Kelet-Magyarország, 1995. szeptember (52. évfolyam, 206-231. szám)
1995-09-21 / 223. szám
HATTER Kánaán helyett küzdelem Új elnökkel keresik a kiutat a válságból • Még további 20-25 dolgozó M. Magyar László Gávavencsellő (KM) — Nem sok szövetkezet büszkélkedhet azzal, hogy hat hónap alatt három személy is váltotta egymást az elnöki székben. Gávavencsellőn a nagy hamleti kérdésre — miszerint „lenni, vagy nem lenni’' — a távozó vezetők minden bizonnyal a megszüntetni választ adták volna, a szövetkezet tagsága azonban a további működés mellett tette le voksát a megélhetés reményében. Erre minden okuk megvolt, hiszen a településen a Vegyesipari Kisszövetkezet a legtöbb embert foglalkoztató gazdasági egység: közel 120 dolgozó keresi itt a kenyerét. Új korszak A szövetkezet még 1951-ben alakult. Gyártott faipari termékeket, különböző utazótáskákat, s a rengeteg megrendelés a szövetkezet fellendüléséhez vezetett. A nyolcvanas évek végén érték el a csúcspontot, majd a politikai és gazdasági rendszerváltással mind több probléma jelentkezet a szövetkezet életében is. Sorra szűntek meg azok a nagy cégek, amelyekkel kapcsolatban álltak a gávavencsellőiek. Nem volt elég, hogy a kisszövetkezet elvesztette piacait és partnereit, egymást követték a pénzügyi szabálytalanságok, több millió forintot tékozolt el felelőtlenül néhány korábbi vezető. A nyereség helyett csak az adósságok halmozódtak. Tavasszal pályázatot írtak ki az elnöki tisztségre. Többen is jelentkeztek, végül minimális szavazatkülönbséggel a tagság Molnár Ferencet választotta meg elnöknek júliusban. — Remélem, új korszak kezdődik a kisszövetkezet életében — mondja a szövetkezet három hónapos vezetője. — Nem ígértem a dolgozóknak a választáskor tejjel és mézzel folyó Kánaánt, hanem kemény küzdelmet, mikor elmondtam a szövetkezet valós pénzügyi A gnes csöndes kis szőke lány volt, szavát sem lehetett venni. Nem panaszkodott és nem dicsekedett, márpedig az ilyen emberkéket általában nem veszi észre senki. Pedig sokan tudták a faluban, hogy nem könnyű neki, a szomszédok gyakran hallották a családi perpatvarok félreérthetetlen zaját, az ütések tompa puffanását. Rabiátus ember volt az apja, főleg ha felöntött a garatra, ami gyakran megesett. Az iskolában sem tűnt ki semmiben, csak úgy elvolt magának. Ha kérdezték, válaszolt, ha utasították engedelmeskedett, meghúzódott a se jó, se rossz tanulók szürke tömegében. Meglapult, mintha védelmet keresett volna az észrevétlenek között, akik szinte külön kasztot alkottak. Az egyik tanár, persze csak szűk baráti körben így is hívta őket: az érinthetetlenek. Ezen az őszön azonban mégis történt valami. Agnes már az iskolakezdéskor lever ten, fáradtan ült a helyén és ez napról napra fokozódott. Bartha Andrea-J» -T- em, azért ez még- l\f sem lehet igaz, hogy 1 Y ilyenek vagyunk. Csak állok, kővé váltan a kerékpártároló mellett, s nem hiszek, nem akarok hinni a szememnek. A takaros kis kartonpapíron az alábbi szöveg olvasható: „Ha elkaplak, kosárban viszed haza a beleidet, te mocsok!” Hallottam én valami olyasfélét az ottlakóktól, hogy hiába zárják lakattal a tárolót, a ritkásra sikerült rácsok között befér egy férfikéz, s a biciklikről mindent, mi odakintről elérhe- / tő, le is szerel. Úgy latszik, e táblácska a kéz tulajdonosát hivatott figyelmeztetni. Ahogy egy másik, szintén a napokban olvasott felhívás a szabálytalanul várakozókat fenyegeti meg: „A kapum elé parkoló autóknak leeresztem a kerekeit!” Óhatatlanul felmerül az emberben a tyúk és a tojás problémája — vajon melyik volt először? A lopás, a szabálytalan parkolás, egyáltalán, az emberi együttélés szabályait durván áthágó cselekmények, vagy az agresszivitás, a videókból ellesett „ha hozzám mersz szólni, agyonlőlek” effektus. Egy biztos: valahol nagyon elrontottuk (elrontjuk?). A baj eredője ugyanis a gyerekeknél keresendő. Az általános iskolások manapság a legújabb akciófilmeket, thrillereket, ne adj’ isten horrorokat játsszák el nagyszünetben az ártatlan- romantikus Tenkes kapitánya helyett. Kevés az Olyan szülő, aki következtésen megtiltja az efféle filmek nézését, s legfeljebb csak azt éri el vele, hogy az ő gyermeke lesz az osztály őskövülete, aki a többiek játékához hozzá sem tud majd szólni. A mesék lassan feledésbe merülnek, hisz már az ovisok is a Bathman-t nézik. Legfélelmetesebb azért az egészben az, hogy fenntartás nélkül elhiszem a tábla alkotójának, ha rajtakapja a kerékpáralkatrész- tolvajt, egy percig sem habozik. Kés villan majd a kezében? Vagy más fegyvere van?!... A dolgozók mindent megtesznek a siker érdekében helyzetét. Mindenekelőtt rendezni kellett a szövetkezet tartozásait. Mikor átvettem a vezetést, közel hatmillió forint volt az adósságunk, ezt sikerült lecsökkenteni 3-3,5 millió forintra. Ez a hátralévő tartozás is kezelhető szigorú pénzügyi politikával. Egy kézbe kellett fogni a piaci, a műszaki és a pénzügyi vonalat. A részlegvezetők feladatokat kapnak, s azokról el is számoltatjuk őket. Fontos tennivaló volt a rend, a fegyelem megteremtése, mert enélkül nem lehet irányítani. Ezekel a szigorító lépéseket nem fogadták nagy lelkesedéssel a dolgozók, de a szövetkezet érdekében meg kellett tenni. Talán belátják O Voltak-e olyanok, akik elköszöntek a vállalattól? — Nem kellett elbocsátani senkit sem, a rakoncátlanko- dók pedig előbb-utóbb talán belátják, hogy mindez az ő érdekükben is történik. Nem gondolunk létszámleépítésre sem, hiszen fejleszteni akarunk. Jelenleg gyártunk munkavédelmi bőreszközöket, cipőfelsőrészeket, létrákat. Minden terméknek van piaca. A közelmúltban Csehországból és Olaszországból kerestek meg bennünket, gyártsunk nekik is cipőfelsőrészeket. Kértük a polgármesteri hivatalt és a munkaügyi központot, irányítsák ide a munkanélkülieket, mert tudunk foglalkoztatni 20-25 újabb dolgozót. A szövetkezetnél 1970-től dolgozik Csatlós Antalné, aki jelenleg megbízott főkönyvelő. Ez az első munkahelye. — Megéltem a fénykort, amikor 14-16 millió forintos nyereséggel büszkélkedhetett a szövetkezet, s megéltem a bukást is. Talán nem lett volna olyan nagy a baj, ha az egyik volt vezetőnk nem viszi el magával a kesztyűpiacot, mert így tulajdonképpen abban a részlegben újra kellett mindent kezdeni elölről. Szóval, a munkanélküliség bennünket is fenyegetett, nem tudtuk, milyen napra ébredünk. Most nyugodtabban alszom, s remélem, ez a biztonság már hosz- szabb időre szól. A munkavédelmi kesztyűk varrodájában gyorsan jár az asszonyok keze, hiszen mint az egész szövetkezetben,.itt is mindenki teljesítménybérrendszerben dolgozik. Arra a kérdésre, hogy közülük ki a szövetkezet legrégebbi tagja, egy kis tanácstalanság, pontosabban egy kis számolgatás a válasz. — 1967. április elsején kerültem ide a nyolcadik osztály elvégzése után — emlékezik vissza Jakab Mihályné. — Ez volt az első munkahelyem, s Ágnes tragédiája Beesett az arca, karikás lett a szeme. Az ellenőrzőben gyűltek az elégtelenek. Az osztályfőnök kérdezgette, faggatta, ugyan mondja már, mi a baj, de választ nem kapott. Felhívatta az édesanyját is. Megfáradt, közönyös tekintettel ült a tanáriban, hallgatta az észrevételeket, de ő sem mondott semmit. Pontosabban csak annyit, van ennek a kislánynak elég baja, hagyják őt békén. Ahogy telt az idő, úgy fogyott a kislányból az élet. Egy alapos orvosi vizsgálat megállapította, hogy kimerült és kialvatlan, de az okokra ez sem adott magyarázatot. Egy napon, amikor nem jött iskolába, az osztályfőnök a keresésére indult. Hosszas kérdezősködés után bukkant rá, a szomszéd földjén szedte a répát, néhány idősebb napszámosasszony társaságában. Nem is szedte, inkább cibálta. Sarkát a földnek vetette, belekapaszkodott a répalevelekbe, arca elkékült az erőlködéstől míg végre sikerült egyet-egyet kirántania. A szomszéd épp akkor ért oda, hogy szemrevételezze a dolgok állását. —Nem szégyelli magát! — kiáltott rá valami mélyről felbuggyanó, tehetetlen düh- vei a tanár. — így dolgoztatja ezt a szerencsétlen gyereket! Vegye tudomásul, hogy ezért a törvény előtt fog felelni! Amaz fennhéjázó gőggel nézett vissza, mintha csak egy satnya, kerítés mögé zárt kutya kapdosna a nadrágja után. — Nem addig van a — ve- tette oda csak úgy, foghegyről. — Nem dógoztatok én senkit. Csák úgy szívességből segít ez a jány, az meg az ő dóga, hogy kerüli az iskolát. Közelebb léptek a többiek is, s bizonygatták, nem kap ez a kislány a munkáért egy fillért sem, csak úgy szívességből... A tanár nem értette. Ment is rögtön az édesanyához. Az éppen nagymosást végzett, kinn az udvaron, egy mosó- teknő mellett állva, gépies mozdulatokkal, mintha tudomást sem venne a világról. Még akkor sem reagált, amikor a tanár megfenyegette, bizony őt is a törvény elé citálja. Másnap Ágnes nyugtalanul fészkelődön az órán. A csengetés után, amikor már mindenki kiment, odalépett az osztályfőnökéhez. — Ugye, nem tetszik a mamát feljelenteni? — nézett rá tiszta, kék szemével. —Jóska bácsi jó ember, és mi hálával tartozunk neki. — Ugyan mivel érdemelte ki ezt a nagy hálát? — bukkant ki a tanárból a kíváncsiság és a felháborodás. — Tetszik tudni, amikor apám ver minket, akkor ő átjön, megpofozza, s ettől megnyugszik. Ezért én takarítok, mosok nála, meg a kertben is besegítek. Mondom, Agnes egyébként csöndes kis szőke lány volt, szavát sem lehetett venni. Balogh József-m j incs semmi titok, csak dolgozni kell X Y —mondta a napokban Magyarországon járt svéd küldöttség vezetője, amikor megkérdezték tőle: mi a titka Svédország gazdagságának. Mondhatnánk erre: jó viccei vannak a Saab tulajdonjogával is rendelkező gazdasági társaság vezetőjének, dolgoznánk mi is, csak lenne hol. Az állami vállalatok magánkézbe adása azonban több helyen viszont úgy sikeredett, hogy csak a vagyont élték fel a felszámolók, munkahelynek mgg írmagja sem maradt. Különösen érdekes lehet ezekben a hetekben átgondolni azt a sajnos történelemmé merevedett néhány évet, ami a gazdaság átalakulásának kezdete óta eltelt, mert most újabb nagy falatok kerülnek új gazda kezébe, mert nem mindegy, hogy újabb emberek százai- ezrei kerülnek utcára, vagy százaknak-ezreknek születik új munkaalkalom. A napokban mutatta a televízió a szolnoki papírgyár esetét, amelyet még a privatizáció kezdetén adtak el egy osztrák üzletembernek. Néhány hónap múlva ötszázasával bocsátották el az embereket, végül pedig bezárt a gyár. Szerencsére ismét vevőre akadt, s ahogy az ott dolgozók mondták: az utolsó pillanatban sikerült a feltámasztás. Említhetnénk jó példákat is, hiszen az eddig lezajlott privatizációk között is akadnak olyanok, ahol annak idején megkérdezték a dolgozókat: kivel[ kössenek házasságot, s több példa van arra is, hogy az új tulajdonos több éves garanciát vállalt a dolgozók foglalkoztatására, majd amikor lejárt a határidő, automatikusan változott határozatlan időre a dolgozók szerződése, nem kellett búcsúzni a munkahelytől. Példa tehát van a követendő, s az elvetendő privatizációra is. Ez pedig azt jelzi: lehet jó szerződést is kötni, a tulajdonhoz jutás kiemelt feltételévé tenni a dolgozók nagy részének foglalkoztatását. Akkor megfelelhetünk annak a figyelmeztetésnek, amit a svéd úr, mint nem titkot, elárult nekünk. A szerző felvétele remélem, innen is megyek majd nyugdíjba. Betanított tűzőnőként az apróáru-részleg- ben kezdtem, majd a gyes után kerültem ide a munkavédelmi kesztyűkhöz, s annak is már 12 éve. Mindig jól éreztem magam itt. Bekapcsolódik a beszélgetésbe Pásztor Tiborné is: — Szerintem az új elnök korrekt úriember. Helyes a szigorítás, a fegyelem megteremtése, mert bizony ez korábban nemigen volt jellemző, a munkaidőben jöttek-mentek a dolgozók. A rend sokak számára még szokatlan, de ez mindnyájunk érdeke. Vasárnap is A cipőfelsőrész-készítők sem igen érnek rá beszélgetni, van munka bőven. Itt két éve Feller Jánosné a részlegvezető. — Több esztendeje jó kapcsolatunk van az olasz Brenta céggel. Rendszeresen ellenőrzik a minőséget, elégedettek a munkánkkal. Ha szorít bennünket a határidő, túlórázunk, illetve még vasárnap is dolgozunk, hogy el ne veszítsük a piacot. Én optimista vagyok. Ha a szövetkezet vezetősége folyamatosan biztosítja a munkát, úgy gondolom, a dolgozók is megtesznek mindent a siker, illetve a Vegyesipari Kisszövetkezet fennmaradása érdekében. Vigyázzon, Lajoska! Frissen vagyok mázolva Ferter János rajza Titok nélkül I BSlii k I í * j *1*1 f i 4111 A baj eredője 1995. szeptember 21., csütörtök HSP r-------------------------------------------------------------------------------------
