Kelet-Magyarország, 1995. szeptember (52. évfolyam, 206-231. szám)
1995-09-04 / 208. szám
1995. szeptember 4., hétfő .HÁTTÉR, Kelei-Magyarorszag 3 Az erdészek szót értenek Kapcsolat a nyírségi és kárpátaljai szakemberek között • Erdők a hegyvidéken Balogh Géza Nyíregyháza, Guth (KM) — Kárpátaljáról érkezett erdészeti szakembereket látott vendégül a napokban a Sza- bolcs-Szatmár-Beregben és Hajdú-Biharban gazdálkodó Nyírerdő Rt. Az ungvári erdészeti hivatal, s a magyarországi részvénytársaság vezetői a két cég közötti együttműködés lehetőségeil keresték, a tárgyalások közötl pedig természetesen alapos terepszemlén is részt vettek. Konkrét formában A rendszerváltást követően mindkét szervezet alapos változásokon ment keresztül, s a területi közelség mellett ez is indokolttá tette a tapasztalatok kölcsönös kicserélését. A kapcsolat felvétele két hónapja történt, Kovács Gábor vezérigazgató vezetésével a Nyírerdő Rt. vezetői akkor keresték fel az ungváriakat, s állapodtak meg abban, hogy a tárgyalásokat Magyarországon folytatják majd. — Az erdészek, éljenek a világ bármely pontján, nagyon hamar megtalálják a kapcsolódási pontokat, hiszen közös a szerelmük, mégpedig az erdő — mondja bevezetőként Kovács Gábor. — Egy a gondunk, s egy az örömünk. Mi elsősorban az előbbiekből fakadó tennivalókat vettük sorra, s több területen az együttműködés konkrét formáiban is megegyeztünk. — Abból indultunk ki, hogy feltérképezzük az ökológiai gondokat, egyeztetjük álláspontunkat az erdőgazdálkodás alapkérdéseiben, az erdő és az ember kapcsolatában — folytatja az ungvári erdészeti hivatal vezérigazgatója, Iván Fe- durcja. — Az alapoknál kezdjük. Az első lépések megtételére az ungvári fagazdasági kombinátot, s a beregszászi erdészetet, valamint a fehérgyarmati és baktalórántházi erdészetet jelöltük ki. 680 ezer hektár CJ Hol talál kapcsolódási pontokat két olyan partner, melyek működési feltételei igencsak eltérnek? — Való igaz, hogy az ungváriak sokkal nagyobb területtel rendelkeznek, hiszen hatFali Géza tarcaja Az erdészek ragaszkodnak a hagyományokhoz Harasztosi Pál felvétele ma » «2 jl I Nézőpont Nullakulcs Balogh József-m -j agyot tévedtek a me- l\/ teorológusok: azt 1 Y mondták, szeptember első napjára alaposan lehűl a levegő. Aztán ha belenéz az ember az újságokba, olyan érzése támad, mintha inkább forrósodna a légkör. Ott szerepel, hogy elsejétől 8 százalékkal emelkedik a gáz és a villanyáram ára, ami nem is okoz különösebb megrázkódtatást, hisz jóval korábban tudomásunkra hozták, majd a novemberi díjfizetéskor lesz érezhető igazán. A váratlan meglepetést a kormányülésen hozott döntések okozták. Nem elég, hogy elsejétől kevesebb pénz jár d szabadság, illetve más, a munkától távol töltött időre; hogy a túlóradíj gyakorlatilag megszűnt, mert addig emelhető a „rendes” munkaidő, hogy ki se telik a kétműszakból; hogy — ki tudja az idén hányadszor — újból emelkedik a gyógyszerek ára, két százalékkal több lesz a társadalombiztosítási járulék. Eddig a munkahely a dolgozó keresetének 44 százalékát fizette tb-járulék címén, a dolgozó fizetéséből ehhez még 10 százalékot vontak, most 12-re emelkedett a levonás. És mit kapunk érte? Fizetni kell a mentőért ha nem életveszély esetén hívják, fogatlan nemzet leszünk, mert megfizethetetlen árakat kérnek egy lyuk betöméséért, egymás után szűnnek meg a kórházi ágyak, s ha csak a cég ki nem nyitja a bukszáját, már múlt időben beszélhetünk az üzemi orvosi rendelésről. Es a sornak nincs vége. Jön a tandíj, megy a nullakulcs. Eddig ISO ezer forintig nem kellett személyi jövedelemadót fizetni, ezután — 20 százalékot — ebben a sávban is kell, vagyis a sarc a legkisebb keresetűeket sem kíméli. (Az adójóváírási „technikát” persze mély titok fedi...) Arról most ne essék szó, mit jelent majd a zsebünknek a forint havonkénti leértékelése, sikeres privatizáció után hogyan emelkednek majd az energiaárak, s mennyit jelent ezek hatása minden fogyasztási cikkben. Helyettük inkább arra szeretne az ember választ: csak annyit jelent az oly sokszor emlegetett szakértelem, hogy azoktól vonjon el, akik eddig is a legnagyobb terhet viselték, s olyanokért is fizettessen, ami már rég nincs is meg? a jelenlegi erdőszintet, s olyan megoldásokra törekszünk a kitermelés során, melyek lehetővé teszik, hogy ne sérüljön drasztikusan az erdő talaja. Cl A háromnapos tapasztalatcsere nyomán milyen konkrét megállapodások születtek? — Igen sok területen sikerült egyezségre jutnunk — válaszol Kovács Gábor. — Többek között makk szaporítóanyagot, s különféle facsemetéket vásárolunk majd, s jelentős tételű bükk alapanyagot is kapunk tőlük. Ezek mellett egy érdekes kísérletbe is belevágunk, a mi szaporítóanyagunkból Kárpátalján telepítünk erdőt, nálunk pedig az övékéből. Eltérő adottságok — Nem csupán a gazdasági együttműködés lehetőségeit kerestük, de a tapasztalatok kölcsönös kicserélését is fontosnak tartottuk — veszi át a szót Ivan Fedurcja. — Éppen ezért tesszük lehetővé, hogy a gyakorló erdészek is bekapcsolódjanak az együttműködésbe, fiatal erdészeink például a másik fél erdeiben tölthetnek el egy bizonyos időt. Biztos vagyok benne, hogy az eltérő adottságú terepen szerzett tapasztalatoknak nagy hasznát veszi majd mindkét gazdálkodó szervezet. hevesek, gyorsak a tiszai áradások, mert kivágták a rengeteg fát, nincs ami visszatartsa a vizet. Élénken foglalkoztatja — A mi szakembereink szerint nem az erdészek felelőtlenségében, hanem a tervgazdálkodási mutatók teljesítéséből fakadó kényszerben, s az eszközhiányban kell keresni az okokat — egészíti ki az iméntieket a Nyírerdő Rt. vezérigazgatója. — Az erdőgazdaságoknak ugyanis igen feszített terveket kellett teljesíteniük, a kitermeléshez szükséges infrastruktúra, eszközök viszont hiányoztak. Tapasztalataim szerint viszont az utóbbi időkben odaát is gyökeres szemléletváltás következett be. s hála a hivatal vezetőinek, mindinkább előtérbe kerülnek az ökológiai szempontok. — A Tisza és mellékfolyóinak, illetve a Kárpátok erdeinek kapcsolata bennünket is élénken foglalkoztat — kapcsolódik az iméntiekhez Iván Fedurcja. — A Tisza-Kárpá- tok problémakörből fakadó gondok megoldásába neves biológus professzorokat is bevonunk, de számítunk a magyar, elsősorban a Nyírerdő szakembereinek közreműködésére is. Mindenképpen feljebb szeretnénk vinni például száznyolcvan-ezer hektár erdő tartozik hozzájuk, szemben a mi ötvenötezer hektárunkkal — mondja Kovács Gábor. — Ráadásul az ő erdeiknek túlnyomó többsége hegyvidéken található, nálunk viszont már a százötven méteres domb is óriásnak számít. Az alapok azonban megegyeznek: természetbarát erdőgazdálkodásra törekszünk mindketten. Már kitermelték — Sajnos, Ukrajna függetlenségének kikiáltása előtt a nálunk honos erdőgazdálkodási technológiát nem lehetett természetbarátnak nevezni — egészíti ki az iméntieket az ungvári vezérigazgató. — Aki járt már nálunk, az láthatta, hogy Kárpátaljának jelentős részét borítja erdő, pontosan ötvenöt százalékát, s azt is hiheti a laikus, hogy mi dúskálunk a fában. Ez sajnos csak részben igaz, a könnyen megközelíthető erdők jelentős részét már kitermelték, a most vágásérett területek megközelítése roppant nehéz, hiszen nincsenek oda vezető utak, s a korszerű gépekben is hiányt szenvedünk. — Az ukrajnai, de a magyarországi vízügyesek is sokat panaszkodtak az átgondolatlan erdőgazdálkodás miatt. Állításuk szerint azért olyan — Kislányom! Elfelejtetted, hogy vége a vakációnak...?! Ferter János rajza Aranygumók jövőre kockáztathatják azt a hatalmas pénzösszeget, amit — mint manapság mindenkinek — nekik is be kellett fektetniük a vetőmagtermesztésbe. Hogy mennyit kell kockáztatnia annak, aki a szigorodó szabványoknak megfelelő minőségű, fémzároltatva — tehát a termelő felé garanciával — értékesíthető vetőburgonyát szeretne termelni? A számok elképesztőek, de most csak egyetlen tételről tegyünk említést: hektáronként közel félmillió forintba kerül csak a Hollandiából behozott elit vetőgumó! Ekkora értéket már tényleg nem szabad kockáztatni. Az ilyen drága vetőmagból kikelt növény- állományt dédelgetni kell tápanyaggal, talajfertőtlenítéssel a pajorok rágása ellen, s megfelelő védelemmel a föntről támadó ellenségekkel szemben. Meg van hát a magyarázata a valódi vetőburgonya magas árának. Ismerjük el: ha jól terem, érjen annyit, mint amennyibe egy fél kiló banán kerül! Galambos Béla M ár napok óta tart a megyében a burgo- nyabetakarítás. A vetőkrumplit előállító gazdasági társaságok reménykednek a jó időben, mert ha már megtermett az értékes, jövőre az étkezési burgonyát termő szaporítóanyag, szeretnék azt minél hamarabb a tárolókban tudni. Nem kis értékről van szó valóban, hiszen a vetőkrumpli ára most közelíti, de mint az előrejelzések mondják, hamarosan túl is lépheti a kilogrammonkénti 60 forintot. De hát miért ilyen magas az ár? Miből van az a krumpli? Netán aranyból, mer ülhet fel a kérdés sokakban? Az egyik kisvárdai társaság negyven hektáron termelt vetőgumót. A mostani termésükkel elégedettek, hiszen a krumpli magas hozammal hálálta meg az öntözővizet. Ugyanis egy idén kivitelezett beruházással a teljes területet öntözéses gazdálkodásra rendezték be. Mint mondják nem ■\jern különös az ember, l\l vagy inkább az élet? JL V Találkoztam nemrég egy középkorú asszonnyal, aki attól szenved, hogy a gyermekei, főként az idősebb fia mindenfélével elhalmozza. Gondolom, milyen irigykedve olvassák e sorokat azok a százak és ezrek, közép vagy időskorú szülők, akik nehéz körülmények között tengetik az életüket, s arra várnak, holnap vagy holnapután talán meglátogatják őket a gyermekeik. És talán azt is megkérdezik, van-e pénzüka villany-, a gáz- és egyéb számlákra. De nagyon sokan hiába várnak. Pedig nagyot fordult a világ, eddig inkább a szülők támogatták a gyermekeiket, még ha nagyon sokan meg is nélkülözték, a gondoskodást. De lett a gyermekeknek, előbb-utóbb lakás, kocsi, telek... Először azt hittem, nem jól értem a középkorú asszony Szeretetéhség Az anya tudja, talán balgaság ennek nem örülni, hisz nem szánalomból vásárolja az éppen szükséges cikkeket a fia, nem azt akarja éreztetni, hogy ő milyen tehetős. Mégis. Rossz szájízzel fogadja valahányszor az ajándékokat. Most éppen egy nagyobb külföldi útról van szó közöttük, amire egész életében vágyott, de ő eddig csak Kijev- be jutott el egy békeküldöttség tagjaként. Még a megboldogult időkben. Most valószínű, eljuthat a Kanáriszigetekre, s mégis furcsa álmai vannak. Idegen számára ez a hirtelen gazdagság, ami csak keveseknek adatik meg. S fél, nagyon fél, hogy egykor a szeretet, a gondoskodás pénzzé válhat. És akkor mit ér az egész? Hozzám fordulva kérdezte, mondjam meg, milyen világ az, amelyben sem a szegény, sem a gazdag nem lehet igazában boldog? édesanya, mondván, az én fiam hiába lett gazdag ember, nem vált szívtelen, törtető kiskapitalistává, nem nézi le azokat, akik az istennek sem boldogulnak, nem jutnak az ötről a hatra. Még nem rontotta meg a pénz bűvös ereje. Miért nem büszke hát az édesanya, akinek az egyik fia már fent van a felső százezer között, aki a pénzügyminiszter újabb és újabb csomagjain legfeljebb csak mosolyog. Ót már nem lehet lemezteleníteni. Már van annyi a bankban, hogy az unokái is tehetős emberként élhetik majd az életüket. Az anya mégsem boldog, sőt kifejezetten aggodalmaskodó. Úgy érzi, elveszített valamit a fiából, ami azelőtt, amikor még nem volt gazdag vállalkozó, megvolt. aggódó szavait, az elején — legalábbis az én értelmezésem szerint—inkább dicsekvésnek hangzott, amiket elmondott. Főként az egyik gyermekéről, az idősebb már házas fiáról mondott apró epizódokat, aki a város egyik leggazdagabb emberének számít. Ügyes, merész, s természetesen sikeres vállalkozó, akinek a kezében, ahogyan mondani szokták, még a por is pénzzé válik. Nem hivalkodó, csendes, kevés szavú ember jellemezte az édesanya, olyan egyéniség, aki még a szavakkal is célszerűen, szinte gazdaságosan bánik. Csak azt, annyit és akkor szólal meg, amikor annak elérkezik az ideje. Nem vakította el a hirtelen jött gazdagság, a pénz. Akár örvendezhetne is az
