Kelet-Magyarország, 1995. szeptember (52. évfolyam, 206-231. szám)

1995-09-18 / 220. szám

1995. szeptember 18., hétfő Kelet-Magyarország 3 A polgármesteri hivatal, mellette az épülő templom A szerző felvétele Orémus Kálmán Apagy (KM) — Az utóbbi évek gazdasági nehézségei, a munkahelyek megszűnése minden települést nehéz fel­adatok elé állít. Van ahol ilyen körülmények között szinte törvényszerűen fo­gyatkozik a lakosság, ám szerencsére ennek ellenkező­je is előfordul. Az utóbbiak közé tartozik Apagy, mely az elmúlt években látványosán fejlődött. Nem is kell ahhoz betérni a fa­luba, hogy lássuk a fejlődés je­leit. A 41 -es út melletti Meleg­hegyen még két-három évvel ezelőtt is jobbára romos épüle­teket, rozsdás mezőgazdasági gépeket láthatott az utazó. Az egykori tsz-telep bizony le­hangoló képet mutatott. Lóistálló helyett Azóta nagyot fordult a világ. Először a pékséget hozta létre itt egy vállalkozó egy szépen felújított épületben. Mögötte tavaly kezdte meg működését egy bútordiszkont. A fejlődés­re jellemző, hogy az idén már nem csupán árusítják a bútort, hanem gyártják is. Az épüle­tet, a berendezést látva alig hi­hető, hogy itt két évvel ezelőtt még lóistálló volt. — Tizenöt embernek tu­dunk itt állandó munkát bizto­sítani — tájékoztat Sziráki Bé­la, a bútorbolt társtulajdonosa. — A forgalomra nem lehet pa­naszunk, bár az itt is lemérhe­tő, hogy egyre nőnek a jövede­lemkülönbségek. Elsősorban az olcsó és a nagyon drága ter­mékekre van kereslet. Azt is tőle tudom meg, hogy az önkormányzat az első pilla­nattól kezdve támogatta a vál­lalkozást. No nem valamilyen horribilis anyagi juttatásokra kell itt gondolni, hanem első­sorban szervezőmunkára. A bolt szomszédságában tu­catnyi munkás serénykedik egy átalakításban lévő épület körül. Még fellelhetők az épü­let régi vonalai, de félig-med- dig állnak már az új falak is. Mint megtudom itt épp egy sa­vanyítóüzem épül. Mint később magam is ta­pasztalhatom, a Meleghegy nem csupán „kirakata” a tele­pülésnek, épül-szépül a falu központja is. Minden utcában elkészült az aszfaltburkolat, s ez mintegy hetven százalék­ban az elmúlt öt év eredmé­nye. A polgármesteri hivatalt egy város is megirigyelhetné, tőszomszédságában most épül egy szép római katolikus templom. Nemrég készült el egy négytantermes iskola tor­nateremmel, valamint egy két­csoportos óvoda tornaszobá­val. Mellesleg az önkormányzat „beszállt” a lakásépítésbe is. Megszervezték a társasházépí­tést, az igénylők felveszik a la­kásépítési támogatást és több­kevesebb hitelt, az önkor­mányzat kft.-je pedig vállalja a kivitelezést. Merthogy az önkormányzatnak saját kft.-je van, mely építőnyag-kereske- delemmel, mezőgazdasági szolgálatatásokkal és kivitele­zéssel foglalkozik, sőt besegít a felvásárlásba is. Önkormányzati kft. Sokatmondó tény, hogy a tele­pülésen az elmúlt években mintegy másfélszáz munkahe­lyet hoztak létre. A fentieken kívül működik itt egy palacko­zóüzem, most folyik egy fű­részüzem létrehozása. De leg­büszkébbek talán az erdészeti szövetkezetre lehetnek, me­lyet egyes hírek szerint az er­dészeti felügyelőség példaként emleget az egész megyében. Közel kétszáz tagja van és olyan szolgáltatásokat nyújt az új tulajdonosoknak, melyek nélkül aligha gazdálkodhatná­nak hatékonyan. És ami egyál­talán nem mellékes: a szövet­kezet kezdettől fogva nyeresé­ges. Bármennyire is furcsa, Apa- gyon a nők könnyebben talál­nak munkát mint a férfiak. Az utóbbiak közül különösen azoknak nehéz elhelyezkedni, akik korábban ingáztak, s helyben nem találnak a szak- képzettségüknek megfelelő ál­lást. — Szerencsére dolgos, ösz- szetartó nép lakik a faluban — állítja Kiss István polgármes­ter. — Nyilván könnyebbséget jelent Nyíregyháza viszonyla­gos közelsége, de maga az ön- kormányzat is első perctől fontos feladatának takintette a munkahelyteremtő vállalkozá­sok támogatását. Azt mondják, egy-egy vál­lalkozás éppen a polgármester ötlete nyomán valósult meg. Amikor egy vállalkozó épüle­tet keresett, az önkormányati kft. épületének egy részét ajánlotta fel, mert a legfonto­sabb, hogy az embereknek le­gyen munkahelyük. A fiatalok egybehangzó véleménye sze­rint néhány hónapja Apagyon működik a környék legjobb diszkója. Ezzel a szórakozó­hellyel kapcsolatban a véle­mények erősen megoszlottak. Sokan féltették a nyugalmu­kat. Ezért a főút másik olda­lán, a lakóházaktól távol bizto­sítottak neki helyet, így meg­nyugodtak a kedélyek. Új utca nyílt Mindez persze nem jelenti azt, hogy Apagyon fenékig tejfel az élet. Mindmáig nem sike­rült például megvalósítani a telefonhálózatot, bár ígéretek­ben nincs hiány. A most már egyre fontosabb szerepet ját­szó Meleghegyet csak a 41-es úton lehet megközelíteni, ami fokozza a balesetveszélyt. Ezért kerékpárutat szeretné­nek építeni, amihez pályázati pénz kell, ám a költségek egy részét önerőből kell előterem­teni. A faluban abban bíznak, hogy jövőre befejezik a hitelek törlesztését, s akkor már erre is jut. Akár így, akár úgy, tény, hogy Apagyon nemrég új utcát nyitottak, mert a lakosság szá­ma szépen gyarapodik, s Le- veleki tó partján több mint 120 zártkertet alakítottak ki. Nagy szó ez a mai nehéz világban. Egyre bizonyosabbá válik, hogy a Meleghegy, s vele az egész falu újjászületett. I yy eső este van. A nagy­tó város szeptember kö- A. \.. zepi életét éli. A sétá­lóutca kezdetén, a hatalmas, kör alakú tér szélén, egy kis asztalkán citera. A muzsikás meggyötört arcú ember, re­kedt hangon énekel. Mintha sohasem próbálta volna, most mégis elszegődött utcaze­nésznek. Nincs igazán jó hangja. Sehogyan sem illik ebbe a környezetbe, ahol több az angol felirat meg az idegen szó, mint a magyar. „Erik a szőlő, hajlik a vessző, bodor a levele...”. Elhaladnak mellet­te a nézelődők, az éjszakai élet megszokott figurái. Nem vet­nek rá egyetlen pillantást sem. Üres a hatalmas tér. A lu­xus áruház kirakata nem vonzza a bámészkodókat, mert legfeljebb az árakat le­hetne megcsodálni, de az er­refelé nem újság. A nagy hírű cukrászda üresen tátong, a teraszon egy-két ember üldö­gél, belül még annyi sem. Né­hány fiatal körüláll egy an­gol kiejtéssel éneklő fiatal­embert, aki valamilyen hár­faszerű hangszeren játszik, bozontos szőke haja az arca­Kolduló kötelesség ha hull, a hang jában fájda­lom. Jó a produkció, kidol­gozott az énekhang. Van, aki leül az énekes mellé, mintha láthatatlan szállal kötődne ehhez a csúnya fiatalember­hez, aki képes önmagát ki­mondani. A citeraszó nem hallatszik ide, pedig nincsenenek mesz- sze egymástól a zenészek. Úgy tűnik, hogy mindketten a társadalom perifériájáról ér­keztek ide a belvárosba, ahol nem az érték elismertetése a legfontosabb, hanem a rész­vét felkeltése. Valószínű, hogy a sorsukban is sok a kö­zös vonás. A kör végén elindulunk a sétálóutcában. Bárok és sö­rözők, parányi éttermek, üz­letek. Mind ásítoznak. Ven­dég alig. Nézelődő is elvétve. Egy korsó sör háromszáz fo­rint, egy kiló szőlő négyszáz. Ara van a fénynek is, a sze­met vakító ragyogásnak, az idegen világnak, amely a kedvünkért öltözteti fel ma­gát naponként, hogy azt érez­hessük: gazdagok és szegé­nyek vagyunk. Alig teszünk meg pár lé­pést, még ott van a fölünk­ben: „Erik a szőlő, hajlik a vessző...”, amikor felfigye­lünk egy táncoló kislányra. Lehet vagy hét-nyolc éves. Egy maga táncolta kör köze­pén mozog, általában a zene ütemére, amelyet pádon ülő apja szolgáltat. Silány a gi­tármuzsika, s a táncban is több a kiszolgáltatottság, mint az életkorhoz illene. Nincs benne semmi öröm, csak kolduló kötelesség. A ruhácskája valamilyen nép­viseletet jelez. De ebben az utcában nem nagyon számít a hitelesség, mert itt érdeke­sebb a „helyi szín”, az él­ménnyé nemesedő történet, amely minden újságcikknél pontosabban árulkodik egy- egy ország gazdasági állapo­táról. A kislány térdén, kö­nyökén sebek, az arcán mér­hetetlen szomorúság. Már régen aludnia kellene, de ő csak lépeget, próbál valamit eltáncolni, ami több. mint esetleges lépések sora. A te­kintete a földön, olykor meg­szédül, megbotlik. Nemigen fogja fel, hogy ez a pár száz méter hosszú utcácska az or­szág legelőkelőbb sétatere, ahol egy adag fagylalt is annyiba kerül kimérve, mint egy kiló kenyér. Elfordulunk, mert nem sze­retjük látni a fájdalom és a kiszolgáltatottság gyűrődé­seit a gyermekarcokon. Szo­rongunk a tehetetlenségtől, vagy egyszerűen nem tudunk mit kezdeni a feltámadó naív részvéttel. Hiába ismerjük fel a cselekvés szükségességét, nem tehetünk semmit. Jórész azért, mert magunkat is olya­noknak gondoljuk, akik vé­letlenül eljöttek ide a gazda­gokat megbámulni. y—j gy kis lődörgés után is­l-j mét visszaérkezünk a JLJ produkció színhelyé­re. A kislány pihen, az apja jó­ízű eket nevet a haverokkal. A gyermekarcon puha fény, olyan, mint amilyet a túl­só partról láttunk a kupo­lán. Nézőpont Stabilizáció Balogh József .VWWWA'AWUUVWi / gazán hálásak lehetnek az ellenzéki pártok a kormánynak, szinte nem múlik el nap, hogy ne születne olyan intézkedés vagy határozat, amelyet bí­rálni lehet. Ha csak a leg­utóbbi kormányülés napját nézzük, legalább hat-nyolc olyan döntés született, amely ismét az átlagember pénztárcáját teszi véknyab- bá, ha egyáltalán van még mit kiszedni belőle. De ugyanazon a napon látott napvilágot az a kormánynyi­latkozat, amelyben a kabinet az Alkotmánybíróság dönté­sét kritizálja, s azt mondja: határozatai — mármint az Alkotmánybíróságé—ront­ják az ország gazdasági­pénzügyi stabilizációja meg­valósításának feltételeit. Nem semmi, sőt ágy hangzik, mintha e döntésen múlna az ország stabilizá­ciója. Pedig természetes, hogy az Alkotmánybíróság nem a pénzügyi szempontok alapján, hanem a jog old­aláról vizsgálta a Bokros­csomagot, s ezért tekinthető enyhén szólva furcsának, hogy a jogtalannak minő­síthető elvonások, szigorí­tások miatt törvénytelennek ítélt csomagrészekben a kormány nem azt keresi, mi megváltoztatható, hanem a parlament döntéseinek fe- lülbírálatára is jogosult testület határozatát teszi bűnbaknak. Ami a szigorító intézke­déseket illeti, köztük szere­pel a nullakulcsos adósáv megszüntetése, ami ha igaz, a legkisebb fizetésűeknek nem lesz rosszabb, csak a magasabb jövedelműeket és a vállalkozókat sújtja, de az már mindenkit egyfor­mán érint, hogy tízről tizen­két százalékra emelkedik a dolgozó tb-járuléka, holott a munkáltató ezen kívül 44 százalékot fizet érte. És mindezt a szigorítást nem azért kell elviselni, mert ke­vés az 54 százalék az egyre csökkenő számú ellátás finanszírozására, hanem mert az állam nem fizet a tb-nek, pontosabban az ál­lami vállalatok tartoznak legnagyobb összegekkel és ezért kell újra a dolgozók zsebébe nyúlni. Talán ez a csomagrész is eljut az Alkotmánybírósá­gig, ahol nem mondják meg a kormánynak, mit tegyen, de azt igen, mit ne, mert az törvénytelen. Visszapillantó női vezetőknek Ferter János rajza ... ...........­..................... —..........................................— ......................... .. Csábító ajánlat Galambos Béla M egkezdődött a nap­raforgó-betakarí­tás. Az első táblák eredményéből úgy látszik, hogy a nyári aszály, s nö­vényegészségügyi problé­mák miatt a termés alaposan elmarad a tervezettől, de még a nyár végi, visszafo­gottabb várakozásoktól is. Külföldön sem rózsás e té­ren a helyzet, s ilyenformán kedvező árak alakultak ki az export piacokon. Most tehát „szeme" van a forgónak. Ebből követke­zően mint a ragadozó ma­darak a zsákmány fölött, egyre több napraforgó­éhes felvásárló köröz a me­gyében, hogy lecsapjon a termésre. Ráígérnek vala­mit a tavasszal szerződés­ben rögzített árakra, s csáberejük az készpénzfize­tés is. Ez így van rendjén, mondhatnánk, hiszen keres­kedőnek az árubeszerzés is a dolgai közé tartozik. A termelő pedig végre jó po­zícióba került, megverse­nyeztetheti az ajánlatokat, s végül annak adja, aki töb­bet ígér, hamarabb fizet a terményért. A helyzet azonban fele­más, megítélése nem ilyen egyértelmű. Azokat, akik saját anyagi erejükből vet­tették ápolták, termelték meg a napraforgót (de mi­vel kísértetiesen hasonló volt a helyzet aratást köve­tően, említhetnénk a búzát is) egy rossz szóval sem il­letheti senki. Ok annak és annyiért adják el a termést, akinek és amennyiért akar­ják, vagy tudják. Teljességgel más megíté­lés alá esnek viszont azok a termelők — és persze bizo­nyos fokig azok a terme­lőt csábító árajánlatokkal megingató szívós ajánlatte­vők is —, akik termékérté­kesítési szerződést kötöttek egy olyan, hosszú távú part­neri kapcsolatokra törekvő komoly céggel, amelyik fel­vett kölcsönből ráadásul fi­nanszírozta is a napraforgó (búza) termesztését. Ezek a termelők, ha korrekt, meg­bízható partner hírüket nem akarják eljátszani, s a kö­vetkező — esetleg rekord- termést hozó években is számítani szeretnének a mindig megtalálható, fel­vásárló cégre, nem szabad, hogy felrúgják a szerződé­sesfegyelmet.-HÁTTÉR __ Meleghegy második születése Az apagyi önkormányzat tevékeny részese a vállalkozások létrehozásának

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents