Kelet-Magyarország, 1995. szeptember (52. évfolyam, 206-231. szám)
1995-09-30 / 231. szám
7995• SZEPTEMBER 30., SZOMBAT 888S88888gg8S8888gS88888SSS888888SS388S^88g88ggSSgS8g88SSS8g888gggggSgS8gSg8Sgg8SgSSSS8S8SSSgS8gS888SSS8SS^88SBi Lázadó diáklány voltam Egy színész napja más, mint egy átlagpolgáré Kerékpár az előszobában, egyszerű, de ízléses berendezés, könyvek, virágok. Minden olyan itt, mint bármelyik fiatal hölgy lakásában. Talán csak a színházi plakátok, két maszk és a szövegkönyvek árulkodnak arról, hogy egy színész otthonában vagyunk. Kedves jelenség Gosztola Adél, a Móricz Zsigmond Színház fiatal művésze. Szeme barna, haja sötétbarna. Mintha diáklány volna. Az is. Hiszen viharos élelmességei ő alakítja az Érettségi című darabban a főszerepet, azt a lányt, akit ki akarnak csapni az iskolából. Aki látta a produkciót, bizonyára szívébe zárta a fiatal színésznőt. Az új évadban hálás szerepet kapott: a Hyppolit, a lakáj című darabban ő játssza Terkát, a polgármester lányát. □ Érettségiző diák és a gazdag környezetben élő polgármester lánya. Melyik világ áll közelebb önhöz? — Mindenképpen az érettségiző diáké. Már csak azért is, mert most volt az ötéves érettségi találkozónk. CJ Szeretett diák lenni? — Nagyon. Jó érzés, hogy ott állnak az ember háta mögött a szülei. Lehet egy kicsit felelőtlennek lenni. A szerepem megformálásában sokat segített, hogy könnyű volt felidézni a diákéveket. □ A darabban akaratlanul is sok konfliktusa volt. Az iskolában szintén? — Akadtak. Például megtiltották a ci- gerettázást. Talán ezért szoktam rá. Vártam, hátha egyszer elkapnak. Sosem kaptak el. □ Szülei mit szóltak mindehhez? — Hála istennek, visszafogtak. Szigorúak voltak hozzám. Szükség volt erre, eléggé lázadó kamaszlány voltam. Mindenesetre édesanyám nagyon örül, hogy színész lettem. Messze lakik, Celldömölkön. Ha csak teheti, eljön megnézni az új darabokban, de ha esetleg nem tud, videókazettán kell neki elküldeni a felvett színdarabot. Cl Színészi pályafutása kicsit kacskaringósan alakult, hiszen nem sikerült bejutnia a színművészeti főiskolára. Hátránynak érzi ezt? — A főiskola természetesen fontos. Azt hittem, sokkal nehezebben fogok boldogulni. Szerencsém volt. Nem igazán éreztem a hiányát. Zalaegerszegre kerültem, a színészképző stúdióban nyílt arra módom, hogy a mesterség alapjait tanuljam. Ö Mikor érezte először, hogy igazán színész? — Most sem érzem igazán. Nem vagyok még kész. De ezen a pályán senki sem lehet az. Ezen a pályán folyamatosan kell tanulni. Nem úgy, ahogy a gimnáziumban, vagy a főiskolán megtanulom az adott anyagot, hanem a próbafolyamatból igyekszem gazdagodni. Lehet, hogy ezek nem látványos és tudatos dolgok, de fontosak. Azért szeretek például új partnerekkel dolgozni, mert mindig tanul valamit az ember. Minden rendező másképp közli a dolgokat. Nagyon fontos volt például az a próbafolyamat, amelyet Verebessel töltöttem Zalaegerszegen. Biztos ő is elégedett lehetett velem, mert ő hívott aztán Nyíregyházára. De a kollégáktól is sok mindent lehet ellesni, például Csornától, Varjú Olgától... Cl A kollégái nem féltékenyek a siker láttán? Segítőkészek? — Természetesen. Nagyon jól kijövök mindenkivel. □ Szokott az utcán is tanulni? Figyeli az embereket? Hiszen a színésznek sokféle figurát kell megformálnia... — Persze, gyakran figyelek. Mondjuk nem megyek el egy kocsmába, hogy figyeljem őket, de nyitott szemmel járok. Vannak emberek, akik nagyon megkapnak — első látásra. Nem is igazán tudom, hogy mi az, ami érdekel bennük, de megmaradnak bennem. Cl Hogy élte meg az Érettségi című darab főszerepének sikerét? — Azt hiszem, ez fordulópont volt a pályafutásomban. Sokan kérdezik, milyen érzés, amikor a színpadon állok, és tapsolnak nekem. Igazából nem tudom. Jó érzés, de benne van a munkafolyamatban, és nem misztifikálom túl a dolgot. Cl Az utcán már megismerik? — Megismernek, de azért nem szólítanak le. De ha bemegyek egy virágboltba és megismernek, mosolyognak rám, kedvesek, esetleg megjegyzik, hogy láttak valamelyik darabban, s ez jólesik. □ A kudarcot hogy éli meg? — Muszáj túllépni rajta. Nem szabad egy kudarcon lovagolni. Meg kell próbálni a hibát kijavítani, hogy legközelebb ne fordulhasson elő. Kell a kontroll. A színház egyébként sem azt jelenti, hogy istenítik az embert. Sőt! Vannak olyanok, akiktől el is várom, hogy ne udvariaskodjanak, hanem kritikus szemmel nézzék, ámit csinálok. Hiszen van úgy, hogy az ember nem tudja megítélni önmagát. □ Az egyik neves művész azt nyilatkozta a múltkorában, hogy a színészi hivatás Gosztola Adél Harasztosi Pál felvétele életforma. Hogyan vélekedik erről? — Annyiban életforma, hogy egy színész napja egészen más, mint egy átlagpolgáré. Mikor más ember pihen, akkor dolgozom. Bármennyire késő van, az előadás után nehéz leállni, beszélgetni kell a kollégákkal, a rendezővel. Le kell vezetni az élményeket. Nem úgy van, mint egy boltban, hogy lehúzom a rolót. Bizony nagyon későn tudok elaludni. Persze, függ ez a sikertől és a kudarctól is. □ Hangulatember? — Nagyon. Másképpen alakul a napom is, ha rossz vagy jókedvvel ébredek. Ha rossz a kedvem, szívesen megyek emberek közé, hogy felderítsenek. □ Játszik a Hyppolit című darabban. Előkelő, nagyvilági lányt alakít... — Ezt hívják primadonnaszerepnek. Azért egy szubrettszerepben sokkal több lehetőség van. A nézők jobban emlékeznek a cselédlány alakításra. □ Szó volt a szüleiről, esendő szigorukról. Ha egyszer lánya lesz, milyennek neveli őt? — Nagyon fogom szeretni, az biztos. A többi meg majd jön magától. Azt hiszem, az anyaságról akkor derül ki minden, amikor eljön az ideje. Megpróbálok majd nagyon következetes lenni. Szeretném, ha kiegyensúlyozott ember lenne, és mindig érezné a szeretetet. és körbejárja a szobákat. Derűs ábrázat- tal jön vissza. — Ide figyelj, kis panda mackóm! Ez a tapéta meglehetősen újszerű lesz. Ugyanis minden szobát és mellékhelyiséget különböző pénznemekkel fogunk kitapétázni. A szalont például U.S.A. dollárral, a hálószobánkat német márkával, a fiú bungalóját schillinggel, a konyhát forinttal és így tovább... Érted már? Nagy Tamás illusztrációi eredetinek hat. A szín is nagyon jól pasz- szol a halványzöld fotel garnitúrához. De jól néz ki később a hálószobájuk is német márkásán, és az egyik vendégszoba is különleges hatást kelt francia frankkal beborítva. De van olasz lírás és japán yenes helyiség is, hiszen minden $zoba különbözik a másiktól a földszinten és az emeleten. A legértékesebb tapétával, az angol fonttal Farháti dolgozószobáját vonják be. Amikor már az egész ház frissen tapétázva tündököl, meghívják vacsorára Kis- pecéréket. — Most tapétáztattunk — mutat körbe mellékesen Farháti. — Tetszik? Kispecér egészen közel megy falhoz. Csaknem az orrával nézi, vizslatja a bankjegyeket. — Eredeti? — Na hallod... — mondja Farháti —, hát persze hogy az. Nézd meg bármelyiket. Vagy ha kételkedsz, idehívhatsz egy hivatásos pénzvizsgálót is. Kispecér és Kispecérné végigjárnak minden szobát. Bámulnak, hümmögnek,, a szemük akkorára nyílik a csodálkozástól, mint a világon található legnagyobb pénzérme. Amikor ismét visszatérnek a dollárszalonba, Kispecér egymásután két pohár borbon whyskit hajt fel. — Nyertél — mondja aztán. — Én legfeljebb csak nyolc szobát tudnék kitapé- táztatni. Te meg, ahogy megszámoltam tizet. A mellékhelyiségekről nem is szólva. Farháti elégedetten dől hátra a fotelben. Azért jó, ha az embernek pénze van. Nagyon jó. Eddig hát minden rendben. De mi lesz ezután? 13 MÚZSA Kállai János: (...hosszú útra...) akkor csupasszá válik minden falak kopár tarlói csorognak kővédermedt árva rózsabimbó búcsúztatja hányt pillás házhalottad benne laktál oda nyugodni tértél nélkülem bár de bársony biztosan tudtam elérheted az eget ujjaiddal már szél motozza az őszi bokrokat kihullsz zörögve szirmocska-örömöm remeg a hangod elfúl bánatos ne sirass bútort függönyt papírlomot rakj máglyát ez most épp így ildomos taposd szét szépségünk koszorúit fontam kövekből kavicsból téveteg vidd el csomagold puhácska pelyheidbe belédsápadt zúzmarás szerelmemet Magyar József: Nem szólok én már Nem szólok én már semmit, mert semmi a kimondott szó: fejre szórt hamu, olvadó hó. Nem szólok én már semmit, ha Nyelvem: Anyám halott, aki nékem a szájából enni adott. Nem szólok én már semmit, ha nincs mellettem feleség, ha nincs terített asztal: eleség. Nem szólok én már semmit, ha nincs szívemnél gyerek, akire nem le-, hanem fölnézhetek. Nem szólok én már semmit, csak ülök boromnál s várom, mikor az Isten kiszolgál. Bodnár István Farhátiné szemében elragadtatás. Hiába, ilyen ötlet is csak az ő urának juthat eszébe! Na, ezt csinálják majd utána Kispecé- rék! A tapétázók már másnap jönnek, és elkezdik a munkát. Leszedik a régi tapétákat és a pucér falakra szépen, sorban egymás után ráragasztják a bankjegyeket. Először a szalon készül el, és meg kell hagyni, így U.S.A. dollárokkal bevonva igazán
