Kelet-Magyarország, 1995. szeptember (52. évfolyam, 206-231. szám)
1995-09-23 / 225. szám
1995• SZEPTEMBER 2$., SZOMBAT Tolnay Klári partnere volt A kemecsei ács fia - a Nemzetiben • Emlékezés Juhász József színművészre Szitha Mária M. Juhász Margit nevét nemcsak Nyíregyháza városában, nemcsak a megyében ismerték. Meotiszi ének c. regényének megjelenése után országosan is közismertté vált az írónő. Erdély visszatérésekor pedig mint a kolozsvári ellenzék munkatársa öregbítette a Juhász nevet. Nem ő volt az egyetlen nevezetes tagja a családnak. Öccsei, Ferenc és József követték nyomdokait. Ferenc édesapjuktól örökölt költői tehetségével tűnt ki. József a ’30-as évek közepétől a magyar filmek közkedvelt színésze lesz. A Nyírvidékben 1936-ban olvashatunk először a fiatal művészről. Arról, hogyan vezet a kalazanti szerzetesek növendékének az útja a Nemzeti Színházon át a filmig. A szigorú szerzetesi iskolában kereskedőnek készült. Hanem a tantárgyaknál sokkal jobban érdekelte az irodalom, a színház. Drámákat írt és rendezett. Tudomást szerzett erről Hegedűs Gyula. Meghallgatta, felfedezte, az ő segítségével került a Színművészeti Főiskolára. Onnan útja egyenesen a Nemzeti Színházba vezetett. A film is elhalmozta ajánlatokkal a fiatal, tehetséges színészt. Magam is láttam minden filmszerepében. Elsősorban derék gazdatiszteket, ifjú földbirtokosokat alakított kitűnő beleérzéssel. De éppen ezért be is skatulyázták ebbe a szerepkörbe. A Nyírvidék riporterének elújságolta Juhász József, hogy a készülő új magyar filmben Tolnay Klári partnere lesz, azzal a Tolnay Klárival láthatja majd a nagyközönség a filmvásznon, aki maga is Nyíregyházán élt és tanult annak idején. Ebből a riportból az is kiderül, hogy nővére regényét megfilmesítik, s abban ő is főszerepet kap majd. A Deák Ferenc utcai Mérei-házban élő édesanyját jött öt hosszú év múltán meglátogatni. Most boldogan élvezi az otthon melegét, s készült a Tisztelet a kivételnek c. filmben való alakítására. Nagyon sajnálja, hogy Feri bátyja hiányzik a családi együttesből. Dehát messze van a salzburgi kolostor, ahol jövendő hivatására készítik fel a tehetséges fiatalembert. — A lap karácsonyi számában is találunk cikket a művészről, aki hálás közönségének küldi ünnepi jókívánatait. Nehéz, de szép hivatásáról vall, s azt fejtegeti, mennyire vonzza a filmezés újszerűsége, s mennyire örül, hogy Tolnay Klári egyszerre két filmben is partnere, hiszen vele a próbaszünetekben szűkebb hazájáról, Nyíregyházáról beszélgethet kedvére. A Meótiszi ének sajnos nem került filmvászonra. A színészre pedig újabb és újabb Noszty fiú esete Tóth Marival c. dráma Velkovicsaként. Természetesen nagyon ritkán, bár kapott nemszeretem szovjet darabokban is szerepet, így pl. Visnyevszkijnek a Feledhetetlen 1919 c. darabja Sibajevje- ként lépett színre 1952-ben. Ugyanekkor ezen előadással párhuzamosan a Katona József Színházban Moliére A fösvény c. vígjátékának főszerepében, Harpagonként remekelt. Csupán néhány szerep a sok közül, amelyekben maradandót alkotott, amelyekben tehetségét teljes fényében ragyogtat- hatta fel. Aztán — mint annyian — emigrációba kényszerült. Fivére, Ferenc írta nekem 1986. június 26-án keltezett levelében: mindentől megundorodva hátat fordított a művészetnek, s miközben felesége, aki ma Nyugat- Németországban él, zsidó volt, bizonyos történészek pár éve antiszemitának bélyegezték. Büntetlenül.” 1974. június 24-én hunyt el Németországban, távol hazájától, szeretteitől. De hamvai ugyanezen év dec. 20- án magyar földben találtak végső nyughelyét. Ahogyan fivére már idézett levelében írta: „Az ő hamvai ott nyugosznak a Farkasréti temetőben a nővéremé és férjéé mellett. Most állítom össze életének töredékeit, amely töredékekre számos mai színész büszke lehetne s majd átadom a színházmúzeumnak.” Remélem, a Nemzeti Színház múzeumában méltó helyre kerültek a Juhász József életére és munkásságára vonatkozó emlékek. Őrzik a színész pályájának minden mozzanatát. A színészét, aki feljutott a csúcsra, de akinek életét, pályafutását derékba törte a történelem. film- és színházi szerepek vártak. A filmek nyalka, mulatós gazdatisztje, főszol- gabírája, földbirtokosa a Nemzetiben egészen másfajta szerepkörben aratta sikereit az ötvenes évek közepéig. Méltatták Schiller Ármány és szerelem c. szomorú játékában nyújtott alakítását — Wurmot, a kancellár titkárát játszotta — Moliére vígjátékában, a Tartuffe-ban a lojális úr szerepében tűnt ki, Shakespeare Hamlettjének Claudiusaként is komoly sikereket könyvelhetett el, de remek volt Mikszáth Kálmán regényének színi változatában A A szerző illusztrációja pékén — annyi preszkura összegyűlt, hogy az egyházhoz tartozóknak az esztendő során nem kellett kenyérről gondoskodniuk. Sőt el sem tudták mindet fogyasztani, így azokat eladták, vagy ismerőseiknek, rokonaiknak elajándékozták. Legtöbbször azonban kétszersültet készítettek belőle, amit nyáron a napszámosok levesféléinek ízesítésére használtak. Négy pohárka felhajtása után az almafa tövében gyermekkora régi avasi templomairól mesélt tovább, a templom belseje három részből áll, oltárból, hajóból és pitvarból. Az oltár a templom napkeleti részét foglalja el. Itt áll az asztal mélyénél a pap misézik, kőlábában van elrejtve a templom ereklyéje. Az asztal közepén kereszt, két oldalt gyertyatartók, az asztalon a négyszögletes antimis (misegyolcs) rajta nyugszik a szentírás. Az oltár mellett szekrény, benne a miseruhák és a kegyszerek. Szomszédságában másik asztal, a misére hozott adományok, presz- kurák, gyertyák számára. Az oltárt a templomhajótól az ikonosztáz (szentképfal) választja el, erre a hajó felől az egyház szentjeinek alakjai vannak felfestve. Az ikönosztázba három ajtó van bevágva, a főajtó a kétszárnyú középső, ezt császári ajtónak hívják. Az ajtók felett félkörben leginkább a tizenkét apostolt, vagy bibliai jelenetet, esetleg csodatételt ábrázoló festményt látni. A templomhajó a pitvarig terjed, falait és a boltozatot is festmények ékesítik. A régi avasi templomokban nincsenek ülőpadok, csak két oldalt ülőszékek, ezek kü- íön-külön családi tulajdonban vannak. A székekben az öregek ülnek, a fiatalok a hajóban állnak, a gazdagabb osánok az iko- nosztázhoz közelebb. A pitvar, a tinda a hajótól rácsos kerítéssel van elválasztva. Itt állnak a templomi zászlók (praporii) A pitvar hajó felőli középrészén kicsiny asztalka a tetrapod áll, rajta szentkép és kereszt. Itt a bejövök megállnak, meghajolnak, keresztet vetnek és megcsókolják a képet és a feszületet. Itt helyezik el kis tányérkákban a nafurát, a kockára vagdalt kenyérdarabkákat, hogy a miséről kimenők egy-egy darabkát magukhoz vehessenek. Az avassági régi román templomok szóbeli bemutatása ott az öreg almafa alatt tovább tartana, ha a szabadtéri mise a templomudvaron véget nem ért volna. Már csak arra van idő, hogy megkérdezzem, hogyan tudta mindezeket ilyen pontosan megfigyelni? Mondja, hogy minden mise alatt éneklés közben ezt figyelte immáron 75 éve, tízéves korától. A tömeg percek alatt elosz- lik, libasorban megindulnak a kígyózó hegyi ösvényeken, elől a gazda, a fiatalabb, majd az öreg, aztán a nős fiúk és családjuk, majd a menyek és családjuk s legvégül az öreg gazda felesége. Szótlanul haladnak a hegyi szórványtanyák vagy falvak irányába, megtisztult lélekkel, nyugodt örömemberekként. Valami nagy-nagy nyugalmat, egyszerű emberszeretetet és ünnepi fényességet áraszt az egész kolostorvidék. A hegyek várják megtisztult lakóit! MÚZSA Csanády János: Dal Halovány holdsarló a szerelem, kitüntetés az ég válla alatt, rejtélyesen függ az egeken, színezüstjét kalapálja szívem. Tőled hoztam, s vissza Hozzád viszem, szívemen rejtegetve viselem, bőrömre tűzve. Kőkemény a nap, s édes szúrások tűje biztogat. Böröndi Lajos: A romlásban is a romlásban is föllelhető a szépség súgják a bölcsek szép az is hogy veszendő az élet és megismételhetetlen csak tudni kell élni boldoggá tesz a fölismerés az öregedő lélek balzsama hogy a reménytelenben is érdemes és lehet remélni az őszben tavaszt csak a természet ígér az ember legföljebb a színek orgiáját csodálja nem remél feltámadást de mosolyog azért mintha értené a titkot s néz a kezében tartott borospohárra Nagy Tamás felvételei Harpagon szerepében a Katona József Színházban, 1952-ben Archív felvétel den misén jelen vannak kis asztalkáikkal, melyet vagy a templom előtt vagy a templom előterében állítanak fel s erre teszik ki, innen árulják saját betűnyomójuk jelével ellátott preszkuráikat. Áldozás előtt a hívek az így megvásárolt preszkuráikat — sokan egyszerre többet is vásárolnak — vagy a papnak, vagy a belső egyházi megbízottnak adják át az oltár zárt helyiségében. Régente egy-egy misealkalommal — különösen nagy ünnei
