Kelet-Magyarország, 1995. szeptember (52. évfolyam, 206-231. szám)

1995-09-15 / 218. szám

Iskola — különleges övezetben Több lábra kell állni — ez a szakképzés korparancsa a „száztizenegyesben" Ruhaipari szakközépiskolások függönyt varrnak a tanműhelyben Elek Emil felvétele Kállai János Kisvárda (KM) — Az iskola- rendszerű szakképzés lépés- kényszerének időszakát élik a kisvárdai 111. Számú II. Rákóczi Ferenc Szakközép- és Szakmunkásképző Iskolá­ban. A tanév ugyan már el­kezdődött, a vezetői stáb vi­szont a benyújtott, fejlesztő pályázatok sorsának eldön­tésére vár. A kedvező vagy elutasító ítéletektől a jövő­jük, talpon maradásuk függ. — Elkészítettük és határidőre postáztuk a PHARE-pályáza- tunkat — vág bele a dolgok közepébe Rozinka Balázs ok­tatási igazgatóhelyettes. A vi­lágbanki programnak ez a sa­játos leágazása tizenhárom szakmacsoport választékát kí­nálja. Mi a vendéglátás-ide­genforgalom mellett voksol­tunk. Hogy miért? Nos, több oka van. Az egyik, talán a leg­általánosabb: az ipari szakmák fejlesztése terén eddig megtett mozdulások a jövőnk szem­pontjából csak részgaranciákat sejtetnek. Sikerként könyvel­jük el, hogy az idén leérettsé­giztettük az első gépjárműve­zető és karbantartó szakközép­iskolai osztályunkat. De azzal tisztában vagyunk: a hagyo­mányos szakmunkásképzés ideje előbb-utóbb lejár. Más alternatívákban kell gondol­kodnunk. O De hiszen éppen ebben rejlik a probléma gyökere: hol, milyen alternatívákat, megoldásokat találhatnak a szakképző intézmények? — Második és harmadik év­folyamon még nálunk is 541 diák tanul a hagyományos szakmunkásképzés keretein belül — kapcsolódik az esz­mecserébe Marcinkó István nevelési igazgatóhelyettes. Az ún. kettő plusz kettes rend­szerben viszont 325 elsősünk kezdte el a tanulmányait. Elébe vágni... A kísérleti jellegű oktatási, képzési formáció megszerve­zésével több dolognak elébe kívántunk menni. A hatályo- suló oktatási törvény több in­tézkedésére jobban rá leszünk hangolva. A lényeg: a gyere­kek az első két évben pályaori­entációs és alapozó szakmai képzést kapnak. Két év után betanított munkás bizonyít­ványt, ha abbahagyják a tanul­mányaikat. A továbblépők vi­szont a következő két évben már a szakmai képzésből kap­ják a nagyobb adagokat. Sőt! Az alapozó szakaszt egy tanul­mányi évként elismerjük. C7 Ha jól értem: a háromé­ves képzés négyre bővül, illet­ve — ha valaki úgy dönt — kettőre csökken? Jó ez? Pon­tosabban: jobb lesz így? — A sikert, tapasztalatok hi­ányában, igen nehéz prog­nosztizálni — teszi hozzá az elhangzottakhoz Gyenes Ist­ván műszaki igazgatóhelyet­tes. — Az biztos, hogy az ala­pozó években a közismereti tárgyak mennek magasabb óraszámban. Új stúdiumok is helyet kaptak a tanrendben — a Nemzeti Alaptanterv kon­cepciójával összhangban. Pl. az emberismeret, az etika. Az­tán, ami a régi szakmunkás- képzésből hiányzott: lesz an­gol és német nyelv. No, meg számítástechnika. Szóval: akárhonnan nézzük, minden­képpen kvalifikáltabb, intelli­gensebb szakemberek lesznek, akik a 2+2-őt végigcsinálják. O Térjünk vissza néhány gondolat erejéig a PHARE- pályázatra! A megyében a megcélzott szakirányhoz ha­sonló projekt már több is van. Nem késtek el az egésszel egy kicsit? — A huszonnegyedik órá­ban léptünk, nem vitatom — jegyzi meg Marcinkó István. De még semmi sem veszett el! Amire alapoztunk: az iskolá­ban már három éve .folytatunk kereskedelmi szakmunkás- képzést. Most a szolgáltatási szférát céloztuk meg — szakközépis­kolai szinten: a vendéglátás­idegenforgalmat. Ez az egyet­len szakmai program (tanterv), mely az európai közösség nor­máihoz igazodik. Az érettségi öt tárgya között ott van egy idegen nyelv is. Európai normák — A pályázati programunk — fűzi tovább a szót a műszaki igazgatóhelyettes — jól illesz­kedik a kormány által nyáron elfogadott Záhony és térsége különleges gazdasági övezet kialakításának a projektjébe. A gazdaságélénkítő intézkedé­sek hatására várhatóan megnő a határ menti kereskedelem és idegenforgalom. Ennek a „ki­szolgálására” is megfelelő se­gítséget jelenthet a szakem­ber utánpótlás-pályázatunk­ban megfogalmazottak szerin­ti biztosítása. ♦ Beszélgetésünk végén még több dologról esik szó. Az épp távollevő igazgató he­lyettesei minden részletkér­désről autentikus módon tájé­koztatnak. Megtudom: 2001- ig rendelkeznek a beiskolázási irányszámokkal. Jelentős ta­nulólétszám-csökkenés tői nem tartanak. A felvételi kör­zetük növekedett, a szakkép­zési „vetélytárs-intézmények” törekvései sem igen zavarják őket. Szemléletváltás Szorgalmasan készülnek az új kihívásokra, feladatokra a pe­dagógus kollektíva tagjai is: át- és továbbképzéseken vesz­nek részt, bővítik ismereteiket. Az iskolának pillanatnyilag nyolc fejlesztési pályázata van az elbírálók asztalán (készítői végigdolgozták a nyarat). A tartalmi előrelépések anyagi kondíciói tőlük függenek. Sú­lyos tízmilliókról van szó. Nélkülük hiányosak lesznek a tárgyi feltételek, csorbultak a szép tervek. Merthogy: a Bes­senyei gimnázium régi kollé­giumának az épületét nemrég kapták meg; ebben — a PHA- RE-program jegyében — mi­niszállodát akarnak kialakíta­ni, az alsó szinten pedig tan­boltot. A személyi feltételek már majd’ mindenhez adottak. A pályázatok sikerére (vagy kudarcára) sem kell már soká­ig várni: októberre minden ki­derül. Az is, hogy tényleg a huszonnegyedik óra jött el a „száztizenegyesben”, vagy ez már tényleg egy új korszak nyitánya. Idősebb a kisvasútnál ■w—j ppen 90 éves a nyírvi- i-j déki kisvasút. Hrabi- i J na András bácsi meg 93. A múlt szombaton a MÁV vezetői és a környékbeli pol­gármesterek egy különvona- ton Nyíregyházáról elzötyög- tek Dombrádra, majd Balsá- ra. Herminatanyán, ahol Y alakban elágazik a két viciná­lis vonal, felszállt, sőt felpat­tant a vonatra András bácsi, aki színfoltot jelentett a jelen­lévők között. Szóba állt a vo­nat tiszteletre méltó (Pasaival, megállapította, hogy a szép arcú, fiatal állomáskezelő-nő akár a dédunokája lehetne. Az öreg most is a humoránál volt és kijelentette, a vasutas hölgy akkor jó, hafiatal, a bor meg akkor, ha öreg. Elő is ke­rült a kupé végéből egy mű­anyag kannafehér bor és And­rás bácsi felhajtott egy (talán több) pohárkával. A jóféle, fehér, félédes bor megoldotta a nyelvét. Mond­ták a körülötte állók és ülők, hogy egyébként is anekdotá- zó kedvében van néha. Jó szellemi és fizikai erőnek ör­vend. Alig középmagas, vé­kony testalkatú. Búj polgár- mestere meg rászólt e sorok írójára: „írd bele azt is, hogy Bandi bácsi még ki- lencvenen felül is motorozott rendszeresen. Néha még most is felül a Babettájára hétvégén és bejön a foci- meccsre. Mert azt nagyon szereti. Továbbá írd meg azt is, hogy az elmúlt pár évti­zedben az öreg hét közben el­járt a pártgyűlésekre, hétvé­gén meg a templomba. Mert hite van neki. És nem hara­gudott rá senki. Oly annyira nem. hogy volt ő Bujon nép­front elnök, sőt tanácselnök­helyettes is.” Elsősorban vasutas volt. Gyerek korától 63 éves korá­ig. Még „csak” 30 éve nyug­díjas. Az első háború végén 15 éves volt, de mivel a derék férfiak nem jöttek haza, kü­lön engedéllyel felvették Búj­ta váltókezelőnek. S évtize­deken át váltókezelőként egyengette a kisvonat útját, 1941 és 45 között ezt a tevé­kenységet oly annyira fontos­nak tartották, hogy be sem vitték katonának. Mint mondja, fekete egyenruhá­ban szolgálta a hazát, anél­kül, hogy leadott vplna egy puskalövést. Nincs az a tollforgató, il­letve szövegszerkesztő számí­tógép forgató, aki meg ne kérdezte volna tőle: Mi a hosszú élet tika? Nos, e sorok írója is feltette az obiigát kérdést. Mire András bácsi elmondta, hogy dohánnyal, nikotinnal nem mérgezte ma­gát, mindig a friss levegőn élt, néha (de az is lehet, hogy gyakran) felhajtott egy-egy pohárral a csemege félédes borból. Na és a mozgás. Aki folyton mozog, annak nincs ideje és lehetősége beteges­kedni — mondta huncut mo­soly kíséretében. Színes története is van egy­néhány. Hogy is ne lenne. Mondogatja, hogy Búj népe 1918-ban látott először auto­mobilt. Hozzá teszi: sajnos. egy román tiszt ült rajta. De a nép kísérte az autót, többen csodálták, hogyan tud menni a négy kerekén, amikor nincs előtte ló. Aztán el-elmeséli, hogy a bujiak nem is annyira lóval, inkább a kisvasúton jártak a nyíregyházi vásá­rokra. Vásári napon teherva­gont is csatoltak a vonathoz, hogy a jónép felférjen. Az ak­kori mozdony gyenge volt, ezért a sóstói domb előtt nemegyszer a férfinép le­szállta vonatról és tolta fel a vonatot a dombra. Busz, au­tomobil nem volt, a kisvonat jelentette az összeköttetést a külvilággal. Az öreg hozzá fűzte: akkoriban a vasúti egyenruha főnyereményt, nyugdíjas állást jelentett. M ire mindezt elme­sélte, bezötyögött a kisvonat a hermi- natanyai nagyállomásra. Az öreg leszállt és elindult az ott lévő szolgálati lakása felé. Am megfordult és integetett. A felénk integető kezén annyi ránc volt, mint ahány vonala van a magyar vasútnak. Igazgatotanacs Balogh József y—j gy kis túlzással kor- í-j mányválságnak le- 1—J hetett hívni azt az ál­lapotot, ami a koalíciós pár­tok nézetkülönbsége miatt kialakult. Kevés esély lát­szott a kibékülésre, hihetet­lennek tűnt, hogy annyit kö­zeledjenek egymáshoz a kor­mányátalakítás ügyében egymástól merőben eltérő vélemények, amennyi ele­gendő lesz a koalíció meg­tartásához. A két párt mege­gyezett, s elhatározták: ez­után nem viszik az „utcára” vitáikat. Körülbelül három hétig tartott a béke. Alig hangzott el a bejelentés, hogy a szo­cialisták Pál Lászlót java­solják a MÓL igazgatótaná­csának elnöki székébe, már­is nyilatkozott az SZDSZ ügyvivője: nem addig a. Ha korábban a két párt között teljes volt az egyetértés, hogy állami vállalat igaz­gatótanácsában nem vehet részt parlamenti képviselő, akkor most is úgy legyen. Lehetne most azon mor­fondírozni: praktikus-e vagy sem, ha képviselő is ül az állami vállalatok irányí­tó testületében, hiszen jó­zan érvnek hangzik, hogy így közvetlenül gyakorol­hatja a parlament ellenőrző szerepét, de hangzatos érv az összeférhetetlenségi tör- vényré hivatkozóké is. En­nél azonban ■súlyosabbnak ítélhető a helyzet, arról árulkodik, hogy olyan né­zetkülönbségek feszülnek a koalíciós pártok között, amelyeket még napokra is nehéz összebékíteni. Az együttműködés egy éve alatt sok szakítópróbát kiállt a koalíció. Egybema­radt a médiavezetők kineve­zése után, a vagyonadóról híressé vált iváncsai Horn- beszéd után. a médiatör­vény vitái után, a Hungar­Hotels ügy után, a rendőri fizetésemelés napjaiban, a miniszterelnök elhíresült mondása után, mely szerint Kuncze kétszer bírálhatta őt a nyilvánosság előtt: elő­ször és utoljára. De említ­hetjük a két tárca nélküli miniszteri poszt létrehozá­sát, majd a Nagy Sándor miatti vitát. Elfogadható érvelés, hogy nem lehet mindenben megkötni egy miniszterel­nök kezét. Am az is tény, hogy a koalícióban közös a döntéshozatal, s közös a fe­lelősség. Most még meggondolhatja Ferter János karikatúrája A törvény szava «MMMMMewmHeHwmMHMHwmMmmMMmmmmMnK Orémus Kálmán A zt mondja nekem a minap egyik pénzin­tézetünk szakembe­re, hogy infláció ide, inflá­ció oda addig nem lesz köny- nyebb hitelhez jutni, míg nem szereznek érvényt a bírósá­gi döntéseknek. Merthogy Magyarország a szélhámo­sok országa és az adósságok szinte behajthatatlanok, ezért a pénzintézetek igye­keznek minden lehető mó­don bebiztosítani magukat. És nemcsak az a gond, hogy a bíróság döntésére is éve­kig kell várni, hanem az is, hogy ezeket a döntéseket sincs aki végrehajtsa. A napi tapasztalatok azt bizonyítják, hogy bizony a szakembernek igaza lehet. Egyre gyakrabban hallha­tunk, olvashatunk arról, hogy egyesek, törvényelle­nes módon, néhány markos legényt kérnek fel: ugyan verjék már ki az adósból a tartozást! Szeretném leszö­gezni, egyáltalán nincs szándékomban védelmembe venni az önkényeskedőket, ám feltételezem, ha jól mű­ködne a behajtás intézmé­nyes rendszere, akkor nem választanák ezt a fölöttébb kockázatos módszert. Miként gyakran olvasha­tunk az újságokban olyan hirdetést is, melynek fel­adója magánszemélyt vagy céget keres bíróságilag el­ismert kinnlevőségének be­hajtására. Gondolom, ő sem puszta szeszélytől ve­zérelve szeretné ily módon visszaszerezni a pénzét. Ezek az esetek is azt bizo­nyítják, hogy bár évek óta azt hisszük, jogállamban élünk, valami mégis hiány­zik még ehhez. Vannak per­sze törvények és vannak ßggetlen bíróságok. Am a törvény szava, mint minden szó, annyit ér, amennyit végrehajtanak belőle. És mivel országos problémá­ról van szó, erősen valószí­nű, hogy ezt csak legfelső szinten lehet orvosolni. Nem az én tisztem eldön­teni, hogy ez a gond miként orvosolható. Miként azt sem tudhatom, hogy a mű­ködési mechanizmus hiá­nyosságai rejlenek a jelen­ség mögött, vagy egyszerű­en joghézag van. De hogy hézag van az egészen biz­tos. . HÁTTÉR 1995. szeptember 15., péntek jiff i i J. * I * F *]Ts h ÄS 11 y " ^ VJugyj ■1 ■» p ■ y ...... ■ i} * fr; iff |* pl fjít;J* JlI^

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents