Kelet-Magyarország, 1995. szeptember (52. évfolyam, 206-231. szám)

1995-09-21 / 223. szám

HATTER Kánaán helyett küzdelem Új elnökkel keresik a kiutat a válságból • Még további 20-25 dolgozó M. Magyar László Gávavencsellő (KM) — Nem sok szövetkezet büszkélked­het azzal, hogy hat hónap alatt három személy is vál­totta egymást az elnöki szék­ben. Gávavencsellőn a nagy hamleti kérdésre — misze­rint „lenni, vagy nem lenni’' — a távozó vezetők minden bizonnyal a megszüntetni választ adták volna, a szö­vetkezet tagsága azonban a további működés mellett tet­te le voksát a megélhetés re­ményében. Erre minden okuk megvolt, hi­szen a településen a Vegyes­ipari Kisszövetkezet a legtöbb embert foglalkoztató gazdasá­gi egység: közel 120 dolgozó keresi itt a kenyerét. Új korszak A szövetkezet még 1951-ben alakult. Gyártott faipari termé­keket, különböző utazótáská­kat, s a rengeteg megrendelés a szövetkezet fellendüléséhez vezetett. A nyolcvanas évek végén érték el a csúcspontot, majd a politikai és gazdasági rendszerváltással mind több probléma jelentkezet a szövet­kezet életében is. Sorra szűn­tek meg azok a nagy cégek, amelyekkel kapcsolatban áll­tak a gávavencsellőiek. Nem volt elég, hogy a kisszövetke­zet elvesztette piacait és part­nereit, egymást követték a pénzügyi szabálytalanságok, több millió forintot tékozolt el felelőtlenül néhány korábbi vezető. A nyereség helyett csak az adósságok halmozód­tak. Tavasszal pályázatot írtak ki az elnöki tisztségre. Többen is jelentkeztek, végül minimális szavazatkülönbséggel a tagság Molnár Ferencet választotta meg elnöknek júliusban. — Remélem, új korszak kezdődik a kisszövetkezet éle­tében — mondja a szövetkezet három hónapos vezetője. — Nem ígértem a dolgozóknak a választáskor tejjel és mézzel folyó Kánaánt, hanem kemény küzdelmet, mikor elmondtam a szövetkezet valós pénzügyi A gnes csöndes kis sző­ke lány volt, szavát sem lehetett venni. Nem panaszkodott és nem di­csekedett, márpedig az ilyen emberkéket általában nem ve­szi észre senki. Pedig sokan tudták a faluban, hogy nem könnyű neki, a szomszédok gyakran hallották a családi perpatvarok félreérthetetlen zaját, az ütések tompa puffa­nását. Rabiátus ember volt az apja, főleg ha felöntött a ga­ratra, ami gyakran megesett. Az iskolában sem tűnt ki semmiben, csak úgy elvolt magának. Ha kérdezték, vá­laszolt, ha utasították enge­delmeskedett, meghúzódott a se jó, se rossz tanulók szürke tömegében. Meglapult, mint­ha védelmet keresett volna az észrevétlenek között, akik szinte külön kasztot alkottak. Az egyik tanár, persze csak szűk baráti körben így is hív­ta őket: az érinthetetlenek. Ezen az őszön azonban mégis történt valami. Agnes már az iskolakezdéskor le­ver ten, fáradtan ült a helyén és ez napról napra fokozó­dott. Bartha Andrea-J» -T- em, azért ez még- l\f sem lehet igaz, hogy 1 Y ilyenek vagyunk. Csak állok, kővé váltan a ke­rékpártároló mellett, s nem hiszek, nem akarok hinni a szememnek. A takaros kis kartonpapíron az alábbi szöveg olvasható: „Ha el­kaplak, kosárban viszed ha­za a beleidet, te mocsok!” Hallottam én valami olyasfélét az ottlakóktól, hogy hiába zárják lakattal a tárolót, a ritkásra sikerült rácsok között befér egy fér­fikéz, s a biciklikről min­dent, mi odakintről elérhe- / tő, le is szerel. Úgy latszik, e táblácska a kéz tulajdono­sát hivatott figyelmeztetni. Ahogy egy másik, szintén a napokban olvasott felhívás a szabálytalanul várakozó­kat fenyegeti meg: „A ka­pum elé parkoló autóknak leeresztem a kerekeit!” Óhatatlanul felmerül az emberben a tyúk és a tojás problémája — vajon melyik volt először? A lopás, a sza­bálytalan parkolás, egyál­talán, az emberi együttélés szabályait durván áthágó cselekmények, vagy az ag­resszivitás, a videókból el­lesett „ha hozzám mersz szólni, agyonlőlek” effek­tus. Egy biztos: valahol na­gyon elrontottuk (elront­juk?). A baj eredője ugyan­is a gyerekeknél keresendő. Az általános iskolások ma­napság a legújabb akciófil­meket, thrillereket, ne adj’ isten horrorokat játsszák el nagyszünetben az ártatlan- romantikus Tenkes kapitá­nya helyett. Kevés az Olyan szülő, aki következtésen megtiltja az efféle filmek nézését, s legfeljebb csak azt éri el vele, hogy az ő gyermeke lesz az osztály ős­kövülete, aki a többiek játé­kához hozzá sem tud majd szólni. A mesék lassan fele­désbe merülnek, hisz már az ovisok is a Bathman-t nézik. Legfélelmetesebb azért az egészben az, hogy fenn­tartás nélkül elhiszem a tábla alkotójának, ha rajta­kapja a kerékpáralkatrész- tolvajt, egy percig sem ha­bozik. Kés villan majd a ke­zében? Vagy más fegyvere van?!... A dolgozók mindent megtesznek a siker érdekében helyzetét. Mindenekelőtt ren­dezni kellett a szövetkezet tar­tozásait. Mikor átvettem a ve­zetést, közel hatmillió forint volt az adósságunk, ezt sike­rült lecsökkenteni 3-3,5 millió forintra. Ez a hátralévő tarto­zás is kezelhető szigorú pénz­ügyi politikával. Egy kézbe kellett fogni a piaci, a műszaki és a pénzügyi vonalat. A rész­legvezetők feladatokat kap­nak, s azokról el is számoltat­juk őket. Fontos tennivaló volt a rend, a fegyelem megterem­tése, mert enélkül nem lehet irányítani. Ezekel a szigorító lépéseket nem fogadták nagy lelkesedéssel a dolgozók, de a szövetkezet érdekében meg kellett tenni. Talán belátják O Voltak-e olyanok, akik elkö­szöntek a vállalattól? — Nem kellett elbocsátani senkit sem, a rakoncátlanko- dók pedig előbb-utóbb talán belátják, hogy mindez az ő ér­dekükben is történik. Nem gondolunk létszámleépítésre sem, hiszen fejleszteni aka­runk. Jelenleg gyártunk mun­kavédelmi bőreszközöket, ci­pőfelsőrészeket, létrákat. Min­den terméknek van piaca. A közelmúltban Csehországból és Olaszországból kerestek meg bennünket, gyártsunk ne­kik is cipőfelsőrészeket. Kér­tük a polgármesteri hivatalt és a munkaügyi központot, irá­nyítsák ide a munkanélkülie­ket, mert tudunk foglalkoztat­ni 20-25 újabb dolgozót. A szövetkezetnél 1970-től dolgozik Csatlós Antalné, aki jelenleg megbízott főkönyve­lő. Ez az első munkahelye. — Megéltem a fénykort, amikor 14-16 millió forintos nyereséggel büszkélkedhetett a szövetkezet, s megéltem a bukást is. Talán nem lett volna olyan nagy a baj, ha az egyik volt vezetőnk nem viszi el ma­gával a kesztyűpiacot, mert így tulajdonképpen abban a részlegben újra kellett min­dent kezdeni elölről. Szóval, a munkanélküliség bennünket is fenyegetett, nem tudtuk, mi­lyen napra ébredünk. Most nyugodtabban alszom, s remé­lem, ez a biztonság már hosz- szabb időre szól. A munkavédelmi kesztyűk varrodájában gyorsan jár az asszonyok keze, hiszen mint az egész szövetkezetben,.itt is mindenki teljesítménybér­rendszerben dolgozik. Arra a kérdésre, hogy közülük ki a szövetkezet legrégebbi tagja, egy kis tanácstalanság, ponto­sabban egy kis számolgatás a válasz. — 1967. április elsején ke­rültem ide a nyolcadik osztály elvégzése után — emlékezik vissza Jakab Mihályné. — Ez volt az első munkahelyem, s Ágnes tragédiája Beesett az arca, karikás lett a szeme. Az ellenőrzőben gyűltek az elégtelenek. Az osztályfőnök kérdezgette, faggatta, ugyan mondja már, mi a baj, de választ nem ka­pott. Felhívatta az édesanyját is. Megfáradt, közönyös te­kintettel ült a tanáriban, hallgatta az észrevételeket, de ő sem mondott semmit. Pontosabban csak annyit, van ennek a kislánynak elég baja, hagyják őt békén. Ahogy telt az idő, úgy fo­gyott a kislányból az élet. Egy alapos orvosi vizsgálat megállapította, hogy kime­rült és kialvatlan, de az okok­ra ez sem adott magyaráza­tot. Egy napon, amikor nem jött iskolába, az osztályfőnök a keresésére indult. Hosszas kérdezősködés után bukkant rá, a szomszéd földjén szedte a répát, néhány idősebb nap­számosasszony társaságá­ban. Nem is szedte, inkább cibálta. Sarkát a földnek ve­tette, belekapaszkodott a ré­palevelekbe, arca elkékült az erőlködéstől míg végre sike­rült egyet-egyet kirántania. A szomszéd épp akkor ért oda, hogy szemrevételezze a dolgok állását. —Nem szégyelli magát! — kiáltott rá valami mélyről felbuggyanó, tehetetlen düh- vei a tanár. — így dolgoztat­ja ezt a szerencsétlen gyere­ket! Vegye tudomásul, hogy ezért a törvény előtt fog felel­ni! Amaz fennhéjázó gőggel nézett vissza, mintha csak egy satnya, kerítés mögé zárt kutya kapdosna a nadrágja után. — Nem addig van a — ve- tette oda csak úgy, foghegy­ről. — Nem dógoztatok én senkit. Csák úgy szívességből segít ez a jány, az meg az ő dóga, hogy kerüli az iskolát. Közelebb léptek a többiek is, s bizonygatták, nem kap ez a kislány a munkáért egy fil­lért sem, csak úgy szívesség­ből... A tanár nem értette. Ment is rögtön az édesanyához. Az éppen nagymosást végzett, kinn az udvaron, egy mosó- teknő mellett állva, gépies mozdulatokkal, mintha tudo­mást sem venne a világról. Még akkor sem reagált, ami­kor a tanár megfenyegette, bizony őt is a törvény elé ci­tálja. Másnap Ágnes nyugtala­nul fészkelődön az órán. A csengetés után, amikor már mindenki kiment, odalépett az osztályfőnökéhez. — Ugye, nem tetszik a ma­mát feljelenteni? — nézett rá tiszta, kék szemével. —Jóska bácsi jó ember, és mi hálával tartozunk neki. — Ugyan mivel érdemelte ki ezt a nagy hálát? — buk­kant ki a tanárból a kíváncsi­ság és a felháborodás. — Tetszik tudni, amikor apám ver minket, akkor ő át­jön, megpofozza, s ettől meg­nyugszik. Ezért én takarítok, mosok nála, meg a kertben is besegítek. Mondom, Agnes egyébként csöndes kis szőke lány volt, szavát sem lehetett venni. Balogh József-m j incs semmi titok, csak dolgozni kell X Y —mondta a napok­ban Magyarországon járt svéd küldöttség vezetője, amikor megkérdezték tőle: mi a titka Svédország gaz­dagságának. Mondhatnánk erre: jó viccei vannak a Sa­ab tulajdonjogával is ren­delkező gazdasági társaság vezetőjének, dolgoznánk mi is, csak lenne hol. Az állami vállalatok magánkézbe adá­sa azonban több helyen vi­szont úgy sikeredett, hogy csak a vagyont élték fel a fel­számolók, munkahelynek mgg írmagja sem maradt. Különösen érdekes lehet ezekben a hetekben átgon­dolni azt a sajnos történe­lemmé merevedett néhány évet, ami a gazdaság átala­kulásának kezdete óta el­telt, mert most újabb nagy falatok kerülnek új gazda kezébe, mert nem mindegy, hogy újabb emberek százai- ezrei kerülnek utcára, vagy százaknak-ezreknek szüle­tik új munkaalkalom. A napokban mutatta a te­levízió a szolnoki papírgyár esetét, amelyet még a priva­tizáció kezdetén adtak el egy osztrák üzletembernek. Néhány hónap múlva ötszá­zasával bocsátották el az embereket, végül pedig be­zárt a gyár. Szerencsére is­mét vevőre akadt, s ahogy az ott dolgozók mondták: az utolsó pillanatban sikerült a feltámasztás. Említhetnénk jó példákat is, hiszen az eddig lezajlott privatizációk között is akadnak olyanok, ahol an­nak idején megkérdezték a dolgozókat: kivel[ kössenek házasságot, s több példa van arra is, hogy az új tu­lajdonos több éves garanci­át vállalt a dolgozók foglal­koztatására, majd amikor lejárt a határidő, automati­kusan változott határozat­lan időre a dolgozók szer­ződése, nem kellett búcsúz­ni a munkahelytől. Példa tehát van a köve­tendő, s az elvetendő priva­tizációra is. Ez pedig azt jelzi: lehet jó szerződést is kötni, a tulajdonhoz jutás kiemelt feltételévé tenni a dolgozók nagy részének foglalkoztatását. Akkor megfelelhetünk annak a fi­gyelmeztetésnek, amit a svéd úr, mint nem titkot, el­árult nekünk. A szerző felvétele remélem, innen is megyek majd nyugdíjba. Betanított tű­zőnőként az apróáru-részleg- ben kezdtem, majd a gyes után kerültem ide a munkavédelmi kesztyűkhöz, s annak is már 12 éve. Mindig jól éreztem magam itt. Bekapcsolódik a beszélge­tésbe Pásztor Tiborné is: — Szerintem az új elnök korrekt úriember. Helyes a szigorítás, a fegyelem megte­remtése, mert bizony ez ko­rábban nemigen volt jellemző, a munkaidőben jöttek-mentek a dolgozók. A rend sokak szá­mára még szokatlan, de ez mindnyájunk érdeke. Vasárnap is A cipőfelsőrész-készítők sem igen érnek rá beszélgetni, van munka bőven. Itt két éve Fel­ler Jánosné a részlegvezető. — Több esztendeje jó kap­csolatunk van az olasz Brenta céggel. Rendszeresen ellenőr­zik a minőséget, elégedettek a munkánkkal. Ha szorít ben­nünket a határidő, túlórázunk, illetve még vasárnap is dolgo­zunk, hogy el ne veszítsük a piacot. Én optimista vagyok. Ha a szövetkezet vezetősége folyamatosan biztosítja a munkát, úgy gondolom, a dol­gozók is megtesznek mindent a siker, illetve a Vegyesipari Kisszövetkezet fennmaradása érdekében. Vigyázzon, Lajoska! Frissen vagyok mázolva Ferter János rajza Titok nélkül I BSlii k I í * j *1*1 f i 4111 A baj eredője 1995. szeptember 21., csütörtök HSP r-------------------------------------------------------------------------------------

Next

/
Thumbnails
Contents