Kelet-Magyarország, 1995. szeptember (52. évfolyam, 206-231. szám)
1995-09-05 / 209. szám
1995. szeptember 5., kedd Tervek az évezred végéig Nyíregyházára nemsokára a nyitottság és a nyugalom lesz a legjellemzőbb Honnan, hová? Egy városképrészlet, mely a múlt és jövő egymás mellettiségét szimbolizálja Harasztosi Pál felvétele NézőDOiit tr Útonállók Nyíregyháza (KM - Sz. J.) — Nincs ma könnyű helyzetben senki, aki hosszú távra akar tervezni. Különösen így van ez egy megyeszékhely esetében. Rengeteg gonddal, dilemmával kellett megküzdeniük azoknak, akik Nyíregyháza 1998-ig tartó fejlesztési stratégiáján dolgoztak. Ennek az volt különben az alapelve, hogy a városfejlesztés egy és oszthatatlan, azaz független a helyi hatalom pillanatnyi politikai összetételétől. A citykoncepció Minden befolyásoló mikro- és makrostrukturális tényezőt, s éppúgy az öröklött helyzetet is számba kellett venni. Még azokkal is érdemes kalkulálni ilyen esetekben, amik pillanatnyilag formálódnak. Egy nyilván biztos volt a koncepciókészítés közepette is: a helyi ön- kormányzatoknak nehezülő, szorító szituációban kell eleget tenniük kötelezettségeiknek. A városfejlesztés fő iránya az a célrendszer, melynek magva szerint Nyíregyháza váljon olyan pénzügyi, kereskedelmi, kulturális, művészeti központtá és iskolavárossá, amely miközben törekszik megőrizni lakóinak nyugalmát és biztonságát, nyitott az üzleti élet, az idegenforgalom, az újdonságok iránt. Immár a közgyűlés döntése szerint is az a kívánatos, hogy kulturált, tiszta, virágos, zöld város legyen. Ezek az adottságokra és lehetőségekre épülő célok természetesen csak fokozatosan, kitartó, következetes munkával valósíthatók meg. A tervezés, valamint a megvalósítás során egyaránt figyelembe kell venni azt, hogy mint másoké, úgy Nyíregyháza lehetőségei is egyre inkább behatárolódnak, ugyanakkor pedig az önkormányzat nem az egyetlen — bár kétségkívül az egyik legjelentősebb — erő, amely a város jövőjét alakítja. Nyíregyháza fejlődéséért a város döntéshozói, felelős gazdái ésszerű és határozott gazdasági és városfejlesztési politikát kívánnak folytatni. A citykoncepció kiemelt feladatnak tartja például a hagyományápolást, a megváltozott körülmények következtében az intézményhálózat olyan ütemű átalakítását, melynek eredménye a szakmai színvonal javulása. Alapprioritások és makacs kényszerszülte érdekek a következők: a közgazdasági racionalitásokkal összhangba hozható költségvetési gazdálkodás, a hitelek és kötelezettségek olyan szintű vállalása, mely belátható időn belül saját bevételből vagy megtakarításból biztosítja a visszafizetéseket. Üzleti megfontolások A szociális ellátás egységes rendszerének kialakítása, a családgondozási modell megvalósítása, a non-profit szervezetek minél teljesebb körű bevonása a feladatok ellátásába sem kerülte el a stratégák figyelmét. A város idegenforgalmi vonzerejének visszaállítása (Sóstó, Bujtos, művelődési és sportrendezvények), ezzel együtt a város imázsának megteremtése fontossága közvetlenül üzleti jellegű megfontolásból származik. A vállalkozásbarát környezet megteremtése, a város éléskamráját jelentő bokortanyák mezőgazdasági termelői életkörülményeinek javítása (a támogatási rendszerek felhasználásával) is nagy hangsúlyt kapott. Szinte kivétel nélkül minden városlakó komfortérzését javíthatja a város közlekedési helyzetének korszerűsítése, az összekötő utak, csomópontok építése, a forgalomszabályozás, a teljes körű parkolási rend kialakítása. Az 1995—98-ig terjedő időszak pénzügyi és vagyongazdálkodásának legfőbb feladata — ha maga a megfogalmazás nem is optimista — a város és intézményei működőképességének megőrzése és a nagymértékű vagyonvesztés elkerülése. Ezen belül: az intézményeket ösztönözni kell a racionális, takarékos gazdálkodásra. Meg kell őrizni a város fizetőképességét, jelentősebb önkormányzati vagyoncsökkentés nélkül. A takarékossági elveket érvényesíteni kell a műszaki infrastruktúra működésénél is. Az ésszerűség határáig élni lehet elsősorban a kedvező kamatozású hitelfelvétek lehetőségével, mindenkor megőrizve a pontosan fizető, jó adós pozíciót. Törekedni kell olyan stabil helyi bevételi források megteremtésére, amelyek a működés biztosításán túl lehetőséget nyújtanak a meglévő vagyon értékének szintentartására és a feltétlenül szükséges fejlesztésekre. A helyi adórendszer felülvizsgálata alapján fel kell készülni az igazságosabb közteherviselés szellemében az ingatlanadó és a kommunális adó bevezetésére. Kívánatos, hogy az adózók szólhassanak bele az adó egy részének fel- használásába. A civil tömörülésekkel foglalkozó részt külön helyeselték a városatyák. Társadalmi kontroll Az elképzelések szerint ugyanis az együttműködésnek a testület számára komoly ho- zadéka lehet, hiszen az egyesületek lefedik azokat a területeket, ahol az önkormányzat nem tud, vagy nem képes eredményes lenni, egyszersmind pedig a nyilvánosság és a társadalmi kontroll egy csatornájának szerepét is ellátják. Szükséges, hogy a város működését, üzemelését segítő, közüzemi szolgáltató gazdasági társaságok és vállalatok még önállóbbak legyenek, természetesen egy ellenőrizhető, működési és finanszírozási rendszer megléte mellett. A városrendezési terveknek fejlesztési döntéseken kell alapulniuk. 1996. januárjában sorra kerül Nyíregyháza általános fejlesztési terveinek felülvizsgálata. A négyéves koncepció, a hozzá csatlakozó ütemterv nem szűkölködik feladatokban. A megvalósítás a külső körülmények és a belső feltételek kedvező alakulásán kívül a város lakosságának összefogásától is függ. Kováts Dénes M egvallom őszintén, nem irigylem a rend őreit. Igaz, a hazánkba busszal érkező ukrán állampolgárokat sem. Előbbieket azért, mert egyelőre nem tudnak gátat szabni az útonállóknak, utóbbiakat azért, mert rendszeresen áldozattá válnak. A eddigi támadások alapján összeállt a recept, ami már nem is kuriózum: végy egy Ukrajnából érkező buszt, rajta valutával, forinttal és egyéb értékekkel felpakolt utasokat, adj hozzájuk öt-tíz, autóval érkező, fegyverrel, botokkal felszerelt (honfitárs) nehézfiút, vegyítsd némi fenyegetéssel és erőszakkal — az eredmény tekintélyes zsákmány, elszelelt támadók, kár és bosszúság. Más kérdés persze, hogy ez az egész nehezen fogyasztható, s nem csak az áldozatok számára. Mert egyelőre csak honfitársaikra utaznak a banditák, de félő, hogy a sikereken felKállai János A m(ílt hét végén szerte az országban sorra- rendre megtartották a tanévnyitókat. Csöndben, bizonytalanságokkal és várakozással teli hangulatban, vagy látványosabban; reménykedve, az eredményeket, a mégisfejlődést világ elé tárva. Öröm volt ott lenni Tuzsér gyönyörű, új iskolaépület(résziének átadásán, észlelni az optimizmus megvalósult — objektumokai, szavakkal, gesztusokkal, műsorral, beszédekkel prezentált — momentumait. Szólt az egybegyűltekhez környezetvédelmi és területfejlesztési miniszterünk is. Tette ezt olyankor, amidőn a koalíciós válságfelszámoló tárgyalások javában zajlottak, amikor — mint említette — sokféle indulat munkál az emberekben az országvezetés dolgait illetően. Az iskolakezdés apropóján tájékoztatta a jeles eseményre összesereg- letteket a parlamenti évadnyitásról, pontosabban: a kormány nyári hónapjainak ténykedéséről. Kinyilvánította: szeptember l-jén kész költségvetés-tervezettel tekinthetünk a jövő esztendőbuzdúlva kiterjesztik tevékenységüket másokra is. A határ közelsége esélyt ad a menekülésre, mert mire a rendőrök a helyszínre érnek, bottal üthetik a támadók nyomát. Volt példa arra, hogy ismertté váltak a banditák, fényképük is megjelent lapunkban, de azóta is vígan élik világukat. Tény: nem állhat minden kilométerkőnél rendőr, nem kaphatnak szirénás kíséretet a turisták vagy üzletelők, mégis tenni kéne valamit. Az útonállók, rablók, fej- pénzszedők és társaik ugyanis egyre szemtelenebbek és merészebbek, úgy tűnik, számukra megyénk (is) maga a Kánaán, valójában különösebb kockázat nélkül bűnözhetnek. Ismerjük az erőfeszítéseket, tudunk eredményekről és kudarcokról is. Talán miniszteri szinten sem titok mindez. Éppen ezért elsősorban ott fent kellene tenni azért, hogy a rendőri munka hatékonyabbá válhasson. Mielőtt még honfitársaink válnak szenvedő alannyá, áldozattá. re. Aztán: van hároméves gazdasági programunk, ami nem szlogenhalmaz. Lassú, de prognosztizálható gazdasági növekedés elé nézünk: évi 2-3 százalék az ígért növekmény. Az adósságkrízisből kell kikerülnünk mielőbb, hogy a koncepció helyessége igazolódjon. A közvetlen jövő(idő) viszont nem rózsás! A reálbérek tovább csökkenek: 1996-ban 4 százalékkal. De nem bukott meg a stabilizációs program — fogalmazott a miniszter; egyszersmind sejtetve: a szigorítások a kormány népszerűségének aligha tettek jót. A szimpátia bizony fogytán! A visszaszerzését netán segítő konkrétumok sem eléggé foghatóak. Miszerint: nincs szükség pótköltségvetésre — hál’ Istennek! Izzadságos fejlődés vár ránk, de az előremozdulás kegyetlen lépéssora legalább kiszámítható — rendben, ez is valami. Európának működőképes országot kell feltételeznie, ha rólunk hall. O K ! Am tegyük hozzá: feltételezni kevés. Valóban működőképesnek kell maradni! Mert a társadalmi többség hitére, maradék türelmére mind erőtlenebből lehet apellálni. F oghíjasok, vagy egyáltalán nincsenek szőlőfürtök a tőkéken sok településen. Az idei szüret az ország egyes tájain—így nálam is—már júniusban megtörtént, még a virágzáskor vagy utána. Előbb csak a leveleken, majd egy csapásra a fürtökön is megjelentek a foltok, s aztán már hiába kékítet- tem a rézgáliccal, no meg a legkülönfélébb készítményekkel mosogattam, kifogott rajtam a peronoszpóra. Pedig sokszor összemértük már erőnket, birkóztunk azért a néhány tőkéért, melyre ő is kivetette a hálóját. Aranysárga és bordó, mus- kotályos és nagy szemű csemegeszőlők. Felsorolni is elég lenne a fajtájukat. Hiába, neki az kell, fölöttébb válogatós lett őkegyelme. Amiben már kicsit is érzi a ripá- ria csordogálását, fanyalogva odébbáll. Most értem meg miért dicsérte apám oly kitartóan az Izabellát, Ferit, Elvirát, meg olyanokat, amelyekbe belepirulnak a leendő menyecskék, a KecskecsöKeserű szüret csűt. Én biz nem hallgattam meg. Sőt, hivalkodóan nagy lugasokat eresztettem, hadd lássa mindenki, hogy a szőlőnemesítés eredményei hogy gyűrűznek be hozzám, teljesednek ki a tökszáraz, meszes vidéken, a völgyben. Barátaim, ismerőseim tudták, hogyha Szent István után arra veszik az irányt, néhány gyönyörű fürtöt elcsipegetünk. Most csak nyúlkálunk a levelek alá, s keresgélünk egy-egy girizdet vagy semmit. Még a kapásnak való is eltűnt szőrén szálán. Hogy fogom én a darazsakat ideszoktatni, kielégíteni dőzsö- lési vágyukat? Végül is szidni kellene valakit. Ez a legkézenfekvőbb. Kit is lehetne? Először is a rossz gazdát. Ha szőlőt telepít, miért nem figyel oda a növény fejlődésére, ahogy a rügy kipattan, megjelennek a fürtképződmények, s rohanjon a spicniért. Pumpáljon, mérgelődjön, mert orrba- szájba fröcsköli. Hirtelen látom is magamat, ahogy felhúzom a vekkerórát, s fülelek, hogy nem kezdi-e el hangtalan szöszmötölését a bestia peronoszpóra. Gondoltam hátha még nem ébredt fel. Almában adok neki egy nagyfröccsöt. De hamarabb felébresztett engem a spricnivel való bosszanko- dás, mert állandóan eltömő- dött a szórófeje. Az már álmomban sem jutott eszembe, hogy lehet, ezúttal nem a gazdában van a hiba, hanem a nagyfröccsben. Kevés bennük a hatóanyag. Hát a Jani a hibás, aki vette nekem ezeket a modern szereket. „Meglásd tutti!" A zsebeimet is kiforgattam érte. Jöhet ezentúl hozzám, legfeljebb egy macskafröccsöt kap. Aztán megint spekuláltam. Száz méterrel odébb a dombon Lisztesnek csak úgy vigyorog a tőkéje a sok fürttől. Már a hálókat is rárakta. Biztos eltérítették a peronoszt, hogy a völgyet szánto- gassa egy kicsit. Hiába, ezúttal rossz volt a spekuláció. A lisztharmat is arra járt. Hát én nem láttam ezt a csodálatos tüneményt, finom porát rázva a fürtökre, mert addigra elővettem a jól beváltat, s úgy megpermetez- .tem a tőkéket, hogy még a szomszéd Lajos is megjegyezte, hogy milyen újfajta, festett kék lugasaim vannak. Most már tudom, hogy mégis a gazda a hibás. Hiába fognám fülön Janit. Ót is bepalizták, mint sokakat a lejárt szavatosságú szerekkel, meg a hamisított, felülcímkézett, hatóanyag nélküliekkel, melyek a feketekereskedelem révén beáramlottak. Bízom benne, hogy másutt nem ilyen gazdák vannak — bár a környező településeken sehol sincs szőlő, mint a Duna-Ti- sza köze egyes területei — hanem olyanok, akik megbízható helyről vásárolnak permetezőszert. Tihanyi visszhang Ferter János rajza Tanévkezdés ürügyén Kelet-Magyarország 3 Törő István tárcája . HÁTTÉR _
