Kelet-Magyarország, 1995. szeptember (52. évfolyam, 206-231. szám)
1995-09-21 / 223. szám
A FŐSZERKESZTŐ POSTÁJA Bartók Béla diákszemmel A zeneszerző Nyíregyházán konflival érkezett a Koronába Elek Emil felvétele Kufáridő Maszatos semmilyen idők járnak ma a politikában. Helyben járunk — megesett ez máskor is. Totyogtunk már úgy, hogy az Isten sem tudta merre tartunk — ebben sincs lényeges különbség. Csak ez az átkozott hiányérzett ne erősödne! Talán az a baj, hogy nincs az élenállók között senki, akit úgy rendesen utálni lehetne. Akire rá lehetne lőcsölni — jó magyar szokás szerint - minden gondot-bajt: jégverést, aszályt, reumát. Kocsmapultnál két kisfröccs között szidhatnánk az anyját és úgy vélhetnénk: ha ő nem lenne minden jobban menne, de sehol egy karakteres arc, egy téves — ám legalább nyelvtanilag helyes — elképzelés. Zárjegy nélküli mondatokkal seftelnek a szenátorok. Már a tévét se nagyon kapcsolnánk be, ha szerencsétlen gránátszaggatta bosnyákokat nem mutogatnának. Arra még úgy fölfölnézünk, hümmögünk, bár videón a vér is pirosabb, a díszlet sem olyan szegényes, mint Szarajevóban. Az összes többi siku-mi- ku. Hasad-e a koalíció? Izguljon érte aki abból él. Amíg gesztenye akad a parázsban, akad hozzá kaparászó kéz is. Szóval maszatos, semmilyen idők járnak ma a politikában. Kellene valaki, akit úgy rendesen utálni lehetne. Akkor legalább köpne egyet az ember és elindulna... Marssó Béla Nagykálló Megszűntek A Kis-Kelet 1995. szeptember 7-i számának 3. oldalán H. Zs. Harc a fekete munka ellen című cikkében tévesen — nem a sajtótájékoztatón elhangzottak szerint — jelentette meg a Megyei Munkaügyi Központ kirendeltségeinek összevonásával kapcsolatos hírt. A Szabolcs-Szatmár-Be- reg Megyei Munkaügyi Központ nem takarékossági okok miatt, hanem kizárólag szakmai indokok alapján döntött 4 kirendeltségének megszüntetéséről. Az ezzel kapcsolatos egyeztetés központi felügyeleti szervünkkel, az Országos Munkaügyi Központtal történt, ezért a cikkben a Munkaügyi Minisztérium említése helytelen. A Megyei Munkaügyi Központ döntését a megváltozott munkaerőpiaci környezetre tekintettel, az ügyfelek, munkavállalók és a munkaadók jobb kiszolgálása és a bizalom erősítése érdekében hozta meg. Rusin József igazgató A szerkesztőség fenntartja magának azt a jogot, hogy a beküldött leveleket rövidítve közölje. A főszerkesztő postája az olvasók fóruma, a közölt levelek tartalmával a szerkesztőség nem feltétlenül ért egyet. .............. in n. ii i. i . ............ Ötven évvel ezelőtt 1945. szeptember 26-án halt meg New Yorkban világhírű zeneszerzőnk Bartók Béla. Most szerte a világon sokan emlékeznek meg róla. Én, mint a harmincas évek éneklő ifjúságának szerény résztvevője emlékezem. A történet 1932-ben kezdődött, amikor Kodály Zoltán tanítványa, Vikár Sándor a Református Kálvineum Tanítóképző Intézetbe került énekzene tanárnak. Ő népszerűsítette azokat a népdalokat, amelyeket a század első évtizedében Bartók Béla és Kodály Zoltán gyűjtött. Feldolgozásaikat énekeltük a harmincas évek éneklő ifjúsága énekkarosaiként. 1937. május 2-án a nyíregyházi színházban Kodály Zoltán jelenlétében énekeltünk. Bartókkal nem találkoztunk személyesen, mint Kodállyal. Osztályfőnököm, dr. Belo- horszky Ferenc személyes közléséből tudom, hogy amikor 1934-ben Nyíregyházán, a Korona nagytermében hangversenyezett, ő ment fogadni Bartókot a vasútállomásra, ahonnan konflival hozta be a Koronába. Ennek a hangversenynek az emlékét örökíti meg a márványtábla a Korona falán. Köszönetét kell mondanom Madarász Pálnénak, a nyírmi- hálydi általános iskola tanárnőjének, aki szakszervezeti titkár, Szerviczki Istvánnak, a nyírbogán általános iskola tanárának, mint járási szakszervezeti vezetőségi tagnak, akik közbenjárásával megkaptam az aranyoklevél átvételére a meghívót a Bessenyei György Tanárképző Főiskolától. Nagy lelkesedéssel készültem e napra. A nyírmihálydi polgármester és az igazgatónő megtudták e nagy ünnep hírét, meghívtak a tanévnyitó ünnepségre. Meleg szavakkal köszöntöttek. Jóleső érzés volt, hiszen tanítványaim voltak. Megköszönöm kedvességüket. A polgármester jutalmat is adott át az önkormányzat nevében. Műsort adtak az iskolások. Nagyon megható volt, hiszen ötven évvel ezelőtt én is először léptem át a nyírbogáti iskola küszöbét. Tele lelkesedéssel, tele izgalommal, vajon kiket fogok tanítani. Felejthetetlen volt az nap. Az egyik ötödik osztályos tanulóm elébem lépett azon a napon, őszinteséggel azt mondta: „Eljöttem már megKodályhoz hasonlóan kedveltük Bartók Béla gyűjtéseit és feldolgozásait is. 1940-ben vált időszerűvé számunkra Este a székelyeknél című művének dala, amelyet szinte a székelyek himnuszának tekintettünk. 1940. augusztus 30-án került Magyarországhoz Erdély északi része és a Székelyföld. Ekkor vált divatossá a műdalnak tekintett Erdélyi himnusz és Erdélyi induló, amelyet ma az erdélyiek himnuszukként énekelnek. 1940 októberében Bartók Béla hosszú útra, Amerikába indult. Megértettük készülődését, mert csak időlegesen távozott és ismertük merész állásfoglalásait. Kiállt barátja, Kodály Zoltán mellett az első világháborút követő meghur- coláskor. Szlovák és román népdalokat is gyűjtött és azokat is feldolgozta, amiért itthon hazafiatlannak minősítették. Kitért a kormányzói meghívás elől. Ismerte értékét és nem engedte volna meg, hogy róla nevezzenek el valamit, amíg annak az embernek a nevét viselte Budapesten az a nyolcszögletű tér, az Oktogon. Volt mersze kilépni az államvallásnak tekintett római katolikus egyházból és az egyedül magyareredetű, szabadelvű unitáriusokhoz csatlakozni. nézem ki fog engem tanítani, de ha nem tetszik, nem jövök többet iskolába”. Másnap vártam a hatást. Hűségesen jött iskolába. Azon a télen mi fűtöttünk, a gyerekek hoztak egy-egy darab fát. Ez a gyerek nem egy darabot, hanem egy öllel hozott, hogy a tanító nénije meg ne fázzon. Felejthetetlen élményem fűződik tanítványaimhoz. Nyáron táborba mentünk. Ezek a gyerekek a falu határán kívül még nem voltak. Elhatároztam, hogy Aggtelekre viszem őket. Szekérrel mentünk a szomszéd község állomásához, onnan vonattal Nyíregyházán át Miskolcra. Az az öröm kimondhatatlan volt, mikor már a vonat ablakából meglátták a Tokaji-hegyet. Aggteleken mikor bementünk a barlangba, a csodálkozástól szóhoz nem tudtak jutni. Nagyon sokat meséltek otthon szüleiknek. Ma talán már unokájuknak. A gyerekek mindig őszinték voltak. Öt évig tanítottam Nyírbogáton, majd férjhez mentem és Nyírmihálydiban tanítottam. Itt fejeztem be pályafutásomat. A táborozások, kirándulások, szaktárgyi, 1945 tavaszán örültünk, hogy élve megúsztuk a háborút. Figyeltünk szellemi nagyjaink megjelenését. Kodály Zoltán, Szentgyörgyi Albert, Zilahy Lajos élt és dolgozott. Szabó Dezső az ostrom alatt meghalt, Németh László elhallgatott, a népi írók a Parasztpártban politizáltak. Bartók Béláról szomorú hírek érkeztek Amerikából. Betegeskedett és szeptember végén meghalt. Elment teli kosárral alig 64 évesen. Bartók sorsa hasonlítható az ország sanyarú sorsához. Nagyszentmiklóson született, amely ma Romániához tartozik. Gazdasági tanár apját Nagyszőllősre helyezték át, ahol meghalt. Édesanyja Pozsonyba ment haza, hogy két gyermekét könnyebben nevelhessen fel. Hazájától távol, szinte bujdosóként halt meg és ott is temették el. Idegen földben nyugodott és holtában térhetett haza. Bartók Béla nevét szerte a világon úgy ismerik, mint magyart. O teljesítette nemzete iránti kötelességét. Rá ezer- százalékosan érvényes „Nagy nemzetek fiaikat emelik. Kis nemzeteket fiaik emelnek!” Dr. Reményi Mihály Nyíregyháza sport-, kultúraversenyek felejthetetlenek voltak számunkra. Jó érzés volt, mikor egy- egy megyei versenyről a Ke- let-Magyarországban olvastam gyermekeim nevét a versenyen elért helyezésről. Nagyon sok cikket gyűjtöttem és feldolgoztam egy albumba, mely a 30 év úttörőtörténetét tükrözte. 25 évig voltam csapatvezető, egészen nyugdíjba vonulásomig. Tevékenykedtem szakszervezeti titkárként, községi könyvtárosként. A munkámat mindig elismerték. Nagy öröm tölt el, hogy átvehettem az aranydiplomát. Találkozhattam volt tanáraimmal dr. Romhányi Gyuláné- val, Irma nénivel, akitől sok szépet, jót tanultam, Porzsolt igazgató úr feleségével, akik kedves tanáraim voltak. Jó érzés volt találkozni osztálytársaimmal, volt akit 20 éve nem láttam, de megismertük egymást. Az ember életében ezek felejthetetlen emlékek. Boldog vagyok, hogy ezt a napot is megérhettem. Valigurszki Antalné aranydiplomás tanítónő Nyírmihálydi Aranydiploma egy életműért „Boldog vagyok, hogy ezt a napot is megérhettem..." Lesz megoldás Tisztelt Túri Úr! „Még válasz sem érkezik” címmel Ön cikket jelentetett meg e lap hasábjain, melyben kifogásolta, hogy a Szabolcs-Szatmár- Bereg Megyei Balesetmegelőzési Bizottság által meghirdetett akcióra beküldött javaslatait és észrevételeit nem vettük figyelembe, továbbá Önt személyesen nem tájékoztattuk levélben. Az akcióra igen sok észrevétel érkezett, melyeket csoportosítás után — hiszen sokan ugyanazt a problémát kifogásolták — a Kelet-Magyarország 1994. november 14-i, valamint az 1995. február 13-i számaiban válaszoltunk meg. Az Ön által felvetett problémákra a februári válasz alkalmával került sor, ahol az egyik észrevétele máris orvoslásra került (ESSO benzinkúti lámpás csomópont fázisterv változása.) Az Ószőlő út-Garibaldi út kereszteződésének problémájával kapcsolatos észrevételét a szakemberek megvizsgálták, és a közeljövőben elhelyezésre kerülnek a várakozást korlátozó jelzőtáblák. Dr. Gál György rendőrszázados az MBB ügyvezető elnöke A létfenntartásról A MIÉP nyíregyházi szervezete nyilatkozatot juttatott el lapunkhoz, melyben — többek között — tűrhetetlennek tartja, hogy a jelenlegi koalíciós kormány a liberál szociális érdekcsoportok követelményei szerint nap mint nap újabb és újabb sarcokat vet ki a létminimumért küszködő lakosságra. A szervezet cinizmusnak tartja, hogy a követhetetlen áremelések mellé parlamenti jóváhagyással a nyugdíjjárulék mértékét 10 százalékról 12 százalékra, majd 20 százalékra tervezi emelni, a legkisebb jövedelmeket pedig 20 százalékos személyi jövedelem- adóval kívánja sújtani. Eközben pedig mást sem tesz, mint saját pénznyelő apparátusának bővítésével küszködik. Megyénk lakosságára már eddig is aránytalanul nagy teher nehezedik. Az újabb elvonások a Sza- bolcs-Szatmár-Bereg megyében élők legnagyobb részét létfenntartásában veszélyezteti. Éppen ezért a MIÉP nyíregyházi szervezete felhívja a régiónkért felelősséget érző ország- gyűlési képviselők figyelmét, akadályozzák meg a gyarmattartók kormányzati stílusára emlékeztető intézkedéseket és kormányzati takarékossággal, nagyobb szakértelemmel, a gazdasági tolvajlások megszüntetésével, a demokrácia szabályainak betartásával tegyék lehetővé a pénzügyi egyensúly kialakulását. Felrúgták a szerződést 300 ezer forint hitelt vettem fel 35 éves hosszú lejáratú kamattal, ami 3%-os volt a szerződés szerint. Mindenféle előzmények nélkül ezt megemelték 12%-ra. Amit sajnos, igen súlyos anyagi körülmények között tör- lesztek, férjem 8100 forintot kap én a vakjáradékkal együtt 16 708 forintot. Ebből törlesztek jelenleg 2720 forintot valamint 256 forint biztosítást. Ezenfelül 3000 forint csak a hitel + víz + villany, jön a téli fűtés, sem fára sem szénre nem jut. Szemétpénzt is fizetnem kell, hiszen szemetelünk. Mindent igyekszünk kifizetni, így élelemre alig futja. Miért akarják még most 25%-ra emelni a kamatot, mikor ezt sem bírjuk. Az utcára fogunk kerülni, vagy a polgármesteri hivatalba fogunk beköltözni. Tragikus vége lesz ennek a sok egyoldalú törvényhozatalnak. Mikor a szerződést megcsinálták a hitelről fizetési erőnkhöz mérten kaptuk a kölcsönt. Most meg az állandó, rendszeres áremelés mellett felrúgták a szerződést. Név és cím a szerkesztőségben Jogtalan kamat Tiszadadán 1993-ban induló gázprogramba bekapcsolódva sor került a vezetékes gáz szerelésére. Az önkormányzattól a község lakói kaptak egy olyan lehetőséget, hogy aki nem tudta befizetni a 40 000 forint bekötési díjat, annak az önkormányzat költségén a csonkot bekötötték. Mondván, ha rá akarnak csatlakozni a vezetékre, majd akkor ráérnek kifizetni a díjat. Én a fiam telkére a program indulásakor befizettem 20 000 forintot, tehát 1993-ban. A fennmaradó 20 000 forintot kb. két hónappal ezelőtt szintén befizettem. Mivel akkor az illetékesek azt mondták, hogy megemelkedett a bekötési díj 55 000 forintra. Én úgy gondoltam, hogy amit az induláskor befizettem tehát a munkálatok megkezdése előtt, azt nem terhelheti kamat. A másik felét amit most fizettem be úgy gondoltam, hogy az jogos, és erre a részre eső 7500 forintot befizettem. Tehát így összesen 47 500 forintot. Most úgy határoztunk, hogy szeretnénk a gázt bevezeti, és igazolást kértem az önkormányzattól, hogy rendezve van a bekötési díj. Sajnos, nem kaptam igazolást, csak egy csekket. Fizessem meg a kamatot az induláskor befizetett díj után is. Míg ezt meg nem fizetem, addig nem kapok igazolást. Jelzem, a bekötési díj mára már 60 000 forintra emelkedett, így nekem már nem 7500 forint, hanem 12 500 forint hátralékom van. Kovács Lászlóné Tiszadada, Nagy út 20. 1995. szeptember 21csütörtök
