Kelet-Magyarország, 1995. szeptember (52. évfolyam, 206-231. szám)
1995-09-29 / 230. szám
1995. szeptember 29., péntek HÁTTÉR Tartósan távol az iskolától A mulasztás miatt „értékelhetetlen" tanulókat osztályozó vizsgára kötelezik Becsengetés előtt a tiszaberceli iskolában Harasztosi Pál felvétele folytatódik Kállai János Nyíregyháza (KM) — Halmozott terhekkel kezdődött el az idei tanév. Persze, a gondok nagysága — az intézmények, a családok, az egyének helyzetétől függően — meglehetősen különböző. Súlyos jelenlétük, vagy elhanyagolható tüneteik értelemszerűen meghatározzák az iskoláztatási fegyelmet; vagyis azt: eleget tesznek-e a felek a törvényből eredő kötelezettségeiknek. Papik Péter, a megyei pedagógiai intézet igazgató-helyettese egy országos vizsgálódás megyénkre vonatkozó tapasztalatait összegezte. Az elemzés több megállapítása valamennyiünkben további gondolatok serkentője lehet. — Sajátos képet mutat a tanulói mulasztások alakulása. E tekintetben nem a családok jelenlegi gazdasági helyzete a meghatározó, hanem a szocializáltsága, műveltsége, generációs múltja. Vannak igen nehéz anyagi körülmények között élő közösségek, amelyek fegyelmezetten látják el gyermekeik iskoláztatásával kapcsolatos feladataikat. Az ő csemetéik között elvétve akad. aki igazolatlanul marad távol a tanítástól, azaz: mulaszt. □ A hajdani átfogó vizsgálatok egyik kiemelt szempontja volt a mulasztások alakulásának az elemzése; belőlük következtettek az adott iskola „fegyelmi" helyzetére. Jelenleg hogy állunk a hiányzásokkal? — Vannak iskolák, amelyekben magasra szökken a mulasztási mutató. Néhány általános iskolás esetében tanévenként 20-30 feljelentés születik; bennük eljárni a jegyző illetékes. Erélytelenség? A megoldatlan helyzetek kialakulásában közrejátszik az elnéző orvos és a határozatlan hivatalnok. Elég gyakori, hogy két, három hónapot késik az intézkedés, amikor a szülő már nem is tudja: mikor hiányzott a gyermek. A társadalmi immoralitás tipikus megnyilvánulása, amikor a jegyző megbünteti a szülőt, egyszersmind segélyben részesíti, amiből rendezheti a bírságot. Akad település, ahol életveszélyesen megfenyegetik a pedagógust, ha kiderül a feljelentési szándéka; ugyanígy járhat a jegyző is, ha büntetni akar. Ezeken a helyeken aztán már lehetetlen érvényt szerezni az előírásoknak. Az érintettek törvényen kívül helyezték magukat. □ Az iskoláztatás materiális, pénzben megfogható szükségletekkel jár. Köztudott: egy-egy kisdiák útnak indítása, felszerelése a sulikezdésre súlyos ezresekbe kerül. — Mind gyakrabban fordul elő, hogy a gyermek azért nem megy iskolába, mert nincs megfelelő ruhája, de arra is van példa, hogy a szülő dolgoztatja, és ezért marad távol az oktatástól. A mulasztás miatt „értékelhetetlen” tanulókat osztályozó vizsgára kötelezik. Többségük a vizsgán nem felel meg a követelményeknek; a következmény rendszerint az évfolyamismétlés. □ A tankötelezettséget sokféleképpen, más-más típusú, fenntartású intézményben tehet teljesíteni. Magántanulóként szintén. Mennyire elterjedt szükebb pátriánkban ez az utóbbi variáns? — Egyre több szülő, tanuló kéri a tankötelezettség magántanulóként való teljesítését (arányuk általában egy százalék alatt marad, de vannak iskolák. ahol eléri a négy-öt százalékot). Az 1993/94-es tanévben 652 magántanuló volt az általános iskolákban. Az okok között szerepel a szülők külföldi munkavállalása, betegség, de gyakran terhesség, szülés (13-14 évesek esetében is), tanulási kudarc, rossz magatartás, vagy a gyermek dolgoztatása. Előfordul, hogy azért lesz magántanuló a fiatal, mert jelenléte nem kívánatos a gyermekközösségben. Az ő továbbhaladásuk szinte teljességgel megoldatlan; közülük többen el sem mennek a vizsgára... Ismétlésre utasítva Az általános iskolákban tanévenként a tanulók háromnégy százaléka nem léphet a következő évfolyamba; 1990- ben 4,2 százalék, 1994-ben 3,2 százalék; 2341 tanuló. A lemaradók legnagyobb részét a felmentés miatt nem osztályozottak adják (több mint 600 tanuló). Döntően egészségügyi és szociális okok miatt kémek felmentést egy tanévre. Ezt követik az osztályozó vizsgát nem tettek (mintegy 400 tanuló). Közöttük nagy számban vannak magántanulók. A lemaradók között jelentős a javítóvizsgán évfolyamismétlésre utaltak száma; több mint 200 tanuló. □ Katonai sorozások, bevonulások idején fel-felröppen- nek adatok, melyek szerint az ifjak iskolázottságában bizony akadnak hiányosságok. — A tankötelezettségre vonatkozóan sokat elárul az általános iskolák 1. évfolyamára beírtak helyzetének nyomon követése. Évfolyamismétlés nélkül a tanulók 66-92 százaléka jut el az iskola befejezéséig. Nagyok a különbségek! Helyenként a tanulók egyharmada kudarccal, évismétléssel éli meg az iskoláskort. Az eredménytelen tanulmányi munka miatt ismétlésre utasítottak száma az első és a harmadik, negyedik évfolyamon a legnagyobb. A tanulók előmenetelét megyei szinten jól mutatja az általános iskolát 1994-ben befejezettek helyzete. Az 1986/87- es tanévben 10 339-en kezdtek az első évfolyamon. Létszámuk az 1990/91-es tanévre (az 5. évfolyamon) 500 fővel (4,8 százalékkal) csökkent. Az 1993/94. tanév elejére a 8. évfolyamra újabb 951 fős csökkenés (9,1 százalék) következett be. Majdnem 15%! Végül az általános iskolát 8819 tanuló fejezte be eredményesen, ami 1520-szal 14,7 százalékkal kevesebb az 1. évfolyamot megkezdetteknél! Az iskolafenntartó önkormányzatok megalakulásuk óta jelentős összegekkel segítették a szülőket, hogy gyermeküket iskolába járassák. Szinte általános volt az ingyenes tankönyvellátás, de hozzájárultak a füzetek, eszközök beszerzéséhez, az étkeztetéséhez. Mostanság — a pénzügyi nehézségek miatt — e területeken visszalépés tapasztalható. Növekszik a hátrányos helyzetű, szocializálatlan, motiválatlan tanulók aránya. E két tendencia együtteséből ered a kérdés: mindezeknek milyen hatásuk lesz hosszú távon. Aligha kétséges: visszahúzó, minőség- csökkentő, szelektáló. És ez nagy baj... Balogh Géza-m—y ngedjük el a képzele- tünket kicsit! Ma- JL-J gyár turistákkal tele autóbusz halad valahol Graz és Klagenfurt között, és ekkor eléjük fordul egy Opel. Megállásra kényszerítik a buszt, a kocsiból kiugráló férfiak kinyittatják az ajtaját,pisztolyt rántanak, s a turistákra förmednek: Fejenként ötven dollárt, vagy szétverik őket! Ez persze csak a fantázia szüleménye, hiszen Ausztriában ehhez hasonló jelenetek aligha játszódhatnának le, nálunk azonban lassan mindennaposak lesznek. A keleti szomszédunkból érkező ukrán turista-, pontosabban fogalmazva bevásárlóbuszok utasait rendszeresen megsarcolják a nálunk vadászgató honfitársaik, akiknek ténykedése egy lassan elfeledettnek hitt fogalmat juttat az ember eszébe, az útvámot. E modern haramiák ellen eddig vajmi keveset tudtunk tenni. A „vám” begyűjtése, néhány kiadós pofon, vagy Orémus Kálmán-» j em tudom, más hogy /\l van vele, de én min- X V dig megmosolygom egy kicsit az épülő utak mellett elhelyezett táblákat, melyek arról tudósítanak, hogy ez az út nekünk épül, a mi pénzünkből. Mert hát ki másnak épülhetne, mint a közlekedőknek, az meg nyilvánvaló, hogy a beruházás költségeit sem valami jóságos tündér állja, azt bizony nekünk kell megfizetni. Még akkor is, ha koncesszióba adják, csak így utólag hajtják be rajtunk a díjat. Ezért aztán több-kevesebb zsörtölődéssel beletörődtem annak idején, hogy az üzemanyag árát felemelik, mondván, ennek egy része az útalapot gazdagítja. Aztán még emelték néhányszor a benzinárat, legtöbbször minden különösebb magyarázat nélkül, de ezt már megszoktuk. Az elmúlt év végén, sokan már fogadásokat kötöttek, hogy néhány hónapon belül meghaladjuk a literenkénti száz forintot. És milyen igazuk lett. A minap aztán kiderült, balhorog, s néhány jól irányzott rúgás közepette három-négy perc alatt megtörténik, aztán köd előttük, köd utánuk. Ha egyszeregyszer mégis a nyomukra sikerül bukkanni, akkor a megfélemlített áldozatok kapnak szájzárat, s az útón- állók vígan folytathatják ténykedésüket. A legésszerűbb javaslat úgy hangzana, hogy a különösen forgalmas útszakaszokon cirkáljon minél több rendőr, lehetőleg persze éjszaka is, mert a rablások jó része ekkor történik. Am ismerjük a magyar rendőrség lehetőségeit... Vannak persze más ötletek is, hívjunk be ukrán belügyeseket Szabolcsba, hiszen mind az áldozatok, mint a tettesek tőlük érkeztek, teremtsenek hát az ukrán rendőrök rendet. Két bökkenő viszont felmerül: egy magára valamit is adó ország aligha járulna hozzá egy efféle segítségnyújtáshoz, az ukránok pedig valószínűleg azt mondanák, mi közük nekik ahhoz, ami Magyarországon történik. Nem nehéz megjósolni: a sarc folytatódik. hogy januártól újabb ötforintos benzináremelés várható, mert az útalap elfogyott. A kormány illetékese persze ezt az előző kormány költekezésével magyarázta, amiről az embernek óhatatlanul is az jut eszébe: milyen jó, hogy mindig van előző kormány. Azt a szakembereknek kell eldönteniük, hogy ezek az állandó emelgetések milyen hatással vannak a gazdaság élénkülésére. Ahhoz azonban nem kell szakembernek lenni, hogy észrevegyük, miként viseli ezeket a lakosság. Nem elég ugyanis, hogy egyre többen kénytelenek lemondani az autójukról, vagy legalábbis erősen meggondolják, útnak induljanak e. Takarékossági okokból egész sor vidéki intézményt zárnak be, helyeznek át a nagyobb városokba, így lassan mindenért utazni kell. A tömegközlekedés viszont alig fejlődik, a jegyárak pedig lassan a csillagos eget verdesik, sok ember számára lassan már ezek is megfizethetetlenek. És a kisember sajnos hiába mondja, hogy már elfogyott. ’y' ;XWÍ ''m”yí%F"W^ ..........V -Í....'........ v............................ f W■ 11111111ioI.IJI...m.■ MMZ' '^ Mm !"0m1111111II A házastársi, a baráti, a munkahelyi és a párthűség volt a témája a két öreg beszélgetésének. Egykori és mai szerelmekrőf a politikáról, emberi dolgokról beszélgettek. Ültek a nyíregyházi Kossuth tér gesztenyefáinak árnyékában. Milliomosok ők, időmilliomosok. Hosszan folyt a szó a témáról. Dél körül már elérte őket az őszi nap jótékony hatása. Láthatóan örültek neki. Egy időre megszakították a beszélgetést, előre hajoltak, hogy tarkójukat is érjék az aranysugarak. Egyikük feje tetejéről már kinyűtte a hajat az idő, a másikuk sötétbarna haját hosszú ősz szálak tarkítják. Élvezték tehát a fent- ről jövő áldott sugarakat, „kikapcsolták az áramot”, vagyis nem gondoltak semmire, mit sem törődtek a világgal, a világnak millió bajával. Szendergésükből egy fekete bőrruhába öltözött fiatal motorkerékpáros verte fel A hűség jegyében őket. A fiú teljes gázt adott, hogy átjusson még a sárga fény alatt. Ahogy felserkentek, újra indult a beszélgetés. Előbb a politikáról. A hűség jegyében. Fejüket csóválva rosz- szallásukat fejezték ki, hogy az utóbbi években egyik-másik politikus pártot változtatott. Vagyis hátat fordított egykori szövetségeseinek, jótevőinek. A mostanában sokat emlegetett két párt szövetsége is hajszálon függ. „Olyan gyenge hajszálon, mint az enyém” — mondta a kopaszodó. Hallható, szívből jövő sóhaj szakadt fel az egyik öregből, amikor a házastársi hűség került a napirendre. Szo- romúan sorolta az öreg, hogy a lányát otthagyta a férje. Egy iskolás gyerekkel. Semmi tolerancia, semmi megértés nem volt a lánya és a veje között. Az öröknek esküdött hűség nyolc évig tartott. Bezzegelés következett. Hogy bezzeg a régi szép időkben a házastársak kitartottak egymás mellett jóban, rosszban. Most meg a jóban sem. A munkahelyi hűség is csapnivaló—folytatta a másik. Még ebben a munkahelyszűke világban is. Hat-hét évvel ezelőtt pedig volt olyan ismerőse, aki a harmadik munkakönyvét koptatta, mert az előző kettő már betelt. Vándormadaraknak hívták az ilyen alakokat. Megint bezzegelés következett. Hogy bezzeg a régi szép időkben dinasztiák nőttek fel egy gyárban, vagy egy-egy vidéki munkahelyen. Kis szünet után a kopaszodó tekintete messze révedt. Valami mély érzés könnyfá- tyolt vont a szeme elé és akadozó hangon mondta el a kellemes emlékét. Hogy annak idején, amikor beteg lett a felesége, akadt neki egy szép és jó szeretője. Mély volt ez a kapcsolat, meg tartós. Szép is volt, mint a tiszta őszi ég és oly szép, mint az álom. „Elszállt az idő, de ez a hűség, ez a kapcsolat most is él a szívemben” — mondta az öreg, aztán megint csend telepedett a púdra. Y T aÜ£attt*k a csendet, i—t meg az utca zaját, s A A egyszer csak a közeli építkezés felől egy palotapincsi sündörgött a kopaszodó lába elé. Az alacsonyra nőtt kutya a farkát csóválta, aprókat nyüszített, játékosan ka- pargatta az öreg gazdi nadrágszárát. Mire az öreg: „Ez a kutyus már többször elkóborolt, eltűnt, de mindig, mint most is visszatalált hozzám. Sokaknak tanulni kéne tőle a hűséget.” Statiszta kényszerpihenője Ferter János rajza Sajnos elfogyott... —........................................................................... .............. T \ ¥WP”|*^*srlj t i I f 4 s & * }»$ | I 4M A sarcolás
