Kelet-Magyarország, 1995. szeptember (52. évfolyam, 206-231. szám)
1995-09-23 / 225. szám
1995. szeptember 23., szombat HATTER Esély a sereghajtók mezőnyében 1. Ne folytatódjon a megye leszakadása a fejlettebb régiókhoz viszonyítva Balogh József WWWWWaWWCTWWMVWWHWSTOWMWWWroWMWCTOWCTBMWOMWWOOWWW Nyíregyháza (KM) — E sorozatot beharangozó írásban közreadtuk, hogy a Megyei Fejlesztési Ügynökség koordinálja a megye komplex fejlesztési koncepciójának elkészítését, mely a megye legfontosabb jövőbeli fejlesztési irányait hivatott meghatározni, hogy ne folytatódjon tovább a megye leszakadása Magyarország fejlettebb megyéihez viszonyítva. Róka László igazgatóval ebben a bevezető részben arról lesz szó: mit is tesz ezért a fejlesztési ügynökség? □ Miket sorolna munkájuk főbb állomásai közé? — A folyamat januárban kezdődött el, a megye jelenlegi helyzetének feltárásával. Ennek eredményeként közel 1000 oldalnyi anyag készült el, mely reális képet ad a megye jelenlegi társadalmi-gazdasági helyzetéről: ebből elkészült egy 60 oldalas összefoglaló anyag, mely a leglényegesebb információkat tartalmazza. Helyzetfeltárás — A munka során hatalmas mennyiségű információ került birtokunkba. Az ügynökségen lassan egész kis könyvtár kezd kialakulni: már ma is mintegy ötven megyei fejlesztési tanulmány, koncepció, program található a polcainkon, melyek az utóbbi 5-10 évben készültek. A folyamat következő lépése a fejlesztési irányok meghatározása, valamint konkrét fejlesztési programok kidolgozása. □ Milyen feladatokat lát el az ügynökség? — Ezt a helyzetelemző és tervkészítő folyamatot a Megyei Fejlesztési Ügynökség koordinálja. Mind a helyzetelemzés, mind pedig a fejlesztési koncepció kidolgozásánál az volt az alapelv, hogy a lehető legszélesebb körű konzultációra épüljön, minél többen mondhassák el véleményüket. Soha ennyi szakember nem mozdult meg egy cél érdekében: csak a helyzetfeltárás során mintegy 200 megyei szakjesztés készül, amely — ha elfogadják — esetleg hatással lehet a kormány modernizációs programjára és reméljük befolyásolhatja a ’96-os költség- vetés elmaradott térségek felzárkóztatásával kapcsolatos tételeit. Szervesen illeszkedhet a megyei koncepció a kormánynak abba a tervébe, amely szerint 1996. június 30-ig tekinti át a megye — mint az egyik legelmaradottabb megye — helyzetét és tesz javaslatot a gazdasági elmaradottság felszámolására. A megyei koncepció megfelel és szervesen illeszkedik az elfogadás előtt álló területfejlesztési törvényhez is. Ha az elkészülő anyag megfelel az Európai Unió elveinek, a javaslatokat várhatóan figyelembe veszik a részletes munkaterv kialakításánál. Fejlesztési programok □ Mikorra kell elkészülni a munkával? — Elöljáróban el kell mondani, hogy egy régió fejlesztési stratégiájának kialakítása Nyugat-Európában hosszabb folyamat: gyakran két, vagy akár három évig is eltart. Sajnos nekünk nincs ennyi időnk. Éppen annak érdekében, hogy a fent említett programokat befolyásolhassuk, az elkészülő koncepciónak — széles körű egyeztetést követően, és a Megyei Közgyűlés és a Fejlesztési Tanács jóváhagyásával — még az év vége előtt a magyar kormány elé kell kerüljön. Ez azt jelenti, hogy a helyzetelemzés elkészítésére szánt időt beszámítva sem volt több, mint fél év a munkára: nekünk ez alatt kell elkészíteni egy reális fejlesztési programokat felvázoló anyagot. A kész fejlesztési anyag első olvasatát szeptember elején adta át az ügynökség a Fejlesztési Tanács elnökének. Egyértelműen látható □ Körvonalazódnak-e már a fejlesztésnek a legfontosabb irányai? — Az alapcél az, hogy biztosítsuk a megye fenntartható gazdasági fejlődését: ez jelentheti az alapját a megye fokozatos felzárkózásának, és egy jó szintű életminőség megteremtésének a lakosság számára. Talán lehetne a hosszú távú fejlesztés szlogenje: „Legyen a megye a legkeletibb nyugat Európában!” Konkrétabban: az egyértelműen látható, hogy nem lehet figyelmen kívül hagyni az adottságokat, azoktól teljesen elszakadni; éppen ezért ebben a megyében nagyon fontos az élelmiszergazdaság átgondolt és tudatos fejlesztése: elsősorban a termékek feldolgozottság fokának növelése, minél több magas minőségi színvonalú, verseny- és piacképes termék előállítása. Az is nyilvánvaló, hogy le kell rombolni a megyéről eddig kialakult negatív képet, hiszen csak így számíthatunk több turistára, több külső befektetőre, s így válnak jobban eladhatóvá a megyében előállított termékek. Ehhez új szemléletre, újfajta módszerekre van szükség, amelyeket összefoglaló néven régiómarketingnek neveztünk. — Ha versenyképesek akarunk lenni mint régió, s versenyképes termékeket akarunk előállítani, ehhez folyamatosan és tudatosan fejleszteni kell az emberi tényezőket is: úgy gondoljuk tehát, hogy — figyelembe véve a világgazdasági tendenciákat, komoly figyelmet kell fordítani a humán erőforrás piacgazdaság igényeinek megfelelő fejlesztésére. Végül pedig úgy gondoljuk, hogy teret kell adni a megye gazdasági fejlődésére várhatóan indukáló hatást gyakoroló programoknak, mint például a záhonyi térség reális fejlesztése; Nyíregyháza, mint regionális kereskedelmi és pénzügyi központ fejlesztése; a határátkelőhelyek fejlesztése a megyében. ■: : r abléttől Hon az ördögben kódorogszl? — A hang fent, az udvaron csattan, s lentről, a kert végéből nyomban meg is érkezik a válasz: — lááá..., iááá! A sajátos párbeszéd helyszíne Nyíregyháza egyik szélső utcája, ahonnan már csak távolról sejtenek fel a toronyházak, s az erőmű kéményei, ahol már szelíd, magas dombokra kapaszkodó akácosok sorakoznak, a hajlatokban pedig kezdetét veszi a bokortanyák regimentje. Itt él Szedlár János, a híres juhászdinasztia sarja, a felesége, meg Tabletta, a fényes szőrű szamara, aki meghallván a nevét oly lendülettel gázol át a bozóton, hogy majd ledönti lábáról a szeretett gazdát. — Több esze van ennek kérem, mint a fél városnak — simogatja meg Szedlár János a furcsa nevű jószág fejét -—, csak egy kicsit rugós. Úgy hogy vigyázzanak, mert ha meglendül a lába, könnyen a szomszédban találhatják magukat. Tabletta azonban most küTablettának minden fia csődör A szerző felvétele lönösen békés hangulatban van, nem úgy a gazdája. Betörtek hozzá a múltkoriban, agyba-főbe verték, de a tettesek még most is vígan furikáznak. Azóta seregnyi kuvasz, puli, s farkaskutya őrzi az udvart, a házba csak az ő felségterületükön áthaladva lehet bejutni. Azaz, csak lehetne... Nem volt azonban mindig ilyen veszélyes ez a környék. Az ötvenes évek legelején költöztek ide, igaz kényszerből, de aztán hamar megszokták. Korábban is erre legeltettek, ismertek minden bokrot, hajlatot, s persze minden embert. —A Vorosilov, vagy ahogy ma nevezik, a Vay Adám laktanya helyén volt a mi házunk — meséli Szedlár János. — De kizavartak bennünket onnan, mert kellett a hely a katonáknak. Itt, ezt a portát ajánlották fel helyette, kénytelenek voltunk elfogadni. Különösen, hogy karhatalommal lakoltattak ki bennünket. A házat, azt a lebontott régit, még a nagyapja építette, miután hazajött az első világháborúból. De nem egyedül jött, asszonyt is hozott Galíciából: Gribusz Máriát. Konok, kemény volt az új asz- szony, különösen öregkorára lett az, de ha a régi otthonra, Galíciára terelődött a szó, el-elpárásodott a szeme. Hét gyermeket szült, s az egyiket elkönyörögte tőle a magtalan testvére... Szedlár Jánoséknak egy lányuk született, tanárnő bent, a városban, de van egy nevelt fiuk is. Meghalt szegénynek az anyja, s megsajnálták a gyermeket. Mert az öreg juhász, ha nagy kópé hírében is áll, azért nem mindig tudja elrejteni a szívét. Ez azonban kivételes alkalom, a mi látogatásunk pedig egyáltalán nem számít annak. Mindennapos itt a vendég, van aki a bárányokra jön alkudni, másoknak a gyöngytyúkokra fájna a foga, a harmadik pedig Tablettát szeretné. A szamár azonban nem eladó. — Tudják milyen szamár ez!? Úgy fedez, hogy minden fia csődör...! ■y—I nnyi dicséretet ki em#-/ berfia tudna elviselni J—J rezzenéstelenül? Egy közönséges szamár talán igen, Tabletta azonban, mint tudjuk, okosabb a fél városnál. Csap is olyan táncot, hogy reng bele az udvar. Ha lányok lennénk, tán még minket is felkérne. Kiszórjak okét Máthé Csaba A zAPVRt. előbb 100, majd 77, végül 74 céget jelölt ki az egyszerűsített privatizáció keretében, amelyeket szeptember 30-án hirdetnek meg eladásra. Az újabb körben körülbelül ugyanennyi cég kerül kalapács alá. Bár sehol nem jelentették ki, de ezeket a cégeket gyorsan ki akarja szórni a listáról az állami vagyonkezelő társaság, hiszen a privatizáció jelenlegi menetében a nagy falatok, az energia- szektor mammutvállalatai kerülnek sorra, amelynek végső győzteseiről hálás téma találgatni. A most meghirdetett „kicsik” úgymond a magánosítási lista végén kullognak, hiszen némelyiküket már legalább egyszer meghirdették, de nem kellettek, a többiekről meg egyszerűen elfeledkeztek, csak most jutottak a reflektorfények árnyékába. A gyors menetet az is jelzi, hogy semmilyen kikötés nincs az eladásnál: aki bírja, marja jelszóval annak emelik magasba a kezét, aki az adott cégért a legtöbb készpénzt ajánlja. Soha kedvezőbb lehetőség nem kínálkozik az eladásra, hiszen egy igen méltányos, egyharmados limitárat határoztak meg. Az állam ebből a privatizációs tortából kb. 4-5 milliárd forintot kíván bekaszírozni. A menedzsment számára persze nem mindegy, hogy az első körben, amikor a készpénz számít, ki a nyertes, hiszen ők az első menetben nem pályázhatnak. Persze azt, hogy kit fogadnak strómanként azt senkit nem érdekel. Megyénket minimálisan érinti az egyszerűsített privatizáció, hiszen a korábbi nagytüzép szétszabdalt részvénytársaságai kerültek ebbe a körbe. Az eredeti elképzelés alapján a bővített listára más megyei cégeket is bepaszíroztak volna. de azok időközben csődközeibe jutottak, magyarán mondva padlót fogtak, így egyelőre kihúzták őket a sorból. A prognózis alapján ezekre a cégekre minimális lesz az érdeklődés, tolongás egyáltalán nem várható, szép csendben limitáron elkelnek. Verik a rendőröket: De főnök! Ha kényszert alkalmazunk, a közvélemény megint háborogni fog Ferter János rajza l zzzr. r : -ii Fejős tehén Nábrádi Lajos-m—j létükét és vérüket (igaz, a lovaik M—J „üzemanyagát”, a zabot nem) ajánlották fel a hazának és vezetőinek sok évtizeddel ezelőtt a magyarok, főleg a nemesek. A második világháború után a tönkre ment kis hazánk polgárai egy emberként fogtak össze az újjáépítés érdekében. Aztán a mondva csinált kommunista szombatokon dolgoztak a közösségért, bőven volt haszna ezeknek a szombatoknak. A kongresszusok tiszteletére is összefogtak az emberek,s tettek valamit a közösség asztalára. Mostanában viszont hiányzik a kollektív szellem, sokan az egyéni érdeküket túlontúl előtérbe helyezik. Pedig az állam nem fejős tehén — idézhetjük a régi közhelyet. Mostanában pláne nem az, elapadt a „teje”. Ne firtassuk az elapadás ezernyi okát. Am vegyük tudomásul, hogy az üres kasszából nem lehet osztani. Sok-sok ember csak kapni akar, adni nem. Sok hazánkfia (illetve megyénkfia) ötvenéves korában leszázalékoltatja magát, felveszi az első nyugdíjat, aztán hirtelen meggyógyul. Immáí egészségesen 3-4 foglalkozást is űz, az államkasszából kivett nyugdíjának folyósítása mellett. Egy szabolcsi vállalkozó ismerősöm havonta majdnem egymillió forintot keres, de nem jelentkezett be, hogy kamarai tagdíjat fizessen, dicsekszik, hogy a kelleténél kevesebb adót fizet... Mozdonyvezetők, kis- és nagy vállalkozók követelnek az államkasszából. Követelnek beruházásra, fizetésemelésre, sípra, dobra, nádi hegedűre. A követelések többsége jogos, ám teljesíthetetlen. Mindegy, hogy melyik párt van parlamenti többségben, ez a kis haza a miénk, magunknak építjük. (Ne tűnjön közhelynek.) Kell, hogy építsük, adni is akarjunk, ne csak kapni. Elgondolkodhatnánk például a japánok mentalitásán...------——-——-------”n 11 sills L"ir c *j *15 j I Róka László Harasztosi Pál felvétele ember dolgozott együtt különböző munkacsoportban; a megyei szakemberek mellett a munkában részt vállalnak különböző területek országos hírű szakértői is. (például: Dr. Veress József, a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem rektorhelyettese, Illés Iván, a pécsi Regionális Kutatások Központjának szakembere, vagy dr. Király Ödön, az ITDH vezérigazgatója). Soha ennyi megyei szervezet nem mondhatta el véleményét a megye fejlesztésével kapcsolatban; csak példaként: az oktatási helyzet feltérképezése során valamennyi általános-, közép- és felsőfokú oktatási intézmény részt vett egy kérdőíves felmérésben. De ugyanígy lehetőségük van és lesz a pártoknak, kamaráknak és országgyűlési képviselőknek, hogy véleményüket elmondhassák. □ Ön szerint mi tevékenységük tétje? — Ami a legfontosabb: a megyének most lehetősége van rá, hogy kezébe vegye sorsa irányítását: meghatározza, hogy — adottságait figyelembe véve — milyen irányba kíván haladni a jövőben. Emellett azonban az is nagyon fontos, hogy a fejlesztési koncepció alapján kormányelőter
