Kelet-Magyarország, 1995. szeptember (52. évfolyam, 206-231. szám)

1995-09-14 / 217. szám

Hazánk az ezredforduló után A munkaerő valós értékei, a reagálóképesség, a kreativitás felértékelődik Szondi Erika Mátészalka (KM) — Ma­gyarország az új Európában címmel Mátészalkán rendez­ték a kormány modernizáci­ós programjának vitáját nemrégiben. A rendezvény címe összefoglalóan tartal­mazza azt, amit az anyag előkészítői a modernizáció­ról és a polgárosodásról, eb­be beleértve az európai in­tegrációhoz való kötődésről, Magyarország számára az elkövetkező 20-30 éven belül reálisan megvalósíthatónak tartanak. A tanácskozás résztvevője volt dr. Forgács Imre címze­tes egyetemi docens, a Minisz­terelnöki Kabinet Modernizá­ciós Programiroda vezetője, a vitaanyag egészének koordi­nátora, dr. Zsohár András, a Földművelésügyi Minisztéri­um Miniszteri Kabinetjének vezetője, az anyag egyik rész­területének kidolgozója. Vitaanyag A rendezvényre meghívást kaptak Szabolcs-Szatmár-Be- reg megye parlamenti pártjai­nak képviselői, valamennyi országgyűlési képviselő és az ő közvetítésükkel a megye gazdaságát, társadalmi életét reprezentáló szervezetek veze­tői, valamint a rendezvény szervezésében közreműködő Társadalmi Egyesület Szövet­sége képviselői. A résztvevők széles körét indokolta, hogy a vitaanyag Magyarország tár­sadalmi, gazdasági távlati be­rendezkedéséről vázol fel programot. Esélyeket, befo­lyásoló tényezőket ismertet és elemez, részben megoldási va­riációkat kínál. Az anyag jelle­génél fogva nem ad választ az aktuális kérdésekre, problé­mákra, de további érlelődés után alkalmas lesz arra, hogy távlatokat biztosítson, jövőké­pet vázoljon Magyarország esélyeiről és arról, hogy az anyag készítői miként képze­lik el, miként látják reálisnak Magyarország társadalmi, gazdasági berendezkedését a 2000 utáni évtizedekben. Ker­tész István országgyűlési kép­viselővel beszélgettünk a má­tészalkai eseményről témájá­ról. — A „Magyarország az új Mátészalka belvárosa Európában” címet és Vita­anyag a modernizációról és polgárosodásról alcímet viselő anyag 26 társadalmi, oktatási szervezet, az SZDSZ és az MSZP távlati programja, több részletes tanulmány, és több mint száz kiváló szakember közös munkája. A harmadik évezred jövőképét kutató anyag a világgazdasági kör­nyezet befolyásoló hatásai fel­mérésével, a hazánkra is vo­natkoztatható tendenciák érté­kelésével indul. A világgazda­ság konjunktúrája kedvező le­hetőség a magyar nemzetgaz­daság exportorientált növeke­désére. Nem vitatható, hogy a munkaerő valós értékei, a kép­zettség, a reagálóképesség, a kreativitás felértékelődik, ez­zel összhangban a munkahely­védő, protekcionista kereske­delempolitika terjed. A regio­nális együttműködés az úgy­nevezett globalizáció a nem­zetgazdaságok közti tőke és technika, tudás és export-im­port szabad áramlás nélkülöz­hetetlen része. Nem az a kér­dés, hogy csatlakozni kell-e az összefüggő gazdasági egység­hez, hanem az, hogy ezt orszá­gonként külön-külön, egymás­sal versenyezve, rontva esé­lyeinket, alkupozíciónkat, vagy összefogva előbb a kö­zép-európai országok (Len­gyelország, Csehország, Szlo- vákai, Magyarország, Romá­nia, Szlovénia) kisközössége alakuljon ki, azután menjünk együtt az Európai Unióba. — Az emberi tudás felérté­kelődése az informatikai for­radalom, a kommunikáció te­rén, az idegen nyelv természe­tes elsajátításában és alkalma­zásában is jelentkezik. Rend­kívül fontos Magyarország számára, hogy a törvényszerű csatlakozásra mikor, milyen feltételek, előnyök, hátrányok mellett és az emberi tőke mi­lyen színvonalával kerül sor. Magyarország három olyan adottsággal rendelkezik, melyre joggal építhet. Hagyományok — Első a szellemi tőke, a szé­les körben elismert magas szintű átalakuló oktatási rend­szer és jól képzett, kreatív munkaerő-állomány. Másik tény, hogy a természetföldraj­zi adottságok, a gazdaságtörté­neti hagyományok, az agrár és az ehhez szorosan kapcsolódó mezőgépipar, az élelmiszer- és feldolgozóipar számára ked­vezők. Harmadik pedig az, hogy az ország sajátos regioná­lis helyzete Európában, a sokat emlegetett híd szerepből kinő­ve, a tranzitközpont kialakítá­sának lehetőségét kínálja. — A program a magyar po­litikai, társadalmi, gazdasági élet részletes, előzőekből is következő távlataira vázol fel jövőképet reálisan, az általá­nos gondolkodásban még fel­lelhető illúziókkal is számol­va. A részterületek nagylépté­kű érintése mellett, a program a ténylegesen vázolható növe­kedési modellekről is szól. Az optimista változat, (mely sze­Elek Emil felvétele rint 1995-96 a stabilizálás és a kismértékű növekedés, 1997- től pedig az érezhető növeke­dés felgyorsulása időszaka) az, hogy az elindult stabilizá­ciós programot következete­sen végigvigyük, évente 2-2,5 milliárd működő tőke behoza­tal és évi 15 százalékos ex­portbővülés, stabil, kiszámít­ható kormányzati politika le­gyen. A mérsékelt változatban a társadalmi nyomásnak en­gedve a kormányzat a stabili­zációt időben elhúzva valósít­ja meg. A terhek kisebbek, de 2000 előtt érezhető növekedés nem várható. Tőkebeáramlás — A pesszimista változatban az európai színvonaltól való végleges leszakadás, a mai fel­tételek konzerválása rejlik. Amennyiben a politikai aka­rat, vagy képesség az állam- háztartási reformhoz hiányzik, a tőkebeáramlás lelassul, az exportképesség növekedése leáll, az aktuális állapot a pil­lanatnyilag érvényesülő nem­zetközi konjunktúra, dekon­junktúra függvénye lesz. — Külön problémakör az országon belüli regionális po­litika. A rendelkezésre álló források szűkösek, a területek­re koncentrált felhasználások is csak kis körzetek gondjain enyhíthetnek. Az infrastruktú­ra fejlesztése elsőrangú kér­dés, a vállalkozások támogatá­sának módja, piackonform le­hetősége az igazán megoldan­dó feladat. Kovács Éva A nők Pekingben zaj­ló, sorrendben im­már negyedik világ- konferenciáján ötvenkét or­szág képviselője írta alá azt a nyilatkozatot, amelyben felhívják a világ kormánya­it, garantálják, hogy tíz éven belül a parlamentek képvi­selőinek fele nő legyen. A nők kongresszusának továb­bi eredménye, hogy sikerült közös nevezőre jutni a val­lással és családdal kapcso­latos vitában is. Igaz, mint a híradásokból kiderül, a to­vábbi témákban, mint példá­ul a születésszabályozás, az illegális művi vetélés vagy a szexuális felvilágosítás, — már közel sem voltak egy vé­leményen a részt vevő lá­nyok és asszonyok, akik a szexuális jogok címszó alatt tárgyalt napirendi pontnál még a fogalom meghatáro­zásáig sem jutottak el. Jó dolog, hogy van ez a nőkonferencia, s jó, hogy rendszeresen hírt is ka­punk róla. Igaz, a tudósítá­sok készítői többségükben igencsak fétfiak lehetnek, mert különös előszeretet­tel hegyezik ki az esemény­ről szóló tudósításokat olyan pillanatokra, amikor ialógust folytattak Iga módosított Mun- MS ka Törvénykönyvé­ről két napja a nyíregyházi városi művelődési központ­ban, másnap pedig a népmű­velőket hívták eszmecseré­re: a közművelődés jelené­nek és jövőjének megvitatá­sát tűzték napirendre. S hogy miért érdekes két programot kiemelni a gazdag kínálat­ból? Nemrég még arról pa­naszkodtak a népművelők, hogy befellegzett a közössé­gi rendezvényeknek! Az el­múlt években tartósan meg­mutatkozott a tendencia: az emberek második, harmadik műszakot vállaltak, bérelt földön termeltek zöldséget, gyümölcsöt, hogy a család megélhetéséhez szükséges anyagiakat előteremtsék. Mélyreható gazdasági, társadalmi átalakulásunk nem hagyta érintetlenül a közélet eme színtereit sem. Ma rendre érkeznek hírek olyan eseményekről, ame­lyek egy egész települést vagy városrészt mozgatnak meg. Még az egész nap cse­a tanácskozás szereplői között nincs egyetértés, vagy ha éppen veszekedés van. Pekingben nők tárgyal­nak nőkről, s van mit meg­beszélniük. Ahány ház, any- nyi szokás, — tartja a köz­mondás, amit ezúttal ahány ország, annyiféle nőpolitika formára módosíthatunk. Jómagam vegyes érzelmek­kel hallgatom az esemény­nyel kapcsolatos megnyil­vánulásokat, s azt gondo­lom, a direkt, a nőneműek­nek szóló politizálás egy működő demokráciában teljesen felesleges. Annál is inkább, mert szerintem nem ennyire különváltan létezik a dolog. Ha egy ország gaz­dag és úgymond működik, nem sok értelme lehet a nő­kért folytatott harcnak. Ha szegénység van és elnyo­más, nem csak a nők, a fér­fiak is kilátástalan helyzet­be kerülhetnek, elvesznek a nembéli különbségek. Legyen a parlamenti kép­viselők fele nő!— hangzik a most megfogalmazott köve­telés, amit nő létemre se na­gyon tudok komolyan ven­ni. Úgy gondolom, nem a nembéli hovatartozás, ezút­tal is sokkal inkább a ráter­mettség, az alkalmasság le­het a döntő... pergő eső sem riasztotta vissza az orosiakat az álta­luk csak falubulinak neve­zett rendezvényről. Utcák, csapatok, családok ver­sengtek. Nem elsősorban a díjakért, hanem a jó hangu­latú együttlét, az oly ritka kikapcsolódás kedvéért. Ezen a héten az ajakiak ál­lítottak össze a falu aprajá- nak-nagyjának érdekes el­foglaltságot kínáló progra­mot. Ősszel, télen a kisvár- dai kórház szervez a kör­nyékbeli településeken elő­adássorozatot az egészsé­ges életmódról. S mi ebben az érdekes? Az mindenképpen, hogy az emberek lassan visszaszi­várognak a közélet e színte­reire. Akár a távoktatáshoz is hasonlíthatjuk azokat a népfőiskolákat, tanfolya­mokat, ismeretterjesztő programokat, amelyek a hétköznapi életben hasznos és nélkülözhetetlen infor­mációkkal, szakmai tudás­sal vértezik fel az érdeklő­dőket. S miután a szabad­idő-szervezők erre rájöttek, a közéleti és a kulturális programok ma újra vonz­zák az érdeklődőket. Aimrtrary #üpw*i» ist mm 9' wm9T9»4m .......... ...... ...................... ...................................• V. V. ... . ... . . .................................................................... Y y etente kétszer buszo- i—J zik a közeli városba, A. í hogy abban a jó me­leg vizes medencében kiáz­tassa a lábát, a karját, meg a derekát, mert úgy veszi észre, annak is jót tesz. Berény dok­tor úr ajánlotta a gyógyvizet, merthogy a sok drága gyógy­szer mit sem segített. A buszmegállótól vagy száz méter csupán a fürdő, lassan se tart sokáig. A kis szekrény előtt átöltözik, be­lép a fürdőpapucsba, nehogy elessen a csúszós kövön, viszi magával a törülközőt, a mű­anyag reklámszatyorban. Mielőtt a medencébe lépne, lezuhanyozik, az kötelező. Aztán fokról fokra lépeget a meleg vízbe, s máris érzi a kellemes, gyógyító bizsergést a húsában, a pórusaiban. Mindig abba a sarokba ül a kőpárkányon, ahonnan jól belátja az egész fedett fürdő- medencét. Mert ez sem lényegtelen ám! Úgy jönnek, mennek. Medencében ringanak meg riszálnak itt medencén kívül a szebbnél szebb, fiatalabbnál fiatalabb lányok, meg asszonyok, akár a szombat esti tévében. Már csaknem anyaszült mezítelen egyikük-másikuk. De hát ép­pen ez tartja fogva a férfite­kintetet, fájhat bárhogy is az az alsó lábszár, s lehet az idő közel a hetvenhez. Mondta is még életében a szegény Ma­riska, a felesége, az ő ura is megéri a pénzét, mint a leg­többférfi, de hát amit ő nem lát, az számára nem is léte­zik, a pletykára meg nem ad. Együtt is maradtak 45 éven át, amikor egyik reggel Ma­riska örökre elaludt a kór­házban... Hanem itt most ez a sok szépséges fehérnép! Elnéze­getné őket reggeltől estig, hétfőtől szombatig, ha itt ül­hetne csendesen a gyógyító meleg vízben. Például azt a festett fekete hajút ott szélen, azzal a vastag^ aranylánccal a nyakában. Ot még egyszer sem látta megmártózni a víz­ben, csak álldogál a medence szélén, engedi, hogy a férfi­nép legeltesse rajta a sze­mét... aztán odébb riszál a fe­hér székhez, leül, s át-átveti a lábát egymáson... Vagy az a sudár szőke a sarokban. O meg-megmártózik háttal a medencében, de csak úgy, hogy a hosszú combjai a víz felszínén maradnak, aztán megy a gőzbe, fogyasztani. Vagy nézzék csak azokat a kis csitriket! Miből lesz a cserebogár! Még sehol sem­mi rajtuk, de ölelkezni azt már tudnak a fiúkkal, akiken meg fülbevaló lóg. Mivé lett ez a világ! A nyá­ron kinn a strandon meg fél­meztelenül látott két nőt sor­ba állni a lángosért. Semmi szégyenérzet, semmi takar­gatás, ma úgy látszik, ez a szokás. Persze annak előtte, a Tisza-parton már az is nagy szó volt, ha egy fehér­cselédnek kivillant a feneke a szoknyás fürdőruha alól... így szokott elmélázni a vi­lág dolgairól, s közben cson­tig átmelegszik, egészen könnyűnek érzi magát. Teg­nap is minden úgy volt, mint máskor, csak szemlélődött, titkon gyönyörködött a fény­lő testű szép hölgyekben. Meglehet az egyik teltkar­csún jobban ottfelejtette a te­kintetét, mert váratlanul rá­szólt: — Vigyázzon, tata, nehogy kiessen az üvegszeme, mert aztán keresheti majd a me­dence alján. Y Sy te,t- mintha észre ! / sem venné, meg sem V»/ hallaná mindezt. Csak megfordult, állát a me­dence széléhez szorította. Ha nem szégyellte volna, elsírja magát. A falu hete Nőnemben...- HÁTTÉR ___ 1995. szeptember 14., csütörtök _____ Mai páváskodás Ferter János karikatúrája Tóth Kornélia

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents