Kelet-Magyarország, 1995. szeptember (52. évfolyam, 206-231. szám)
1995-09-30 / 231. szám
magánvélemény Harcias köntös Ebben mi követtük el a hibát — tárta szét a kezét Vitányi Iván az egyik reggeli televíziós műsorban. A riportert is meglepte a közvetlen, sajnos, közéletünkben annyira szokatlan megjegyzés, hogy a másik beszélgetőpartnernek, Dörnbach Alajosnak is feldobta a labdát: tud-e ő is visszavonulni valamely vitás kérdésben? Ezúttal nemcsak a koalíciós pártok vitája keltette fel az érdeklődésemet. Lassan ahhoz már hozzászokunk. De vajon megszokjuk-e azt a vagdalko- zó, a másikat semmibe vevő, vagy éppen személyében sértő stílust, amely lassan, de biztosan velejárója lett a napi politizálásnak? Mondhatják nyugodtan az efféle közéleti magatartást el nem utasítók: az angol parlamentben is előfordult már, hogy egymásnak estek a képviselők az akóházban és tettleg igyekeztek súlyt szerezni érveiknek. Az orosz dumában meg egyenesen a biztonságiaknak kellett rendet parancsolni, és kivezették a magáról megfeledkezett honatyát, és a harcia's amazon honanyát. Joggal kérdezhetik a szélsőségeket nem kedvelők, így van-e ez rendjén? Nem akarok visszautalni az egypárti kormányzás abszolút nyugalmasan csörgedező törvénykezési, vagy helyi politizálási gyakorlatára. Személyes tapasztalatom győzött meg több mint tizenkét esztendőn át arról, hogy az írásban előre elkészített előterjesztés soha nem válhatott vitaanyaggá. Tökéletes koreográfia szerint zajlott a „tanácskozás”, amelyről bombabiztosán tudhattuk előre: ki, mit és hogyan mond majd el, milyen állásfoglalás, döntés születik. A tudatosan megszervezett társadalomépítés ma már túlhaladott kategória. Béklyóként ráztuk le magunkról az erőszakkal ránk kényszerített formai sablonokat. Mögötte a tartalom is megváltozott. Sokan reméltük, a mondandó új köntösbe öltözik, amely szalonképesebb lesz, mint az előző. De furcsamód azt kellett tapasztalnunk, hogy az állampárti tartalmat konszolidált külsőbe csomagolták, és elképzelhetetlen lett volna a közéleti acsarkodás. Most demokratizálódó társadalmunk viszont éppen a külsőt hanyagolja el és éri be stílustalan, időnként ízléstelen hangnemmel. Akiket ez riaszt, elgondolkodhatnak azon: törvényszerű velejárója- e a civilizálódó világnak a másik le- tiprása, vagy önmagát minősíti az efféle megközelítést választó politikus. Akiknek a bőrére megy a politizálás, azoknak a válasza nem kétséges. Tóth Kornélia Soltész József Elek Emil felvétele ségek, hiszen a parkfenntartókkal hatéves szerződést kötött a hivatal, ami 1996-ig szól. Ezeknek a megállapodásoknak az ellenőrzése is a cég hatásköre. Azzal, hogy mi lettünk a felelősek a város közterületeiért, gyökeresen lehetett változtatni az esztétikai megjelenésben, a virágfelületeket (a megtermeltetést, a kiültetést) egy kézbe lehetett venni. Az egyik leglátványosabb előrelépés a zöldfelületek tisztán tartásában, ápolásában, felújításában történt. Megkezdtük a frekventált parkok automatikus öntözőhálózatának kiépítését. A vállalkozókkal, akik partnerek voltak, ki lehetett alakítani egy racionálisabb munkamegosztást. Nagyon lényeges: minden területet be kell vonni valamilyen szintű fenntartásba. Míg korábban a város kiépített zöldfelületein nem mentünk túl, azért most már eljutottunk Orosra, Nyírszőlősre, Felsősimára. Nem lehet, hogy valami egyszerre a senki földje és mégis közterület. Cl Már csak azért sem, mert éppen ezeken a területeken szaporodik a parlagfű. — Ha én azt a területet eleve lekezelem, háromszor lekaszálom, akkor ott nincs parlagfű. Itt kezdődik. Nem azért kell kaszálni, mert valahol parlagfű van, hanem azért, hogy ne legyen. Rengeteg senki földje van még most is, például Sóstón. Az ön- kormányzati tulajdonban lévő, majdan építési területekről, leendő utak helyéről senki nem gondoskodik. El kell érni, hogy a városban minden önkormányzati tulajdonú terület valamilyen szinten kezelve legyen. Fontos a tulajdonosok felelőssége is. Az intézmények, vállalatok, társaságok környezetében van a legtöbb gond. Amíg a Tünde utcán prosperáló nagyvállalatok voltak, mindkét oldalon szépen kezelték a területeket is. Ma: derékig ér a gaz. Vagy nincs tulajdonos, vagy nem törődik vele. Gondot jelentenek azok a területek is, amelyek átépítésében hosszú távon gondolkodik a város. A romos Síp ^ Előbb teremtsük meg a feltételeit annak, hogy legyen mire vigyázni, gondját viselni. yy és Egyház utca környékét nem lehet tisztán tartani. Amíg térdig jártunk a kátyúkban a Kossuth téren, hiába seperték fel naponta kétszer. Most ha két napig nem takarítanánk fel, akkor is tiszta lenne, mert rendben van. Rengeteg kárt okoznak a kábelfektetések. Abszurdum, hogy parkokat bontanak fel, s mint a sírhalmot, kupacolják fel végül a meddő homokot. A MATÁV, a Kábelkom szinte az egész város zöldfelületét tönkretette. A MATÁV a mai napig nem hajlandó megfizetni a helyreállítás költségeit. Csodálatos köztisztasági rendeleté van a városnak (mások tőlünk vették át!), csak be kell tartatni. □ Hogyan ítéli meg, milyen a vállalat, a dolgozók presztízse? Becsüljük-e a munkájukat? — Mindig az volt az elvem, hogy előbb teremtsük meg a feltételét annak, hogy legyen mire vigyázni. A szélsőséges vandalizmusról most nem beszélek. Sokat támadtak, mert négy évig nem emeltem a szemétdíjat. Meggyőződésem: akkor van erkölcsi alapom más díjat bevezetni, ha a a szolgáltatás színvonala és biztonsága olyan, hogy a kötelezettségemnek eleget tudok tenni. Talán túlzás nélkül élhetnénk akár azzal a hasonlattal is, hogy azok az emberek, akiknek a környezetünk rendben és tisztán tartása a hivatásuk, ugyanazt a munkát végzik a közterületeinken, mint az egyes háztartásokban, a családokban az édesanyák. Gondoljunk csak bele: az anyuka tart rendet a szekrényekben, takarít a lakásban, és ő öntözi, ápolja a virágokat is. Ugyanezt cselekszi a nagy, közös háztartásunkban a Nyíregyházi Köz- tisztasági Kft., melynek igazgatójával, Soltész Józseffel beszélgettünk arról, mit tesznek annak érdekében, hogy minél inkább otthonunknak, magunkénak érezzük a várost, s arról is, mennyire vagyunk „jó gyerekek” mi, lakók, mennyire becsüljük, segítjük munkájukat. Cl A tisztaság, a rend egyik meghatározó előfeltétele a szemétszállítás. — Alapvető eredménynek tartom, hogy ma már egyetlen jelzést sem kapok, hogy a megadott helyen, időben nem volt ott, vagy kimaradt a járat. Az ország egyik legmodernebb hulladéklerakójával rendelkezünk, hosszú távra biztosított itt a szemét elhelyezése és kezelése. Problémát okoz a gyűjtőedényzetek állapota, a mennyisége és a helye. 1992- ben elkezdtünk egy folyamatot: a bérlakásokban átvettük az edényzet- rendszert saját tulajdonunkba, s folyamatosan adjuk bérbe. A konténerek közel ötven százaléka már a tulajdonunkban van, ezek karbantartását, fertőtlenítését, mosását rendszeresen elvégezzük. Öt város vett közösen egy mobil mosóberendezést, ami évente kétszer négy hétig Nyíregyházán dolgozik. A frekventált útvonalakon az edényzetek helyét is kialakítottuk, így már nem a forgalmi sávot foglalják el. Változtatás szükséges viszont a városépítési gondolkodásmódon: még a tervezés folyamán oda kell figyelni a városüzelmeltetési feladatokra". A Vay Ádám körút-Nyírfa tér sarkán a mai napig nem sikerült megnyugtató megoldást találni a konténerek elhelyezésére. «« ................................... Október elején megérkeznek a városba a szelektív szetmétgyujtő _____ edényzetek. yy □ Az utóbbi időben egyre több szó esik a szelektív szemétgyűjtésről, annak előnyeiről. Mi a helyzet Nyíregyházán? — Október elején megérkeznek a szelektív szemétgyűjtő edényzetek. Jósavárosban legkésőbb tavasszal — kísérleti jelleggel — beindítjuk az üveg és a papír szelektív gyűjtését. A hulladékfeldolgozásban előrelépést jelent az a pályázat, melynek eredményeképp egy mobil hulladékfeldolgozó rendszer kerül öt város (Mátészalka, Fehérgyarmat, Vásárosnamény, Kisvárda és Nyíregyháza) tulajdonába. Megállapodás alapján használjuk majd, erre (nem nyereségorientált!) közhasznú társaság alakult. A rendszer alkalmas az illegális hulladéklerakatok helyszíni felszámolására is, mert helyben különválogatja a sittet, a földet, a műanyagot. Szelektálja a kommunális hulladékot, a szervesanyag komposztálására is képes. □ Folyamatosan beszélünk a környezetvédelemtől, ugyanakkor épp az elllenkező- jét bizonyítjuk az említett illegális hulladéklerakókkal. — Azzal együtt, hogy az illegális szemét- lerakók száma csökken, még mindig fegyelmezetlenek vagyunk a környezetünkkel szemben. Van néhány visszatérő illegális lerakó (a Kemecsei út mentén, Nyírszőlősön, a Titel utca mögött, a borbányai lőtéren). Ezeknek csak a „szinten tartása” évi 3-3,5 millió forintba kerül. Érthetetlen ezeknek már a megléte is, mert a lakosság egy köbméterig ingyen helyezheti el a törmeléket a Szállási úti telepen. Ebben a kérdésben nem elég a törvényi szigor. Augusztus elsejével illegálishulladék-figyelő járőröket állítottunk be, fényképeznek, és szabálysértési feljelentést tesznek a tettesek ellen. Ezt a kérdést csak hatóságilag lehet rendezni. De még mi sem rendelkezünk hatósági jogkörrel. Át kell gondolni ezt is. A jövő — amit a környezetvédelmi törvény megkezdett, s remélem, követi a hulladékos törvény —: a hulladékért a termelője legyen felelős! A gumiabroncsgyártónak legyen kötelessége a termék hulladékának ártalmatlanítása vagy újrafeldolgozása. Amíg a környezetet kifejezetten károsító csomagolótechnikát szabadon alkalmazhatják, addig nem lehet a felhasználót, a lakosságot hibáztatni, ha eldobja a műanyag flakont. A termékdíjnak épp az a lényege, hogy meg kell fizetni az újrahasznosítás vagy ártalmatlanítás költségét. A befolyt pénzből pedig támogassák az újrafeldolgozó technikákat. De amíg ma nyersanyagból olcsóbb előállítani az üveget, addig az ipar nem fogja igényelni a használt üveget. Ha viszont érdekeltté teszi a környezetvédelmi alap az újrafeldolgozást, nagyon hamar megszerveződik a szelektív hulladékgyűjtés is! Ami egyébként nagyon drága. Az intézmények, vállalatok, társaságok környezetében tapasztalható a legtöbb gond. yy Nyugaton azért gyűjti a lakosság külön a hulladékot, mert jó pénzt kap érte. Ha „ömlesztve” viszi a szemetet, fizet, ha válogatva, akkor ő kap. De ott a papírfeldolgozók is érdekeltek az újrafeldolgozásban. □ Folytassuk sokkal szebb témával, a parkokkal, virágokkal! — Februárban döntött úgy a közgyűlés, hogy a város közterületeinek felelősségét egy kézbe, a Köztisztasági Kft.-nek adja. Ebbe a parkfenntartástól az erdőgazdálkodáson át a toronyóra üzemeltetéséig minden beletartozik. Voltak bizonyos kötöttCservenyák Katalin AKTUÁLIS INTERJÚNK Köztisztaság, fél egészség Az ország egyik legmodernebb hulladéklerakójával rendelkezünk
