Kelet-Magyarország, 1995. szeptember (52. évfolyam, 206-231. szám)
1995-09-25 / 226. szám
1995. szeptember 25., hétfő HÁTTÉR A kerékpárost kidudálják Meglehetősen előkelő helyet foglalunk el a megyék között biciklizésben Orémus Kálmán Nyíregyháza (KM) — Talán az egyre emelkedő benzinárakkal magyarázható, hogy, egybehangzó vélemények szerint, az autó kormánya mögül egyre többen ülnek át a kerékpárra, főleg ha rövi- debb útra indulnak. Ez még önmagában örvendetes is lenne, ám ahol hiányoznak a közlekedés feltételei, ott korántsem veszélytelen a pedálozás. Az ideális persze az lenne, ha minden főútvonal mellé kerékpárutal építenének, ám ettől még nagyon messze vagyunk. így aztán a kerékpárosok elég gyakran válnak közlekedési balesetek áldozatává. A városi forgalomban néha nézni is rossz, amint halált megvető bátorsággal szlalo- moznak a gépjárművek között. Különösen veszélyes a helyzet, ha az úttest két oldalát a parkoló autók foglalják el, mert ebben az esetben még ki sem tudnak térni a robogó járművek elől. Irányelvek A probléma súlyát érzékelteti, hogy két évvel ezelőtt a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium elkészítette a kerékpárutak hálózatának országos fejlesztési tervét. Ez a terv nem kötelező érvényű, csak irányelveket tartalmaz, s elsősorban az önkormányzatok kezdeményező készségétől, anyagi lehetőségeitől függ, hogy hol és mikor épülnek meg az utak. Ez korántsem jelenti azt, hogy az állam teljesen kivonult volna erről a területről, hiszen pályázaton elnyerhető pénzzel támogatja az önkormányzati elképzeléseket. A már elkészült út aztán az ön- kormányzat kezelésébe kerül, még akkor is, ha csupán két méter választja el valamelyik fő közlekedési úttól. Az építkezések engedélyezését a közlekedési felügyelet végzi. Mint Kacsaid Mihály- tól, a megyei közlekedési felügyelet csoportvezetőjétől megtudom, a kerékpárutak hálózatát tekintve országos viszonylatban nem állunk rosszul. Az elmúlt néhány évben hat ilyen út épült, és már további 12 engedélyt adtak ki. Újfehértó és Vaja térségében jelenleg is folynak a munkálatok. Nyíregyházáról kerékpárút vezet Oros, Sóstó, valamint Nyírpazony irányába. A eddigi legnagyobb ilyen jellegű beruházáshoz a tervek szerint a közeljövőben kezdenek hozzá, olyan kerékpárút épül a megyeszékhely és Rakamaz között, mely tíz települést érint. Kitiltva Az úthálózat tehát szépen bővül, ám a kerékpárosok korántsem lehetnek elégedettek. Nyíregyháza belvárosában például az úthálózat annyira leterhelt, hogy szinte lehetetlen a kerékpársávok kialakítása, pedig nagy szükség lenne rájuk. A szakemberek véleménye szerint egyébként ennél a megyeszékhelynek jelenleg sokkal súlyosabb közlekedési problémái vannak. Egyes fő közlekedési utakról, például a 41-es bizonyos szakaszairól kitiltották a kerekeseket. Ez még nem lenne gond, de kerékpárút sincs. A helyismerettel nem rendelkezők két dolog között választhatnak, vagy visszafordulnak, vagy továbbhaladásukkal szabálysértést követnek el. A tapasztalatok szerint az előbbi elég ritkán fordul elő. Bonyolítja a helyzetet, hogy a gazdaság átalakulásával megváltozott az egyes utak leterheltsége is. Ahol felszámoltak egy-egy nagyobb vállalatot, megszűnt a foglalkoztatás, s ezzel együtt a kerékpárforgalom is. Am találkozhatunk ennek az ellenkezőjével is. Az Apagy melletti Meleghegyen, a korábban megszűnt tsz-telep helyén például egyre-másra indulnak az új vállalkozások. Ezek alkalmazottai azonban csak a 41 -es úton tudják megközelíteni munkahelyüket, ahonnan — mint néhány sorral feljebb írtuk — kitiltották a kerékpárosokat. Szőlőst Zoltántól, a Zöld Küllő Egyesület titkárától megtudtam, bizony támadt már bonyodalom abból, hogy a kerekesek az egyre felkapot- tabb leveleki tóra szerettek volna eljutni ezen a szakaszon. A rendőrök, egyébként teljesen jogosan, fellépnek a szabálytalankodók ellen, ám az is igaz, hogy kerékpárral más útvonalon nem lehet megközelíteni a tavat. — Az a baj, hogy a gépjárművezetők többsége nem igazán partnerünk a közlekedésben, például a legritkább esetben fordul elő, hogy megadják egy kereszteződésben az elsőbbséget. Ha keskeny az út, egyszerűen kidudálják a kerékpárost — panaszolja az egyesület titkára. — Persze, nem makulátlanok a kerékpárosok sem, nagy részük egyszerűen nem ismeri a közlekedési szabályokat. Egyenrangúak Azt azért ő is elismeri, hogy megyénk kerékpárút-hálózata szépen fejlődik. A mai gazdasági helyzetben pedig, amikor az önkormányzatok számára az alapvető feladatok ellátása is nehézségekbe ütközik, aligha számíthatunk arra, hogy egyik napról a másikra látványt^ javulás történik. Ám valamit mégis tehetünk. Például azt, hogy a „drótszamáron” közlekedők is veszik a fáradságot, és megtanulják a közlekedés szabályait. Még akkor is, ha a kerékpározást nem kötik jogosítványhoz. Ám még ennél is fontosabb, hogy az utakon egyenrangú partnerként kezeljük őket. No meg, jobban figyeljünk egymásra. Mert ez ugyan nem old meg minden problémát, de az biztos, hogy pénzbe nem kerül. ■1-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------~ Ilii! : ?' I Ä. ■ 'jlf « ■ r.3 p'.: 1||: 1* * I ■IP'5 Ö reg — kérlel a fiatalember—, gyere el egyszer abba a diszkóba. Király egy hely. Hajnalig ugyanaz mint a többi, de hajnalban ezek a diszkópatkány gyerekek elszivárognak, maradnak a menők, meg átjönnek a többi bezárt helyről a pénzes csávók. Olyan élet indul, hogy olyat még nem láttál. Bekapsz egy tablettát — igaz, hogy két rongy, de megéri — és úgy táncolsz, akár öt-hat órát is, mint a gép. Félelmetes, öreg, hogy mit tud az a tabletta — nem véletlenül hívják eksztázisnak — amfe- tamin van benne, írták az újságok is. Öreg, bekapod, húsz perc múlva elszállsz, dübörög agyadban a zene és boldog vagy. Igaz, a szád veszettül kiszárad — ez a többitől is így van—, ezért lóg a középső uj- jadról az ásványvizes üveg, muszáj kortyolgatni szám közben is, meg rágót kell rágni, reggelre elmegy egy csomaggal is. A szesszel vigyázni kell, bár van olyan, aki egy üveg vodkát is lenyom a tablettára. Lehet kapni gyorsítót Megy a buli is, az egy por, van hozzá ilyen szívó bigyóka. Felszívod az orrodon, olyat üt, mint a ló- rúgás, egyszer ki is akadtam tőle, teljesen kikattant az agyam. Van, aki a tablettát is összetöri és felszipákolja, én egy féllel kipróbáltam, gyorsabban üt, de nem az igazi. Van füves cigi is — a sima az ötszáz, két rongy meg az erős — ebből hármat slukkolsz, benntartod, elég. Amúgy nem drága hely, a beugró három kiló, egy kájzer száztíz, mi kis viszkit iszunk kóláyal, az azt hiszem, százharminc. A zene meg tisztára frankó, direkt erre csinálták, csak Amerikában meg a hollandoknál megy, na meg itt. A diszkós is báró gyerek. Megy a buli vasárnap délig, a múltkor háromig voltunk. Képzeld el öreg, vasárnap délelőtt kimész, süt a nap, te meg el vagy szállva. Visszamész a sötétbe, nyomod tovább és semmi fáradság meg ilyesmi. Báró. Gyere el egyszer, öreg, az agyad eldobod. Nehogy azt hidd, hogy másnap beteg vagy meg ilyesmi, mintha piával nyomnád le magad. Semmi. Enni ugyan nem bírsz utána, de az direkt jó, én is leadtam vagy öt kilót, de azért maradt még rajtam elég. Öreg, ha a csaj okát meglátnád belőve, a víz kiverne. Csupa menő csaj, nem olyan csüjfetegek, mint a stoppos rányik. Rimánkodnak a tablettáért és bármit megtesznek érte. Igaz, hogy két rongy, de ezerötöt az út mentiek is elkérnek, és mondom, öreg, ezek a banyák királyok. Képzeld, kimész a révásra — tökmindegy, hogy a férfira, vagy a nőire — és olyat látsz apám, hogy egy pornófilm ahhoz képest gumimaci. Ja, sofőrt azt vigyél, mert vezetni nem tudsz utána. Amúgy nem ciki, mert a szonda nem mutatja ki, de én egyszer hazamentem kocsival —persze ott is nyomod a zenét — hát elég necces. Max. harminc-negyvennel ha tudsz menni, mondom, kell a sofőr. Tudod, most már a csajoknak is van jogsijuk. Aztán nehogy azt hidd, hogy bunyó, meg balhé, meg minden, úgy mint másutt. Semmi. Máshol jól benyomsz, a kidobó meg legépel, hogy lássa a főnök: ő a báró csávó. Mondom, itt semmi. Ha elszáll valaki, ezek a kombináltszekrényhátú feketeruhások — itt is vannak rendesen — kiviszik, fellocsolják, de nem bántják. Te, ezek vigyáznak a gyerekekre, nem úgy, mint máshol, látszik, hogy nagy zsozsó van benne, azt mondják, csak a kidobók fél misit kaszálnak alkalmanként. Van egy fazon, állítólag ő a főnök, van benne vagy másfél mázsa és látnád az orrát... De mondom, nem bántanak, nagyon menő egy hely. Persze pénz az kel! hozzá, de tizenöt-húsz rongy amúgy is elmegy egy hétvégén, ha az ember szórakozik, igaz, öreg, hát akkor miért ne legyél egy kicsit boldog? Na, én eddig jöttem, amúgy gyakran szoktál stoppolni? Mondom, öreg, gyere el egyszer, ilyet nem látsz másutt. Háj. Szereptévesztés Balogh József G ondolom nem sűrűn perelik be az államot ma Magyar- országon. Önmagában ezért is izgalmat jelentene a várakozás, a tét azonban ennél sokkal nagyobb: a gázhálózat kiépítésére költött tízmil- liárd elvész, más zsebébe kerül, vagy része lesz egy szolgáltató rendszernek, és ho- zadéka, nyeresége visszajut a megye lakóihoz, az önkormányzatokhoz, netán egy külföldről érkezett vállalkozás zsebét hizlalja? A választ a Legfelsőbb Bíróságtól kapjuk majd, ott nyújtott be keresetet a megyei önkormányzat elnöke, mert az APV Rt. és a TIGÁZ az önkormányzatok tulajdonosi jogait nem engedik érvényesülni, pedig az ön- kormányzati törvény a települések tulajdonába adta a közműveket. Tulajdonjog ide, vagy oda, az APV Rt. egyik településnek sem adott ilyen értékű részvényeket, sőt, miközben a TIGÁZ Rt.-nél folynak az átalakulással kapcsolatos tárgyalások, egyetlen közgyűlésre sem hívták meg a tulajdonostárs települési önkormányzatokat. A privatizáció a vagyon értékesítését jelenti. Vajon milyen alapállásból kiindulva tarthatja bárki is elfogadhatónak azt, hogy a közös tulajdonban lévő vagyontárgyat az egyik fél eladhatja anélkül, hogy a másikfelet ebbe bevonná? Annál inkább is feltehető ez a kérdés, mert ha az egyik tulajdonos az állam, a másik az önkormányzat, milyen alapon helyezheti egyik fél a másik fölé magát, amikor az alkotmány szerint ugyanolyan hatalmi ág mindkettő? A megye 228 településének gázvagyona meghaladja a tízmilliárdot, s ezzel a vagyonnal ma a gázszolgáltató sajátjaként rendelkezik, ő diktál a tulajdonosnak, pedig hát talán fordítva illene. Ezt a szereptévesztést kellene a Legfelsőbb Bíróságnak helyretenni, mert a privatizáció után erre már nem lesz lehetőség. Az új tulajdonost pedig nem érdekli majd az önkormányzatok nyomora. Mondd, Totya! Milyen nap van ma, hogy ennyi guberálni való jött össze? Ferter János rajza 1 Ügyeletén Balogh Géza Y y ólát adok az úrnak, K—i hogy elkerültem az JL J. egészségügyi pályát.- Tartotta magát a családunkban ugyan egy mondás, miszerint két igazi hivatás van a világon: az orvosé, és a papé. Egyik a testet, másik a lelket gyógyítja. Hallottuk is épp eleget a nagy, családi összejövetelek során. Ha rejtve is, de nekünk, pályaválasztás előtt álló sihedereknek szólt persze. Egyetlen lelkész, vagy orvos se lett a családban. Legtovább talán még éppen én merészkedtem, tétován el-eljátszadozva a gondolattal, hogy mi lenne ha..., de aztán nagyon hamar elszálltak a bizonytalan tervek, s lettem az, ami. Egészen mostanáig meg se fordult a fejemben, hogy mi történt volna, ha mégis orvos leszek, de néhány napja kénytelen voltam eltölteni egy fél éjszakát a baleseti sebészeten. Este volt már érkeztemkor, s a sebészet folyosója tömve. Szétfűrészelt kézzel, bevert fejjel, meg még a jó ég tudja miféle hirtelen jött bajjal érkeztek az emberek. Nyögtek, jajgattak, sírtak, morogtak és átkozódtak..., két nyugodt, biztonságot sugárzó pont volt az egész hatalmas tömbben, a vizsgáló és a műtő. Pedig lett volna az orvosoknak is miért morgolódniuk, hiszen a betegek csak gyűltek, csak gyűltek. S milyen a beteg ember? Az egyik türelmes, beletörődő, a másik ingerült, követelődző. Elnézve a folyamatosan özönlő sérült áradatot, eltűnődtem, vajon mikor fordultak meg utoljára egy ilyen éjszakai ügyeletén betegként, vagy orvosként azok a döntéshozók, akik jó ideje azt magyarázzák már, hogy sok az orvos, túlköltekezik az egészségügy. Buta kérdés volt persze. Hiszen az a minisztériumi tisztviselő, parlamenti képviselő, aki dönthet az egészségügyről, aligha kénytelen vérző fejjel órákat várni az orvosra, aligha kénytelen szusszanásnyi idő nélkül betegekkel bajlódni. " Élt k 'C *J * Y# j á I Harasztosi Pál felvéte A lóerők között, védtelenül
