Kelet-Magyarország, 1995. szeptember (52. évfolyam, 206-231. szám)

1995-09-26 / 227. szám

1995. szeptember 26., kedd Kállai kettős néptáncfesztivál Nagykálló (KM) — Nagy- kálló ismét várja a néptán- cosokokat. Nemes hagyo­mány, hogy ilyenkor ősz elején a város otthont ad a táncfesztiválnak. Négy or­szág húsz együttesének részvételével rendezik meg szeptember 29. és október 1. között a XVII. Kállai ket­tős néptáncfesztivált Nagy- kállóban. Németországból a met- zingeni szászok, Szlovákiá­ból a nagyidai Ilosvai Sely­mes Péterről elnevezett csoport, Ukrajnából a té- csői néptáncegyüttes lép fel a szabolcsi városban. A fesztivál hazai résztvevői között három-három debre­ceni és nyíregyházi együt­test. valamint a csongrádi, a gyöngyösi, a gyulai, a haj­dúböszörményi, a kalocsai, a kókai, a nagykállói, a nagykátai, a sárospataki, a sátoraljaújhelyi, valamint a százhalombattai tánccso­portot láthatja a közönség. A háromnapos fesztivál versenyprogramja mellett az együttesek bemutatót tartanak a Nyírség hat tele­pülésén: Balkányban, Biri- ben, Bökönyben, Geszteré- den, Leveleken és Nyíregy­házán. Október 1-jén, va­sárnap délután két órától kameválszerű menettánc- verseny lesz Nagykállóban, a Korányi úton. A táncos felvonulás után tartják a seregszemle ered­ményhirdetését, s a díjak át­adását követően a legsike­resebb csoportok gálaesten szórakoztatják majd a kö­zönséget, a nagykállói mű­velődési központban. lll.áil::;.; Két színházi... ...bemutató is lesz e hét vé­gén. Az Utas és holdvilág, valamit a Hyppolit, a lakáj című színművek premierjét szombaton tartják. (KM) Hangverseny... ...várja a zene barátait a Bujtosi Szabadidő Csar­nokban szeptember 29-én 19 órától. A műsorban a Debreceni Filharmonikus Zenekar működik közre. A műsorban Mozart, Haydn és Brahms művek hangza­nak el. (KM) Bartók Béla... ... halálának 50. évfordulója alkalmából koszorúzással egybekötött megemléke­zést tartanak a nyíregyházi Korona Szálló halijában szeptember 26-án 16 óra­kor. (KM) Egyetemi... ...főiskolai előkészítő tan­folyam, német és angol nyelvtanfolyam indul a nyíregyházi KPVDSZ mű­velődési házban. Ugyanitt tartásjavító és Calenetics torna kezdődik. (KM) H. Németh Katalin... ...grafikusművész kiállítása nyílik a kisvárdai Rétközi Múzeumban október 1-jén. A tárlat október 31-ig te­kinthető meg. (KM) HH -b iám %m -» mg% can > gwawwmjjp ci * jíci■ ■ Pácső vagy pác-só Minya Károly Azok, akik már mélyebben megismerkedtek a helyesí­rási szabályzattal, az össze­tett szavak írásakor felvet­hetik: ugyan, mire való a „6-3-as magyar-angol” sza­bály? Mielőtt a kérdésre vála­szolnánk, értelmezzük ezt a kifejezést, hisz ez a „ma­gyar-angol” nem mindenki számára érthető, ez amo­lyan játékos helyesírási zsargon. Arról van szó, hogy a három szóból álló összetételeket hat szótagig egybeírjuk, azon felül pe­dig értelemszerűen kötője­lezzük. Tehát például egy­beírjuk még a határátkelő- hely, ivóvízellátás szava­kat, viszont kötőjellel a kö­vetkezőket: agyér-elmesze- sedés, lelkiismeret-furda­lás, levelezőlap-árusítás. E szabálynak egyik kiegészí­tő passzusa az, hogy az ige­kötőket csak akkor számít­juk külön szónak, ha két vagy több szótagú. így egy­beírjuk a befogadóképessé­get és az állománykiegészí­tést, mivel ez kéttagú össze­tétel, kötőjellel pedig az előadó-művészetet és a köl- csön-visszafizetést. Van még egy különleges eset, amit a szabályzat sem említ meg. Az olyan két szóból álló összetételeket, amelyeknek taghatárain egy kétjegyű mássalhangzó „keletkezik”, holott nem az. A címül írt szó, a pácsó, nem a pancsó valamilyen változata, hanem a pácolás­hoz nélkülözhetetlen anyag: pác-só. Mint látható itt is és a korábbiakban is a könnyebb értelmezést szol­gálja a kötőjel. A világhírű brasil Tropical Show-t tekinthetik meg az érdeklődők október 2-án 20 órától a nyíregyházi Buj­tosi Szabadidő Csarnokban Reklámfotó KM-reprodukció Dohánymagtól a pipatóriumig Kiállítás a falumúzeumban, amelyen a dohányzás történetét mutatják be Dohánylevelek válogatása Balázs Attila felvétele Bodnár Zsuzsanna Nyíregyháza — A virágzó növényi kultúrák között már száz esztendővel ezelőtt is fontos helyet foglalt el a do­hány. A falumúzeumban rendezett kiállítás eredeti fo­tók, tárgyak segítségével kö­veti nyomon a dohánymag útját termesztésétől felhasz­nálásig. Mivel Szabolcs-Szatmár-Be- reg megye az ország dohány­termelésének jelentős részét adta és adja ma is, a kiállítás megrendezésével a célunk az volt, hogy a megyére oly jel­lemző paraszti gazdálkodás, a dohánytermesztés munkafo­lyamatát, eszközkészletét, a dohányzás régi vonatkozásait bemutassuk a látogatóknak. A dohány útjain A dohány (Nicotiana tama- cum) őshazája Közép- és Dél- Amerika. A XVI. század fo­lyamán spanyol és portugál hajósok hozták be Európába. Az 1600-as éve végén Ma­gyarországra is eljutott. Elein­te, mint a legtöbb növény, a dohány is botanikus és házi- kertekbe került, majd szór­ványterületeken szabadon ter­mesztették, értékesítették. 1851-től az állam fennhatósá­ga alá vonta a dohánytermesz­tést és forgalmazást. A do­hánymonopólium életbe lépte­tésével az állami ellenőrzés, il­letve felvásárlás a kincstári adójövedelem közvetett foko­zását célozta meg a nagy jöve­delmet biztosító egyéni érté­kesítés helyett. A nyírségi dohánytermesz­tés csajt sokkal később bonta­kozott, mint az ország más ré­szein. A Szeged környéki, he­vesi dohánynak már országos jelentősége volt, amikor a Nyírségben még csak a körvo­nalai kezdtek kialakulni. A jobbágyfelszabadítás előtti év­tizedekben mindössze 16 falu­ban foglalkoztak jelentéktelen területen dohánnyal. A dohány számára a Nyírségben kedve­ző termesztési területek ala­kultak ki. Szabolcs megye az ország fő dohánytermelő táj­körzetévé vált. Társadalmi viszonyok A termesztés az I. világháború után főleg a 50-60 holdas összefüggő uradalmi dohány­táblákon folyt. Az uradalmak többnyire feles bérlőknek szerződtették a dohánymunká­sokat. A földbirtokos a do­hányföldet megtrágyázva, megszántva adta ki a részesek­nek. A dohánykertészek (dohá­nyosok, kukások, gányók) me­zőgazdasági munkásságunk egyik jellegzetes rétegét alkot­ták, akik a föld előkészítésé­vel, a melegágyi s egyéb mun­kákkal az egész évet átdolgoz­ták. Munkájuk különleges szakképzettséget igényelt, s büszkék is voltak szaktudá­sukra. Szerintük csak az lehe­tett jó dohányos, aki beleszü­letett ebbe a mesterségbe. A dohánytermesztés fő célja a le­vélnyerés, módszere a törés, vagyis a dohányleveleknek a tőről kézzel való eltávolítá­sa. A dohányszárítás lényeges része a termelésnek. Itt dől el, hogy milyen színű, minőségű lesz a dohány. A szárítást a legváltozatosabb módon ol­dották meg. Felaggatva a sza­badban, napon szárított leve­lenként, pórémadzagra fűzve. A dohányleveleket hegyes fémtű segítségével fűzték fel. A felfűzött zsinegen lévő do­hány neve: póré. A XIX. sz. végén a dohány­szárítás jellemző építménye a szárítópajta lett. A kisparaszti pajták csak a századforduló után terjedtek el. Füstöléshistória A dohányélvezet a növény ős­hazájában kultikus szertartá­sok alkalmával éppúgy szo­kásban volt, mint hétköznapo­kon: mind levelének füstölé­sét, rágását, mind porának be- szippantását ismerték. Euró­pában szinte minden társadal­mi réteg a pipázást kedvelte a leghosszabb ideig. A XIX. sz. második feléig a szivarozás igen elterjedt volt az előkelőbb körökben. A cigarettázás a gyufa feltalálása után fokoza­tosan vált általánossá. A bumótozás francia hatásra a főrangúak körében vált di­vattá a XVIII. sz. folyamán. A dohánylevél rágása (bagózás) a katonaságnál, matrózoknál terjedt el először, majd a leg­szegényebb rétegek kedvtelé­se maradt. A pipaszívás és füs­tölés kelléke a pipa. A pipa minősége szerint társadalmi rangjelző is volt. Készülhetett agyagból, műkőből, gipszből, fából, korábból, kagylóból. A pipázáshoz tartozott a dohány­szita, dohányzacskó, pipaszur- káló és a rágyújtáshoz szüksé­ges ún. fidibusz. A pipafajták közül területünkön legismer­tebb a dobi cseréppipa, a deb­receni veres és fekete cserép­pipa különféle változatai. A gyújtókészséget az acél, a kova és a tapló képezte. A do­hány tartására a disznóhólyag­ból, kostökből, bőrből készí­tett dohányzacskó szolgált. A dohányosok kedvenc pipáik­hoz mindig is ragaszkodtak, elődeik pipáit is megőrizték és a családi pipatóriumban tartot­ták. Az együtt pipázás össze­jövetelek célja és eseménye lett, rítussá alakult, a férfiak kiváltságává vált. Manapság a cigarettázás egyre jobban ki­szorítja a pipázást, akik ma pi­pálnak, rendszerint sablonos fapipákat használnak. Távoktatás televízión keresztül Budapest (KM) — Napjaink­ban alapvető az idegen nyel­vek ismerete, ugyanakkor a nyelvtanulás sokak számára okoz gyakorlati nehézségeket. Vannak, akiknek a munkája nem teszi lehetővé a kurzusok látogatását, akadnak, akiknek erre nincs lehetőség a lakóhe­lyükön, és vannak, akik nem szeretnek csoportosan tanulni, de anyagi lehetőségeik miatt nem tudnak magántanárt fizet­ni. Nekik dolgozta ki a Francia Intézet tanári közössége szigo­rú szakmai szempontok sze­rint, kezdő és immáron haladó szinten is, azt a komplex önál­ló nyelvtanulási módszert és a három részből álló csomagot, amelyről részletesebben az alábbiakban olvashatnak. Az első távoktatási programot kezdő szinten 1994. október 15-től indították be, a sikerek után újabb fél év indult 1995. január 1-től és az új tanév ele­jétől a csomag második kiadá­sa is megjelent, kurzusokkal együtt, már haladó szinten. A közeljövőben a televízió kép­ernyőjén figyelemmel kísérhe­tik majd az érdeklődők a cso­mag alapján készült folytatá­sos nyelvleckéket. Versek arany gyékényét elterítem Ady Endre kortársa volt a száz éve született Szergej Jeszenyin költőnek Bakajsza András Kisvárda — Száz éve szüle­tett őszhozó hónap utolján szeptemberben Jeszenyin, mi­kor már az ősz barangol, és avarra szivárog bogyók bíbor vére. Nevének jelentése is ősz, oszeny, az egyházi szlávban jeszeny-hangzásában olyan szelíd, mint az alkony puha fé­nye. Hitregébe illőn képzeli el Iván éji születését Erdőn által ment anyám c. versében: „Szült világra, gyönyörűre: Gyephant volt a párnám, / ékességes pendelyem hajnali szivárvány.” így öltözik a mí­tosz költészetbe, s feszül fölé­je a líra szivárványa. A halálát a szivárvány halálát is legen- dásítja (mint kortársa, Ady)... jobb lesz piheként kék egekbe tűnni, hol halottasénekét is csalogány zengi majd. Oka menti falucska, Konsz- tantyinovo s mező, berek taní­totta szilaj örömre s bomlott bánatra, az ellobbanó élet áhí­tatára. A szülőföld és a csilla­gok nevelgették minden élő fogyhatatlan szerelmére, hogy értse kivert kutyák panaszos nyüszítését, és érezze a könyö- rület édes ízét: Agyonhajszolt lovacskák ha látnak, / bólogat­va üdvözölnek engem. A me­leg bece szóra hajló orosz nyelv Jeszenyin lírájában bontja legszebb virágait. Föl- decském, te szülőföldem... szólítja meg. És máris megra­gyog az a páratlan képkincs, amit Weöres Sándor fordítója s társa a verszenében így cso­dált: ... kiknél a kép lángol szerelmesen / Mind boruljunk le Jeszenyin előtt. Találomra szemelgetve csak, íme pár pa­zar szókép: Csupa illat a ba­rázda, / arany rezedák a szé­lén. / Imát morzsol fűz-apáca olvasóján, zöld fűzérén. (Ró­lad álmodom, szülőföld) Haj, Oroszföld, honi tájam / partta­lan te végtelen! / Viskók ikon aranyában. / Szívja kékséged szemem. (Haj, Oroszföld). Szemem búzavirág a rozsban, s gerenda-menny a szülői ház. A versszerető magyarok mondják Jeszenyinre: az orosz föld Petőfibe. Vallomása meg­erősíti a párhuzamot. Lélekbe, álomba ivódik ez a verszene, s lehunyt szemünk­be öltözik a kikezdhetetlen szépségű képsor. Nyelv többet nem adhat. Rab Zsuzsa tökéle­tes tolmácsolásában magyar verseként él bennünk a Bokra­ink közt. Bokraink közt már az ősz barangol, / kóró lett a fé­nyes laboda. / Zizegő, szép zabkévehajadról / nem álmo­dom többé már soha. Aki ilyen láttató erővel alkot, s ilyen gyöngédséggel az maga is fénylő titkoknak mestere. A költészet az istenek nyelve. Akinek egyszer is hallott elé­giájában a laboda a fényes jel­zőt érdemiette, az maga is szépségteremtő. Igaz, a kórót már szél marja, majd tűz emészti meg, holt álmaiban mégis Laboda vadpirossal lán­gol. Ezt a szót mágiát Weöres verssel ^ tudom megközelíteni csak Állandó csoda... Álló öröklét. Gorkij szavaival: Je­szenyint a természet csakis a költészetre teremtette. So­kunknak a Bokraink közt hoz­za az őszt, lángoló leveleivel, későn kelő hajnalával. A költő szívével látni tud. Példaképül választotta lírai igézetben és honszerelemben Puskint és Lermontovot. Lel­kűk orosz lélek, korán kivirág­zó, korán sírba hervadó vagy éppen sírba hajszolt. Puskint megölték, Lermontovot meg­ölték, Jeszenyin megölte ma­gát. A krisztusi kort sem érte meg. Hetven éve a halálának. Emlegetjük-e mint ő a tűnő kedvest, emlegetjük-e tűnődő szavakkal? Vagy csak kender­föld búsong utánam? S az ősz, a hetvenedik ősz a moszkvai temetőben. Mígnem az új időszámítás első éveiben elborul ege. A zabzizzenésű szelet dajkáló táj poétája akkortájt kezd tivor­nyákban elmerülni, amikor a kommunizmus kísérlete a múlt, a falusi múlt sírjának megásásával foglalatoskodik. A legmélyebb sírgödörbe ép­pen a jeszenyini poézis forrás­vidékét lökik. Jeszenyin nem adja át lant­ját, csak a szülőföldi mézelő mezőnek. Szelíd mező... De holnap rajta / mohó vas-ven­dég robog át, / és tépi erősza­kos karja / a hajnalszínű gabo­nát. / Idegen vasmarok, mo­gorvák, / az ilyen dalt nem tű­rik el. / Kalászlovak fejük le­hajtják / nekik a régi gazda kell. mmmmm KULTÚRA __

Next

/
Thumbnails
Contents