnak. Egy nyil­ván biztos volt a koncepcióké­szítés közepette is: a helyi ön- kormányzatoknak nehezülő, szorító szituációban kell ele­get tenniük kötelezettségeik­nek. A városfejlesztés fő iránya az a célrendszer, melynek magva szerint Nyíregyháza váljon olyan pénzügyi, keres­kedelmi, kulturális, művészeti központtá és iskolavárossá, amely miközben törekszik megőrizni lakóinak nyugalmát és biztonságát, nyitott az üzle­ti élet, az idegenforgalom, az újdonságok iránt. Immár a közgyűlés döntése szerint is az a kívánatos, hogy kulturált, tiszta, virágos, zöld város le­gyen. Ezek az adottságokra és lehetőségekre épülő célok ter­mészetesen csak fokozatosan, kitartó, következetes munká­val valósíthatók meg. A terve­zés, valamint a megvalósítás során egyaránt figyelembe kell venni azt, hogy mint má­soké, úgy Nyíregyháza lehető­ségei is egyre inkább behatá­rolódnak, ugyanakkor pedig az önkormányzat nem az egyetlen — bár kétségkívül az egyik legjelentősebb — erő, amely a város jövőjét alakítja. Nyíregyháza fejlődéséért a vá­ros döntéshozói, felelős gazdái ésszerű és határozott gazdasá­gi és városfejlesztési politikát kívánnak folytatni. A citykoncepció kiemelt fel­adatnak tartja például a hagyo­mányápolást, a megváltozott körülmények következtében az intézményhálózat olyan ütemű átalakítását, melynek eredménye a szakmai színvo­nal javulása. Alapprioritások és makacs kényszerszülte ér­dekek a következők: a közgaz­dasági racionalitásokkal össz­hangba hozható költségvetési gazdálkodás, a hitelek és köte­lezettségek olyan szintű vál­lalása, mely belátható időn be­lül saját bevételből vagy meg­takarításból biztosítja a vissza­fizetéseket. Üzleti megfontolások A szociális ellátás egységes rendszerének kialakítása, a családgondozási modell meg­valósítása, a non-profit szerve­zetek minél teljesebb körű be­vonása a feladatok ellátásába sem kerülte el a stratégák fi­gyelmét. A város idegenfor­galmi vonzerejének visszaállí­tása (Sóstó, Bujtos, művelődé­si és sportrendezvények), ez­zel együtt a város imázsának megteremtése fontossága köz­vetlenül üzleti jellegű megfon­tolásból származik. A vállal­kozásbarát környezet megte­remtése, a város éléskamráját jelentő bokortanyák mezőgaz­dasági termelői életkörülmé­nyeinek javítása (a támogatási rendszerek felhasználásával) is nagy hangsúlyt kapott. Szin­te kivétel nélkül minden vá­roslakó komfortérzését javít­hatja a város közlekedési hely­zetének korszerűsítése, az összekötő utak, csomópontok építése, a forgalomszabályo­zás, a teljes körű parkolási rend kialakítása. Az 1995—98-ig terjedő idő­szak pénzügyi és vagyongaz­dálkodásának legfőbb feladata — ha maga a megfogalmazás nem is optimista — a város és intézményei működőképessé­gének megőrzése és a nagy­mértékű vagyonvesztés elke­rülése. Ezen belül: az intézmé­nyeket ösztönözni kell a racio­nális, takarékos gazdálkodás­ra. Meg kell őrizni a város fi­zetőképességét, jelentősebb önkormányzati vagyoncsök­kentés nélkül. A takarékossági elveket érvényesíteni kell a műszaki infrastruktúra műkö­désénél is. Az ésszerűség hatá­ráig élni lehet elsősorban a kedvező kamatozású hitelfel­vétek lehetőségével, minden­kor megőrizve a pontosan fi­zető, jó adós pozíciót. Törekedni kell olyan stabil helyi bevételi források megte­remtésére, amelyek a működés biztosításán túl lehetőséget nyújtanak a meglévő vagyon értékének szintentartására és a feltétlenül szükséges fejleszté­sekre. A helyi adórendszer fe­lülvizsgálata alapján fel kell készülni az igazságosabb köz­teherviselés szellemében az ingatlanadó és a kommunális adó bevezetésére. Kívánatos, hogy az adózók szólhassanak bele az adó egy részének fel- használásába. A civil tömörü­lésekkel foglalkozó részt kü­lön helyeselték a városatyák. Társadalmi kontroll Az elképzelések szerint ugyanis az együttműködésnek a testület számára komoly ho- zadéka lehet, hiszen az egye­sületek lefedik azokat a terüle­teket, ahol az önkormányzat nem tud, vagy nem képes eredményes lenni, egyszers­mind pedig a nyilvánosság és a társadalmi kontroll egy csa­tornájának szerepét is ellátják. Szükséges, hogy a város mű­ködését, üzemelését segítő, közüzemi szolgáltató gazdasá­gi társaságok és vállalatok még önállóbbak legyenek, ter­mészetesen egy ellenőrizhető, működési és finanszírozási rendszer megléte mellett. A városrendezési terveknek fejlesztési döntéseken kell ala­pulniuk. 1996. januárjában sorra kerül Nyíregyháza álta­lános fejlesztési terveinek fe­lülvizsgálata. A négyéves kon­cepció, a hozzá csatlakozó ütemterv nem szűkölködik fel­adatokban. A megvalósítás a külső körülmények és a belső feltételek kedvező alakulásán kívül a város lakosságának összefogásától is függ. Kováts Dénes M egvallom őszintén, nem irigylem a rend őreit. Igaz, a hazánkba busszal érkező uk­rán állampolgárokat sem. Előbbieket azért, mert egyelőre nem tudnak gátat szabni az útonállóknak, utóbbiakat azért, mert rend­szeresen áldozattá válnak. A eddigi támadások alap­ján összeállt a recept, ami már nem is kuriózum: végy egy Ukrajnából érkező buszt, rajta valutával, fo­rinttal és egyéb értékekkel felpakolt utasokat, adj hoz­zájuk öt-tíz, autóval érkező, fegyverrel, botokkal felsze­relt (honfitárs) nehézfiút, vegyítsd némi fenyegetéssel és erőszakkal — az ered­mény tekintélyes zsákmány, elszelelt támadók, kár és bosszúság. Más kérdés persze, hogy ez az egész nehezen fo­gyasztható, s nem csak az áldozatok számára. Mert egyelőre csak honfitársaik­ra utaznak a banditák, de félő, hogy a sikereken fel­Kállai János A m(ílt hét végén szerte az országban sorra- rendre megtartották a tanévnyitókat. Csöndben, bizonytalanságokkal és vá­rakozással teli hangulat­ban, vagy látványosabban; reménykedve, az eredmé­nyeket, a mégisfejlődést vi­lág elé tárva. Öröm volt ott lenni Tuzsér gyönyörű, új is­kolaépület(résziének átadá­sán, észlelni az optimizmus megvalósult — objektumo­kai, szavakkal, gesztusok­kal, műsorral, beszédekkel prezentált — momentumait. Szólt az egybegyűltekhez környezetvédelmi és terü­letfejlesztési miniszterünk is. Tette ezt olyankor, ami­dőn a koalíciós válságfel­számoló tárgyalások javá­ban zajlottak, amikor — mint említette — sokféle in­dulat munkál az emberek­ben az országvezetés dolga­it illetően. Az iskolakezdés apropóján tájékoztatta a je­les eseményre összesereg- letteket a parlamenti évad­nyitásról, pontosabban: a kormány nyári hónapjainak ténykedéséről. Kinyilvání­totta: szeptember l-jén kész költségvetés-tervezettel te­kinthetünk a jövő esztendő­buzdúlva kiterjesztik tevé­kenységüket másokra is. A határ közelsége esélyt ad a menekülésre, mert mire a rendőrök a helyszínre ér­nek, bottal üthetik a táma­dók nyomát. Volt példa ar­ra, hogy ismertté váltak a banditák, fényképük is meg­jelent lapunkban, de azóta is vígan élik világukat. Tény: nem állhat minden kilométerkőnél rendőr, nem kaphatnak szirénás kísére­tet a turisták vagy üzletelők, mégis tenni kéne valamit. Az útonállók, rablók, fej- pénzszedők és társaik ugyanis egyre szemteleneb­bek és merészebbek, úgy tű­nik, számukra megyénk (is) maga a Kánaán, valójában különösebb kockázat nélkül bűnözhetnek. Ismerjük az erőfeszítése­ket, tudunk eredményekről és kudarcokról is. Talán miniszteri szinten sem titok mindez. Éppen ezért első­sorban ott fent kellene tenni azért, hogy a rendőri mun­ka hatékonyabbá válhas­son. Mielőtt még honfitár­saink válnak szenvedő alannyá, áldozattá. re. Aztán: van hároméves gazdasági programunk, ami nem szlogenhalmaz. Lassú, de prognosztizálható gazda­sági növekedés elé nézünk: évi 2-3 százalék az ígért nö­vekmény. Az adósságkrízis­ből kell kikerülnünk mie­lőbb, hogy a koncepció he­lyessége igazolódjon. A köz­vetlen jövő(idő) viszont nem rózsás! A reálbérek tovább csökkenek: 1996-ban 4 szá­zalékkal. De nem bukott meg a stabilizációs program — fogalmazott a miniszter; egyszersmind sejtetve: a szi­gorítások a kormány nép­szerűségének aligha tettek jót. A szimpátia bizony fogy­tán! A visszaszerzését netán segítő konkrétumok sem eléggé foghatóak. Misze­rint: nincs szükség pótkölt­ségvetésre — hál’ Istennek! Izzadságos fejlődés vár ránk, de az előremozdulás kegyetlen lépéssora leg­alább kiszámítható — rend­ben, ez is valami. Európá­nak működőképes országot kell feltételeznie, ha rólunk hall. O K ! Am tegyük hoz­zá: feltételezni kevés. Való­ban működőképesnek kell maradni! Mert a társadal­mi többség hitére, maradék türelmére mind erőtleneb­ből lehet apellálni. F oghíjasok, vagy egyál­talán nincsenek szőlő­fürtök a tőkéken sok te­lepülésen. Az idei szüret az ország egyes tájain—így ná­lam is—már júniusban meg­történt, még a virágzáskor vagy utána. Előbb csak a le­veleken, majd egy csapásra a fürtökön is megjelentek a fol­tok, s aztán már hiába kékítet- tem a rézgáliccal, no meg a legkülönfélébb készítmények­kel mosogattam, kifogott raj­tam a peronoszpóra. Pedig sokszor összemértük már erőnket, birkóztunk azért a néhány tőkéért, mely­re ő is kivetette a hálóját. Aranysárga és bordó, mus- kotályos és nagy szemű cse­megeszőlők. Felsorolni is elég lenne a fajtájukat. Hiá­ba, neki az kell, fölöttébb vá­logatós lett őkegyelme. Ami­ben már kicsit is érzi a ripá- ria csordogálását, fanyalog­va odébbáll. Most értem meg miért dicsérte apám oly ki­tartóan az Izabellát, Ferit, Elvirát, meg olyanokat, ame­lyekbe belepirulnak a leendő menyecskék, a Kecskecsö­Keserű szüret csűt. Én biz nem hallgattam meg. Sőt, hivalkodóan nagy lugasokat eresztettem, hadd lássa mindenki, hogy a szőlő­nemesítés eredményei hogy gyűrűznek be hozzám, telje­sednek ki a tökszáraz, meszes vidéken, a völgyben. Barátaim, ismerőseim tud­ták, hogyha Szent István után arra veszik az irányt, néhány gyönyörű fürtöt elcsipege­tünk. Most csak nyúlkálunk a levelek alá, s keresgélünk egy-egy girizdet vagy sem­mit. Még a kapásnak való is eltűnt szőrén szálán. Hogy fogom én a darazsakat ide­szoktatni, kielégíteni dőzsö- lési vágyukat? Végül is szidni kellene va­lakit. Ez a legkézenfekvőbb. Kit is lehetne? Először is a rossz gazdát. Ha szőlőt tele­pít, miért nem figyel oda a növény fejlődésére, ahogy a rügy kipattan, megjelennek a fürtképződmények, s rohan­jon a spicniért. Pumpáljon, mérgelődjön, mert orrba- szájba fröcsköli. Hirtelen lá­tom is magamat, ahogy fel­húzom a vekkerórát, s füle­lek, hogy nem kezdi-e el hangtalan szöszmötölését a bestia peronoszpóra. Gon­doltam hátha még nem éb­redt fel. Almában adok neki egy nagyfröccsöt. De hama­rabb felébresztett engem a spricnivel való bosszanko- dás, mert állandóan eltömő- dött a szórófeje. Az már ál­momban sem jutott eszembe, hogy lehet, ezúttal nem a gazdában van a hiba, hanem a nagyfröccsben. Kevés ben­nük a hatóanyag. Hát a Jani a hibás, aki vette nekem eze­ket a modern szereket. „Meglásd tutti!" A zsebeimet is kiforgattam érte. Jöhet ezentúl hozzám, legfeljebb egy macskafröccsöt kap. Aztán megint spekuláltam. Száz méterrel odébb a dom­bon Lisztesnek csak úgy vi­gyorog a tőkéje a sok fürttől. Már a hálókat is rárakta. Biztos eltérítették a pero­noszt, hogy a völgyet szánto- gassa egy kicsit. Hiába, ezúttal rossz volt a spekuláció. A lisztharmat is arra járt. Hát én nem láttam ezt a csodálatos tüneményt, finom porát rázva a fürtökre, mert addigra elővettem a jól beváltat, s úgy megpermetez- .tem a tőkéket, hogy még a szomszéd Lajos is megje­gyezte, hogy milyen újfajta, festett kék lugasaim van­nak. Most már tudom, hogy mégis a gazda a hibás. Hiá­ba fognám fülön Janit. Ót is bepalizták, mint sokakat a le­járt szavatosságú szerekkel, meg a hamisított, felülcímké­zett, hatóanyag nélküliekkel, melyek a feketekereskedelem révén beáramlottak. Bízom benne, hogy másutt nem ilyen gazdák vannak — bár a környező településeken sehol sincs szőlő, mint a Duna-Ti- sza köze egyes területei — hanem olyanok, akik megbíz­ható helyről vásárolnak per­metezőszert. Tihanyi visszhang Ferter János rajza Tanévkezdés ürügyén Kelet-Magyarország 3 Törő István tárcája . HÁTTÉR _

Next

/
Thumbnails
Contents